Van, aki eleve igyekszik méltó helyet biztosítani munkásságának. Korniss Péter fotográfus például a hét elején a Szépművészeti Múzeumnak adományozta teljes életművét átfogó archívumát.
Van valami sértő ebben a megfogalmazásban. Az országban többezer alkotóművész él, akik Korniss Péternél sokkal kevésbé ismertek, és nem feltétlenül azért, mert annyival rosszabbak lennének a maguk területén. Az országos, pláne a nemzetközi ismertség csak keveseknek adatik meg, és aki ismeri a művészek belterjes világát, az pontosan tudja, hogy sokszor csak szerencse kérdése, kit kapnak fel, és kezdenek sztárolni. A többségnek nem ez a sors jut. Viszont ők hiába adományoznák teljes életművüket bármelyik múzeumnak, nem kellene, hiszen nem széles körben ismert művészekről van szó. De attól még ugyanúgy alkottak, és akár többszáz festmény, kép, szobor, plakett, stb. heverhet utánuk elfekvőben a pincében, vagy a padláson. Azokkal az alkotásokkal mi lesz? Mert biztosan lennének emberek, akiknek örömet okozna a birtoklásuk, csak nem fognak egymásra találni, viszont az örökösöknek ettől még valamit kell kezdeni a megörökölt életművel.
|