Hja kérem, egy Mocsári ... naná, hogy a víztől -és nem a mocsártól- irtózik. André Böröcz neve ismerősen cseng. Azt hiszem, luxus hajóutakat szervezett a  (Földközi?) tengeren, amiken tényleg híres művészek szolgáltatták, ha nem a talpalávalót, de a magas kultúrát. Érdekes kisérlet volt. Ahogyan az is érdekes, hogy Mocsári művész úr ezeken a hajós koncerteken úgy látszik, nem irtózott a gázsitól víztől...

Tisztelt Búbánat!

Köszönöm, hogy felhívta a figyelmet erre a nagyon tartalmas, nagyon sok magánemberi vonatkozást is megmutató-megvalló Mocsári Károly interjúra. Egy-egy ilyen mélységű interjú elolvasása után az ember a művészre is más szemmel tekint, jobban érti az egyes cselekedeteinek mozgatórugóját. Még egyszer köszönöm.

Egyetlen egy apróságot szeretnék az interjúból idézni és utána, mintegy a riporter helyett, kérdezni: (néhány szó elhagyásával, de az értelmén nem változtatva)

„Daniel Barenboim ….hívott, ……hogy menjek vele horgászni. Mivel irtózom a víztől, kihagytam ezt a lehetőséget”

Mit jelent, hogy valaki „irtózik a víztől”? Művész életrajzokban sokszor olvasok fellépés előtti szokásokról, nevezhetjük fóbiáknak is, de ez újdonság volt számomra. Sajnálom, hogy a riporter nem kérdezett tovább, hanem hagyta a mondatot így lecsengeni.

Aki zenész, az örökre zenész marad – Látogatóban Mocsári Károly zongoraművésznél

Magyarkurir.hu - 2021. július 10., szombat | 19:06

„A Liszt Ferenc-díjas zongoraművész világszerte ismert. Már huszonévesen bejárta az öt kontinenst, világversenyeket nyert. Amerikában, majd húsz évig Franciaországban élt. Nagy zongoristák tanították, és jó barátai között tarthatta számon Kocsis Zoltánt is. A monori Vigadóban beszélgettünk vele, illetve otthonában, egy különleges atmoszférájú épületben, ahol gyakorolni szokott.”

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. július 4-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.