vissza a cimoldalra
2021-12-02
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Kedvenc felvételek (330)
Opernglas, avagy operai távcső... (21155)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8661)
Momus társalgó (6361)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7609)
Kedvenc előadók (2876)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5236)
Társművészetek (2505)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62755)
Milyen zenét hallgatsz most? (25098)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2387)
Haladjunk tovább... (230)

Olvasói levelek (11816)
A csapos közbeszól (98)
Legfrissebb fórumaink
Pantheon (2996)
Operett, mint színpadi műfaj (4982)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4944)
Momus-játék (6115)
Kimernya? (4358)
Callas (465)
Giuseppe Verdi (1412)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2975)
Gaetano Donizetti (995)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5278)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2308)
Melis György (274)
Franz Schmidt (4042)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1502)
Lisztről emelkedetten (1161)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (316)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

500   parampampoli • előzmény499 2014-10-14 11:20:52
Jelenleg az operavilágban a bariton hangfaj a legproblematikusabb, az olasz hősbariton pedig azon belül is leginkább az. A veterán Nucci, az érdemtelenül sztárolt Gagnidze, a félig hangját vesztett Lucic, az ebben a fachba kiránduló, de állandóan csődöt mondó Hampson - általában őket látni mindenütt. Sokan Hvorostovskijt mondanák talán, de élő élményeim alapján ő is igen messze áll az egykori nagy hősbaritonoktól és a szerep megkövetelte ideális hangtól. Pár éve lehetett találkozni Andrej Dobber nevével, de egy ideje ő is eltűnt, akárcsak Roberto Frontali. Elég sok név így együtt, de hogy Netrebko méltó partnerei lennének... azt nem hiszem.
499   ladislav kozlok • előzmény495 2014-10-14 10:42:22
Kedves parampampoli,
szerinted ki lenne melto partnere Netrebkonak ebben az operaban ?
495   parampampoli 2014-10-11 23:31:55
Sokan azt gondolták is, mondták is, hogy Netrebkónak korai még Lady Macbeth. Nem tagadom, hogy bennem is sok volt a kétely, kell-e, most kell-e, kell-e egyáltalán neki ezt énekelnie. A ma esti MET-mozis közvetítésben engem végképp meggyőzött, hogy igen, kellett, és ha kellett, most volt érdemes, igazi virágkorában. Mert most nem egyszerűen hibátlanul, hanem nagyszerűen, lenyűgözően tette. Belépett életem nagy Lady Macbethjeinek sorába, elsősorban fantasztikus hangszépsége miatt. Minden regiszterben, a legmagasabb régiókban is ugyanazzal a színnel, gömbölyűen, puhán és csengőn szól. Nem túloz, a mély regisztert sem erőlteti, ezért egy-egy ponton kicsit kevesebb a drámai erő, mint a nagy drámai szopránok Ladyjében, de ezért bőven kárpótol, ha kell kárpótolni egyáltalán bármiért is, a koloratúrák csillogásával, az Alvajáró-jelenet ciszének halálosan könnyed, káprázatos, tényleg lélegzetelállító intonálásával. És az egész alakítás sugárzó színpadra termettségével. Nagy énekesnő, korunk kevés igazán nagy énekes művészének egyike. (Csak a szünetben ne adjon nyilatkozatot, mert azzal majdnem sikerült lerombolni minden illúziót. Ugyanaz a lehetetlen, erőltett, vihogás, bohockodás, amit ilyen esetekben Villazon csinált mindig, és szokott csinálni most is.) Ez az este valóban minden pillanatában Netrebkóról szólt, még akkor is, amikor nem volt színpadon. A többiek tisztes produkciót nyújtottak, meg se közelítve a díva színvonalát. Ez különösen igaz Zelko Lucicra, akitől a szünetben azt kérdezték, mi változott az elmúlt 7 évben, mióta a szerepben debütált a MET-ben. Mondhatta volna, hogy hát, azóta elvesztettem akkori hangomat -- persze nem ezt mondta. És nem is vesztette el teljesen, mert tavalyi Scala-évadnyitós Germont-jánál jobb volt, abban ugyanis énekelni kell, ebben meg ordított, mint egy halálra ítélt. Nyitott magasságokkal, nagyon rossz pozícióban lévő hanggal, az áriára le is fáradt alaposan. Hogy miért nem tetszett, azt az érti meg igazán, aki látta Lucic 2007-es frenetikus Macbethjét Guleghinával a Met-ből és kb ugyanabban az időben énekelt drezdai Rigolettóját. Az a hang már eltűnt - volt, nincs. Calleja a MET ismertető szerint olyan tenorok utódja, mint Björling és Caruso. Hát utódja olyan értelemben, hogy ők is énekeltek a MET-ben egykoron, másban semmiben. Calleja sokat javult 10-12 évvel ezelőtti önmagához képest, mikor párszor végig kellett néznem embertelen kínú gyötrődését a Puritánok Arturójának szerepében Bécsben és Berlinben, a hangja nagyobb lett, magassága biztos, csak a középhangok szapora, kecskés vibrátóját nem sikerült kiküszöbölnie. De ma kétségtelenül a jobb tenorok közé tartozik. Ilyen ugyanis a kínálat: ez van. Tenorban is, basszusban is. René Pape például: egy "basszus", akinek csak a mély hangokon van problémája. (Basszus?) A hangmérnökök igyekeztek is azonnal segítségére sietni, és felhangosítani, áriája olyan volt, mintha valaki fel-le tekergette volna a hangerőgombot.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

Korcsolán Orsolya (hegedű), Bonnyai Apolka (zongora)
"Aranykor"
Goldmark: 1. (E-dúr) szvit, op. 11
Liszt: Szerelmi álmok
Goldmark: A-dúr románc, op. 51
Liszt: Zarándokévek, Első év: Svájc – 9. Les cloches de Genève (A genfi harangok)
R. Goldmark: Négy hegedűdarab – 2. Plaintive Air
Liszt: Két hangversenyetűd – 1. Waldesrauschen (Erdőzsongás)
Korngold: Sok hűhó semmiért – szvit a kísérőzenéből hegedűre és zongorára, op. 11
A mai nap
született:
1899 • John Barbirolli, karmester († 1970)
1923 • Maria Callas (Maria Anna Cecilia Sofia Kalogeropulos), énekes († 1977)
1930 • Eck Imre, táncos, koreográfus († 1999)
elhunyt:
1774 • Johann Friedrich Agricola, zeneszerző (sz. 1720)
1931 • Vincent d'Indy, zeneszerző (sz. 1851)
1950 • Dinu Lipatti, zongorista (sz. 1917)
1990 • Aaron Copland, zeneszerző (sz. 1900)
2019 • Bónis Ferenc, zenetörténész (sz. 1932)