Igen, így van. A tavalyi Eötvös Péter-szerzői esten (MüPa) a zenekar számonkénti folyamatos átrendezése is vizuális élmény volt, az est (és a zenekari életmű?) fő száma, az Atlantis különösen, a "quadrofón" hangzásról nem szólva. Laptop előtt hallgatva nem lehet olyan ütős, pedig rengeteg ütős szólam van benne ;-) és megfejteni sem (lenne) olyan egyszerű.

Talán a zene hallása mellett az előadás látványa is szükséges az ilyen avantgard zenei alkotások esetén. Úgy már mindjárt jobban tetszik, ha legalább videón látom, nemcsak hallom, hogy pl. a Volumina előadása során mi minden történik.

Azért ez nekem is komoly fejtörés...
Rám speciel tényleg nagy hatással volt a darab. Gyerekkorom óta foglalkoztat, de alig pár éve hallottam először élő koncerten.

Hogy mi a fejtörés? Közeledve a nyugdíjhoz, lassan tényleg meg kéne próbálni megfogalmazni - magam számára is - hogy miben rejlik a művészi hatás. Nem tűnik könnyű feladatnak.
Egyvalamiben biztos vagyok: a kompozíciónak nem kell a szó köznapi értelmében szépnek lennie. A Bűn és bűnhődés, vagy a Legyek ura sem az.

A mai nap kérdése kapcsán már nagyon aktuális lenne, ha Daunerni tanár úr elmagyarázná, amit évekkel ezelőtt egyszer megigért, hogy az ilyen zene miért szép.