Olvastam. Arra reflektáltam! 

Én is olvastam a Vörös Szilvia művésznővel készült interjút, ebben ez szerepelt. Ellenvélemény esetén javaslom a teljes interjú elolvasását!

Azért ez így nem teljesen igaz! 
A Bécsi Staatsoper tagjai közül elég sokan kaptak főszerepeket, sőt, vannak akik  pár év kis és középszerepes fellépések után nagy szerepekben karriert csináltak! 
 

Ez egy nagyon jó beszélgetés, sokmindent érint, és talán természetes is, hogy kinek-kinek más és más kelti fel ebből a figyelmét. Nekem pl. nagyon-nagyon tetszett a Késkszakálluról való beszélgetés, az, hogy milyen elmélyülten és sokrétűen gondolkozik a szerepéről. Aztán az is tetszett, hogy iskoláskorában elaludt az Erkel Hunyadin (ez talán nem véletlen). És persze az is érdekes, hogy Bécsben sem fenékig tejfel, a Covid őket is ugyanúgy megviselte, mint a pestieket. És aztán szóbahozta azt is, hogy úgy érzi, tovább kell lépni Bécsből, mert társulati tagként soha-de soha nem fog főszerepekhez jutni, hiszen azokat csak vendég-énekesek játsszák. Hogy is van ez? Talán nem is olyan jó társulati tagnak lenni, mert kezdetben jó a biztonságos akolmeleg, de ugyanakkor behatárolt a pálya és bedeszkázott a mennyezet? Viszont a beszélgetésnek arra a részére, amire amire te utalsz, egyáltalán nem emlékszem. :)) (Ez persze nem jelenti azt, hogy idehaza rendben van minden.)

Azért tettem be elsősorban, mert egy Operaháztól jelenleg többé-kevésbé független művész nyilatkozata talán meggyőzi a kétkedőket, hogy nincs talán minden rendben azzal, ahogy idehaza a magánénekeseket kezelik az intézmények...

Engem is  "megkapott" a Vörös Szilvia-interjúban taglalt témakörök. Roppant érdekes és elgondolkoztató, akár a (meg)tapasztaltak okán, a Művésznő által megfogalmazott mondatok, melyek tovább gondolásra késztetők. 

Köszönöm én is ezt a betett linket.

Egy érdekes interjú Vörös Szilviával...