Hát... ez nekerm kedvenc.. a notturna.. nagyon ismerem.
Az van, hogy ez talán a legrosszabb azok közül, amiket én egyáltalán hallottam. Helyrehozhatatlanul szét van esve ritmikailag.. nemtom mit akart az előadó, de ...
Ez az, hogy " eljátsza", "megjeleníti " . Mutatja, hogy "ilyen Mozart, nézd, ilyen mozartos, látod ?...a szerenád meg ilyen szerenádos, látod ? " A saját tudását mutogatja így, szegény....de a Mozartét kéne !
Ez az új művészeti koncepció. A " láttatás " .
Marhaság. Engedni kell. Az ő igazságát kell ENGEDNI. Ez egy zseniális mű. Hol van ? A könnyedsége , a patakszerű tiszta folyamatos!! csobogása ? Eltakarja valamilyen SZÁNDÉK .
Dehát már Dávid király is így imádkozott: " ...és ments meg Uram a szándékosoktól engem..."
De ha már ennyire adsz a díszítésekre, figyelmedbe ajánlom ezt a tételt.
Ne feledjétek, ez a 11 capriccio az egyetlen, ami ránk maradt. Egy hibáktól hemzsegő, valamelyik tanítvány sokadik másolata.
Datálás nélkül. Vagyis, 50 év ide-oda, lazán belefér.
Énszerintem nem is régizene. Mert fontos már a személyes érzelem, az individuális érintettség. Bruno régizenésen játssza; Christine majdnem romantikusan.(nálam ez az első), Nóri a kettő között, olykor kissé bachcsellószvitesen.
De ez utóbbi, élőben, nagyon meggyőző, az a youtude videó nem túl jó. Sokkal jobb, mint Bruno élőben.
Christine hangszerhangja, lemezről, az valami csoda.
Itt a magyardolgozat róla.
Cselló-óra Veronában
Én ennyire azért nem lennék kategórikus. A szerző 95 évet élt, a munkássága erősen belelógott a klasszicizmusba. A barokkot is tudta, meg a másikat is. Hogy melyiket szerette jobban? Mondd meg te! :)
Te a barokk vonalat hallod benne. Hogy őszinte legyek, három évvel ezelőtt én is Cocsetra szavaztam. Nagyjából nem is értettem a másik két előadást, hogy mi a fenét akarnak vele. Aztán Chord a fülembe ültette a bogarat, hogy miért ne lehetne lassabban, más belső tagolással eljátszani ezt a capricciót.
És hát Cocset egy gyors tételt játszik. Ezt se felejtsük. A két hölgy pedig lassút.
Mint mondám, illusztráció. Nem is kerestem , az első, ami a kezembe akadt. Sőt, Pandolfo-t nem is csípem, nekem túl hangos, nyomulós, nem elég empatikus egy jó műhöz. Elmos, összemos, megy, mint a güzü.
Ez cselló, kvinthangolás. Más a tészta.
Első link, toronymagas. A trillák ( előkék ) is ott vannak, szervesen élnek. A másik kettőnél nem. Külön vannak a trillák, meg a darab.
Nórika meg még bizonytalan hang is. Nem bírom a kérdéseket egy műben. Amíg van kérdésem, nem adom elő.
Csatlakozom Chord-hoz. Na, nem a nyájszellem miatt, hanem mert én is pontosan így gondolom. Ismerem a művet. Nekem Guido Balestraccival van meg Zig-Zag kiadásban.
Ezen is el lehet rágódni egy darabig.
Joseph Marie Clément Dall'Abaco - Capriccio 1 - Bruno Cocset
Joseph Marie Clément Dall'Abaco - Capriccio 1 - Kristin von der Goltz
Élet van, benne, ja.
Meg valami végtelen kommersz-irányultság.
És a lényeg, az meg teljesen és totálisan hiányzik. Csak egy keret, egy váz, amit két nem tehetségtelen zenész megpróbál kitölteni. Az ilyen darabhoz egyszerűen muszáj lenne a melódia, de az itt annyi van kb., mint amit a lipcsei mesteretek ki tudott szorítani magából.:)
Nóri, utánuk, egymaga, ötezerszer többet mond el a világról.
Legalábbis, a fentiről.
Ha már duó kell, ami valóban finom, (de nem finomabb) dolog, akkor inkább a Kéz-Excellenciákat javasolnám.
Ott sok dolog van egészen belül.
Egymás után a hármat meghallgatva, akkor lesz vélemény. Persze, kinek, milyen.
itt az egész hosszban: Divisions on a Ground
Jó oka van, hogy azt az első csak-részletet mégis feltettem.:)
Minden szóló viola da gamba darab után erősodik a véleményem, hogy a francia gamba-.solo irány tulképpen egy tévedés, amihez sokáig ragaszkodtak. A gamba nem szólóhangszer. Vagy nagyon unalmas szólóhangszer. .
Mr Demachy: Prelude in d előadja: Kallai Nóra - basse de viole
Sanyink is lájkolta. :)
Haydn? Talán inkább Mozart.
A gótika még az égiekről szól.
Egyesek türelmesen, értelmezve ( olyan Bruno Waltertesen )
Mások lendületesen ( olyan Karajanosan )
, de itt az égiekről szól a zene.
Nahát...! Ezt az oldalát egyáltalán nem ismertem.
( Vicces, de ha nem tudom, mit hallgatok, kapásból Haydn - t mondtam volna )
Van Spanyolországban számos régizene előadó; Savall nyilván nagyon erős hatású, de van egy másik nagy csomópont, ahol sok jó zene született.
Ők a Paniagua-klán.
Más íz, más megközelítés.
Bölcs Alfonz cantigái, nekik is kötelező tananyag volt.
Ezek most nem Mária cantigák, és nem a szerelmes kesereg a vigói öböl partján. Hanem lovagok, katonák, háborúk. És tornák, versenyek.
De erős spirituális felhő alatt.
Igen jó lemez.
A fúvós szekciójuk, az egy külön gyönyörűség.
Abel írt más is izgalmas dolgokat is. Pl. zenekari darabokat.
Ouverture No. 4 in C Major, Op. V: Presto · Carl Friedrich Abel · Paul Dombrecht · Il Fondamento
Nórika tanára. Én is szeretem ezt a lemezt.
Először Savall lemezen hallottam Abel-t, pont, amelyiket linkelted.
Aztán jött több, élőben, közelről is, - persze nem egy túljátszott valaki, így sem.
Ezt a lemezt igen szeretem.
Akkor is, ha már igen messze esik attól a mélységtől, amit mondjuk Sainte-Colombe-nél érzek.
Shenck-kel nekem nem sikerül rezonálnom. Pedig, mivel érdekel a többszólamú játék, rengeteget próbálkoztam vele. Mindig az lett a vége, hogy " valahogy nem áll össze a tészta " , vagy " szétfoszlik a szövet " menet közben, nemtom. Egység valahogy nem jön létre. Legalábbis számomra. Amúgy a megközelítés jó, meg a hangzás is vonzó.... mégse nem.
Abel-nél nincs ez az érzésem.
Van egy gambás lemez, amelyről ritkán esett szó.
Johannes Schenck.
Német-Alföld, konkrétan, Hollandia, Bach kortárs, 1700 körül.
Ennek ellenére,
A 'Bizarr Fantáziák'
Különleges zene. Nem is annyira bizarr; inkább szimplán nagyon jó.
Az előadók nagy cápák. Olyan is lett a felvétel.
Miért is volt olyan " nagy " a közvetlen zenész utódok számára Binchois ?
Háromszólamú, epekedő melankolikus chansonok.. ezekkel illusztrálják ... pont mint Caldarát a kánonokkal.... érthetetlen.
Elképesztő dolgokat írt . 1420-60 !!! Szinte hihetetlen.
Baldassare Galuppi (1706-1785) állítólag a mai napon halt meg. Sokat nem ismerek tőle, de ezt a concertot szeretem, főleg a harmadik tételét.
Az első linkedet csak az érti igazán, aki megértette már, mi az a " fiesta " . Ezt egy spanyol-amerikai fogalom, és a linken pont ez megy.
A vivaldis link valóban egy tévedés, ami az előadást illeti. Vivaldit mimikával eljátszani, az annyi, mint zsákban fényt bevinni a házba : melléfogás. Viszont a hang szép sztem.
Mondjuk ez a mozgás dolog is egy érdekes téma. Ha megnézed a karmestereket, sokszor nagyon különböző stílusban vezényelnek. Dudamel pl. ugrál a színpadon. A szimfónikus zenekarokban nem jellemző a látványos testi mogás, nagyon ritkán látni ilyet a zenészektől, katonazenekarokban pedig egyesenesen tiltott. Ott megállsz két lábon és úgy maradsz mozdulatlanul.
Franciaországban tényleg nagy divat a színjáték, de ennek elsődleges oka a hibáknak a figyelemről való elterelése. Minél magabiztosabbnak látszol a színpadon, annál inkább elhiszik a furcsaságaidat. De van olyan is, hogy a mozgással eljátszák a művet. Ilyet a Graindelavoix is gyakran csinál, de ez az ő esetükben nem show-elem, hanem a mű értelmezését segíti. Valósággal láttatják a szöveget.
Ha megnézed ezt az áriát, akkor rájössz, hogy a színészet itt sajnos rossz irányba hat, mert nem hozzáad a produkcióhoz, hanem csak eltereli a figyelmet a gyengécske megvalósításról. Aki nem vágja ezt az áriát, könnyen hiheti, hogy ez egy jó előadás. De nem. Az izgalmas részek ellenére sem.
+ Engem kicsit zavar, hogy hárman is vezényelnek, ráadásul egyszerre+
----------------
Az a baj, hogy nézed...( mindenki magának üt...mostanában a francia énekegyütteseknél divat lett ... meg a túlmozgás is... ) Video-ártalom...az emberek azt hiszik a zenének látszania is kell :))
Utrechtben a főiskolán úgy tanítanak (ezzel ellentétben) hogy a túlmozgás energia és figyelemveszteséggel jár...( teljesen igaz )
Az összeset? Minek van akkor a Youtube? Ennyire azért nem kell sztahanovistának lenni az ajánlókkal.
Amúgy tényleg szépen éneklenek. Bizonyára. Én nem tudom. Nem értek hozzá, pedig sok éven át voltam kórustag szakiban is, és azután is. Amikor pl. Handelt kellett énekelni, az volt a karnagyi instrukció, hogy énekeljünk úgy, ahogyan Gardiner lemezein is szoktak. Mit lehetett erre reagálni?
Engem kicsit zavar, hogy hárman is vezényelnek, ráadásul egyszerre. Zenekarban ez nem szokás. A vezénylés a karmester dolga, a zenész még a tempót sem ütheti a lábfejével.
Gyerekek, besz@rás ez a társaság, az összes videójukat ide teszem... Mind vadiúj felvétel..
Na végre ! Végre találtam egy igazán jó előadását ennek a darabnak. Ahogy akkor ( szerintem) előadták. Meghalt az ünnepelt szerző, Binchois. Ez egy elégia, amit Oclkeghem írt Binchois halálára.
De nem ez a lényeg. A lényeg, hogy ez az első előadás, ami ténylegesen körüljárja, minden oldalról megmutatja ezt a valóban megrázó remekművet -. A kotta, ami fennmaradt egy négyszólamú (ének)letét. De egészen biztos, hogy egy temetésen pontosan így adták elő, ahogyan Itt van. Egy kora-reneszánsz , alkalomra szóló négyszólamú letétet Így adtak elő régen, és most is ez a nagyszerű.
J. OCKEGHEM "Mort, tu as navré de ton dart"
Tarantella-ajánló
Mire a méreg eljutott Germániába, azért kigyengült.
Túlélhető.
Pedig imádom a Hille Perl-t, tudjátok.
Amikor halálos, az kb. ilyen.
Tarantella del Gargano
Valami van a kopasz ember hangjában, amire az a jó szó, hogy 'ragyogás':
Nem hagy békén.
Gyakorlatilag egy rítus.
Meg hogy még a kisujja körme is énekel.
Mögötte a hangszerelés, amit Christina álmodott, az meg finoman gomolyog, kuszálódik, mint a pókháló.
Pedig a Tarantula főleg nem hálóval vadászik.
Ő mar. Szimplán agyonharapja, aki rossz helyen van éppen akkor...
Ja, és van még egy SACD az Alpha-nál. Igen, ez pont.
A hangminőség?
Bestiálisan jó.
Ebben a darabban hihetetlen erő van, ami az előadásból hiányzik, azért írtam. Nem állítanak, hanem kérdeznek. Nagyon bizonytalanok. Hiányzik a bizonyosság.
A létünk volt ilyen a 70-es évek elején, attól van sztem. Híven tükrözi.
Dobszayt, Szendreit alig hagyták dolgozni. A saját pénzükből publikáltak. ( tanári fizetés ! )
Szendrei Jankának a magyar középkori zenéről írt munkái nincsenek kiadva.a mai napig.
A zenetud. intézetben megnézhetsz ekkét stencilezett dolgozatát, kéziratot, egyes részek megjelentek a Zenetudományi Dolgozatok-ban. ( Ezeket kb 25 magyar olvassa )
Az egész gregorián sorozatból, azt képzeld el, ez a legnagyobb kedvenc, amiről beszélsz. Amikor szétbomlik a dolog.
Csak azért nem mertem idézni, mert gregoriánról van szó, nem pedig többszólamúságról. Amúgy, prímán hallható, hogy ez egy furcsaság, mert 'túl jó' hangok vannak rajta, ráadásul, egyéni-szólókban, ehhez az eszmeiséghez talán nem valóak, de én akkor is imádom, a mai napig.
Hogy halotthalvány?, tévedsz szerintem. Nagyon jó előadás, mennyei hangok, és ezt a hangminőséget a Hungaroton nagyon hamar leadta sajnos.
Ha jól emlékszem, a felvételek az ócsai templomban készültek.
Ma is pont így éneklik hazánkban a gregorián nótákat. Aki nem ért hozzá, azt nem zavarja, aki így tanulta, azt végképp nem zavarja, aki pedig benne van a nemzetközi vérkeringésben, erősen elgondolkodik rajta.
Ez egy érdekes tarantella lesz. Olyan németesen temperamentumos. :)
A nevek ismerősek, az énekes az Amarcord egyik frontembere. Talán erről a lemezről ismerős lesz számodra.
Ami engem illet, ez a kedvenc. A többszólamú töredék ( 0:55-től ) csodás zene. Tipikusan csak magyar sajátságokat mutat , unikális . Van még pár töredék többszólamú darab, néha sikerül játszani .
Sajnos az előadás, a felvétel halotthalvány. és NINCS MÁSIK .
Macskát se érdekli rajtam kívül.
Így, a régiek közül, talán a Schola Hungarica áll meg nekem legjobban.
Vagy csak a nosztalgia, nem tudom.
Ezt itt annyira szerettem, hogy egyszerűen képtelen vagyok megítélni, hogy most 2021-ben, ez vajon milyen, úgy igazából.
Értem. Egy újabb érdekes adattal ajándékoztál meg minket. Köszönöm.
Lassan már az is érték lesz a topikban, hogy a régizenét játszó magyarok egyáltalán tudnak kottát olvasni. Jár a baba, jár.
Ja
, én linkeltem be.
Az előző beírásban az ÉVSZÁM volt a kunszt. Asszem nem adtam elég hangsúlyt neki...
Szóval hogy '76-ban, Magyarországon volt olyan zeneileg a régizene-előadás MAI kívánalmainak megfelelő zenei jelenség.
Ez lett volna a közlendő :)
De csak üss, gúnyolódásod nem sért :))
Nézd, egy tájékozatlan zenehallgató biztosan elgyönyörködik ezen a Hungaroton kiadványon, de ismervén a Vox Luminis Susanne un Jour előadását ( és nem ez az első alkalom, hogy megfordul a topikban ), nagyon kontrasztosnak találom a különbséget. Nem is ragoznám tovább a dolgot.
Nem rezonál velem most.
Pedig ezeket hogy szerettem annak idején:
Magyar Táncok - Camerata Hungarica
Most mindjárt előveszem, kíváncsi vagyok, hogy szól.
Sejtem, hol van... valahol a Galaxis egy távoli szegletében. És poros lesz, rendesen.
Finom munka.
----
Én meg ezt találtam.
1976-os ( ! ) felvétel. Egy zárlat nem sikerült, de azt kell mondjam, hogy zeneileg ez bizony rendben van.
Egy ráközelítés, a messzi Kanadából:
Anonymous - Robin - Stefano Pando
USA felvétel.
Nagyon jól is szól.
Ez kicsit agyalósabb, furfangosabb, rámenősebb játék. Szép hang.
Hogy ez mekkora óriási jó zene.
Áááá ez csupa jó hangszer...:) Hallod ahogy ZÜMMÖGNEK. Egy fémhúros felvétel nem zümmög. A magas hangok itt nem karcolnak, a mélyek zümmögnek...ez csak egyszerű :)
Dús . a felhang, gazdag. Nincs "ciripelés".
Nekem az utóbbi időkben ez tetszett a legjobban. Ránézel és látod, hogy histórikus.
Hallod a sovány fémhúrt. Nem is kell látni. Nem dús. De legalább sok :)
Is-is, kedves chord. Nem akarnak semmit, örülnek. A zenének örülnek meg annak, hogy játszhatnak. A saját tudásuknak is. Mint hal a víznek :)
Az is biztos, ahogy mondtad ), hogy egymás jelenlétéből megérzik a régi Ospedale - gondolat teljes egyedülálló voltát. Meg azt, amit az IGAZÁN JÓ ZENE képes volt egy árvaházból kihozni :)
Ekkora távolságból nem tudom megállapítani, hogy melyik a barokk hangszer és melyik nem. Mondjuk közelről sem.
Ja, meg a fémhúrok... ...most ez az olcsó...