Nézd, hogy milyen volt a szobrászatuk, festészetük, építészetük, irodalmuk, filozófiájuk, azt nem kell találgatnunk, tárgyi bizonyítékaink vannak, amelyekből jól rekonstruálható az adott tárgybeli tudásuk és elért eredményeik. Hogy milyen volt a zenéjük, arról viszont elég keveset tudunk. Vajon miért? Feltehetően azért, mert nem tulajdonítottak neki akkora jelentőséget, mint pl. az irodalomnak. Ha fontosnak tartották volna, akkor lejegyezték volna, találtak volna egy lejegyzési módot, amit mi pedig megfejthetnénk. Miért nem csinálták? Valószínűleg azért, mert nem volt mit lejegyezni. Egyszerű dallamok, egyszerű szerkesztési mód, ami szájról szájra terjedt.Gondolom, hogy néhány tónus, néhány egyszerű akkord a lanttal, amivel előadtak egy-egy költeményt, aminek a szövege volt érdekes. A zenét azért kell feljegyezni, lekottázni, hogy reprodukálható, újra előadható legyen. Ez akkoriban nem volt szempont. Vagy nem volt többszólamúság, vagy valami egyszerű tercelésféle, amit szintén fölösleges volt lejegyezni. A kultúra, a művészetek, a tudomány, a technika nem egyenletesen és szimmetrikusan fejlődik. Az egyik fejlettségéből semmi következtetést nem lehet levonni az élet más területének fejlettségéről, ez hibás okoskodás. A festményeik, szobraik szépek voltak, de nem volt mobiltelefonuk, nem találták fel a WC papírt vagy az atombombát, gőzük sem volt Amerikáról, a betegségektől hullottak mint a legyek és nem írtak szimfóniákat. De azért nem kell őket sajnálni, teljes életet éltek, és ha a karmesteri pálcát nem is, de a pávatollat jól forgatták.
|
