Egyszerű.
A hallot hang alapján keverem hozzá.
Megvallom, izgatott ez a dolog. Nem bizonytalanodtam el, csak kíváncsi voltam a zenészek kicsit tágabb horizontjára is, mint itt ti hárman.
Szóval, írtam két magyar csembalistának, meg egy külföldinek. Két fiatalabb, meg az egyik, idősebb, magyar. Hogy ez vajon hamis?, és nem foglaltam állást, ártatlanságot színlelve.
Rendkívül kedvesek voltak, és postafordultával válaszoltak.
És egyforma volt az összes válasz. Hogy ez egy ún. középhangos hangolás, amely, a temperált hallgatóságot ma akár zavarba ejtheti, de nem hamis, nyugodjak meg, és hogy dejó ez a felvétel.
És az egyikük röviden kitért arra, hogy itt Froberger az a furcsaságot használta fel, direkte és enyhén provokatív módon, hogy az ilyen hangolásnál bizonyos akkordok nem tiszták, cserében azért, hogy a többi viszont teljesen tiszta, vagyis itt nincs az a hiba-szétaprózás, ill. a hiba láthatatlanná-tétele, mint a temperált hangolásnál. És hogy (ő volt az, aki ismerte a lemezt) hallgassam meg a többi tételt is, azok jó részénél ez a dolog ki van kerülve, és semmi furcsaság nem is tűnik fel. Meg hogy szerinte azért ez a cím is, innen a 'nyugtalanság'. De szerinte itt még ennél többről van szó, ez egyszerűen így lett komponálva, ennyire furcsán, és ez akár egy temperált hangszeren is meg tudna így szólalni.
Szóval, megnyugodtam.:)
|