" már a '40-es évek elején, még Tesla élt, csináltak olyan függöny mögötti előadásokat, ahol a szakértő közönség képtelen volt megkülönböztetni a felvett hangot az élőtől."
-
Ezt a pár trükköt egyébként 1938-ban csinálták és NEM felvételeket játszottak, ( az igaz, a függöny mögött nem volt senki) , hanem élő közvetítést játszottak be New York- ban Philadelphiából. És a kööznség azt hitte, a függöny mögött vannak.Egy párszor csinálták annak prezentálására, hogy a stereo közvetítési eljárást szinte a tökéletességig kifejlesztették.
Azóta az akusztikai világtanács ( sic ) szerint nincs jobb eljárás, ez a legtökéletesebb.
" már a '40-es évek elején, még Tesla élt, csináltak olyan függöny mögötti előadásokat, ahol a szakértő közönség képtelen volt megkülönböztetni a felvett hangot az élőtől."
Erről is már volt szó, Hogy NEM csak az érzékeinkről van szó. Minden fület, orrot be lehet csapni.
De annak a bizonyos "végtelennek" az egyidejű érzékelése ( ? ) egy varázslatot generál. A tökéletes de nem végtelen vonatkozású felvétel meg nem. Ha úgy érzed, be vagy csapva. Mert nem VALÓSÁG. Azt az agyad modellezi. A klón sem te vagy. Miért ? Teljesen ugyanaz, mint te. De te NEM AKARSZ ugyanaz lenni, mint bárki. Vajon ki ad helyt ennek az akaratnak ? Csak az eredet. Az eredet igazsága....a hang igazsága is ugyanígy az eredete.
Tanulság : Ne hallgass függöny mögötti zenét állandóan, járj a végére honnan jön :))
Hát ez sok dolog itt egyszerre..
El kell engedni a legendás felvételeket az élőért. Ez egyébként meg is történik. Max amíg élünk, mi magunk nem engedjük el...nekem is van egypár :)) Meg tanulni belőle, ok az is. De helyette ??, Neeem, az nem ok.
Ez nem az út. Az előadóművészet mérhető anyagában , fizikális valóságában a mulandósághoz van kötve. ( De nem a szellemi valóságban, ott megmarad. ) Maradandót ( anyagában ) csak műalkotás hordoz, a valóság így van berendezve. Ágállhatsz ellene, de az idő megjhalad..és az új élő, fizikális VALÓSÁG.
Folyt.köv.
Dehogy érzem támadva magam. Hiszen gondolatokat cserélünk, és ennek értéke, az rendkívül magas.
Csak azért nyomjuk az agyadat ezzel a felvétel-dologgal, mert szeretnénk, ha tiszta lenne, hogy az élőt a lemezre cserélni, mi sem átallanánk (micsoda szó, nem?:)), de folyamatosan logikai hibát vétesz. Mert az adott élő zenét és az adott, belőle készült lemezt, ezt kell hasonlítani, és itt nem kérdés, melyik a jobb, az élő-prioritás az annyira természetes, mint ahogyan a Nap megy az égen.
De te mindenre, egy legendás, vagy nagyon jó felvételre is mondod mindig, hogy bezzeg az élő, bezzeg az. De nem jó a hasonlítás, mert ezeknek a lemezeknek nincs élő párja, vagy csak ritkán. Mert az előadóik meghaltak, levénültek, elmentek Alaszkába, vagy más sínen forognak ma. Szóval, lóg a levegőben a dolog, nem lehet normális válaszokat adni arra, hogy a Savall 1981-es lemeze vs. a Veresegyházi Asszonykórus tegnapi koncertje. Érted már?, az, hogy a Vespro lemezről, SACD-ről, vagy beüljek oda, akkor, amikor felvették, az nem kérdés, mert az élő az mindent visz, a saját, hangsúlyozom, a saját lenyomatával szemben, bármekkora művészember is a hangmérnök. Kivétel annyira kevés van, hogy nem lényeges.
És még annyi, hogy én is szeretem nyomni ezt a végtelen felharmonikus témát, sőt, én még hozzáteszem, hogy irracionális formula szerint sorakoznak, ami miatt már magában reprodukálhatatlan, de azt is érdemes átgondolni, hogy már a '40-es évek elején, még Tesla élt, csináltak olyan függöny mögötti előadásokat, ahol a szakértő közönség képtelen volt megkülönböztetni a felvett hangot az élőtől.
Akkor a felharmonikusok elmentek éppen sétálni egyet?
Úgyértem , az etalon pozícióból. A valóságot nem cserélem el egy felvételre, ha az etalonról van szó.
Már te is azt hiszed, hogy felvétel - ellenes kampányt folytatok ?
Szó sincs róla.
Ha dícsérek egy felvételt, a benne lévő zenét dicsőítem, nem a felvételt. Megbeszéltük az agyi funkciót, nem ? Képesek vagyunk egy felvételből modellezni a valóságos elhangzást.
Ez van. Nem érdekel egy határon túl semmilyen másolat. De a zene, amit hordoz, az igen, az érdekel.
A prioritás mellett folytatok egy pozitív kampányt, nem a felvétel ellen egy negatív kampányt.
Támadva érzed magad ? Azért nem érted ? Vagy miért ?
A felvétel jó, hasznos. . A valóságos élőzene még jobb mert valami közvetlen végtelen vonatkozással többet tud. Több . Ezt mondom.
Éljen a valóság :) Éljen az eredeti !
Mi ez a farizeus magatartás?
Semmiért el nem cserélnéd?, hiszen folyamatosan cseréled, itt, legalábbis, minden pillanatban.
Kellemetlen...Na hiszen! A te fülednek max! Az enyémet biztosan nem báncsa.
Dehogy, hiszen rendezett is, meg a harmoniára is van vonatkoztatva. Viszont a fülnek rendkívül kellemetlen. Akkor érzek valami kellemeset, mikor abbahagyom. Az a katharsis :) Erre szeretnéd, ha bemenne a közönség ? Hát, ők inkább nem...
Ez neked akkor zörej?
Valamennyire én is értelek :)
De:
Megint a de :
Csak egy mondat. A valódi hang végtelen számú felhangból áll.
Semmiért el nem cserélném. A végtelent hordja magában.
Sikolyok, zörejek, ordítások ? Az én fogalmaim szerint a zene a hangok olyan RENDEZETT halmaza. , ahol a rendezés a harmóniára van vonatkoztatva. ( nyilván a diszharmónia is arra van vonatkoztatva. ) Ez a zene nekem. a zörej nem ( kivéve, ha a ritmusban ott a harmóniai vonatkozás. De nincs ott általában ) .. Bármilyen modern művet is csak ezen az alapon fogadok el zenének.
és csak akkor , ha valódi hangon előadható. Ha nem, az szerintem valami más.
A zene a valóságra kell vonatkozzon. Nem engedheti el, mert akkor a végtelen vonatkozását engedi el. Akkor meg minek ??
Valamennyire értelek, tényleg.
De.
Megint a de.
Arról mi a véleményed, hogy a közönség, a zenehallgató és zeneszerető közönség, két dolgot minimum, azt nagyon nem hallgat? Az egyik a csembaló, szólóban, igen, ezt kitaláltad. A másikat nem gondolnád. A kortárs zene. Ill, bizonyos kortárs zenék. Ahol, bizony, előfordulnak csapkodások, ordítások, sikítások, zörejek. És azért nem hallgatják, mert sz@r a hifijük, vagy az akármilyük, amin megszólal a lemez/CD/fájl. És ez ezer%, hidd el nekem.
Pont ma volt olyan élményem, hogy egy ilyen zene/nem-zene határán lévő felvétel teljesen lenyűgözött. Maga a zene. És ehhez, egy olyan rendszer kell, bizony, nem tehetek róla.
De nehogy most nekem azzal gyere, hogy az élő..... ez az előadó, konkrétan pl. már nem él.....
Úgy beszélsz, mintha azt állítanám, hogy NE használjuk a felvételt és ne is hallgassuk. Következetesen így érted, amit mondok.
De én NEM egy negatív kampányt folytatok a felvétel ELLEN, hanem egy pozitív kampányt a pluszt hordozó élőzene mellett.
Valahogy nem esik le neked. Egy szóval sem mondtam, hogy NE HALLGASSUNK felvételeket, én is hallgatok.
Nem is vitatom a hasznát.
Az élőzene VALÓSÁGOS TÖBBLETET hordoz.
Csak ennyit mondok.
Nem akarok lebeszélni semmiről senkit, téged se.
Elmondtam, hogy nézetem szerint az élőzene többletet hordoz, és azt, hogy nézetem szerint miért.
Iskolás zenekarok számára is szoktak nemzetközi versenyeket kiírni, és mindig nagyon pontosan megadják, hogy milyen minőségben és mikrofonozásal kérik a beküldendő anyagot.
A most varázsába jó, ha mindenki belekalkulálja a szólista indiszponáltságát, technikai nehézségeit és esetleges hangulati változásait. Amíg egy jó minőségű előadás és felvétel esetén mindig megkapod a feledhetetlen élményt, addig egy élő koncertnél a csalódási index igen magas. És a 10. rossz koncert után már te sem akarsz újabb fiaskó részese lenni.
Szerintem az élő előadásoktól is lehet csömöre az embernek. Nekem pl. már semmi kedvem koncertekre járni, pedig erősen be vagyok oltva zenével. Amúgy értem mit írsz.
Ez csak egy előszűrés, hogy kirostálják a szemetet. Ehhez egy technikailag közepes felvétel is megfelelő. Győztest azonban nem videó alapján hirdetnek. Az élő adások azért mások, mint a felvételek. Ott érvényesül az előadó szuggesztivitása, "kisugárzása", ami azért egy létező dolog, még akkor is, ha Geiger-Müller számlálóval nem mérhető. Persze, ha felvételről látsz valamit, ott is vannak különbségek. Pl. az online streaming sokkal közelebb van az élő, személyes jelenléthez, mint egy DVD. Ha egy focimeccset online streamingben nézel, akkor szegényebb élmény, mintha kint lennél a stadionban, de mivel valós időben történik a streaming, ezért összehasonlíthatatlanul több élményt nyújt, mintha a felvételt utólag néznéd meg, hetek múlva, amikor már tudod az eredményt, és azt is tudod, hoyg mikor, mi következik, mikor esnek a gólok, így elvész a "most" élménye, amely a valós jelenlét, illetve online streaming esetében adott. Egy élő koncertnél a "most", és az egyediség érzése nagyon fontos, tehát az, hogy ez egy egyszer történő, a szemed előtt zajló és megismételhetetlen dolog. Egy olyan dolgot kapsz, ami valódi és nem másolat, a megismételhetetlen pillanat varázsa.
Várjunk egy kicsit! Napjainkban a nemzetközi versenyek beugrója minden esetben egy hangzó anyag elkészítése és elküldése a zsűri számára. A zsűri ez alapján dönt, hogy az illetőt meghívják-e az elődöntőbe vagy sem. Ennyit a valóságos hangzás elsődlegességéről és jelentőségéről.
Azt már csak félve merem megjegyezni, hogy hazánkban az audiokultúra valahol a bányászbéka segge környékén keresendő. Érdemes megnézni, hogy pl a lengyelek milyen és mekkora méretű nemzetközi vásárokat tartottak ilyen tematikában, mielőtt jött a Covid. A BNV területe kicsi lett volna hozzá.
Nincs ellentmondás. A zene elhangzik a valóságban a stúdióban is. ( amennyiben akusztikus :) . A környezetet pedig maguk az előadók alakítják. Hogy mi a céljuk ? Hát ez jó kérdés. De megválaszolható. Kinek mi ....
" Az értelmes feltehető kérdés talán az, hogy ebben a procedúrában a zene lényege, hatása, mondandója, lét-alakítása, harmónia-építése, az mennyire sérül, vagy veszik el. "
Hát semennyire. A zene nem vész el, és át sem alakul. Nincs veszélyben :) Egyetlen kérdés van, mi mennyit valósítunk meg belőle. Merthogy annyiban részesedünk beleőle, amennyit megvalósítunk. Ezért kell fenntartani az optimum fogalmát a kérdésben. Létjogosultsága egyértelműen van a felvételnek is.
De az optimum a zene megszólalása tekintetében nem a felvétel, hanem a végtelen felhangszámú ( valódi ) hangok által az egyidejű és egyterű valóságban megszólaló valóságos élő zene. VALÓSÁGOS értékelésre is ez az alkalmas.
A valóságos jelenség értékelése pontosabb, mint a majdnem teljesen valóságos jelenségé.
Végül kiemelem, hogy azért fontos ez, mert a valóságban élünk, és ha eltávolodunk tőle, a nem - valósághoz jutunk.
Ez semmin sem változtat, pusztán arra figyelmeztet, hogy mi van elől. Ezt a törekvésünkbe bele kell építeni, mert IGAZ.
Hát nagyon jófelé gondolkodsz szerintem.
Még gyorsan ideírom, hogy komolyan úgy gondolom, hogy egy Mozart Requiem élő előadásakor VALÓDI MARADANDÓ VÁLTOZÁS történik a valóságban ( ezt tapasztaltam ) , míg ha felvételről lejátszod ( akár quadro-super hífin 100 megawatt hangerővel ) ez a változás nem történik meg.
Olykor érteni vélem, ahogyan gondolkodsz, csak az ellentmondások megzavarnak ebben a tevékenységben.
Pl. az említett 'annak a zenének a valóságos elhangzása', az a koncertfelvételnél teljesen érthető dolog, itt akár egyet is érthetünk.
De a lemezek túlnyomó többsége nem koncertfelvétel. Akkor sem, ha vigyázott és előre megfontolt akusztikus/metafizikai környezetben hangzanak fel. Merthogy csak és kizárólag azért születnek, hogy egy lemez legyen belőlük, amely oda is elviszi a zenét, ahol az nem szólal meg a maga valóságában.
Az értelmes feltehető kérdés talán az, hogy ebben a procedúrában a zene lényege, hatása, mondandója, lét-alakítása, harmónia-építése, az mennyire sérül, vagy veszik el.
Szerintem egy harmadikat. Mivel egész este nem adtál életjelet, nyilván lefeküdtél és aludtál. ( Jól tetted, az legalább valóságos ( álom :)
Tegnap döntenem kellett egy fontos kérdésben. Mit csináljak? Kövessem otthon kényelmes körülmények között egy nagy képernyős led tévén 8K felbontásban a Premier League mérkőzéseit, vagy menjek ki a határba meccset nézni és szotyizni, ahol a megyei harmadosztályú Bivalybasznádi Ízzadás SE tartott bemelegítő mérkőzést a vakondoktúrásokkal tarkított kaszálón. Szerinted melyik opciót választottam?
Javítom az utolsó mondatot. Helyesen így hangzik:
Nem adok neki eredeti ( valóság ) rangot.
Nem ez....
Nem is titkolod, hogy a felvétel többet jelent a számodra néha, mint a valódi.
Nekem nem. Mindig ott van, hogy ez egy másolat.
Az analóggal még úgy-ahogy békében éltem, de egy határon túl az se.
Ezért is nem hajtok hifi cuccra. Nem fordulhat velem elő, hogy egy bizonyos határon túl következtetéseket vonjak le egy felvételből annak a zenének a valóságos elhangzására nézve. Ezért is nem érdekel annyira semmilyen felvétel, mint titeket. De nem a zene nem érdekel. Ezért hallgatok felvételeket, De más a feldolgozás, a metafizikai környezet. Nem adok neki valóság rangot.
Márbocsánat,
picit ez nem olyan, mint az evés?, hogy szépen terített asztalhoz ülünk, ha lehet, és nem állva eszünk, mint a négylábúak... ?
Az ízek garantáltan másmilyenek lesznek.
Máshol van a hangsúly a zenehallgatási szokásainkban....
Én nem hallgatok Spotify-t. Ezért.
Spotifyn fenn van, Nem tudom jobban megmondani. Nem belőle jön az a-moll concerto, hanem a zenekarból. Résztvevő, nem szólista. A zenekar a szólista.
Én így hallom.
Ezt nem értem. A felvételen a csellista, mint szólista van jelen. Nem bújik meg a háttérben és nem is nyomják el. Teljesen jók az arányok. Te biztosan ezt a felvételt hallgattad meg?
Szót értenek az igaz..de valahogy nem ő van a címlapon.
Tényleg jól játszanak.
Persze, azért itt az van, hogy ilyen fenomenális előadás kell, hogy fennakadjon az ember rajta.
Azért a zenekarral csak szót ért ez a csellista.
Nos, ez nem lesz fakó.
Hacsaturján művét adja elő Nagy István, saját átiratában, az Egyetemi templom orgonáján.
A fakót úgy értsd, hogy színtelen, szürke. Ettől aztán érdekes lesz számomra, hogyhogy mégis jó a kadencia egy szürke előadótól. ( virtuóz, szó se róla, de attól még nekem szürke ) El is gondolkoztam rajta azóta és arra jutottam, hogy azért, mert egyedül játsza, nincs ott a zenekar :))
A zenekar és ő EGYÜTT sztem nem jók.
Lám, a felvételi anomáliát te is kiszúrtad. Így van, a csellóverseny pont úgy szól, mint a szimfónia. Mázli, hogy a jelszintet nem kell átállítani a BWV 1052-nél. Erre azért figyeltek.
Na most egy lószínt a csellóverseny jellemzésére használni kicsit szokatlan és formabontó dolog. Nem is igazán értem, hogy mit akarsz te ezzel, ahogyan a csellista esetén sem világos számomra, hogy most levett-e a lábadról avagy sem. És mitől érdekes az, hogy neked tetszik a kadencia?
Jól szól tényleg a C:P:E: simphonia. A dinamika értelmezése magával ragadó, tényleg.
( A csellóverseny nekem fakó.. a szólista pont...a zene a csellóversenyben is a zenekarból jön :) érdekes, hogy a kadencia tetszik )
Két bejátszás:
Ez a zenekar a Orfeus Barock Stockholm, művészeti vezetőjük Luca Guglielmi. Ezt azért tartom fontosnak kihangsúlyozni, nehogy valaki öszekeverje őket a fantáziátlanul és dögletesen unalmasan játszó Orpheus Chamber Orchestra-val.
Szóval. Ez egy nagyon jó album. A C.P.E. Bach szimfónia egyszerűen rárúgja az emberre az ajtót. Ez azért tisztelentlenség - mondaná Luke Skywalker Radics Peti hangján. Lehengerlő a zene, a zenekar, a hangzás...Úgy összességében minden. Aztán jön a BWV 1052-es darab. Aki ennyiből nem tudja, hogy miről van szó, az kezdjen el sűrgősen zenét hallgatni! A zenekart kicserélik, ahogyan a hangmérnököt és a mikrofonokat is. Nagy a kontraszt a szimfóniához képest. Mindenki látványosan egyet hátrébb lép. A versenyművet példásan játsszák, kár, hogy Jean Rondeau verziója után kicsit laposnak hat az egész, pedig valójában nem az. Ennek az az oka, hogy a csembaló most abszolút prioritást élvez. Valósággal kidomborodik a felvételből. Olyan, mintha egy méterrel a zenekar előtt játszana. A kíséret a szó szoros értelmében csak kísér. Lábujjhegyen, diszkéréten, nehogy akárcsak egy pillanatra is megzavarja a szólistát. És lenyűgöző, ahogyan a csembaló pianoit lekövetik. A csembalón ti. van egy kar, amelyet ha eltolnak balra, lefojtódik a hangzása. A zenekar is pont így csinálja. Ezt így kigyakorolni...Le a kalappal! Tényleg.
A fő attrakció a C.P.E. Bach csellóverseny a. A szólista Johannes Rostamo. Érdemes lesz megjegyeznünk a nevét. Dieltienst egyszerűen lemossa a színpadról. Ilyen is ritkán történik. Feltétlen ajánlom az első tétel Piazzola ihlette kadenciájának meghallgatását. Apropó kadencia. Nem tudok eléggé hálás lenni az 1052-es harmadik tételének a kadenciájáért. Végre valaki vette a fáradságot és írt hozzá egy újat.
Az album végére kapunk egy nyúlfarknyi darabot Die Himmel erzählen die Ehre Gottes, BWV76 - Sinfonia címmel. Szép, ízléses.
Feltétlen ajánlott a lemez meghallgatása. Sajnos a Youtube most nem lesz segítségtekre. De majd megoldjátok valahogy.
Ez konkrétan fenomenális.
Amúgy, ilyeneken én teljesen odavagyok.
Hogy van egy 30 éves srác-majdnem, ez a Vincent. Találnak a haverjával valamelyik levéltárban egy tökpenészes, málladozó 'füzetkét', ami circa 400 éves. Jegyzetek vannak benne, pár kotta, dallamok, és sok vers, néhány próza, néhány átirat. Meg a név.
És feltúrja a kottatárakat, meg a modern kiadásokat, hogy hol van még kiadott dolga (tekintve, hogy Velence itt 'piacvezető' volt, ez elég jó nagy meló lehetett); aztán ezt a Castaldit kiteregeti a napra, összecsődíti a zenészeit, megfűzi a mezzó-istennő fejét, aki rögtön bólint (így képzelem), aztán 'összerakja' az egészet, hangszerelés, szólamkiosztások, átírások, hangszerek és hangolások, próbák és variálások, és tudja, végig tudja a legelső pillanattól, hogy ez jó lesz, nagyon jó lesz...
Fél percen belül az együtt-gondolkodás...:)
:) Volt egy rettenetes esztétika tanárom, aki azt mondta, hogy mindenkinek van esztétikai véleménye, és mivel ez szubjektív, pl egy irodalmi műről, ha két embernek MÁS a véleménye, ezek soha nem fognak semmiben egyetérteni.
Mondtam neki, hogy de, máris egyetértenek valamiben.
" - na miben, nagyokos, mondja ! " - förmedt rám. ( Fúj , de gyúlölt :)
Mondtam neki, hogy abban, hogy VAN JÓ IRODALOM.
Chi vidde più lieto e felice di me ? · Vincent Dumestre · Guillemette Laurens · Le Poème Harmonique
Nekem ez a kedvencem a Bellerafonte lemezről.
Inkább még egyet arról a Castaldi lemezről.
Hogy mi a fals és mi nem, az jóval bonyolultabb kérdés, mint ahogyan tűnik.
Nekem minden porcikám egyetért ezzel:
Tasteggio Soave
Ez majdhogynem bátorság, nem?
Csak egy pici visszakanyarodás a lentiekhez, aztán abbahagytam.
Az Alpha kiadót megette az Outhere konglomerátum. Más lett az artwork. Valami olyasmi történt talán, hogy egy ilyen gondolkodású embert vettek oda, aki azt mondja, hogy kérem, a zene a lényeg, az a művészet, a többi az körítés csak, jobb esetben 'iparművészet'.
És ez lett:
Ez volt:
A különbség?, azt mindenki maga eldöntheti.
Nem fogunk egyetérteni.
Volt már ilyen - kibírtuk valahogy... :)
Nem lehet művészet, mert nem VALÓDI az alapanyag.
Hamarabb elfogadom, hogy te vagy művész, aki hallgatod.
Azt is mondtam már, hogy miért. Egy agyi funkciót végzel el, amivel képzeletben valósággá alakítod a felvételt. ( a " mi lenne, ha " jellegű műveletet végzed el ) A jó stúdió csak mind magasabb szinten kiszolgálja ezt. Nem a kevertőpultnak van esztétikája, hanem a valódi hangnak. Gondolj a hatásra. VALÓDI hatást csak VALÓDI hang okoz. Te modellezed a "mintha valódi hang lenne" agyi tevékenységeddel a többit.
A valóságtól VÉGLEG elrugaszkodni, a felvételt ÖNMAGÁBAN önértékkel felruházni ( a művészet szóval illetni ) ez nem pálya sztem.
Ezért jó a MŰ-re visszavezetni az esztétikát. Ott a nevében : MŰvészet.
Tehát összefoglalva: Nézetem szerint minden felvétel egy ESZKÖZ. Egy eszközt művészi szinten megcsinálni: ez meg szó szerint az IPARMŰVÉSZET.
Az meg nem az én világom.
Tévedsz.
Ha a hegedülésed előadóművészet, és annak mered nevezni, akkor egy Alpha artwork-je is az, (csak jelzem az angol előtagot.:)), és Hughues Deschaux tevékenysége is vastagon az.
Hogy valami többet ad át, más síkokból, mint ami a fizikális körülményekből következne.
József Attilánál egyetértésem.
Világos.
Klassz kis iparművészet. Nem tudja akárki.
De nem a nagybetűs művészet. Azért álljon meg a menet.
Nem a rangról vagy nem rangról van szó, hanem a fogalmakról.
" Ha a fogalmak elveszítik a jelentésüket, az emberek elveszítik a szabadságukat "
Olyan ez, mint mikor az mdf-ben elkezdték mondogatni Antall József halálakor : " Meghalt a hazáért ..."
Nem, beteg volt, azért halt meg. Minden tiszteletem mellett.
Hát... hallgasd meg tényleg ez után azt az Alpha-s lemezt, egy jó hifin, és rá fogsz jönni, hogy egy CD lemeznél, a hangminőség 'előállítása', az jóval-jóval több, mint szimpla mérnöki tevékenység, vagy, mint az, hogy milyen alakú pohárból iszod a vizet.
Kicsit tapintatosabban, de ugyanerre gondoltam... :)
Én soha nem értettem, hogy mi tud embereket rávenni ilyen robotszerű éneklésre. Az emberi tényező itt tökéletesen elfelejtődik, amitől totál múzem feelingje lesz az előadásnak. Pistike, ne állj olyan közel a vitrinhez mert beidul a riasztó! Hogy anno ezt így énekelték? A Bellerafonte di Castaldi lemezt meghallgatva alig hihető. Mondjuk semmi sem lehetetlen. Mindenesetre számomra mindig kellemetlen egy ilyen interpretáció hallgatása.
Igen.
Bosszantsalak ?
Az iparművészet is művészet :) És ez az, amit említesz. Tisztán. Vélem én.
Nagyon jó zene.
Nekem kissé harsány az előadásmód. Vagy inkább elfedődik valami belső finomság, amit én még belesejtenék.
Ami, persze, nem biztos, hogy ott van vagy volt... :)
Meg ilyenkor, bármennyire is nem való, de bejön a felvétel minősége, keverése, az akusztikai tér, meg ez az egész procedúra, ami átülteti a felhangzó zenét a korongra.
Ami, szerintem, az ilyen zenéknél, simán művészi tevékenység.
Ha már régi cd-ről van szó...Ez a lemez 1993 óta nagyon jó :)
A darabok zöme igazi unique. Előadás nem kérdez. Tiszta, szép, muzikális.
És végre egy kis modern zene :) Már régen volt
Accent. Ez a kiadó sem szokott mellényúlni.
A kép: