Ez azért jobb... A Verlet cd-n van egy hang, amihez ha odaér, kiver a víz...
Amit én mondok az az, hogy van egy határ....
De, pontosan ezt gondolom...vagy valami hasonlót...mind hisznek a sötét középkor elméletben.
Itt van pl ez a könyv a képen. Ennek ( egy menő olasz zenetörténész írta , bestseller a javából ) a hatvanvalahányadik oldalán a következő mondat olvasható : " A középkor hangszeres kultúrája alacson fokon állt. "
Ezzel szemben biztosan állítom, hogy a középkorban nagyságrendekkel több fajtája volt használatban műzenére ( ! ) a hangszereknek, mint ma.
Megy ez a melléfogás, csak egy kis lendület kell hozzá...
Amúgy, villámgyorsan eldönthető, hogy igazat szólsz-e.
Hallgassuk össze egy másik felvétellel.
Nekem ez jött fel hamar:
Capriccio VI
És ugyanaz a fals feeling.
Szinte még jobban...
Inkább azt hallom, hogy ez egy zseniális felvétel, és pár hallgatás után az a fals, az totál természetes lesz.
De eltérhetünk itt, nem baj, nyilván.
Megengedhetetlen hamisság?
Ki nem engedi?
Akkor ez szerinted egy hamis zene?
Vagy hamis a hangszer? Ennyire?, ezt nyilván nem gondolhatod komolyan, hogy Blandine, meg a hangolóember, meg a producer, meg a zenei rendező, meg a kiadó igazgatója, meg annak a felesége, meg annak a leszbikus barátnője, ezt mind nem vették észre, és hopp, 2000 db-ot kinyomtak, és én, f@sz, meg 20 évmúlva a nagyzsét kitolom rá, hogy hamisan szóljon a HighEndszettemen...??.
Azzal, hogy 'alig lehet különbséget tenni '. azzal csak engem igazolsz... ugyanis a Blandine Verlet cd egyes hangjai igenis bántóan hamisak..szóval baj van néha a hangolással, mert kirívóan hamis egy-egy hang.
Egyébként egy tiszta tercet egy temperált terctől minden jó hallású ember könnyedén meg tud különböztetni. az egyik nem lebeg, a másik lebeg.
( A tercekben hallható a legjobban a lebegés egy temperált hangolásban. )
Nem jó a könyves hasonlat.
A könyv drága volt, valamennyire még a szocializmusban is. És soha senki sem vett tucatjával könyvet, hanem egyenként, ízléssel válogatva, sok év alatt jött össze a könyvespolcok megrakott sora.
A 12G Mozart, az ingyen van. És egyszerre. És válogatatlanul ömlik rád mindene, az is, amikor pont sz@r napja volt, és úgy komponált. És iszonyúra leinflálja magát a zenét. Nincs minőségi elitizmus, csak egy furcsa, visszafelé módon előadva; ebből a 12G-ból kell kiszedni a jót.
Hogy ez ugyanaz?, nagyon nem. Az átlag zenehallgató nem vett 1000CD-t egyszerre. Akit nem érdekelt, vagy rossz ízlése volt, az, nagyon helyesen, nem vette meg az 5 db-t sem. Ment másfelé, amiben jó. Ma, a 12G Mozart, rengeteg embernél ott van. Azoknál is, akiket semennyire nem érdekli.
És ez rosszabb, mintha nem lenne náluk, hidd el.
A farkaskvintet, meg a társait, ha erre gondolsz, akkoriban sem használták, ez így igaz, de szerintem a mai előadók sem, úgy sejtem. Hogy direkte kínozzanak..:)
Azt iszonyúra meg lehet hallani.
De a temperált skála vs. valamelyik tiszta skála, az egy tényleg furcsa dolog. A metafizikáját ezerszer átbeszéltük, bla.bla.
De az tényleg érdekes, amikor egymás után hallod a kettőt, rögtön. Velem ez csak párszor fordult elő, mert ehhez elektromos hangszer kell. És lejött az, elsőre, hogy aki azt mondja, hogy hallás után rögtön kilövi, hogy temperált-e, vagy sem, netán, hogy milyen hangolás egy 'átlag' zenemű, ill. annak valamelyik játszható részlete, az erősen nagyképű, vagy olyan hallása van, mint egy spektrumanalizátornak.
Mert itt nem az egyetlen 440 Hz-t kell eltalálni, illetve emlékezni rá pontosan. Itt az 1/32 hangnyi körüli különbségről van szó. Ez annyira kicsi, hogy a hangolások hibahatárával simán összemérhető.
Az az elektromos hangszer egy orgona volt, szép nagy szekrénnyel, míves kidolgozással, és nem szörnyű hanggal. (orgonája excellent, el sem hittem, zongorája majdnem jó, csembalója, az gáááz) És persze atompontos, nincs fülre-hangolás. Csembalóként hallgattunk egy Byrd részletet; egy gombnyomás, és hopp, egy másik hangolás volt.
A különbség pici volt; erősen hasonlatos ahhoz, mint amikor hifis kábeleket hallgatunk össze. Ott a pici különbségek, ezt minden hifis tudja, az kulcskérdés. Emitt, azért ezt nem mondanám, mert nem volt 'jó' meg 'rossz', de érdekes hangulati eltérések voltak.
Ja, és rajtam kívül mindenki zenész vagy énekes volt a szobában; gyakorlatilag senki sem találta el, hogy melyik-melyik hangolás volt épp.
Azt persze elmagyarázták, hogy csak egyes részeket lehet így eljátszani, tehát ez nem úgy megy, hogy ma kedd van, akkor temperáltan játszom el, pénteken meg az akármilyenkommás középhangolással, mert nem passzolnak a dolgok mindig, a skálák nem átjárhatók egymással mindig,
és persze, mi jött ki az egészből, hogy de mennyire q..vajó a temperált skála, ugye? mert ott minden egyszerű és ide-oda mozgatható, zéró probléma, nincsenek 'tiltott hangok', és hurrá.
Nem a temperálásról beszélek, hanem a hamis skáláról. A középhangos hangolásban vannak 'döglött' hangok , amiket régen ugynolyan fülsértő volt eljátszani, mint most. Nem a temperálatlanság a hamisság, hanem a tiszta hangköztől való BÁNTÓ távolság. Ezt sosem használták. Methogy BÁNTÓ. Csak mostanában. A 'sötét középkort' akarják ezzel bemutatni. Öngól. Nekem nem kell temperált hangköz. Elég, ha tiszta.
Úgy gondolom, hogy a "hallás" kialakulása is a szocializálódási folyamat része. Nekünk temperált fülünk van, ebben nőttünk fel, és minden ettől eltérőt hamisnak tartunk. De a barokk korban az emberek attól mentek a falnak, amikor valaki a megszokott temperálást "jól temperáltra" változtatta. Mondjuk én sem vagyok híve a régi temperálásoknak, amit orgonákon gyakran megejtenek, és én is hamisnak hallom és kínlódok, de ez egy másik kérdés, a jelenlegi trendet így vagy úgy, el kell fogadnunk.
ÁÁÁ nem. A középhangolást sem lehet úgy használni ( nem is lehetett ) , hogy a DÖGLÖTT skálafokok szóljanak.
Én értem a metafizikádat ( az eredeti cd-kel) te meg értsd meg a logikámat : A logikai tételem egyszerű: Ami nem lehetett úgy, az nem is volt úgy.
Mindegy, ha te nem mászol a falra tőle, a te dolgod. Ezen nem tudok igazán vitázni, mert a megengedhetetlen hamisság, ami ezen a cd-n néhol megvalósul, az számomra EVIDENCIAKÉNT adódik. Azon meg nemtok vitatkozni. A zene szép. És nem hamis. Ha valaha az lett volna az érvényes, már nem lenne zene.
Értem én, miért nem érteném? Egy profi módon archivált CD pontosan azt a digitális információt tartalmazza, mint az eredeti. Éppen ezért használják a CD-t adattátolásra, erre alkalmas, minden bitet megőriz és az beolvasható, lementhető, tárolható. Tehát egy archivált CD nem olyan, mint egy kínai óra-replika, hanem az eredetivel pontosan megegyező. Egy különbség azért van, csak hallgatni lehet, másra nem alkalmas, nem lehet vele büszkélkedni, fogdosni, a WC-be ejteni, vagy a lakást kitapétázni, sőt, még arra sem alkalmas, hogy a korongot a visszapillantó tükörre akasztva ijesztgessük vele a traffipaxot.
A mennyiség önmagában nem jelent sem értéket, sem értéktelenséget. Tehát az, hogy neked van 2 TB archivált CD-d a winchesteren, az sem nem ad hozzá, sem nem von le a CD-k értékéből. Minden csak attól függ, hogyan és mire használod. A könyvekkel is ugyanez a helyzet. Lehet neked egy 5000 könyves könyvtárad, szépen elrendezve a pirosba és a kékbe kötött díszkötésű könyvekkel, amit csak lakberendezési tárgynak használsz, de ugyanúgy lehet 5000 köteted, amit valóban a rendeltetésének megfelelően használsz. És lehet neked a könyvtárad is digitálisan archiválva, amelyhez más emberek is hozzáférhetnek. Így megoszthatod másokkal a tudást és az örömöt.
Egyszer ezt már beszéltük.
A hangolás egy sima, itt, mármint a csembalóknál megszokott középhangolás, talán 415-re, de majd megnézem.
Nem a hangolással van a furcsaság.
Frobergerrel van a furcsaság. Hogy ilyen harmóniákat ad nekünk.
Itt a cikk róla, négy éve tettem fel, de az írás régebbi.
Kedves diosjenő, meg takatsa,
vélem, hogy nem értitek a lényeget.
Az említett lemezek nekem nagyon régóta megvannak audiofil másolaton, spec rétegű írható lemezen, kinyomtatott színes borítóval, hátlappal, tokkal, polcon, szépen, rendben.
És tökéletesen szólnak, van 20 év környéki korú is.
Nem akarok beállni abba a bégető kórusba, akik azt mondják, hogy a másolt lemezzel csak a pizzásdobozt nyalogatjuk. Mert nem, hifis szempontból, az én lejátszóm nem valós idejű, tehát először beolvassa egy pufferbe, felgrebbeli, ha úgy tetszik, és onnan játssza le, tehát a memóriából. Ezért, a hangminőség-különbség annyira csekély, hogy a kiadók között ezerszer nagyobb szórás van.
De az eredeti, az más. Metafizikailag.
Luxuscikk, mint egy szép könyvritkaság. Vagy mint a Rolex óra. Abból is vannak olyan kínai másolatok, amelyek pontosabbak, és csak a szakéértő tudja megmondani, hogy melyik az eredeti. Messziről, az utcán, ő sem.
Mégsem hordják az emberek.
Mert az eredeti valami többletet ad, amit az érez csak, akinek ott a karján.
Átalakítja akár a viselkedést is.
Amúgy, a 10G Mozart, vagy Vivaldi, vagy bármi, egy winchesteren, az egyenlő a zéróval. Infláció, ez a jó szó.
Így is rengeteg másolatom van; némelyikhez személyes ismeretségek is kötnek.
De a legkedvesebbeket eredetiben szeretem.
Ja, hogy miért nem osztom szét a q..vasok pénzt, amibe ez a gondolkodás kerül, mondjuk egy gyermekmentő-alapítványnak? Nem, nem jön a rizsa szöveg. Bűnös vagyok. Önző és sznob és nagyképű főleg.
Szóval, így van ez.
De akinek van egy eladó Crawford Young 'Intavolations' lemeze, azért hajlandó vagyok biciklivel odamenni...:)
Kedves chord , nemtom a SPOTIFY-re regisztráltál-e. Egyszerű e-mail-cím kell az ingyenes fiókhoz.. ha már regisztrált állapotú vagy, akkor ezen a linken korlátlanul hallgathatod az egész cd-t, éppúgy, mint én ma délelőtt :)
( Nem volt rossz, bár a hangolás nekem nem jött be, néha úgy kellett leszedni a falról, szerencsére voltak itthon....)
Apropó, kedves Chord, meg szeretném kérdezni a véleményedet a CD-k eltarthatóságáról. Több helyen olvastam, hogy a gyári CD-k 25 év után meghibásodnak, és egyáltalán nem igaz a kezdeti állítás, amely szerint többszáz évig használhatók. Vajon igaz ez? Nekem vannak CD-im a 90-es évek elejéről, tehát már jócskán 25 év felettiek, de még nem észleltem ezt a jelenséget.
Nehéz lehet, most áprilisig várakozni erre a CD-re. A hosszú várakozásban talán ezzel segíthetek.
Valahol vigasztaló az, hogy kb. az igazi értékek szerint mozognak ezen a piacon a dolgok. A nepperek atompontosan tudják, hogy mi mennyit ér.
Ezt a Frescobaldit, mikor bejött egy 'lezuhant' árú 15 Euróért, egyszerűen rá kellett ugrani.
Itt van ez a Froberger lemez pl.
Évek óta figyelem; volt egy 30 Eurós, nagy nehezen megvettem, de valahol elakadt a Csendes-óceán fölött....
Stabilan ott figyel egy a discogs--on 50-ért. A fájdalomküszöb felett, pontosan. És itt nincs árleszállítás, soha. Olyan, mint a Herendi, csak fölfele megy...
Kanadából sikerült egyet elcsípni, olcsóbban, valami pici bolt, áprilisra ígérték, meglátjuk...
Ez sem egy mai felvétel...egy valódi régiség,,, Megveszed és felárral adod tovább ? :)
Ez a lemez van úton felém.
Egy barátomnál hallottam, és felszaladt a szemöldököm a felvétel minőségén. Pedig Frescobalditól már hallottam dolgokat. De valami olyan hártya van legfelül, ami ritkaság. És amit a youtube úgy lenyel, hogy nyoma sem marad, még annyi sem, hogy legalább azt tudnánk, hogy mit kell elképzelni.
Ni.
Egy fúga, ami megmarad zenének. Majdnem furcsa, annyira elszoktatott tőle a tudjátok-ki.
Érdemes volt megtalálnod, nagyon szép zene, még én is élveztem. :)
Megtörtént a csoda ! Megtaláltam a barátomnál a régi kedvenc Zianit ! Ősrégi cd, plusz winmediaplayerrel rippelt, úgyhogy a hangminőség olyan, amilyen... Ámde a zene ! Így fugába szedni egy témát ( első tétel ) csak ketten tudnak azok közül, akiket valaha hallottam : Mozart és Purcell...
Pietro Andrea Ziani: Sonata XV a5 .SONATORI DE LA GIOIOSA MARCA, GIORGIO FAVA
Szívesen. A pdf-nek is megvannak a maga előnyei. Az olvasáshoz próbáltam egy nagyítót is mellékelni, de nem találtam a küldési gombot.
Köszi.
Így könnyebb olvasni a bookletet.:) Mert kb. 6-os betűmérettel van.
Meg amúgy is érdekelt ez a Raymond Llull is, tökjó idézetek vannak benne.
Most már kezdem sejteni, hogy mi is az a régizene. Nem Bach, nem Vivaldi, nem Purcell, nem Monteverdi, hanem ezek, a régmúlt előtti valamicsodák. Hogy ezt a zenét valaki befogadhassa, pláne, hogy élvezni tudja, ehhez nem elég a szándék, az akarat, erre születni kell. Ennek a külön ember(vagy állat?)fajnak szeretnék kedveskedni egy szakajtónyi régizenével, amit minap hozott a galambposta. Nem tudom, hogy neked ki a szállítód, de én a galambpostára esküszöm, vadkeletről ez a leggyorsabb és legbiztonságosabb szállítási mód, mindenkinek melegen ajánlom.
Azért nem rossz ám.
Lehet, hogy az zavar, hogy ez az a hírhedt 'Nuvoe Musiche'. Vagyis, bizony, a szöveg a prima, nem pedig a pengetősök; így ők ki vannak rendesen takarva, ez van.
Meg hogy Falconieri nem csak a dallamot hozta magával Nápolyból Rómába, hanem a furcsa dialektusú szövegeit is, amelyek ilyetén még nagyobb előteret kapnak.
Van itt ez a bombajó zene. Aztán van itt ez a három pengetős ász. Mégis, az egész addig működik, míg az énekes be nem lép . Miért ???
Az biztos, hogy a három pengetős MÁST CSINÁL, mint az énekes. Másra figyelnek. A "háttérben" maradnak , hogy valami előre kerüljön. Az énekes előrejön, hogy hangsúlyozza (? ) azt a valamit, amit ezzel az "előrejövéssel" eltakar :)
Jelige: Nem "eljátszani" kell, hanem engedni, valaminek teret adni !!
Ma jött.
Azért ez az artwork, ez, kézben fogva, egészen lenyűgöző.
Aztán megfogni a lemezt,
Aztán betenni a CD játszóba:
És valami különlegesen jó zene.
A hangminőség lenyűgöző.
Nagyon köszönöm ! Már én is letöltöttem :) Az igazság az, hogy ezt már hallottam, nekem nagyon nehézkesnek tűnt akkor is, most is.
De legalább megvan ! Kölcsönadtam azt az igazán jó cd-t... de talán tudom kinek... ( Kb 15 éve, hehe ) . Megpróbálom megszerezni :)
Ha nem jó, akkor nehogy letöltsed. Nem venném a szívemre, ha valami bajod esne tőle. :)
A Musica Antiqua csapatát régen szerettem.
Aztán megismertem másokat is, akikhez képest már nem jók.
Az a lábujjhegyen járós éneklés...Hát nem vok meggyőzve.
No, ha annyira tetszik ez a Ziani, akkor megleplek egy CD-vel.
Töltsd le az összes fájlt, aztán hajrá!
Meg két város fűződik hozzá.
Velence és Nápoly.
Az 1600-as évek közepén.
Mégis, mit vártál?:)
Egy rakás opera fűzödik a nevéhez. Szinte semmit sem találni tőle.
Nekem a hangszeres zenéje is igen tetszik. Van egy Velencei harmóniák cd, azon több szonátája trio, ánégyes , áötös is van, jók.
Most meg tetszik.
Ki érti ezt...?
Ja. Chord sajna erre nem rezonál. Nekem anno nagyon tetszett.
Köszönöm. :)
Gyonyoru Vivaldi opera/1716/. Ussétek be a Tubusba -
Vivaldi-Arsilda,regina di Ponto ( Théatre National Slovaque, SND ) Acte1/3, Acte2/3, Acte3/3.
Per pillanat, nekem az is jó, ha ezt valaki hallgatja.
De énfelőlem játssza is, annál jobb.
Vagy táncolja.
Mivelhogy egy Galliard.
Az a portatív alatta, az definom.
Úgy értettem,h az írástudóknak mind játszania kéne. Egyébként félig öngólt lőttél a lemezzel..hiszen azt is egyvalaki játsza.
Szerintem nem mozog az oktatásban még a szocialitás... hja a negyven- ötven év csordában,fegyveres őrrel...nehéz kiheverni
Elismerem, az is egyfajta módozat.
Csak az van, hogyha te játszod, akkor bezárul az előadás a te játékminőségedbe.... annyit beszéltünk már erről.
Ha lemezt hallgatunk, akkor pedig rárezonálhatsz erre a szerzőre a világ legjobb előadóin keresztül, akiket pl. nem frusztrál a régizene helyzete Magyarországon, és megkapták azt a képzést, amit ti nem.
De kinek-kinek.
Biztosan jó ezeket játszani.
Én is szeretem a Foliát pengetni gitáron.
A sztereotípia hegyek elhordására mindkettő alkalmas; az elért közönséget illetően, mondjuk, ha a MÜPA 1700-as tömege elé kiállsz Lassus-al, én ott leszek az első sorban, ígérem, bárhogyan is játszod.
Ha az ajánlódat elolvassák 1700-an, annak most per pillanat nagyobb az esélye, és bizony az is megmoccanthat dolgokat.
De nyilvánvaló, hogy élőben a legjobb.
Amikor van aki, és ahol előadhatja.
Volna itt egy sokkal biztosabb mód. Az, hogy JÁTSZANI kell.
És ez egyértelműen az ÍRÁSTUDÓK FELELŐSSÉGE.
( a sztereotipia-hegyeket valakinek el kell hordani... és ki van helyzetben ehhez? csakis az írástudók . )
Lemezekről ráközelítve, ügyesen megkerülhető a hegy...
Ez egy jó lemez pl, igen alkalmatos rá.
Lassust sokáig mellőztem, a magyar zenei köztudatban elfoglalt ( beskatulyázott ) helye miatt. Sztereotípiák....a magyar régizenei oktatás. sztereotipia-hegyekből áll. ( ki fogja elhordani ? ) Caldara az kánon. Lassus az zsoldos szerenád, asszonyomáédes úrnőm...sekélyes világi dalocskák többszólamban...
ÁÁáá nem.. Lassus zseniális. És elég mély.
Ja, felületes, ez a jó szó.
Itt egy csapkodós-csembaló, rögtön kettővel, amit szeretek nagyon.
Pasquini: Sonata X.
Az első kiadás:
A második:
A sokadik: