112 évvel ezelőtt született
Dmitrij SOSZTAKOVICS zeneszerző, zongoraművész
(Szentpétervár, 1906.09.25.-Moszkva, 1975.08.09.)
Ebből az alkalomból idézem egyik írását:
"TRAGÉDIA – SZATÍRA
Már két és fél éve dolgozom a Lady Macbethen. Ez a darab első része tervezett trilógiámnak, melyben a nők helyzetét szeretném ábrázolni Oroszország különböző korszakaiban. A Kisvárosi Lady Macbeth tárgyát Leszkov hasonló című novellájából kölcsönöztem, az írás valósággal mellbe vágja az olvasót hallatlan világosságával és tömörségével. Véleményem szerint olyan novella, amely műfajában az élvonalat képviseli a forradalom előtti Oroszország nyomorúságos körülményei között sínylődő tehetséges, eszes, nagyra-hívatott asszony sorsának mélységesen őszinte, tragikus ábrázolásával. A jubiláló Maxim Gorkij mondotta: «Tanulni kell. Meg kell ismernünk hazánkat, múltjával, jelenével és jövőjével együtt.» Nos, Leszkov műve a lehető legtökéletesebben megfelel a gorkiji kívánalmaknak, mivel páratlan erővel rajzolja meg a forradalom előtti Oroszország egyik legsötétebb korszakát. A Lady Macbeth a szó betű szerinti értelmében igazi alap a zeneszerző számára. Ragyogóan megformált jellemeivel, drámai konfliktusaival engem valósággal lenyűgözött.
A librettót A.G. Prejsszel, a fiatal leningrádi dramaturggal közösen állítottuk össze, majdnem teljes egészében Leszkovot követve – a harmadik felvonás kivételével, amelyben a hangsúlyosabb szociális árnyalatok megteremtésével némileg eltértünk az eredeti szövegtől. Írtunk egy rendőrségi jelenetet, és elhagytuk Jekatyerina Lvovna unokaöccsének meggyilkolását.
Az operát tragédiának dolgoztam fel. Mondhatnám azt is, hogy a Lady Machbeth tragiko-szatirikus zenedráma. Bár Jekatyerina Lvovna férjének és apósának gyilkosa, mégis rokonszenvet ébreszt bennem, igyekeztem életmódját és környezetét sötéten szatirikus színekkel ecsetelni. A „szatirikus” jelzőt ezúttal egyáltalán nem „nevetséges” vagy „gúnyos” értelemben használom, hanem éppen ellenkezőleg: a Lady Macbethet leleplező operának szántam, olyan műnek, amelyik lerántja a leplet a kereskedői életvitel szörnyű szokásairól, aljasságairól, és egyszersmind meg is gyűlölteti őket a nézővel.
A Lady Macbeth zenei anyaga merőben más, mint előző operámé, Az orré. Meggyőződésem, hogy a zenedrámában énekelni kell; a darab valamennyi vokális szólama énekelhető, kantilénákban gazdag. A zekekar egyes patetikus percekben hatalmassá nő - katonazenekarral és különböző kigészítő hangszerekkel bővül.
Három felvonással már elkészültem, a teljes mű négy felvonásból áll majd. Gondolom, 3-4 hónap kell még, hogy befejezzem az operát."
Szovjetszkoje Iszkussztvo, 1932. október 16.
(Fordította: Kerényi Mária)
Shostakovich: Lady Macbeth of Mtsensk - Lukács, Berczelly, Zapletchni
| 
