vissza a cimoldalra
2021-05-07
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11628)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2194)
Régizene (7161)
Társművészetek (2386)
Franz Schmidt (3819)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (881)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4616)
Eiffel Műhelyház (547)
Palcsó Sándor (346)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5134)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2871)
Kimernya? (4016)
Momus-játék (6039)
bakelitmentés (16)
Balett-, és Táncművészet (6105)
momus-express iránytaxi (6)
Miklósa Erika (1270)

Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

306   Búbánat • előzmény305 2020-11-08 13:07:09

Budapest, 1961. szeptember 28. Palcsó Sándor Dávid szerepében Richard Wagner Nürnbergi mesterdalnokok című operájának próbáján a Magyar Állami Operaházban. A darabot október 3-án mutatják be.

MTI Fotó: Keleti Éva

 

Palcsó Sándor ma 91 éves!

Előkerestem az Operaélet 1998. szeptemberi számát, benne Dalos László cikkét, melyben egy hosszú interjú olvasható Palcsó Sándorral.

Most ebből idézem az utolsó bekezdéseket:

[...] „Beszélgetünk. Idézzük a múltat. Előrefutunk, majd visszatekintünk az időben. Észrevesszük, hogy az 1959. február 17-én először énekelt Valzacchi A rózsalovagban az a comprimario-buffo karakterszerep, amelyet - már nyugdíjasként - utolsó fellépésén énekelt az Operaházban, 1986. október 22-én.
- íme, a tyúk meg a tojás problémája - jegyzi meg mosolyogva Palcsó Sándor -, tehát: azért nem fejlődött-e ki a hangom szép bel cantósra, mert korán belekerültem a modern karakterszerepekbe is?! Vagy azért tudtam-é ezt a szerepkört viszonylag jól csinálni, mert eleve nem volt bel cantóm?! Emlékszem, 1958-ban határozták el, hogy minden szezonban bemutat az Operaház egy nem szokványos művet. Ezekbe én mind bekerültem.
Az ember persze sokszor érezte, hogy azon az estén nem ő az úgynevezett első tenor. De ettől még az ügynek pontosan ugyanolyan rangja lehet! Hadd hivatkozzam egy német meg egy olasz példára.
Gerhard Unger és Piero De Palma egész pályafutásuk alatt comprimario-, buffó- és karakterszerepeket énekeltek. Mégis a maguk helyén legalább akkora volt a nemzetközi ázsiójuk, mint mondjuk, René Kollónak. Más kérdés, hogy nálunk a karakter-tenornak nincs akkora hangja. A lényeg mégis az, hogy ha este kiálltam a színpadra, hogy a Wozzeck kapitányát vagy a Katyerina Izmajlova részeg muzsikját énekeljem, nem is várta el tőlem a közönség azt, amit egy Don Ottavio „Dalia sua pace”-áriájától... Ezen nincs mit spekulálni. Nekem mindig úgy kellett énekelnem, hogy a közönség azt a figurát higgye el, amelyet akkor este szólaltattam meg... Karaktertenor! Sokan azt hihették, hogy „be vagyok skatulyázva”. Én viszont úgy látom: ez a skatulya egy óriási láda, sok-sok fiókkal...
És a különböző fiókokban (az eddig emlitetteken kívül) olyan figurák, mint a Brankovics György megvakított fiúja, a Hunyadi László V. László királya, a Bánk bánban Ottó merániai herceg, a Carmen Remendadója, a Trisztán és Izolda pásztora, A Rajna kincse és a Siegfried Miméje, az Otelló Cassiója, az Igor herceg Jaroskája, a Manon Lescaut Edmondója, a Falstaff doktor Caiusa...

Itt van, az egyik fiókban az egyik fő-fő Palcsó-nevezetesség is... Nem véletlen, hogy ha azóta találkozunk, így köszönök rá a Britten-opera főhősére:
- „Nyilvánvaló, hogy szöges ellentétben áll, amit tőlem a mama és Cid kíván..." Ezt a kacskaringós mondatot Albert Herring énekli...
Fölragyog a két szeme:
- Az csoda-emlék, az a Herring! A bemutatója 1960. október 23-án volt. Micsoda nagyságokkal énekelhettem: Gyurkovics Mária, Szilvássy Margit, dr. Palló Imre, Neményi Lili, Németh Anna, Komlóssy Erzsébet, Domahidy László. A három gyereket éneklő Házy Erzsébet, Koltay Vali, Fehér András. Varga András, „pofon csapta” Cid szerepe. És Göndöcs József! Olyan polgármester volt, hogy az csoda... Az Albert Herring nagyon lendített előre a pályámon, sokat adott nekem. Eredetileg egy évvel előbb kellett volna bemutatnunk, de valamiért elcsúszott az egész. És ez a csúszás jót tett a produkciónak. Rengeteget tudtunk próbálni. A premierre aztán a Mikó András rendezte darab úgy állt, mint a Sión hegye.
Herring: abszolút főszerep, karakter-főszerep. Innét olyan emlékezetes újabb alakitásokig jutott el Palcsó, mint a Mesterdalnokok Dávidja, A koldusdiák címszerepe, Debussy Pelléasa - micsoda három különböző égtáj, hangulat és vérmérséklet! Szokolay Sándor Vérnászának Holdja, Hamlet-operájának címszerepe; Ránki György Az ember tragédiájának Luciferé, Petrovics Emil Bűn és bűnhődésének Porfirij Petrovicsa - micsoda nagyszerű sorozata magyar operák jelentős szerepeinek! A Salome félelmetes Heródese; a Porgy és Bess fanyar-ficsúr Sporting Life-ja... A Wagner-„kettős”: Mime és Loge! A Muszorgszkij-„kettős”: a Borisz Godunov Bolondja és Sujszkij hercege: a legemlékezetesebb Palcsó-alakítások közé tartoznak.

Mi történt 1983. március 1-jén?
A Borisz Godunov volt műsoron. Megdöbbentő fölismerés: csak egy Bolond van és egy Sujszkij: Palcsó! A két szerep többi tulajdonosai külföldön vannak vagy betegek...

Ekkor történt, hogy tenoristánk - mind a kettőt elénekelte! Minthogy a két figura csak egyszer találkozik, a templom előtti képben, Sujszkij ott esedékes énekelni valóját átadták Scselkalov alakítójának. A díszlet mögötti gyors átöltözés után Palcsó Sándor a Bolondot is, Sujszkijt is megszólaltatta! Emlékezetes napja ez a magyar operajátszás krónikájának...

Az ilyen múltidézéseket nem lehet befejezni, legföljebb abbahagyni.
- Mivel fejezzük be ezt a beszélgetést? Természetesen azzal, hogy találkozásainkat folytatjuk...
-Hadd mondjak valamit, amit nagyon szerettem volna... Én elvből soha nem kértem szerepet. Amit nem tartottam nekem valónak, például A sevillai borbély Almaviváját, azt nem vállaltam. De kérni nem kértem. Viszont az operairodalom legnagyobb karakterszerepét - az én hangomon! - szívesen elénekeltem volna. Azért nem mertem megkockáztatni, hogy kérjem, mert talán kinevettek volna és megbántották volna az elképzelésemet, ahogyan az egészet fölépítettem magamban... De hagyjuk a rébuszokat. Kimondom, miről van szó: nagyon sokat gondolkoztam Otellón. Szerintem Otelló az operairodalom legcsodálatosabb karakterszerepe. Ezernyi hangszínnel lehet benne elmondani Shakespeare-t..."

/Dalos László/

305   Búbánat 2020-11-07 21:01:07

Holnap, november 8-án ünnepli 91. születésnapját a Magyar Állami Operaház  magánénekese (tenor), örökös tagja, Palcsó Sándor! 

Ebből az alkalomból - már ma - idemásolom az "Operaélet"  magazin 2004-es, ötödik számából Palcsó Sándor 75. születésnapja alkalmából írt köszöntő sorokat, melyek szerzője a napokban elhunyt aranytollas újságíró, egykori rádiós-televíziós szerkesztő-riporter, tanár, László Zsuzsa volt


„Palcsó Sándor 75 éves”

Csendben, visszavonultan, szerető családja körében ünnepelte 75. születésnapját az Operaház egyik legkiválóbb magánénekese, a Liszt-díjas, érdemes művész, Palcsó Sándor.

Mi, akik még élvezhettük a dalszínház színpadán alakításait, csak sajnáljuk, hogy ma nemigen akad hozzá hasonló összetett egyéniség. Palcsó Sándor számára ugyanis a szerep egyszerre volt zenei és drámai feladat, hangi kívánalmaknak éppúgy eleget tett, mint ahogy a művek egészéhez járult hozzá magas színvonalon a drámai vagy a vígjátéki, vagy a tragikus figurák tökéletes kidolgozásával. Számára nem volt „kis szerep”, mert a legkisebb figurából is igazi karaktert tudott formálni. Oroszlánrészt vállalt magára a XX. századi új magyar operák színpadra vitelében, Ránki György, Mihály András, Szokolay Sándor, Petrovics Emil műveinek ősbemutatóiban. Repertoárja 80 szerepet (!) ölelt fel, otthon volt Britten, R. Strauss, Wagner, Mozart világában és kiváló operetténekes is volt.

Szerencsére a Magyar Rádió számtalan felvételen örökítette meg remek énekkultúráját, gyönyörű szövegmondását, és 75. születésnapja alkalmából a Kossuth adón egyórás műsorral köszöntötték Palcsó Sándort november 8-án.

Az Operaélet szerkesztősége is további jó egészséget kíván a remek művésznek.

E cikk írója pedig köszöni az évtizedek alatt tőle kapott élményeket, és csak csendben reménykedik, hogy Palcsó Sándor minél előbb megkapja a már régen megérdemelt „Örökös tag” kitüntetést.

/László Zsuzsa/ 

László Zsuzsa és sokunk kívánsága megvalósult: Palcsó Sándor 2014-ben a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja lett!

Itt említem meg Palcsó Sándor két könyvét, melyekben életére, művészi pályájára tekint vissza, sok fénykép-illusztrációval:

  • "Én a pásztorok királya... Palcsó Sándor emlékei" (Bartos Csilla szerkesztésében, 2011)
  • "A többi, néma csend." Palcsó Sándor portréja (Bartók Gergely szerkesztésében, 2017)

Talán Palcsó Sándor van már egyedül csak köztünk, mint "utolsó mohikán",  a Magyar Állami Operaház "aranycsapatából" - doyenként.

A mostani születésnapi  gratuláció mellé kívánkozik: Isten éltesse még soká jó egészségben, nyugalomban - szeretetünkben -, az "örökifjú" operaénekesünket, Palcsó Sándort!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
történt:
1824 • Beethoven IX. szimfóniájának bemutatója (Bécs)
született:
1833 • Johannes Brahms, zeneszerző († 1897)
1840 • Pjotr Iljics Csajkovszkij, zeneszerző († 1893)
elhunyt:
1825 • Antonio Salieri, zeneszerző (sz. 1750)
1942 • Felix Weingartner, karmester (sz. 1863)