Ez a középkori darab nem akar sokat. Kifejezni egy pillanatot, ennyi. És mikor sikerül, látjuk, hogy ez milyen hihetetlenül sok.
S'on me regarde - Prenés i garde - Hé mi enfant
A kedvenc szerzőmtől.
És ez most a La Reverdie-nek is sikerült.
Hát nem azért van, hogy megvegyem, ha tetszik...?
Amúgy, köszönöm.
Ne bassz! Megvetted? Én mondtam, hogy qrvajó. Egy hétig csak ezt a lemezt hallgattam. És igen, a hangminőség az seggreülés. Még egy Sennheiser Momentum fülhallgatón is emblematikusan szól.
Most jött meg eredetiben.
És nagyon érdekeseket írnak a bookletben; nem a szokványos wikipédia-szöveg.
És fiatalok.
És új generáció. Másképp kérdeznek, másképp játszanak.
A videót nézve, lejön, hogy mitől ennyire elképesztően jó a hangminőség. Legalábbis az egyik oka.
Hogy szinte simogatja a billentyűket. És, ezért, mivel lassú pengetés van, ezt a csembaló valami mennyeien finom felhangözönnel hálálja meg. És, ez, egy csembalóra 'optimalizált' rendszeren, úgy szól, hogy zarándokbuszok indulnak ide meghallgatni.:)
Meg fogom nézni ezt is! Köszönöm!
Sosztakovocs humoráról itt (is) olvasgathatsz.
Is itt van egy izgalmas honlap Sosztakovicsról.
Aztán ott van az orr. Egyszerre félelmetes és kacagtató. És ami aztán végképp humoros, hogy ezt az operát 1979-ben Moszkvában is előadták. Érdemes a két felvételt összehasonlítani.
Sosztakovics lassú tételeit hallgattad? Kétségbeesés, halálfélelem stb. OK, vannak élettelibb szakaszok, de ott is mindig megszólal a rikoltozó klarinét, meg egyéb hangszer. Hallottad a II. csellóversenyt? Na, abban nem sok életkedv van, meg a szimfóniái nagy többségében sincs életkedv. A humora sem gondtalan.
Én Sosztakovicsról írtam ezeket, miért kevertem volna össze?
Nem keverted őket össze? Kivéve az utolsó mondat.
Mindketten zsenik, imádom a zenéjüket!
Prokofjevet nem szeretem annyira. Persze jó a zenéje, nem vitatom, de Sosztakovics egészen más. Szerintem ő volt a XX. sz. Mozartja. Tele ötlettel, életkedvvel, humorral, invencióval, szokatlan megoldásokkal. Ráadásul egy olyan korban, és olyan helyen, ahol jobbára csak rettegni lehetett.
Kérem, ha nem fáradság neked :)
Valamiért máig ez a kedvenc felvételem ebből a Purcell-csodából. 1976-os felvétel. Ezt tudta David Munrow. Ma is megállja a helyét.
Van, ami változott, ez tény, de mégis, az egysége ennek az előadásnak máig nálam nem talált ellenfélre.
Come, Ye Sons of Art Away, Z. 323: I. Symphony (Largo - Allegro - Adagio)
Szakadásig vagyok Sosztakoviccsal, már csak idő kellene, hogy meg is hallgathassam őket. Viszont ha Prokofjev zongoraversenyeiről, a Péter és a farkasról vagy a Lieutenant Kijé-ről kívánsz diskurálni, állok elébe. Szép kínálattal tudok belőlük szolgálni.
Helen Jahrent ajánlom szíves figyelmedbe. Eszelősen jól fúj. Holliger növendék ő is. Mondjuk ki nem az?
Van tőle egy modern lemezem.
Ha valami letaglózóra vágysz, akkor ez az. Helen Jahren van olyan jó, mint Alex Klein. Csak kérned kell. :)
Nem rossz ez, de én Sosztakovicsot sokkal jobban szeretem, inkább tőle ajánlj valami igazán jót.
Ez a Schnittke különben Engelsben született (tudod, Marx-Engels-Lenin). Echte orosz volt, úgy, hogy az apja 1927-ben Frankfurtból emigrált a Szovjetúnióba, az anyja pedig volgamenti német volt. Ezek után - a zenéjével kapcsolatban - már semmin sem lehet csodálkozni.
Azért, mert nagyon jó az előadás. Nagyon lejön.
Ha vannak ilyen előadók, akkor talán nem reménytelen meg értelmetlen jó új zenét írni. Ez jutott eszembe.
( Azzal együtt nálam nem ment végig. A "csőtöréseknél " besokalltam. )
Nem annyira szörnyű. Komolyan.
Zene füleimnek. Ebbe kössetek bele, ha tudtok! :)
Csak ezt úgy dúdolja, hogy le is lehet kottázni. Próbáljátok ki! Nem egyszerű ezt megcsinálni. Ettől ráadás darab.
Bő levegővel beledúdol egy szólamot a csőbe, miközben játszik egy másikat az ujjaival
A cső, szegény,meg nem tudja, hogy most mire rezonáljon, így aztán sikoltozik kínjában...Miközben mi is...:))
Kis magyarázat pls.
Mi történik ilyenkor?
Így okozzon neked örömöt az ember!
Vajon Miért ? Ez itt a kérdés.. Miért tette ezt ?
Én is csináltam már ilyet, de lemezre tenni ??
Béke van. :)
Ode for the Birthday of Quenn Anne. George Frideric Händel (1685 - 1759)
Lehet furulyán két szólamban játszani.
Neked is, tényleg.
Ha beírunk, vállaljuk fel.
Látod, én is kapok eleget.
Na, békítésként, meg C.P. E. Bach előtt tisztelegve, itt egy Vivaldi cselló concerto, ha már szóba került.
A nóvum kényszerítő szükségessége.
Meg a lokáció kényszerítése.... mondjuk a 6. perctől.
Tőlem...Újat nem mondtál vele.
Csak sajnálni tudlak. Lesajnálni
" Amúgy, ez a zene, hogy kraft, meg tartalom,.... ne essünk megbocsájtó túlzásokba.
Vivaldihoz képest ez egy németalföldi szerencsétlekedés, de a jobbik fajtából, elismerem, és az előadás minősége pótolja a zenében lévő óriási lyukakat és hiányokat.:)
Érdemes figyelni pl, hogy a tizedik percre szó szerint kifekszik ez a zene; unalmas és tartalomnélküli erőlködéssel igyekszik a szerző menteni a menthetetlent. "
----------------------
Már megpróbáltam beszélni itt a zenei korszakokról és a nóvum kényszerítő szükségességéről... cpebach nem írhatott vivaldi zenét, ez sületlenség.
Megint a saját ízlésed rabszolgája vagy. Addig semmi baj, amíg nem szapulsz nyilvánosan nagy alkotókat. De akkor kinevetnek, mert ezen csak nevetni lehet. Ki a jobb? A Fradi vagy a Dózsa ?
Rosszul közelítesz. A kritika semmilyen alkotást nem utasít el. Az alkotó szándék iránti tiszteletből.
Csak jelezném, hogy nincs bűntudatom. És nem is lesz. :)
Semmi gond.
Csak corvette iszonyat .....+ beírása kissé rosszul esett. Remélem, észreveszi magát a nagy kinyilatkoztatások közepette.
+ megfelelő szó kiválasztása
Igen, izgalmas a zeneművekben a számmisztika, de bevallom, a számok távol állnak tőlem, mármint a matematikai számok.
Neked is szép ünnepet...
Ja, macskás, bocs.
Volt 6888.
Meg 6886.
Bele-beszéltünk...:)
Amúgy, számmisztikáról, akármikor.
Nem szeretem Bachot, de kétszer is hallottam előadást a számmisztikai dolgairól a zenéjében, és egészen hihetetlen dolgokat művelt. Persze ez a Reneszánsz idején szokás volt, de ő igen magas szinten művelte, ez tény.
Nem, nem erről van szó itt.
Az a nagy titok, hogy az érzelmes meg az érzelgős közti különbséget meghalljad.
Ez a beszúrt tétel, igen, érzelmes, valamennyire, de van benne valami szikárság, ami tetszik, némi halovány extravaganciával, ami szembe menetel a mai itthoni korszellem által a csellótól elvárt csöpögős rinyagép érzelgősséggel.
Amúgy, ez a zene, hogy kraft, meg tartalom,.... ne essünk megbocsájtó túlzásokba.
Vivaldihoz képest ez egy németalföldi szerencsétlekedés, de a jobbik fajtából, elismerem, és az előadás minősége pótolja a zenében lévő óriási lyukakat és hiányokat.:)
Érdemes figyelni pl, hogy a tizedik percre szó szerint kifekszik ez a zene; unalmas és tartalomnélküli erőlködéssel igyekszik a szerző menteni a menthetetlent.
De, szerintem is az van. :)
Különben is szívesen hallgatok C:P E: Bachot. Abszolúte egyéni és mindig van benne craft. Jó szerző, jó előadás.
Ilyen, csak ez a zene és ez az előadás pont szembemegy a te elvárásaiddal. A kadenciában minden benne van, ami ezt a zenét elválasztja az általad régizenének tartott daraboktól. Mondjuk direkt ezt a tételt szúrtam be, mert gátlástalanul érzelmes és szélsőséges. A többi jóval semlegesebb, és őszintén szólva azok nekem jobban is tetszenek. Ahogy telnek az évek, azon kapom magam, hogy egyre jobban hasonlít az ízlésem a tiédhez. Nem tudom, hogy ez a korral jár-e, de egyértelműen a letisztult, belsőleg erős, viszont kifelé kevéssé hivalkodó dolgokat kedvelem.
Mit kell ezen szokni?
Nem az van, hogy ilyen, amikor egy társaság jól játszik?
Nagyon szép, érzelmes, daloló a cselló hangja. És igen, a borító meglehetősen szokatlan.
CPE Bach Cello Concertos. A szólista: Roel Dieltiens.
Cello Concerto in A Minor, Wq 170: I. Allegro assai
Ez ilyen. Szokni kell. Mondjuk nekem nem okozott gondot a befogadása. :)
Egy hónapja jelent meg a lemez. Nincs panasz.
Prokofiev: Violin Concerto No. 1 in D Major, Op. 19 - II. Scherzo: Vivacissimo
Nem tudtam, hogy a Trabantot is Franciaorszában gyártották. Ez meglepő fordulat.
Arrafelé mindenki tudja, hogy milyenek ezek az orgonák. Amúgy az átkosban a trabantba is belefért a százkilós ember, és nemcsak belefért, de még boldog is volt.
Ha egy ilyen templomban megüresedik az orgonista poszt, akkor azt hogyan hirdetik meg? Alacsony növésűek előnyben?
Ez egy barokk orgonáskönyv, ismeretlen szerző műve.
Thaguér Maguerite a nagy orgonaépítő AlexandreThierry (1647-1699) második felesége volt. Fiatalon (1680 körül) orgonát tanult, de nem tudjuk, ki volt a tanára. A stílus nem áll messze a Nivers vagy JN Geoffroy stílusától. Néhányan a Thomelin nevét vetik fel. Ez a névtelen könyv az 1660-as és 1680-as közötti francia orgonazene értékes tanúbizonysága. A darabok kifejezetten rövidek, kivéve a duót és az offertóriumot, a liturgiához kapcsolódnak.
Igen, ilyenek a típikus franacia barokk orgonák, és ezeket szakszerűen újítják fel, tehát megőrzik minden jellegzetességüket. Ha az orgonista apró termetű, akkor ez nem okoz probllémát, egy 2 méteres óriásnak viszont nehéz lehet bepréselődnie. Akkoriban az átlagmagasság a 160 cm-t közelítette, a törökverő Hunyadi is mai értelemben törpe lehetett.
Rameau, Platee. 3sat. 20.15
10 nyúlfarknyi tétel. Érdekes. Melyiket lehet nehezebb írni? Aforizmát? Vagy hőseposzt? Hogy miről szólt ez az egész, azt nem vágom. Erősen kerestem a húsvéti tematikát, de se locsólókat, se tojáspatkolókat nem láttam az orgonista közelében. A második tétel hangzásvilága Mike Oldfieldra emlékeztet. Klassz.
Az orgona cockpitjét szemmel láthatóan nem a Pinninfarina tervezte. Az ülőfelület irgalmatlanul keskeny, a háttámla derékszögben áll, és a lábtér is nagyon szűkös. Economy másodosztály. És az a kottatartó elhelyezés...Egy ekkora temlomban tényleg akkora kihívás lett volna egy picivel nagyobb mozgásteret hagyni az orgonistának? Vagy 300 évvel ezelőtt mindenki három számmal kisebb volt?