Tudja, kedves Katalin, én (sok) mindent elhiszek (sok) mindenkinek, de jó ideje szinte közmegegyezés tárgya, hogy az aktus igenis megtörtént hősünk és hősnőnk között, legfeljebb azon van -néminemű?- vita, hogy a hölgy részéről megvolt-e az a bizonyos "consent", beleegyezés vagy sem, de sokaknál már a "yes" győz, amit persze hogy nem vallhat be sem az apjának, még kevésbé a vőlegényének. Kár a librettót idézni: a kimondott szó, mint ismeretes, sajnos nem mindig bontja ki az igazság minden részletét, ahogy azt nálunk egy ideje szokás megfogalmazni. Megjegyzem, Mozart idején, a felvilágosodás századában, a "léha", "feslett", "dekadens" rokokó korában nem is számíthatott akkora nagy "mitwas-nak" az ilyesmi. Majd az álszent, (túl)buzgó, később viktoriánus erkölcsű, de nem kevésbé romlott 19.szd. ítéli el, minősíti elítélendőnek az ilyesmit (és hagyja el az opera zárószextettjét). Aztán a 20.szd., különösen annak 2. fele, a női egyenjogúság, majd a szabad szerelem, hippikorszak, házasságon kívüli szex, nyitott házasság térhódítása szinte aprósággá tette az efféle "botlásokat". Az 1960-70-es évek Donna Annája és Elvirája, pláne Zerlinája jó eséllyel inkább eldicsekedett volna azzal,hogy ő is "megvolt" a "csúcsszuper" Don Giovanninak.

... aztán eljött a 21. szd. és a #meetoo és napjainkban talán tényleg nem úszná meg Don Giovannink egyik-másik vagy több aktusát. Netán "szexuális ragadozónak" minősíttetne. Esetleg olyanokat sem úszna meg, ahol az aktus megtörténtekor igenis megvolt a "consent" a másik fél részéről vagy legalábbis nem bizonyítható az ellenkezője. Napjainkban ki-ki a saját szimpátiái, politikai vagy egyéb értékrendje szerint hiszi el vagy nem 1-1 hasonló celebbotrány valóságtartalmát és áll teljesen szubjektív alapon az "elkövető" (??) vagy a "sértett" (??) mellé. Bíró legyen a talpán, aki 1/1 tisztán lát és ítél... ;-) Konkrét ügyeket nem említenék, úgyis, anélkül is tudjuk.

Átolvastam a librettót. Azt nem tudom, hogy a különböző fordításokban mi szerepel, de az eredeti olasz szövegben Don Giovanni nem csábítja, hanem szabályosan letámadja Donna Annát. Donna Anna így számol be róla (saját legkevésbé sem művészi igényű, hanem a lehető leginkább szó szerinti fordításomban): " Némán közeledik hozzám és át akar ölelni; próbálok kibontakozni, egyre jobban szorít; kiabálok./Senki sem jön. Egyik kezével igyekszik befogni a számat, a másikkal olyan szorosan ragad meg, hogy már legyőzöttnek érzem magam./A végén a fájdalom, a becstelen merénylet miatti iszonyat úgy megnövelte az erőmet, hogy a kapálózás, hajolgatás révén kiszabadultam a szorításból." Az én olvasatomban ez nem széptevés, hanem nyers erőszak.

Én úgy gondolom, Don Giovanni soha egyetlen nőt nem erőszakolt meg. Mindegyiket valami módon elcsábította. Lehet, hogy ebben voltak tisztességtelen módszerei, hazudott is sokat, de soha nem erőszakoskodott! A nők pedig nem azért haragszanak rá, mert elszédítette, hanem mert utána elhagyta őket.

A Komtúrral ugyan nem szabályos párbajt vív, de azért mégiscsak a Kormányzó támad rá karddal, ő pedig csak védekezik. Sőt először ki is akar térni. Továbbá ő nem megölni vagy elrabolni akarta Annát, csak elcsábítani. Ami azért nem halálos bűn.