Bejelentkezés Regisztráció

Bartók Béla (1881-1945)


230 Héterő 2024-01-11 13:50:02
2024-ben Miskolcon A kékszakállú herceg vára.
Január 12, 13, 26, 27

RENDEZŐ: Szabó Máté    | BEMUTATÓ: 2024. január 12.
A kékszakállú herceg: CSER KRISZTIÁN / BAKONYI MARCELL
Judit HERCZENIK ANNA / KÁLNAY ZSÓFIA
Regős CSER ÁRMIN / CSICSATKÓ GERGŐ / KÓS VINCE


229 smaragd 2022-06-16 10:05:40

Béla Bartók's Life in America | from "Great Conductors: Pierre Boulez - Emotion and Analysis"
https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=-Krp3Uee5-s


228 Búbánat 2021-08-04 08:06:04

cikk - interjú

Kékszakállú és Judit valódi házaspár előadásában

„MI ISMERJÜK EGYMÁS BUGYRAIT. NYILVÁN NEM MINDET, MERT AHHOZ EGY ÉLET IS KEVÉS”

Ditzendy Attila

MNO.HU - 2021. AUGUSZTUS 1. VASÁRNAP 07:55

"Pénteken este a Szentendrei Teátrumban mutatják be Bartók Béla születésének 140. évfordulójára A kékszakállú herceg várát, szcenírozott, vizuál-operakoncert formájában. A Coopera produkciójának érdekessége, hogy a két szerepet a művészházaspár: Mester Viktória és Molnár Levente eleveníti meg."


227 Búbánat 2021-03-20 10:54:17

Most kezdődik a Bartók Rádióban

11:00 - 12.00 Mesterek órája – Bartók Béla zongorázik 

I. Bartók Béla: Allegro barbaro (Budapest, 1929. november 5.),

II. Ludwig van Beethoven: A-dúr (Kreutzer) szonáta op. 47 (Szigeti József – hegedű, New York),

III. Kodály Zoltán: Magyar népzene – II. füzet – 1. A rossz feleség, 2. Kitrákotty mese (Basilides Mária – alt - Budapest, 1928. december),

IV. Bartók Béla: 1. Nyolc magyar népdal – a) Istenem, Istenem no. 2, b) Ha kimegyek no. 5 (Basilides Mária – alt - Budapest, 1928.),

2. Kontrasztok – a) Verbunkos, b) Pihenő, c) Sebes (Benny Goodman – klarinét, Szigeti József – hegedű – New York, 1940.)

A mikrofonnál: Fellegi Lénárd

Szerk.: Bánkövi Gyula


226 ladislav kozlok 2020-12-16 09:43:27 [Válasz erre: 225 Héterő 2020-12-16 02:43:08]

Veľmi si ma potešil, nagyon szépen koszonom.


225 Héterő 2020-12-16 02:43:08 [Válasz erre: 223 ladislav kozlok 2020-12-15 16:07:30]

A kép itt csak fél-HD, de azért egész jó. A darab 58:16-nál indul.

A kékszakállú herceg vára

+ A csodálatos mandarin a hasonló Ujvári Katalinnal.


224 ladislav kozlok 2020-12-15 17:24:20 [Válasz erre: 223 ladislav kozlok 2020-12-15 16:07:30]

És még Bretz Gábor nagyon tetszett, Nem tudom hol voltam, hogy még nem hallotam a muvész urat. A Tubuson meghalgattam egy-pár  áriát, és egy nagyon oszinte beszélgetést Kolonits Klárával. Kituno énekes, muzikális, jo színész. Szerintem o most a leg-export képes énekes Magyarországon. 


223 ladislav kozlok 2020-12-15 16:07:30 [Válasz erre: 222 Héterő 2020-12-14 04:36:50]

Hol lehet megtalálni az egész eloadást, a zene zenekar zseniális. 



221 Búbánat 2020-10-10 22:07:28

Ezeket a sorokat is Boros Attila írta – 2009-ben:

https://www.operaportal.hu/operaelet/itthon/item/39251-egy-opera-ketszer

Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára - "Egy opera kétszer" című előadása a Magyar Állami Operaházban. Boros Attila kritikája.

„Végül egy bizarrnak tűnő kérdés, de nagyon időszerű lenne már valamit tenni e téren is. Ha a makói hagyma - teljes joggal - hungaricumnak számít, sok más egyébbel együtt, nem lehetne-e Hungaricum címen védettséget adni a XX. századi zene egyik legnagyobb alakja egyetlen operájának is? Hogy lelketlen kultúrkufárok ötleteik céltáblája gyanánt jó pénzért ne ostromolhassák a magyar Kékszakállú herceg várát.”

2009. október 11., Magyar Állami Operaház

 Bartók Béla: A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRA

 Szöveg: Balázs Béla
Karmester: Fischer Ádám
Szólisták: Vizin Viktória, Szabó Bálint
Rendezte: Hartmut Schörghofer


220 Búbánat 2020-10-10 15:20:12

BARTÓK, AZ ÖRÖK KORTÁRS: ÍGY IDÉZI MEG A ZENESZERZŐT A CAFE BUDAPEST

BY: CAFE 2020. OKT 05.

"Bartók Béla szellemisége évek óta központi szerepet kap a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon, és ez idén sem lesz másképp. Ám nemcsak a művei közül válogat az eseménysorozat, hanem általa inspirált darabok is felcsendülnek: mutatjuk!"

 


219 Edmond Dantes 2020-10-10 10:28:45

Tehát a teljes Magyar Nemzet-cikk, rövidítés nélkül :

Bartók Béla emigrációjának politikailag korrekt története

ÜNNEPRONTÓ GONDOLATOK A ZENESZERZŐ HALÁLÁNAK 75. ÉVFORDULÓJÁN

Bartók Béla 1881-ben Nagyszentmikóson – most Románia – született. Iskoláit Nagyszőlősön – most Ukrajna –, Nagyváradon – most Románia – és Pozsonyban – most Szlovákia – végezte. (Szép trianoni körkép.) Meghalt New Yorkban 1945-ben.

Miért New Yorkban? Erre a kérdésre akár az átlagpolgár, akár a zenét tanuló egyetemista ugyanazt válaszolja: mert emigráns volt. A politikailag korrektebb „haladó” értelmiségi pedig azt is tudni véli, hogy Bartók a Horthy-fasizmus elől kényszerült menekülni. Ez persze nem igaz, de jól van kitalálva, és azóta is működik. A manapság oly sokat emlegetett hamis hír klasszikus esete, ami évtizedekre meghatározta a közgondolkodást. Érdemes tágabb történelmi összefüggésben láttatni a tényeket és eseményeket. 1940 októberében Bartók feleségével, Pásztory Ditta zongoraművésznővel koncertkörútra utazott Észak-Amerikába. Nem lehet másnak az agyával gondolkodni, de nem utólagos okoskodás – főleg felidézve a második éve folyó világháború apokaliptikus eseményeit –, ha vakmerőségnek, a realitások figyelmen kívül hagyásának nevezzük elhatározását, annál is inkább, mivel sem őt, sem feleségét nem fenyegette üldöztetés. Íme a hadi helyzet: az akkor még szövetséges (!) német és szovjet csapatok már lerohanták és megszállták Lengyelországot (Molotov–Ribbentrop-paktum). 1940 nyarán Belgium, Hollandia, Luxemburg már német megszállás alatt áll, és Hitler bevonul Párizsba. Ugyanez év őszén Bartók tengerentúli útra indul abban a reményben, hogy egy év múlva visszajön. A háború kiteljesedésével, Amerika hadba lépésével a visszaút lehetetlenné vált. Életének legnehezebb, legszomorúbb öt esztendeje következett betegséggel, szinte napi megélhetési gondokkal, mivel az impresszárió sem váltotta be fényes ígéreteit a koncertlehetőségekről. Közben itthon rendszeresen folyósították tisztes nyugdíját, amit Béla fia vett át.

1945-ben, a „felszabadulás” után, Bartók halála évében az itthoni újdonsült véleményformálóknak rögtön fontos volt emigránsként és ebből logikusan következően „haladó” művészként megformálni Bartók személyiségét, azt is sugallva, hogy a világhírű komponista viszont most a „felszabadult” Magyarország proletárdiktatúrájában érezné magát igazán itthon. Az emigrációról szóló hazugságot terjesztették az újságok, bekerült az iskolai tankönyvekbe, ezt emelték ki a Bartókról való megemlékezéseken, riportokban, ezt írták a róla szóló életrajzokban, és természetesen ezt vette át a külföldi szakirodalom is. És végül ez él a köztudatban a mai napig. A zeneszerző Béla fia később hiába cáfolt szóban és írásban is, erre már senki nem figyelt oda. Hiszen törvényszerű, hogy a hazugság mindig erősebb mint a cáfolat, mert az már senkit sem érdekel.

Néhány év után azonban a kommunisták és a mindig is „haladó” marxisták kissé belezavarodtak ebbe az általuk felépített idilli Bartók-képbe. Méghozzá elég hamar. Az történt ugyanis, hogy közben a Szovjetunióban Sztálin kívánságára az állampárt kritikájának kereszttüzébe került néhány zeneszerző, köztük a világhírű Sosztakovics és Prokofjev. Az volt a vád ellenük, hogy „zenéjük zavaros, kaotikus, érthetetlen, nem szolgálja a szocializmus építésének hatalmas ügyét, és eltávolodtak a szocialista embertípus számára érthető és kívánatos zenei ízléstől.” Ma már fel sem tudjuk fogni milyen súlyos és fenyegető vád volt ez! Az itthoni csicskások erre ijedten észbe kaptak, nekik is kell valami hasonlót produkálni, nehogy baj legyen. 1949-ben már kiderítették, hogy Bartók valójában rossz útra tévedt, mert „polgári”, „burzsoá”, „dekadens” sőt „kozmopolita” zeneszerző, és még sőtebb, hogy zenéje ezért nem alkalmas a „dolgozó tömegek, a szocialista embertípus, a munkásosztály zenei nevelésére”! (szovjetből fordított korabeli idézet). A marxista zenetudósok megállapították azt is, hogy „nem lehet szemet húnyni afölött, hogy Bartók művészetében mély nyomokat hagyott a polgári zene romlott dekadenciája és formalizmusa, kora polgári hanyatló művészete”. Hogy mi a formalizmus, azóta se tudja senki, de jól hangzik. Hiába, a fejlett marxisták mindig mindent jobban tudnak. Ez a magasról jövő bolsevik kritika felért egy szellemi kivégzéssel. Ezek után Bartók egy csapásra megszűnt „haladni”, művei lekerültek a koncertek, a rádió – akkor még egyedülálló nagyhatalom – és az operaház műsoráról. Ez ilyen egyszerű volt. Színpadi művei közül leginkább a Csodálatos mandarin gerjesztette fel az elvtársak haragját. „Az egész mű tele van a polgári hanyatlásra annyira jellemző homályos, zavaros szimbolizmussal ” – írták. Hivatalosan is „hollywoodi giccsként” aposztrofálták a remekművet, méghozzá duplán, nemcsak zenéje, hanem a szövegíró, a „hírhedt” Lengyel Menyhért miatt is, aki azért volt hírhedt, mert a Ninocska című, a szovjetet kigúnyoló világsikerű Greta Garbo-film forgatókönyvét is ő írta. Elvtársak, ez már mindennek a teteje!

Ebben a légkörben villámcsapásként hatott, amikor 1956. június 1-jén hosszú vajúdás után, mintegy a hatalom nagy engedményeként, újra színre kerülhetett az operaházban A csodálatos mandarin. Abban a helyzetben az előadás túlmutatott önmagán. Személyes örök élményként őrzöm a nézőtér fojtott, izgatott légkörét, majd a kirobbanó tomboló sikert, a véget nem érő tüntetésszerű tapsvihart, amely ekkor már nemcsak a műnek, az addig letiltott Bartóknak és az egyedülállóan zseniális előadásnak szólt (Lakatos Gabriella, Vashegyi Ernő, Harangozó Gyula), hanem már vibrált a levegőben a forradalom tapintható előszele. Már ennek volt köszönhető a mű előadása is. Egy ország érezte, elég volt! Így nem mehet már tovább! Aztán mégis ment… De ehhez „baráti” szovjet tankok és az itthoni helytartók vérgőzös terrorja kellett.

És most nézzük meg közelebbről az „emigráns” Bartókot amerikai levelei tükrében, melyeket itthon élő Béla fiának írt. Néhányból idézek. Forrásom ifj. Bartók Béla Apám életének krónikája című műve (Zeneműkiadó, 1981).

Az „emigráló” Bartók házaspár tehát 1940. október 10-én utazott el. Pár héttel később, már 1940. november 4-én Bartók útlevél-hosszabbítási kérelmet nyújt be a New York-i magyar főkonzulátuson. Aznap kelt levelében többek közt ezt is közli fiával. 1941. február 12.: „Annyira búsulunk, hogy egyelőre még nem utazhatunk haza, bár az előkészületeket pl. olasz vízumszerzést megindítottuk már.” 1941. február 19.: „…elég komor gondolatokkal vagyunk tele. Hogyan lesz a jövő? Mikor gondolhatunk visszamenetelre…?” 1941. március 19.: „A koncertkilátások a jövő szezonra egyelőre szánalmasak.” 1941. június 20.: „A hangversenyélet annyira bizonytalan, hogy 1942 után haza kéne utaznunk akármiféle is a helyzet odaát.” 1941. szeptember 5.: „Az általános helyzet nem nagyon vigasztaló, nagyon is tartok attól, hogy jövő nyáron – és kitudja még meddig – nem lehet visszautazni.” Amerika közben belépett a háborúba. A magyar külképviseletek alkalmazottait hazarendelik. Az utolsó szalmaszál : 1941. december 15-én Bartók azonos szövegű levelet ír a washingtoni magyar követnek és a New York-i főkonzulnak: „Hogy én itt már eddig sem éreztem magamat jól, azt szóbeli közléseimből tudja. A megváltozott körülmények még nehezebbé tennék helyzetemet. Ezért ha csak mód van rá, haza kellene utaznom. Az utolsó lehetőség az volna, hogy a konzuli tisztviselőkkel együtt térnénk haza. Attól tartok, hogyha kitudja hány esztendeig kellene itt maradnunk, az számunkra katasztrofális lehetne.” Ez a terv, mint tudjuk, nem valósult meg. A zeneszerző 1945. szeptember 26-án egy New-York-i kórházban meghalt.

Zárszóként ifj. Bartók Béla szavait idézem: „Az az állandóan terjesztett legenda, mely szerint apám 1940-ben emigrált, nem felel meg a valóságnak. Hiszen akkor úgy tervezte, hogy csak egy évre utazik ki, mindenét itthon hagyta, és egyre ritkuló amerikai leveleiben állandóan kitért hazatérési szándékára, illetve annak nehézségeire.”

Ez tehát Bartók „emigrációjának” politikailag valóban korrekt története.

Szerző: Boros Attila, Magyar Nemzet, 2020. szeptember 26.


218 Edmond Dantes 2020-10-09 09:06:22 [Válasz erre: 217 Búbánat 2020-09-26 20:10:08]

Néhány kiegészítés Bartók Béla emigrációjának -a Magyar Nemzet szerint-  politikailag korrekt történetéhez:

Átlépték a határt

Nem emigrált, csak a háború miatt Amerikában rekedt - nyilatkoztatta ki Bartók Béla halálának minapi évfordulóján a Magyar Nemzet című kurzusorgánum. Pedig a kételyeivel egész életében vívódó zeneszerző nyolcvan éve, a ma ismét fojtogató morális légszomj miatt döntött 'önkéntes meneküléséről'.

Részletek Murányi Gábor cikkéből: "Ha valaki itt marad, holott elmehetne, ezzel hallgatólag beleegyezik mindabba, ami itt történik." 1939 júniusában fogalmazott így Bartók Béla tanítványának, asszisztensének, Veress Sándornak címzett levelében ...  "Az a közvetlen veszély forog fenn, hogy Magyarország is megadja magát ennek a rabló és gyilkos rendszernek...Magyarországon sajnos a művelt keresztény emberek majdnem kizárólag a náci rendszernek hódolnak. Igazán szégyellem, hogy ebből az osztályból származom ... Tulajdonképpen az lenne a kötelességem, hogy kivándoroljak, ameddig még lehet." (Bartók levelének részlete 1938 áprilisában bázeli hívének-mecénásának, Annie Widmann-Müllernek.) ... A berlini fajvédelmi hivatal már 1934-ben bizonyítékot követelt (Bartók) keresztény származásáról ... Négy évvel később, Ausztria 1938. márciusi bekebelezése, az Anschluss után az osztrák szerzői jogvédő társulás új tulajdonosa, a német állam követelte a tagok árjaságának igazolását...Mindeközben idehaza mind többször kérdőjelezték meg a két zeneszerző (Bartók és Kodály - ED) magyarságát ... "Ha lehetséges, még visszavonultabban élek, nincs kedvem emberekkel összejönni." (Bartók levelének részlete 1939 őszén Annie Widmann-Müllernek.) ... Zenetörténeti elemzések szerint az 1939 augusztusában befejezett s 1940-ben Bázelben bemutatott Divertimentóban a zeneszerző a "fojtogató félelem közérzületének" adott hangot ... (Édesanyja - ED) "Bartók Béláné 1939 decemberében .. elhunyt, a mérleg nyelve a távozás felé billent ... az 59 éves komponista sorra zárta le hazai ügyeit."

(Forrás: HVG, 2020. október 8.)

Ez is lehet tehát Bartók emigrációjának politikailag valóban korrekt története...


217 Búbánat 2020-09-26 20:10:08

 

Bartók Béla emigrációjának politikailag korrekt története

2020. SZEPTEMBER 26. SZOMBAT 10:15 2020. 09. 26. 10:39 MNO.HU

"ÜNNEPRONTÓ GONDOLATOK A ZENESZERZŐ HALÁLÁNAK 75. ÉVFORDULÓJÁN"

/Boros Attila/

Bartók Béla 1881-ben Nagyszentmiklóson – most Románia – született. Iskoláit Nagyszőlősön – most Ukrajna –,Nagyváradon – most Románia – és Pozsonyban – most Szlovákia – végezte. (Szép trianoni körkép.) Meghalt New Yorkban 1945-ben.

Miért New Yorkban? Erre a kérdésre akár az átlagpolgár, akár a zenét tanuló egyetemista ugyanazt válaszolja: mert emigráns volt. A politikailag korrektebb „haladó” értelmiségi pedig azt is tudni véli, hogy Bartók a Horthy-fasizmus elől kényszerült menekülni. Ez persze nem igaz, de jól van kitalálva, és azóta is működik. A manapság oly sokat emlegetett hamis hír klasszikus esete, ami évtizedekre meghatározta a közgondolkodást. Érdemes tágabb történelmi összefüggésben láttatni a tényeket és eseményeket.

[…]

És most nézzük meg közelebbről az „emigráns” Bartókot amerikai levelei tükrében, melyeket itthon élő Béla fiának írt. Néhányból idézek. Forrásom ifj. Bartók Béla Apám életének krónikája című műve (Zeneműkiadó, 1981).

Az „emigráló” Bartók házaspár tehát 1940. október 10-én utazott el. Pár héttel később, már 1940. november 4-én Bartók útlevél-hosszabbítási kérelmet nyújt be a New York-i magyar főkonzulátuson. Aznap kelt levelében többek közt ezt is közli fiával. 1941. február 12.: „Annyira búsulunk, hogy egyelőre még nem utazhatunk haza, bár az előkészületeket pl. olasz vízumszerzést megindítottuk már.” 1941. február 19.: „…elég komor gondolatokkal vagyunk tele. Hogyan lesz a jövő? Mikor gondolhatunk visszamenetelre…?” 1941. március 19.: „A koncertkilátások a jövő szezonra egyelőre szánalmasak.” 1941. június 20.: „A hangversenyélet annyira bizonytalan, hogy 1942 után haza kéne utaznunk akármiféle is a helyzet odaát.” 1941. szeptember 5.: „Az általános helyzet nem nagyon vigasztaló, nagyon is tartok attól, hogy jövő nyáron – és kitudja még meddig – nem lehet visszautazni.” Amerika közben belépett a háborúba. A magyar külképviseletek alkalmazottait hazarendelik. Az utolsó szalmaszál : 1941. december 15-én Bartók azonos szövegű levelet ír a washingtoni magyar követnek és a New York-i főkonzulnak: „Hogy én itt már eddig sem éreztem magamat jól, azt szóbeli közléseimből tudja. A megváltozott körülmények még nehezebbé tennék helyzetemet. Ezért ha csak mód van rá, haza kellene utaznom. Az utolsó lehetőség az volna, hogy a konzuli tisztviselőkkel együtt térnénk haza. Attól tartok, hogyha kitudja hány esztendeig kellene itt maradnunk, az számunkra katasztrofális lehetne.” Ez a terv, mint tudjuk, nem valósult meg. A zeneszerző 1945. szeptember 26-án egy New-York-i kórházban meghalt.

Zárszóként ifj. Bartók Béla szavait idézem: Az az állandóan terjesztett legenda, mely szerint apám 1940-ben emigrált, nem felel meg a valóságnak. Hiszen akkor úgy tervezte, hogy csak egy évre utazik ki, mindenét itthon hagyta, és egyre ritkuló amerikai leveleiben állandóan kitért hazatérési szándékára, illetve annak nehézségeire.

Ez tehát Bartók „emigrációjának” politikailag valóban korrekt története.


216 Búbánat 2020-09-26 13:42:25

https://mki.gov.hu/hu/evfordulok/a-75-eve-elhunyt-bartok-bela-es-a-nepzene

A 75 éve elhunyt Bartók Béla és a népzene

Bartók Béla (Nagyszentmiklós, 1881. március 25. – New York, 1945. szeptember 26.)

MKI


215 Corvette 2020-08-20 20:17:50

Bartók Béla Román népi táncok

Mindig megdöbbenek, hogy mennyire száraz ez a felvétel. A hangrögzítés helyszíne nagyon sajátos akusztikával bír. Pont addig terjed a hang, ameddig a mikrofonok állnak. Tőlük egy méterre már csak rémisztő némaság van, jéghegyek, lomha mozgású gleccserek, és a reménytelen, hófútta jégmezők. Négy perc és csonttá fagyunk. De ott, ahol ez a két ember áll, még van némi élet. Nem sok, de van.

Ezzel a felvétellel nem lehet demózni, annyira halk. A jelszintet legalább annyira fel kell vinni, mint egy RR kiadvány esetén, és még ekkor is erősen kell hegyezni a fület, mert egy hangos hang el nem hagyja a hangszereket. Tompán fénytelen és visszafogott minden, mintha lehúzták volna a rolót a szobában és éppen csak annyi fényt engedtek volna be a rések között, amely pont arra elég, hogy ne menjünk neki az asztalsaroknak. És ahogyan az érzékszerveink adaptálódnak ehhez a furcsa környezethez, lassan mi is hozzászokunk ehhez a hangi félhomályhoz. 

David Abel & Julie Steinberg. Kik ők? Honnan jöttek? Hol tanultak meg ilyen jól játszani?

Dave Wilson beszél róluk. 

Döbbenetes a hangszeres tudásuk, és amerikai létükre teljesen európaian játszanak. Ez nagy szó. Zenei értelemben kár belekötni a darabokba, mert nem hinném, hogy jobban elő lehetne őket adni, legfeljebb másként. De nem is a művek és a megformálásuk itt az igazán fontos, hanem a hangulat és a tudatállapot, amelyet kialakítanak bennünk a hallgatásuk közben.

Ami hifis szempontból itt történik, az maga az antitézis. Mert ha a hifizésnek az a célja, hogy megteremtse a jelenlétérzetet, azt az illúziót, mintha valóban ott volnának a zenészek tőlünk pár lépésre, akkor ez a lemez pont az ellenkezőjét hivatott demonstrálni. Azt, hogy nincsenek ott, mert hogyan is lehetne őket odavarázsolni? A két előadói oldal is fel van cserélve. Bal oldalról halljuk a hegedűt, és jobbról a zongorát. Szokatlan dolog, és alkalmas arra, hogy teljesen összezavarjon minket. Van aki ezt a megoldást felvételi hibának róná fel, szerintem pont így jó. És az a rengeteg lehetetlen piano is folyton azt sugallja, hogy miránk itt semmi szükség.

Román népi táncok

Miért volt Wilsonnak olyan fontos ez a lemez? Én értékmentésre tippelek. Ez itt egy olyan zenei pillanatfelvétel két előadóról és hangszereikről, amelyek igazán megérdemelték a zenei hallhatatlanságot. Mert van amit meg kell őrizni az utókornak. Tűre szúrta a lepkét, hogy kedvünkre gyönyörködhessünk benne. De ez a lepke már soha többé nem fog repülni, és ezt Wilson is jól tudta. Nem is akart bennünk ilyen illúziót kelteni. Annak ellenére nem, hogy azért valamit konyított a hifizéshez. 

 


214 Búbánat 2020-07-11 10:30:29

Bartók Rádió mai adása: 

13:13 -15.00  A Budapesti Fesztiválzenekar hangversenye 

Vez.: Káli Gábor

Km.: Vizin Viktória (mezzoszoprán), Cser Krisztián (basszus), Sebestyén Márta (ének), Kádár István (prímás), Szabó András (kontrás), Fejérvári Zsolt (bőgős)


1. Tradicionális: Román népi táncok (Kádár, Szabó, Fejérvári),

2. Bartók Béla: Román népi táncok,

3. Tradicionális: Magyar parasztdalok (Sebestyén, Kádár, Szabó, Fejérvári),

4. Bartók Béla: Magyar parasztdalok,

5. Tradicionális: Székelyföldi magyar népdalok (Sebestyén, Kádár, Szabó, Fejérvári),

6. Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára (Vizin, Cser)

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2019. március 23.


213 smaragd 2020-06-15 20:28:29 [Válasz erre: 212 Corvette 2020-06-15 17:36:45]

Köszönöm a folytatást :-) megnézem, meghallgatom! Most Csokonaival és Lavottával vagyok elfoglalva, és ez is csodálatos élmény - szintén ajánlható mindenkinek, hogy vegye kezébe a Csokonai-kötetet, lehetőleg az írásaival ellátottat -, de mindjárt lovat váltok :-) és átnyergelek a 20. századba.

* időközben ideértem, meghallgattam a prima felvételrészleteket és a portréban örömömöt leltem, én is szeretem a finom és elegáns dolgokat. A különleges motiváció kedves rész, a hangszerhez fűződő kapcsolat elgondolkodtató, kellemes, tiszta muzsika szólt... játszi könnyedséggel előadva...

Bartókot mindjárt meghallgatom.


212 Corvette 2020-06-15 17:36:45 [Válasz erre: 211 smaragd 2020-06-15 14:40:48]

Evés közben jön meg az étvágy. :)

Ha rám bízod magad volna itt még egy bestiálisan jó előadás.

Ez.

Arabella Steinbachert játékát nagyon szeretem. Rendkívűl muzikális, technikás, letisztult és ő maga is mentes mindenféle sztárallűrtől. Végtelenül szerény - van is mire - és mellette rendkívűl rokonszenves. Itt van róla egy kis video, érdemes elindítani.

A Bartók hegedűversenyek felvétele hifis szempontok alapján is nagyon magasra teszi a lécet és szerencsére a kísérő zenekar sem az már amelyhez Ansermet irányítása alatt hozzászokhattunk. :)

Itt bele lehet hallgatni a 2. versenymű első tételébe.

Ha választani kellene közte és Tetzlaf előadása között akkor nagy bajban lennék. De nem kell. :)


211 smaragd 2020-06-15 14:40:48 [Válasz erre: 210 Corvette 2020-06-15 12:22:55]

Remek, így van, ahogy írod! Köszönöm a lehetőséget.

Ehhez a műhöz eddig még nem mertem közelíteni, de most a munkám közben kikapcsolódásképpen meghallgattam... mi minden van beleírva Bartók életéből...! (Majd elolvasom utólag a "tudnivalókat" a műről.)


210 Corvette 2020-06-15 12:22:55

Bartók: Violin Concertos Nos. 1 & 2

Christian Tetzlaff (violin)

Finnish Radio Symphony Orchestra, Hannu Lintu

Ennél a felvételnél minden a helyén van. Ha valaki "A" hegedűversenyek előadást keresi referencia hangzásminőséggel akkor szerintem ezzel tegyen egy próbát. Nem fog csalódni.

Itt bele lehet hallgatni.

209 Búbánat 2019-10-07 18:15:03

A  Bartók Rádió  éjjeli műsorában egy régi, ritkaságnak számító hangfelvétel is az adásba kerül:

22:00 - Ars Nova

- a XX-XXI. század zenéje

Lemezbemutató

1. Eötvös Péter: Dialog mit Mozart (Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekara, vez.: a szerző),

 2. Bartók Béla: II. hegedűverseny – a mű magyarországi bemutatójának felvétele (Budapest, Vigadó, 1944. január 5., km.: Szervánszky Péter – hegedű, Székesfővárosi Zenekar, vez.: Ferencsik János)


Szerk.mv.: Bánkövi Gyula


208 Búbánat 2019-03-25 11:29:16

A Bartók Rádió ma esti műsorából

18:05 –kb.  20.00 Kapcsoljuk a Bartók Béla Emlékházat

Ünnepi hangverseny Bartók Béla születésének évfordulóján  (Nagyszentmiklós, 1881. március 25. – New York. 1945. szeptember 26.)

"Bartók és Szigeti"

Falvay Attila hegedül, Fülei Balázs zongorázik 


1. Ludwig van Beethoven: A-dúr (Kreutzer) szonáta Op. 47.,

2. Bartók Béla: I. rapszódia BB. 94.,

3. Claude Debussy: g-moll szonáta hegedűre és zongorára,

4. Bartók Béla: II. szonáta BB. 85.

(Bartók Béla és Szigeti József a washingtoni Library of Congressben, 1940. április 13-án adott koncertjének műsora.)

 

 (Ism. április 6., 12.36)


207 Búbánat 2018-05-09 09:20:29

Bartók Rádió, ma 19:00- 19:3:0

Összhanghttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png

- a zenei élet aktualitásai


Egy különleges életút tanúi - Bartókné Pásztory Ditta hagyatéka a Zenetörténeti Múzeumban


Szerk.-mv.: Katona Márta
(Ism. holnap, 
9.30)


206 Ardelao 2018-04-25 18:14:38 [Válasz erre: 200 Ardelao 2018-02-01 23:25:12]

Czigány György:

DILLE DÉNESNÉL – 1964-ben

(Részlet)

Nem Brüsszel: Szentendre a helyszín. Itt él a neves Bartók-kutató, a Duna mentén – élvezve a dalmát tengerpart magyar változatát ….

… Dille Dénes „magyaros” vendégszeretettel fogad: a falatozással és a jó borral törődünk, s a jegyzetfüzet sokáig nem kerül elő. Derűs perceket szerez a professzor jó étvágyú daxlija, melyhez – lévén helybéli születésű – házigazdánk mindenkor magyarul szól. Megfontolt párbeszéd helyett kissé rapszódikus beszélgetésbe kezdünk …

…. (Dille:) … egy virtuóz zongoristának, első zenetanáromnak sokat köszönhetek. Ő játszotta el nekem először a Bartók Bagetelleket

..............

- 1936-ban a brüsszeli rádió hat modern hangversenyéhez jegyzetek készültek: a Bartók-esthez én írtam ismertetőt.

…………

- Tizennyolcszor jártam Magyarországon. 1949-ben jöttem először Önökhöz azzal az ábránddal, hogy tíz nap alatt megismerhetem az országot és beszerezhetem a Bartók életére vonatkozó iratokat, amelyekre egy  róla szóló könyv megírásához volt szükségem. ……. néhány nap után megértettem: ez a könyv soha nem fog elkészülni. A munkához, amely előttem állt, nem tíz napra, tíz-húsz évre van szükség.

…………

-  Csodálatos ez a törékeny egészségű ember – folytatja (Dille), s hirtelen megértjük: ismét Bartókról beszél.

- Három életet élt egymaga: tudományos munkát végzett, komponált, tudományos és pedagógiai műveket írt, tanácsokat adott, óriási levelezést bonyolított le, sokfelé utazott. …. utálta az akadémikus dicsőségeket – önkéntes magányban őrizte szándékainak szűziességét. Nem barátkozott senkivel, senki nem tudta, mik voltak lelkének háborgásai, soha egy szóval nem panaszkodott. Mi több, soha egy szó, egy gesztus nem kommentálta zenéjét …

A zenében váltotta meg minden fájdalmát, indulatát. Szívesen beszélek művészi és emberi nagyságáról, mert nagy lett nemcsak műve: jelleme által is. Az ember, aki mindenek felett szereti az igazságot, néha igazságtalan?  - nem, képtelen volt bármi kompromisszumra: őszinteség, tisztaság jellemzi nagyságát.

(Czigány:) A művészet egyik misztériuma, hogy ez a mély, fájdalmas és feszültségekkel telített zene, amelyben annyira nincsen napfény – hogyan elégítheti ki mégis ennyire az embert?

Dille Dénes kis szünetet tart …. Ez nem a tudós óvatos, megfontolt hangja – gyermeki természetességgel szól, szenvedélyesen, tele személyes ízzel.

- Az önök Operaháza idén mutatta be Alban Berg Wozzeckjét. Én szeretem ezt a művet, de nem lehet mindennap meghallgatni, úgy értve, nem mindennapi táplálék, mint Bach vagy Mozart. És Wagner is nyomasztó, kényszerít, hogy osztozz saját érzéseivel, fárasztó, kimerítő. Bartók más … Ahogy nem kell protestánsnak lennem ahhoz, hogy Bach mindig örömet okozzon, ahogy Mozart is naponta újra befogadható, és pihentet. És Beethoven: zenei szépségében megismered egy ember felindulását, ami megfelel a te izgalmadnak… Bartók is ilyen jelenség, ezek sorába tartozik. …….”

Bartók Béláné Pásztory Ditta mögött (balról jobbra) Bartók Péter, ifj. Bartók Béláné, Denijs Dille és ifj. Bartók Béla áll. (A felvétel 1962-ben készült.) 


205 ladislav kozlok 2018-04-05 20:40:31

Nem rég tért végett a párizsi Kékszakállú  és a La Voix humaine  a Mezzo csatornán. En elégedett vagyok. Nem fogok sokat írni, Tík jobban tudjátok  hogy kell ezt a muvet eloadni. Kíváncsi vagyok, mit  szoltok hozza.


204 Búbánat 2018-03-25 19:52:04

19:35 órától  az alábbi koncert-hangfelvétel sugárzása a Bartók adón

ÜNNEPI HANGVERSENY BARTÓK BÉLA SZÜLETÉSÉNEK ÉVFORDULÓJÁN

A március 25. vasárnap 18 óra - Bartók Béla Emlékház

(A ma kora esti hangverseny felvétele)

Horti Lilla (ének), a II. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny 2. díjasa
és Balog József (zongora) hangversenye

 

Bartók Béla:

1. Húsz magyar népdal, BB 98 - részletek a) Régi Keserves, b) Bujdosó Ének, c) Juhászcsúfoló, d) Tréfás Nóta, e) Pár Ének, f) Panasz, g) Székely Lassú, h) Székely Friss, i) Kanásztánc, j) "Hatforintos" Nóta, 
 

2. Gyermekeknek - IV. füzet - részletek a) Andante, molto rubato, b) Kánon, c) Betyárnóta, d) Búcsú, e) Rapszódia, f) Halotti Ének (Balog), 
 

3. Improvizációk magyar parasztdalokra
(Balog), 
 

4. Román kolinda dallamok, BB 67 - I. sorozat (Balog), 
 

5. Román népi táncok, BB 68 (Balog), 
 

6. Három csíkmegyei népdal, BB 45b (Balog), 
 

7. 6. bagatell, BB 50/6
(Balog), 
 

8. Allegro barbaro, BB 63 (Balog), 
 

9. Húsz magyar népdal, BB 98 - IV. sorozat  "Új dalok" a) Hej édesanyám, kedves édesanyám, b) Érik a ropogós cseresznye, c) Már Dobozon, már Dobozon régen leesett a hó, d) Sárga kukoricaszál, e) Búza, búza, búza, f) Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő, 
 

10. Falun BB 87a a) Szénagyűjtéskor, b) A menyasszonynál, c) Lakodalom, d) Bölcsődal, e) Legénytánc


(Ism. április 10., 12.36)


203 Búbánat 2018-03-25 14:30:11

Kiosztották a Bartók Béla – Pásztory Ditta-díjakat

Szabadi Vilmos hegedűművész és Vajda Gergely zeneszerző, karmester kapta a 2018-as Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat a zeneszerző születésének 137. évfordulóján, vasárnap a Zeneakadémián

Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora a díjátadón elmondta: a Bartók Béla özvegye, Pásztory Ditta által alapított rangos elismerést minden évben előadóművészeti és zeneszerzői kategóriában ítélik oda a magyar zenei élet fejlődéséhez, valamint a bartóki szellemiség megőrzéséhez munkásságukkal jelentősen hozzájáruló művészeknek, együtteseknek.

"Szabadi Vilmos hegedűjátéka lenyűgözően virtuóz, különleges előadói kisugárzása intenzív és meggyőző" – hangsúlyozta laudációjában Onczay Csaba gordonkaművész.

Fekete Gyula, a Zeneakadémia rektorhelyettese Vajda Gergelyt méltatva kiemelte: zenéjét a technikai virtuozitás jellemzi, ötvözi az európai hagyományokat, az amerikai vernakuláris zenét a klasszikus kortárs zenei nemzetközi irányzatokkal.

(MTI)


202 Búbánat 2018-02-10 12:10:47

Bartók Rádió ma délutáni műsora

15:06 – 16.48 Zenebeszédhttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png

Bartók: II. zongoraverseny

Ea.: Fülei Balázs és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

Vezényel: Vajda Gergely.

Másorvezető: Farkas Zoltán

Szerkesztő: Katona Márta

(MR 6-os stúdió, 
2015., január 24. - ism.)


201 Búbánat 2018-02-02 13:11:39

A rádió hangtárából visszakereshető és meghallgatható:

2018. január 29-én, a Bartók Rádió sugározta:

14.15 – 15.00 A Finn Rádió Szimfonikus Zenekarának hangversenyehttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png

Vez. Hannu Lintu

Km. Christian Tetzlaff (hegedű)


1. Bartók: Fiatalkori hegedűverseny (Tetzlaff), 

2. Lutoslawski: IV. szimfónia

(Helsinki, Musiikkitalo, 
2017. október 18. - részlet)

 

2018. január 29-én, a Bartók Rádió sugározta:

20.30 – 21.59. A Budapesti Fesztiválzenekar hangversenye

Vez.: Fischer Iván

1. Bach: III. brandenburgi verseny, 

2. Bartók: Zene húros hangszerekre, ütőkre és celestára, 

3. Brahms: III. szimfónia

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 
2017. december 2.)


200 Ardelao 2018-02-01 23:25:12

 

Bartók-ősök Gömörben

 

Úgy tudjuk, Bartók Béla az édesapjától örökölt nemesi előnevet csak egyszer, a második házasságkötésekor használta. (Fiatal korában megkísérelte a „Béla von Bartók” írásmódot, de ezt nyilván más zeneszerzők hatására tette.)

Azt is tudjuk, hogy Bartók családja nem a gömöri (református) Szuhafőről, hanem a közeli (katolikus) Borsodszirákról származik.
 

Denijs Dille antwerpeni zenetörténész, akinek kutatásaiért és munkálkodásaiért nagy hálával tartozunk, 1954-ben ifj. Bartók Bélával elutazott Borsodszirákra. A falu temetőjének elhagyott részében felfedezték a zeneszerző ük-szüleinek - az általuk ismert legrégibb generáció - sírkövét. Ezt a sírt az óta rendbe tették, 1981-ben domborművet is avattak a faluban, sőt a helyi téeszt és a sporttelepet is Bartók Béláról nevezték el.
A sírkövön jól látszik a név és az 1825-ös évszám. Az ükapa, kinek felesége Gondoss Mária volt, 85 éves korában halt meg. Honnan jöttek ide, miért „kelletett ide jönniök” - valószínűleg örökké homályban marad. A házasságból kilenc gyermek született: az 5. János, a dédapa 1785-ben még itt született, de már Nagybecskereken halt meg. Felesége, a Szabadkáról való Bozsovics Katalin, tizenegy gyermeknek adott életet. Az első, az 1816. november 24-én, Nagykikindán született János volt, Bartók Béla nagyapja. Felesége Ronkovics Matild, származására nézve délszláv: katolikus bunyevác asszony. Azt olvasom, hogy tőle örökölte Bartók jellegzetes kézformáját. Ebből a házasságból is tizenegy gyermek született, és amikor Bartók Béla 4 éves volt, akkor halt meg a nagyapa. Hétéves, amikor elveszíti édesapját. Bartók édesanyjáról, Voit Pauláról itt röviden csak annyit, hogy tízgyermekes német polgárcsalád sarja, s bár Turócszentmiklóson született, de régi pozsonyiak. Ott végezte a tanítóképzőt, és innen került Nagyszentmiklósra.
 

Bartók édesapja, ő is Béla, a nagyszentmiklósi (Torontál vm.) földmívesiskola igazgatói állását töltötte be, amit apjától „örökölt”. A család - ezt szintén Dille írja – „mint sok más magyar család, nagyobb lábon éltek, mint amit megengedhettek maguknak, a nők játszották a nagyvilági hölgyet, de úgy tűnik, bátyjuk akarta így, és könnyen engedett szeszélyeiknek. Aztán jött a betegség, amely leverte a lábáról. Két éven át tartó lázas rohamok után, amelyeket a családnak is meg kellett szenvednie, mert dühkitörései elviselhetetlen légkört teremtettek körülötte, a szerencsétlen ember 1888. augusztus 4-én hirtelen meghalt. Az állami anyakönyvben az orvos a halál okaként: bronzkórt, agyhűdést írt.”

Sírján az általa felvett szuhafői előnév áll. Miért vette fel ezt a nemesi előnevet, honnan tudott erről? Talált valahol, valami adatot? A Bartók családfáját összeállító Denijs Dille
szerint feltételezhetően ismerte Vályi András: Magyar Országnak leírása I-III. (Buda, 1799) című, a maga korában nevezetes művét, amely III. kötetének 446. lapján az áll, hogy Szuhafőn Bartók nevű nemes földesurak éltek. Talán ez alapján, s a nemességet óhajtó inspiráció hatására, Bartók apja illesztette a szuhafői előnevet családnevéhez, s ezzel minden további nélkül nemességgel ajándékozta meg magát. „Volt-e rá joga, milyen címen, miféle nemességre alapozta igényét? Mert nemeslevél nincs.” Úgy tudni, hogy két legenda élt a családban. Székessy Györgyné Bartók Katalinnak tulajdonítanak egy Bartók nevű hajóskapitányról szóló történetet, aki három testvére segítségével megmentett egy hajót, s jutalmul kapták volna a nemességet. „De hogy ez hol és mikor történt, ki volt az adományozó, arról nem szól a történet, főleg pedig nincs meg az összekötő láncszem a kapitány és Bartók Gergely között, aki mindig is jobbágynak, de legalábbis plebeiusnak számított.”
 

De tudunk arról is, hogy az unokaöcs, Miklós, Bartók Károly fia, megszerzett egy iratot, amely szintén bizonyítékul szolgált volna a nemességre. Egy 1635-ben kiadott hivatalos másolatról van szó, s ebben egy pusztát említenek, amit nemes és nemzetes Bartók Mihály vérével szerzett. Ebben semmi sem szól amellett, hogy a szerződésbeli Michael és a borsodsziráki Bartók Gergely között bármiféle kapcsolatot feltételezhetnénk, így ez sem bizonyít semmit a család nemessége felől.

Ezt az előnevet tehát, jelenlegi tudásunk szerint, Bartók édesapja kreálta magának, kinek jóhiszeműségét nincs jogunk kétségbe vonni.

„Csak azt lehet a szemére vetni - írja Dille, hogy a dolognak nem járt eléggé utána. Tudomásom szerint egyedül ő használta - legalábbis hivatalosan - és Szuha-Fői-nek írta.”
 

Borsodszirákon az 1764-től meglévő anyakönyvben a legelső Bartók névtől az utolsóig színes, egy piros és a többi kék aláhúzások láthatók. Többen feltételezik, de erre semmi adat nem utal, hogy titokban Bartók járt ott, s tőle származik a jelzés. Ilyen színest használt Kodály is, emlékszem, a postán is ilyet használtak régen, s ez nem lehet döntő bizonyíték. Mivel az anyakönyvben megjelölt összes név megtalálható Forgon Mihálynak a Gömör-Kishont vármegye nemes családjai (Kolozsvár, 1909) című munkájában - s erre hivatkozva közli Kempelen Béla 1911-ben tizenegy kötetes könyvében is - feltételezem, hogy valószínűleg nem Bartók Bélától, hanem a gömöri Forgon Mihálytól valók ezek az aláhúzások. Ha ez igaz, akkor egy legendával szegényebbek vagyunk, de ez talán nem is baj. Hisz erre, vagyis, a nemesi származásra utaló előnévre a zeneszerző Bartók Bélának nem is volt szüksége. Meg aztán: nem is kérdés, hogy nemes volt-e?

Bartók Béla nyomokat keresni, fényképezni hívtak Szuhafőre. Itt átnézhettem az 1764-től vezetett két anyakönyvet, amelyben számtalan Bartók névvel találkoztam. Nem túlzok, ha azt mondom, minden negyedik megszületett gyerek Bartók volt. A temetőben is több sírt találtunk, mind a szuhafői nemes Bartókok kései leszármazottai közül való.
 

Szuhafő az országhatár legszélén, ma Borsodban, valaha Gömör vármegyében fekvő nemesi kisközség, ahonnan nincs tovább út. Ma 210 lakója van, iskolája nem működik. Ahogy Fényes Elek írja, az itt élők „mind reformátusok és eredetszülte magyarok. Szántófölde hegyes, mégis jó munkálat mellett a tiszta búzát is megtermi, a keresztül-utazó az egész határt silánynak gyanítja, mivel sokan parlagon hevertetik; rétje jó és sok takarmányt ad. Bírják Márjássi és Csemniczki urakon kívül helybeliek: Szuhai, Vattai, Lenkei, Járdánházi, Császár, Kasza, Csiszár, Farkas, Újvári, Deme, Horkai, Nagy, Miskoczi, Palics, Fülpös, Bocsi, Rajzi, Tóth, Ragályi, Bartók nagyságos családok.”
 

A szuhafői Bartók-had 1647-ben tűnik fel Szuhafőn.

„Forgon Mihály megállapítása szerint II. Ferdinándtól kapták nemességüket, s Abaújból költöztek ide. Az 1876-os kataszterben ezek a nevek szerepelnek: Bartók Bertalan, Bartók Ferenc és Katalin, Bartók István és örökösei, Bartók Józsefné, Bartók János és örökösei, átlag 20-25 hold külsőséggel. Ez a család elnéptelenedőben van. Ma csak egy férfitagja él, Bartók Rafael, aki a parti Demeter Borbálával való összeházasodása folytán elszigetelődött a nemességtől. A Bartók-had régi előkelőségét igazolja egyébként a szuhafői templom 2. padja, az ún. Bartók-szék” - olvasom Lajos Árpád kis monográfiájában.

A Gömör-kutató Ilia Bálint megállapította, hogy a szuhavölgyi nemesség az újabb századokban szerény vagyoni körülmények közt élt. A középbirtokosokkal szemben a többséget a kisbirtokosság képviselte. A XVII.-XVIII. században jobbágyaik rendszerint nincsenek, inkább zsellérség él a birtokon. Ez vonatkozik Szuhafőre is. Mert átnézve az anyakönyveket, a több mint másfél évszázad alatt itt élők között alig találtam olyan lakost, aki adózott volna! Majd mindenki nemes, kisnemes volt, de azt is észrevettem, hogy 1800-as évek elejétől kezdve (elsősorban a Bartókokat figyeltem) a nemes rangjelzés mellett ez állt: földmíves gazda. Rájuk, de a többi gömöri nemesi falura is vonatkozik az a szóbeszéd, amely szerint sok helyen így szólt reggel a jobbágy: „Nemes uram, akkor fogjunk be!” Mármint a nemes fogjon be és szántson a jobbágynak is, meg magának is. De akkor is nemes volt, őrizte azt a jogát, hogy ne kelljen adóznia.

Itt, az anyakönyvekben valóban nemes és református Bartókokkal találkoztam. A temetőben is, ahogy jeleztem. A legrégibb 1867-es, ekkor halt meg Bartók József, kit „sok könny hullások közt kísér a sírba hű neje Nagyságos Lenkei Julianna.”

Legutolsó a templom melletti nagy kripta. 1929-ben temették ide a 16 éves Bartók Lászlót. Valaha vasajtóval volt ellátva, de itt lakó kísérőm is csodálkozott, hogy nincs ajtaja, mert befalazták. Akár hogyan is, de ezt én jelképesnek fogtam fel, ami - ha költőien akarok fogalmazni - azt jelenti: Vándor, ki erre jársz, ne itt keresd Bartók Béla őseit.
 

Móser Zoltán

HONISMERET, 2006. április (XXXIV. Évfolyam, 2. szám)


199 Búbánat 2018-01-20 10:24:18

Haandel fórumtársunk jóvoltából:

Élő koncertközvetítést hallhatunk a rádióban

In diretta dal Teatro San Carlo di Napoli
Béla Bartók: Il castello del Principe Barbablù
20 gennaio 2018 | ore 20.30 | Rai Radio 3

Barbablù, Gábor Bretz
Judith, Violeta Urmana

Orchestra e Coro del Teatro di San Carlo
Direttore | Juraj Valcuha


198 Ardelao 2017-11-15 18:52:37

TÓTH  DÉNES:
BARTÓK ÉS AZ EXPRESSZIONIZMUS.

A Bartóki életmű jelentékeny ideje esik az expresszionizmus kifejlődésére az európai muzsikában. Amikor végigszántott ez a hatalmas forradalom a művészetekben, akkor alakult ki a fiatal Bartók stílusa, érthető tehát, hogy az expresszionizmus döntően befolyásolta a bartóki stílus kijegecesedését. Mégis elhibázott dolog lenne az expresszionista Bartókról beszélni, mert egyénisége sokkal nagyobb jelentőségű, sokkal átfogóbb, semmint, hogy a háború-utáni izmusok ezen, legerősebbikével el lehetne intézni ezt a döntő jelentőségű művészetet.

Ahogy a fiatal Bartók fantáziáját a Strauss utóromantika ragadta meg, olyan démonikusan hatott reá később az expresszionizmus formatörő eksztázisa, sodróerejű dinamikája. Az expresszionizmus felszabadította az ősemberi szenvedélyeket, a tudatalatti világ titkos erőit és Bartók megigézve követte ezt az új utat, ha kritikusi értelme hamarosan meg is látta a veszélyeket, amik ebben a nagy felszabadultságban rejtőztek és azok felett úrrá is tudott válni. Azonban nem volt közömbös Bartók előtt az a tény, hogy az európai expresszionizmus épp azokat az ősi rétegeket szabadította fel, elemi indulatokat, mitikus erőket, amelyeket ő a magyarság ázsiai rétegében kutatott.

Bartók elindult megkeresni azt az ősi magyar világot, ami mélyen az európaiság rétegei alatt feküdt, az ázsiai barbár erőket, a sámánizmus rejtett világát és miközben a népművészeten keresztül lángeszének fényénél belepillantott ebbe a világba. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan más európai országokban is az impresszionizmus felületi, kolorit kultúrája után annak visszahatásaképpen, de meg világháború döbbenetes élményétől is leigázva és megrendülve eljutottak a művészek a befelé-fordulás koncentrált perceiben a bennük rejlő ősi emberihez, az elemi érzelmek és indulatok világához.

Hogy Bartók művészete összekapcsolódott az expresszionizmussal, annak tehát éppen az ősi magyar, ázsiai lélek felfedezése iránti olthatatlan szomja volt egyik vezető indítéka.  A népballadák, a sirató énekek, a régi típusú népdalok világa feltárta előtte egy ősi élet látomását: Bartók úgy érezte, hogy a kelet-európai ember saját kultúrájának a megalapozását itt kell kezdeni. Eltávolítani mindent, ami ehhez a lélekhez ezer év óta hozzátapadt, az esetlegest, a változót és könyörtelen aszkézissel és fegyelmezett logikával csak erre az ősi lélekre kell szegezni a tekintetet, mert itt rejtőzik a titka annak az új kultúrának, amely csak akkor tud igazán kultúra lenni és élő szellemi hatalom, ha mögötte rejtett népi erők mítosza, metafizikai háttere áll.

De ez a bepillantás egy már elveszettnek hitt ősi világba csupán Bartók egyéni élménye volt.  Hogy ez megtalálja az utat az egyetemes európai zeneiséghez, a hidat az összeköttetést, az expresszionizmus adta. És ez az expresszionista formanyelv készen hozta ennek a meglátott világnak a kifejezési lehetőségeit művészi eszközökkel. Ezeket öntudatosan és kitűnő ökonómiával fel is használta Bartók, aki azonban teljesen és fenntartás nélkül mégsem tette magáévá a nyugat-európai expresszionizmus tantételeit. A maga útját járta és a kínálkozó eszközökből csak annyit használt fel, amennyit szükségesnek talált művészetének továbbépítésére. Az expresszionizmus, azóta eltűnt, beolvadt, feloldódott, részben megsemmisült,  

Bartók művészete azonban teljesen sértetlenül került ki ennek a nagy művészi forradalomnak az összeomlásából. Sztravinszkij kénytelen volt megtagadni ezt a stílusát, radikálisan ki kellett irtania magából mindent, ami erre emlékeztette, hogy továbbfejlődhessen, hogy művészete zsákutcába ne kerülhessen. Bartók azonban tovább építette saját klasszicizmusa irányában mindazt, amit itt nyert. Semmit sem kellett megtagadnia, semmit sem kellett megsemmisítenie.

Az expresszionizmus forradalma magával hozta már pusztulásának csíráit is. Az indulatok dzsungeljében eltévedt és elsüppedt az építő értelem, a formátlanság formája, a kiegyensúlyozatlanság, a lávaként elömlő érzelmi túlfűtöttség alkalmas volt a régi formanyelv elpusztítására, de nem volt alkalmas egy új zenei világ felépítésére. Az expresszionizmus ősanyaga a vitalitásnak ugyanolyan dinamizmusát keltette életre, mint amelyik a barokk zárt formákat áttörő lendületét inspirálta. A barokk mögött azonban ott állt az európai ember biztos hitével, jellembeli szilárdságával, racionalizmusának bizakodásával és ezt az elementáris áradást le tudta vezetni a polifónia rendezett medreiben. Az expresszionizmus, forró lávája elégetett mindent maga körül, és ha hatalmas erőket is szabadított fel, ezeket kormányozni nem tudta. A démonok megfékezésére segítségül sietett a neoklasszicizmus akadémikus testőrsége. Erre tulajdonképpen nem volt szükség, mert ez a láz önmagát emésztette el, sérültjei pedig bemenekültek egy új akadémizmusnak bűvös falai közé.

Aki sértetlenül megúszta ezt a krízist, az egyedül Bartók volt. Nem alkudott meg, nem kért segédcsapatokat a múlt századból, nem perzselte meg szárnyait az expresszionizmus tűzvésze, mert ami csak múló jelenség volt az európai zenében, az nála sokkal mélyebbről jött a magyar és általában a kelet-európai népzene ősi rétegeiből. Nem volt szüksége Bartóknak soha kívülről elfogadott klasszicizáló normákra, mert művészete magában hordozta a klasszicizmust expresszionizmusának legvégletesebb idejében is. Kérlelhetetlen következetességgel kereste meg muzsikájának forró anyagában a forma körvonalait. Az a klasszicizmus, ahová most utolsó műveiben Bartók eljutott, legkisebb részletében sem átvétel múlt századok sémáiból, de teljességgel saját műve, saját erőfeszítéseinek végső eredménye. Így vált a mai Bartók sajátmagának klasszikusává, klasszicizmus alatt természetesen nem történeti stílust, de az alkotó erő sajátos, önmaga törvényei szerint igazodó egyensúlyát értve.

Sokan bennégtek, az expresszionizmus forró-kohójában, elpusztította őket a túlhevített láz, az érzelmek gátlástalan expanziója. Mások megtagadták még idejében ezt az önkívületet, és saját legszebb álmaik megvalósításáról lemondva elmenekültek kevesebb termékenységet nyújtó, de biztonságosabb tájakra. Bartók megérezte az örvény szédületét, de valami ősi magyar mértéktartással, mindig megérezte hol válik ez az eksztázis halálossá, hol lesz méreg, halált-hozó veszély, az ősi indulatok előretöréséből, és meg tanulta kormányozni a felidézett szellemeket. Bartók ma, az egyetlen nagy alkotó, akinek nem kell visszavonnia semmit, akinél nincs stílustörés, mert minden önmagából folyik és következik félelmetes biztonsággal. Nem tért ki a harc elől, megismerte a mai művészi alkotás minden belülről fellépett démonikus veszélyét, de bátran szembenézett velük, nem alkudott meg, nem hátrált meg.  Ezért van külön jelentősége ennek az etikus magatartásnak, mert a nagy művész mögött ott érezzük a heroikusan élő nagy embert is.

A ZENE, 1941. április 15. (XXII. Évfolyam, 11. szám)


197 Ardelao 2017-11-09 14:00:44

Kétszáz tagja lesz a pozsonyi Bartók Béla Dalegyesületnek.  

Pozsonyból jelentik:

Az átszervezés alatt álló Bartók Béla Dalegyesület a Toldy Kör helyiségében propagandaülést tartott, amelyen Unger Gusztáv, az egyesület ügyvezetője fejtette ki a megújhodó Bartók Béla Dalegyesület misszióját a pozsonyi magyarság kultúréletében. A szervezési munkából eddig is megállapítható, hogy sikerül a Bartók Béla Dalegyesület énekkarának létszámát rövidesen kétszázra emelni, úgy hogy az énekkar kitűnő vezetője, Németh István László tanár néhány héten belül megkezdheti az énekkarral a rendszeres próbákat. A Bartók Béla Dalegyesület újjászervezésével egyúttal megindult a pártoló tagok gyűjtése is.

BUDAPESTI HÍRLAP, 1939. január 5. (59. Évfolyam, 4. szám)


196 Búbánat 2017-11-07 14:50:41

 

„EBÉD HARMINC CENTBŐL”

/Ozsda Erika – Magyar Idők, 2017. november 5./

Sir Solti György egy interjúban elmondta, hogy Bartók Bélát nem emberként, hanem istenként tisztelték. Sok évvel később Solti végiggondolta az együtt töltött néhány napot, amíg zongorázni tanult nála, és rájött: Bartók egy angyal. Ez a földre szállt, különleges ember azért járt itt, hogy az emberiséget szolgálja. Sipos József Bartók című dokumentumfilmjét nemrég mutatták be a mozikban.

Sipos József rendezőként és producerként már többször foglalkozott Márai Sándor műveivel. Az 1945-ös naplóját lapozgatva talált rá egy bejegyzésre, amely szerint az író tudomására jutott, hogy meghalt a legnagyobb magyar, Bartók Béla.

– Nagyon meglepődtem, mert legnagyobb magyarként eddig mást aposztrofáltunk – meséli a rendező –, s mivel mindig erősen bíztam Márai ítéletében, elkezdtem kutakodni Bartók után. Sok könyvet olvastam róla, amelyekben érdekes leírások voltak a bartóki művészetről, de hogy valójában milyen ember, arról alig valamit. Rudolf Péterrel, akivel sok filmben dolgoztunk már együtt, kezdetben játékfilmet szerettünk volna készíteni. Egy 1946-os kiadványban találtam rá Bartók Béla levelezésére. A levelek főleg az édesanyjának szóltak, később második feleségének, Pásztory Dittának vagy a gyerekeinek, akiknek érdekes pillanatairól számolt be. A több száz oldalas gyűjteményt egy éven keresztül minden este olvasgattam. Ekkor már halványan körvonalazódott számomra egy kép a zeneszerzőről, akit nem csak a zene, sok minden más is érdekelt, de ez az anyag még kevés volt.

Kutatásaim során egyre közelebb jutottam a személyiségéhez, és egyre mélyebbre a bartóki világban, de ez még mindig nem volt elég egy hiteles filmhez.

A HARMADIK LEVÉL UTÁN

Nagyon óvatosan kellett és kell bánni a témával, mert Bartók Béla valóban nemzeti kincs.

A zenetörténészek és azok, akik könyveket írtak róla, óvják, őrzik.

– Nem is nagyon akart senki beszélni, bár én mindenkit megkérdeztem. Elég zárt közeg – állítja Sipos József.

– Nem engedik kiszolgáltatni a bartóki hagyatékot, aminek az lehet az oka, hogy féltik a zeneszerzőt. Akik ismerik és szeretik, pontosan tudják, hogy semelyik politikai oldalhoz nem tartozott, mindig a tisztesség és az emberek szeretete vezérelte. Ugyan mindkét oldallal volt konfliktusa, de egyik mellé sem állt. Akik viszont vele foglalkoztak, mind közel kerültek hozzá. Mind! És Bartóknak még mindig van kisugárzása, pedig 75 éve nincs közöttünk.

Tavaly nyáron Vikárius László, a Bartók Archívum vezetője azt kérdezte a rendezőtől, hogy miért nem keresi fel Bartók fiát Amerikában. Sipos József levelet írt a megadott e-mail címre, ahonnan hosszú ideig nem érkezett válasz. A harmadik levél után valaki az iránt érdeklődött, hogyan és miért szeretnének Bartók fiával találkozni. Végül hosszabb levélváltás után azt az üzenetet kapták, hogy a 93 éves Bartók Péter vállalja a beszélgetést, de rossz tapasztalatai miatt feltételekhez köti. Siposék mindent vállaltak, és szinte azonnal elindultak Amerikába. Arra se volt idejük, hogy bárkitől pályázati pénzt kérjenek, vagy finanszírozót találjanak. Feleségével, a film producerével, Détár Krisztinával úgy döntöttek, az út egyben a nyaralásuk is lesz.

Bartók Péter idősek otthonában él Floridában. Segítségre szorul, mert kilencvenéves korában csípőprotézist kapott, nehezen jár, és rosszul lát. Ennek ellenére vállalta a forgatást.

TÖPÖRTYŰS POGÁCSA

– Nagyon érdekes volt az együtt töltött néhány nap – emlékszik vissza a rendező. – Egy idő után a beszélgetésünk monológgá változott, ahogy egyre mélyebbre merült az emlékeiben. Talán már nem is nekünk beszélt… Írt egy könyvet Apám címmel, de a forgatáson sokkal több emléket elevenített fel. A végén úgy éreztük, hogy már nemcsak nekünk fontos ez a találkozás, hanem neki is. Olyan szuggesztíven mesélt, hogy a második napon eldöntöttem, ennél jobb játékfilmet nem lehet készíteni. Akkor változott át dokumentumfilmmé.

Az utazás előtt nagy talány volt, hogy Bartók Péter hogyan beszéli nyelvünket. A nagy magyar zeneszerző fia nem beszélhet angolul a nemzeti hősről, de rossz kiejtéssel vagy erős akcentussal sem! Miután bemutatkoztak, Bartók Péter első kérdése az volt: „Elhozták a töpörtyűs pogácsát?” Még mindig az a kedvence, és azt ott nem lehet kapni. Mindjárt odaadták neki, amelyhez egy korty magyar pálinkát is ivott. Siposék az első három perc után megkönnyebbültek: Bartók fia tökéletesen tud magyarul.

– Péter nyolc éve senkihez sem szólt az anyanyelvén, ezért is csoda, hogy ilyen gyönyörűen és tisztán beszél – mondja Sipos József.

Már a film első perceiben kiderül, hogy Bartók Péter egész életében az apja bűvöletében élt, azt a munkát folytatta, amelyet ő kezdett el, persze nem zeneszerzőként. A konfliktusokat is vállalva a Bartók-hagyaték megőrzésének szentelte életét. Hiszen a zeneszerzőt Magyarországon többször megbántották, életében olykor ellenségként kezelték, előfordult, hogy letiltották. Aztán posztumusz Kossuth-díjat adtak neki…

Bartók Bélának Amerikában nagyon megfogyatkoztak a bevételei. Több helyen kellett adóznia, és betegsége miatt nem tudott fellépni. A családtagjain kívül másnak nem panaszkodott, csak a fiának írta meg, hogy harminc centből ebédelt. Senki sem tudta, hogy milyen szegényen él, hogy nincs mit ennie. Amerikában nem árulta el, hogy ő az a nagy művész, akit a világon mindenhol ismernek. Senkitől sem kért semmit, a családjában is ő tartotta a lelket, pedig akkor már halálos beteg volt.

Mielőtt a Bartók házaspár elindult Amerikába, fiukat itthon gyámra bízták, de rövid időn belül dönteni kellett a sorsáról, mert hadköteles korba lépett. Péter a filmben elmeséli, milyen kalandos körülmények között jutott ki Amerikába, majd New Yorkban hogyan találkozott véletlenül az apjával az utcán. A fiatalembert besorozták, és amerikai haditengerészként a Panama-csatornához küldték. A háború után a katonákat nyugdíjazták, így 21 éves korától pár száz dollárból nyugdíjasként élt. Később hangmérnök lett, és elkezdte az apja gyűjtéseit, felvételeit rögzíteni.

– Bartók Péterrel négy óra rögzített anyag készült – mondja Sipos József. – Sok történetet mesélt az édesapjáról, az egyik kedvencem sajnos időhiány miatt nem került be a filmbe: Bartók és Kodály Zoltán együtt folytattak népzenekutatói munkát, amelyhez pénz kellett. Bartók azt mondta, jelentkezik a párizsi Rubinstein-zongoraversenyre, megnyeri, és majd abból fizetik az utazás költségeit. Megírta a kottákat, elküldte Párizsba, elhívták a versenyre, de előző este a zsűri közölte vele, hogy nem jó a partitúra, mert bizonyos hangnemek nem stimmelnek. Bartók próbált érvelni, de hiába. Megkérdezte, hogyan lenne jó. Mondták, úgy, ha ebbe és ebbe a hangnembe áttenné a harmincperces zenekari művet. „Rendben, holnapra megcsinálom.” Holnapra?!

Háromheti munka!” Bartók zongora nélkül, éjszaka fejben áthangszerelte és másnap benyújtotta a partitúrát. Nem akarták elhinni, azt hitték, volt egy másik példánya. Hiába adta elő óriási sikerrel a darabot, a versenyt nem ő nyerte meg. Rosszkedvűen találkozott az egyik magyar zsűritaggal, aki azt mondta, ne keseregjen, a győztes egy fillért sem kap, mert a zsűri ellopta a pénzt! Ekkor belépett a kávézóba egy férfi nagy kalapban, nyakán sállal, és odament hozzájuk. „Melyikük Bartók Béla? Maga? Ön a XX. század legnagyobb művésze! Engedje meg, hogy bemutatkozzam,

Maurice Ravel vagyok.” A francia zeneszerző is vigasztalta, mondván, ne törődjön a versennyel, őt még zsűritagnak se akarták bevenni. Itthon Bartók szomorúan mesélte el Kodálynak, hogy nem sikerült pénzt szereznie, aki viszont mosolyogva közölte, hogy neki igen!

Így hát elutazhattak.

NEMZETI ÜGY

Népdalgyűjteményünk gazdagságát tekintve a világ élvonalába tartozunk. Eddig kétszázezer magyar népdalt gyűjtöttek és rendszereztek. Miután a friss diplomás Bartók Gerlicepusztán meghallotta a székelyföldi, kibédi szolgálólány, Dósa Lidi énekét, eldöntötte, dokumentálja a magyarországi és erdélyi falvak örökségét. El is indult, felkereste a parasztokat, akik kezdetben nem akartak megnyílni. Féltek a hangfelvevő géptől, a fonográftól. Bartók már akkor tudta, hogy egy nép zenei múltjával foglalkozni nemzeti ügy. „Én részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni, a magyar nemzet és a magyar haza javát” – írta egy levelében. Sebestyén Márta Kossuth-díjas népdalénekes már többször ellátogatott Dósa Lidi sírjához, ahol elénekelte azt a dalt, amelyet Bartók először hallott tőle. A zeneszerző művészete és tudományos munkássága korszakalkotó jelentőségű. Kacsóh Pongrác az elsők között méltatta 1904-ben. „[…] ez a kolosszális tehetségű és imponáló tudású ifjú ember Liszt Ferenc szimfonikus talentumának egyenes örököse. Az első tiszta magyar szimfonikus.”

– Bartók büszke volt arra, hogy magyar – fűzi hozzá a rendező. – Nagyon jó lenne, ha ma azok az emberek, akik nemzeti érzésekről beszélnek, példaként őt állítanák. Számunkra azóta is csoda, hogy Bartók Béla fiával beszélgethettünk! Miután elkészült a film, izgultam, hogy Péter mit szól hozzá. Nekem érzelmesnek tűnt, hiszen a felvételeket még mi is végigbőgtük. Aztán az egyik munkatársa, Peter Hennings üzent, hogy hívjam fel, mert már háromszor le kellett neki vetíteni a filmet, annyira szereti. „Magát az apám küldte a mennyországból, hogy beszélgessünk, hogy el tudjam mondani, amit még szeretnék, és mindez eljusson a magyar emberekhez, és az egész világ megtudja, milyen ember volt Bartók Béla” – mondta a telefonba. Alig hittem a fülemnek. Nagyon büszke vagyok, úgy érzem, már ezért érdemes volt elkészíteni a filmet Bartókról, amelyhez a fotókat, a zenei felvételeket, mindent a fia adott.

Az alkotás egyik különlegessége, hogy az összes zongorabetétet Bartók és Pásztory Ditta játssza. Az operatőr két családi albumból olyan fényképeket vehetett fel, amelyeket eddig médiában soha senki nem láthatott. Bartók Péter a hagyatékot az irodájában őrzi. Sok mindent még nem küldött el a bázeli archívumba, ahol a világ legnagyobb művészeinek a kéziratait őrzik, s ahová Péter segítségével a stáb is bejuthatott. Ennek a biztonságos, föld alatti gyűjteménynek a fenntartását egy gyógyszergyár azzal a céllal finanszírozza, hogy az emberiség kultúrájának egy részét minden körülmények között megőrizzék.

– Bár Péterrel nem beszéltünk róla, de szerintem a még nála lévő hagyatékot Bázelba küldi majd el, pedig jobb lenne, ha itthon őriznék – jelenti ki Sipos József. – Örömmel segítenék, ha ez ügyben Magyarországról hivatalosan is megkeresnék őt. Bartók Péter ugyanúgy szereti a hazáját, ahogy az édesapja, egész életében a hagyatékkal foglalkozott, amiért megérdemelne állami kitüntetést.

Biztos vagyok abban, hogy szívesen venné.


195 Ardelao 2017-10-31 12:22:42

PÁSZTORY DITTA EMLÉKÉRE

BARTÓKNÉ PÁSZTORY DITTA FELLÉPÉSE

 

Az Állami Hangversenyzenekar hétfői estjének Bartókné, Pásztory Ditta szereplése adott jelentőségetA zeneszerző özvegye szűkebb körben már többször fellépett a nyilvánosság előtt, de a Zeneakadémia nagytermében 1940. október 8-a, a Bartókkal tartott nevezetes búcsú-est óta most játszott először. Bartók és feleség e tizenhét évvel ezelőtt búcsúzni jött erre a pódiumra. Bartók, azóta örökre távozott a halhatatlanságba. Felesége, a zeneszerző zongoraműveinek egyik legkiválóbb interpretátora, most újra fellépett a dobogóra: megható, felejthetetlen pillanat volt.
A műhöz, a kétzongorás szonáta zenekari változatához, mely ezen az estén Pásztory Ditta és Tusa Erzsébet előadásában megszólalt, más személyes vonatkozások is fűződnek: 1943 januárjában a Bartók-házaspár mutatta be New Yorkban, Reiner Frigyes vezényletével.    

Második előadása a zongoraművész Bartók utolsó szereplése volt a nyilvánosság előtt. 

A Zeneakadémia közönsége meghatottan köszöntötte és ünnepelte Pásztory Dittát ezen az estén. Abban a reményben, hogy ez az első lépés volt ahhoz, hogy visszatérjen a koncertéletbe, s minél gyakrabban hallhassuk őt Bartók zongoraműveinek tolmácsaként.
 

A hangverseny első felében Réti József nagyszerű tolmácsolásában Britten «Les illuminations» című dalciklusát hallottuk, majd egy új magyar művet: Lendvai Kamilló «Négy zenekari invokáció»-ját. Sándor János vezényelt, mindhárom műben kitűnően, s újra bizonyítva, hogy az ifjabb karmester-generáció egyik leghatározottabb, legjelentősebb egyénisége.
 

Fábián Imre 

Film Színház Muzsika, 1967. szeptember 29.

(11. Évfolyam 39. szám)


194 Búbánat 2017-10-30 11:52:55

Bartók Rádió esti műsorán szerepel

19.35  - 21.02  A Szombathelyi Szimfonikus Zenekar Bartók hangversenye


Vezényel:  Petró János

 Km. Szenthelyi Miklós (hegedű) és Sebők György (zongora)

Műsor:

II. hegedűverseny (Szenthelyi)

III. zongoraverseny (Sebők)

Táncszvit

(Szombathelyi Bartók Terem, 1983. július 25.)

(Ism. november 11., 12.36)


193 Búbánat 2017-10-16 17:51:19

Az Opera.hu oldalról

Bartók TáncTriptichon az M5 HD műsorán október 16-án

2017. október 16-án (hétfőn) 22:15-től látható felvételről a Bartók TáncTriptichon című produkció az M5 HD műsorán, melyet idén májusban mutatott be az Opera.

Az opera Magyar Évadának keretében, Bartók Béla A fából faragott királyfi című művének 100. évfordulója alkalmából Frenák Pál, a kortárs tánc világhírű koreográfusa, teljesen új alkotásban állította színpadra a művet, melyben a Compagnie Pal Frenak kortárs táncosai és a Magyar Nemzeti Balett együttese együtt dolgoztak. 

Bartók TáncTriptichon című esten Seregi László A csodálatos mandarinra készített koreográfiájának felújítása, valamint egy szintén a Magyar Évad inspirációjára készült, a néptánc és a balett technikáit ötvöző Táncszvit-koreográfia szerepelt Juhász Zsolttól. Bartók népzenei ihletettségű művét a Duna Művészegyüttes és a Magyar Nemzeti Balett művészei közösen keltették életre.

A felvétel a 2017. május 28-i bemutatón készült az Operaházban. Az előadás karmestere: Kovács János.

Szereposztások:

A fából faragott királyfi

Királykisasszony – Vasas Erika, Esterházy Fanni, Rohonczi Viktória, Tokai Rita
Királyfi – Feicht Zoltán, Dmitry Timofeev, Holoda Péter, Maurer Milán, Morvai Kristóf
Fából faragott – Esterházy Fanni, Holoda Péter, Halász Gábor, Keresztes Patrik, Maurer Milán, Vasas Erika, Ricardo Vila Manzanares
Tündér – Frenák Pál, Holoda Péter, Maurer Milán
Erdő / Patak – Feicht Zoltán, Frenák Pál, Halász Gábor, Holoda Péter, Keresztes Patrik, Maurer Milán, Morvai Kristóf, Dmitry Timofeev, Ricardo Vila Manzanares

Szöveg: Balázs Béla

Koreográfia: Frenák Pál

Díszlet: paradigma:ariadné

Jelmez: Frenák Pál, Zalai-Ruzsics Boglárka

Dramaturg: Péter Márta

 

A csodálatos mandarin

A mandarin – Bajári Levente
A lány – Kozmér Alexandra
A fiatal diák – Balázsi Gergő Ármin
Az öreg gavallér – Alekszandr Komarov
Három csavargó – Szegő András, Szakács Attila, Vladyslav Melnyk

Librettó: Lengyel Menyhért

Koreográfia, jelmez: Seregi László;

Díszlet: Forray Gábor

 

Táncszvit

Duna Művészegyüttes

Szóló – Bajári Levente, Radina Dace

Koreográfia: Juhász Zsolt

Díszlet: Túri Erzsébet

Jelmez: Furik Rita

Világítás: Lendvai Károl


192 Búbánat 2017-09-26 10:24:38
• Budapest, 1980. (18. évfolyam) 5. szám május Halász Miklós: Bartók Béla utolsó interjúja 1945. május elsején a clevelandi Szabadság ezt a kettős interjút közölte: Bartók Béla és Vámbéry Rusztem Nyilatkozata A magyar nemzetgyűlés most megválasztott tagjai a magyar jövő problémáiról A Londoni Magyar Tanács táviratban értesítette Vámbéry Rusztemet, hogy Budapest népe a nemzetgyűlés tagjává választotta Gróf Károlyi Mihályt, Bartók Bélát, Bölöni Györgyöt és Vámbéry Rusztemet. Felkerestük a New Yorkban tartózkodó két új képviselőt, Bartók Bélát és Vámbéry Rusztemet, hogy mondják el véleményüket megválasztásukról és politikai terveiket a legközelebbi jövőre. Bartók Béla nekünk, amerikai magyaroknak, nemcsak a világhírű komponistát jelenti, nemcsak a makulátlan jellemet, aki egy nagy lélek magától értetődésével állt ki minden becsületes ügy mellé és minden hatalom ellen, mely az emberi méltóságon akart végiggázolni. Nekünk ő elsősorban az úttörőt jelenti, aki az irodalmat évtizedekkel megelőzve tört utat magának a néphez. A magyar néphez, mely kemény héjjal burkolta körül magát, hogy legalább a lelket óvja a megaláztatástól, hamisítástól és őrizte ős bánatának nyers tisztaságát! Bartók Bélának szólalt meg először a magyar nép. 1940 óta New Yorkban él a nagy művész, aki alighogy meghódította új formáinak a közönségét, máris új meg új próba elé állítja, csakúgy mint kritikusait. A modern zene legnagyobb mestere örült a hírnek, hogy Budapest népe első szabad megnyilvánulásában őt is megtisztelte bizalmával, bár még nem tudott megválasztása körülményeiről és részleteiről. — Örülök neki, és hazamegyek mihelyt lehet. Aminthogy úgyis hazamentem volna. Tudom, hogy a külső viszonyok igen nehezek lesznek, de egy zongora csak akad és egy csendes szoba, ahol dolgozhatok — mondta. Nem mintha Bartók nem kívánna aktíve belekapcsolódni a demokratikus újjáépítés nagy munkájába. De az élet elsősorban zene s annak is alkotó folyamata Bartók számára, a politika pedig kultúrpolitika. — Kodály Zoltánnal együtt kezdeményeztük, mondta, a magyar nép zenei művelését. Ez nem koncerteket jelent vidéki városokban, ami nem hatol mélyre, nem ölel át széles rétegeket és csak passzív művelődést jelent legjobb esetben. A népet aktív részesévé kell tenni a zenekultúrának s ez elsősorban az énekkarokon át és főképp az iskolákban valósítható meg. A nép zenei megnevelése azonban felülről kell hogy kiinduljon: elsősorban zenetanárokat kell nevelni. Ezek viszont vándor zenetanítókat képeznek ki, akik vidéki központokban székelnek, s onnan járják be az iskolákat, s onnan irányítják az énekkarok kiépítését, programját. Az alapvető zenei kiképzés alatt kiválasztódnak aztán a tehetségesek, akik számára meg kell nyitni a magasabb zenei iskolákat. — Rendkívül boldog vagyok, mondta még, hogy Kodály Zoltán épségben van, a hír szerint élén áll a magyar— orosz kultúrbizottságnak. Nem lepett meg ezzel szemben, hogy Dohnányi Ernő kitartott a németek és nácik mellett; már elmenetelem előtt meg figyeltem rajta, hogy hisz a németek csillagában. Bartók friss volt és élénk, nem látszott rajta, hogy betegeskedik, ő azonban erősködött, hogy igen. Majd Vámbéry Rusztemet kerestük fel, az Új Demokratikus Magyarországért mozgalom elnökét.[...] Az interjú készítője, Halász Miklós ezt írta kiegészítésül: Bartók az 157-ik utca nyugati részén lakott, mely egyik keresztútja a Manhattan sugárútjainak. Tágas dolgozószobájának ablakai az utcára nyíltak, az átlátszó fehér függönyök nem tompították a beözönlő napfényt, de a forgalom beszűrődő zaját sem. A kevés, finom bútorzat személytelennek, ideiglenesnek hatott. Egy széles kerevet állt a szoba közepén keskeny asztal mögött. Jobbra hatalmas zongora uralta a termet, de méginkább az önkéntelen rend. Bartók a kereveten kínált helyet nekem, ő maga állva maradt, szemben velem. Súlyosan betegnek mondták, de arca enyhén napbarnítottnak látszott. Alacsonyabbnak tűnt, mint amilyennek vártam. Látásból, képekről s egy mellszobráról ismertem, de tekintetét most először. Nyugalom áradt belőle átfutó viharok után, a komolyság nyugalma, a komoly dolgok komolyan vétele. Barátaitól hallottam, hogy a szabad természetben egyszerre fürge lett, mint egycsikó, szaladt egyik fától a másikig, mindegyiket gyorsan megvizsgálva és azonosítva. Egyik virágtól a másikhoz ment, szagolgatta, és megmondta mindegyiknek a nevét, kicsattanó jókedvvel és büszkén. Azt is mesélték, hogy egyszer vendégül látva őket, hirtelen a zongorához ült, túlzott ünnepélyességgel bejelentette nagy klasszikusok nevét, egyiket a másik után. Csakhamar kitűnt, hogy mindegyiknek a karikatúráját játszotta. Elragadóan mulatságos volt a különböző szerzők zenéjének meztelenített, tiszteletet keltő, eltúlzott, kiemelt lényege. Végül bejelentette az utolsót: Bartók Bélát. Feszült kíváncsiság, várakozás fogta el a kis intim vendégséget. De Bartók önmagát nem karikírozta, hűségesen, odaadó komolysággal játszotta önmagát. A komolysága jól megfért a humorral, nemes volt mindkettő. Közben itt-ott az üvegajtón női csevegés szüremlett át. Bartók kiváló zongorista feleségéhez jöttek látogagatók, vásárlás közben benéztek hozzá. — Tudok én itt dolgozni? — kérdezte hangosan önmagától Bartók. Amíg beszélt, még azzal a kérdéssel sem zavartam, vajon jól vagy pontosan értettem-e egy-egy kijelentését, amit még ily formában ismételni is illetlennek éreztem. Hozzá kell még tennem, hogy az interjú megjelenése után Bartók tiltakozott a szerkesztőségnél. Kijelentette, hogy nem tudta a vele folytatott beszélgetés célját, nem tudta, hogy amit mond, újságban meg fog jelenni. Nem a cikk egyes kitételei ellen tiltakozott, hanem azt hangsúlyozta, hogy nem volt szándékában interjút adni. Ennek figyelembevételével kell számon tartani Bartók utolsó interjúját.

191 Ardelao 2017-09-26 01:20:12
Küzdelem Bartókért. Bartók Bélának nemrég új füzethangjegyei jelentek meg, összesen valami 14 kisebb zongoradarab. Olyan muzsika, ami — első hallásra — még a legeslegújabb zenével táplálkozók füleit is megdöbbenti. Formában, kidolgozásban, hangzásban egyaránt merő újság ez a zene, és az alapja, a gyökere mégis ott van mindannyiunkban. Ezeket az érzéseket minden finom idegű ember érezte! [...] Szubtilis, elrugaszkodott, az álom és őrület határain mozgó lelkiállapotok ezek, amelyeknek kifejezésre való jogosultságát mindenki tagadhatja, csak az nem, aki elismeri, hogy amit X. Y. ki tud fejezni, azt joga és kötelessége is kifejezni, s ha ez a kifejezés fölkelti az érdeklődést, akkor művészetének megvan a létjogosultsága. Csáth Géza, Nyugat, 1909. január 16. * Csodálkoznunk kell, hogy egyáltalán akad valaki, aki Bartókot komolyan veszi, amint például a kiadója tette, hisz másként hogyan is nyomtathatta volna ki a „Tíz kis zongoradarab”-ot és a „Tizennégy bagatell”-t? Kétségtelen, hogy itt patológiai esettel van dolgunk: Bartóknál fixa ideává vált a szokatlan iránti igény, amely végül is tudatos és alapvető érzéki csalódáshoz vezette őt. August Spanuth, Signale für die musikalische Welt, Berlin 1909. augusztus 18. * A legmodernebb zeneszerző nálunk kétségtelenül Bartók Béla. Olyan modem s zenéje még annyira a jövőé (ha ugyan ilyen lesz a jövő zenéje), hogy alkotásainak a legnagyobb részét nem is igen élvezzük. [...] Művei nem hasonlíthatók senki alkotásaihoz. Eredetiek, egyéniek. Hogy szépek-e, az más rovat alá tartozik. Az Újság, 1910. március 20. * A magyar zene igazi megteremtője Bartók Béla. [...] Abból a magyar művészsorsból, mely Ady Endrét a saját hazája kigúnyolt, kiüldözött vadjává tette, Bartók Bélának is kijutott. Csakhogy amíg Ady könyveit legalább kigúnyolták, addig Bartókot szóhoz sem engedték jutni. Műveinek előbb diadalmas külföldi körutat kellett megtenniük, míg eljuthattak végre a magyar koncerttermek dobogóira. Tóth Aladár: Az eszme, 1919. máj. 18. * Bartókban mindaz a „modern” elem, ami dekadens kortársainál torz kapkodás, valódi kollektív művészetté nemesedik, mert a formálás alapténye nála már a megújult, reális erőre kapott, egészséges társadalom közönségére (tehát a holnap közönségére) utal! Molnár Antal, Thalia, 1919. * Bartók Béla, a Magyar Királyi Zeneművészeti Főiskola tanára [...] „Der Musikdialekt der Rumänen von Hunyad” cím alatt cikket írt egy német lapba. Eltekintve attól, hogy a mi szempontunkból mennyire időszerűtlen ma oláh kultúrkérdéseket tárgyalni, hiszen egyik legfontosabb fegyverünk az a kultúrfölény, melyet az oláhokkal szemben az egész világ elismer, Bartók cikke olyan tendenciózus adatokat halmoz egymásra, amelyek fölött aligha lehet napirendre térni. Dr. Sereghy Elemér, Nemzeti Újság, 1920. * Az értekezésben nincsen semmi, ami a nemzeti érzést sértené, avagy ellenségeinknek hízelegne. [...] A támadással, amelynek nincsen semmi tárgyilagos alapja, a választmány nem azonosítja magát; ellene a tudományos munka szabadsága érdekében tiltakozik. [A Magyar Néprajzi Társaság választmányának 1920. május 26-án hozott határozatából.] Szózat, 1920. május 28. * Szilárd nemzeti talajra olyan épületet állított Bartók, amelyhez minden nagy iskola hozzáadott valamit. [...] Stílusbeli, technikai újításait többet emlegetik a kelleténél. Bartókban van annyi ezekből, mint bárki másban. Ami mindennél fontosabb, hogy izzó, lüktető életet önt beléjük, hogy ismeri az élet minden árnyalatát, a tragikus borzongástól a könnyed játékosságig, csak az érzelgősséget nem, a simogató, „andalító” puhaságot. Kodály Zoltán, La revue musicale, 1921. március * Mindig csodáltam Bartókot, de bizonyos fenntartással. Nem tudom követni ugyanis egyes kollégáim elragadtatását azon tény felett, hogy Bartók mélyen merített a magyar népdal forrásából. Semmit sem találok annyira unalmasnak, mint a „nemzeti” dolgok kiaknázását, és Bartók zenéjében itt-ott, ízlésem szerint, kissé bőkezűen bánik ezekkel. Ernest Newmann, Manchester Guardian, 1922. március 30. * Bartók műveiben a népdalos hang soha nem diszkréten elkülönített stíluselem, ellenkezőleg, mindenütt szubjektív alkotófolyamat értelmezi s ragadja meg, úgy, ahogyan csak valódi személyiség és objektív világ hathatja át egymást. Theodor Wiesengrund-Adorno, Zeitschrift für Musik, 1925. július—augusztus. * Bartók pantomimjének [A csodálatos mandarinnak] zenéje — hogy e zeneellenes ügyre ne tékozoljunk több szót, mint amennyit megérdemel — rendkívül nyers. [...] Elborzaszt az a lealacsonyodás, amelyre a zene itt kényszerül. Bár természete szerint arra született, hogy tiszta és nemes érzéseknek adjon kifejezést, itt a gazsággal és bűnnel kell szövetkeznie és maga is utcalánnyá válik. Kölnische Volkszeitung, 1926. november 29. * Az utolsó Munkás Szimfonikus Koncerten, a zeneszerzővel a zongoránál, Bartók Béla új zongoraversenye került előadásra. [...] A zeneszerző nyilvánvalóan a Hammerklavier elképzelést kalapáló zenével hozta kapcsolatba. A zongora gép lesz, zenekari gépterem, s mindez brutális, durván materiális ritmikus zajok szolgálatában és holmi magyar—orosz— bolsevik gépművészet értelmében. Julius Korngold, Neue Freie Presse (Bécs), 1927. november 17. * Bartók, mindenki előtt, aki csak valamit is tud róla és zenéjéről, a szélső baloldalt képviseli Magyarországon. Irving Weil, Musical America, 1927. december 31. * Bartók fáradhatatlan (magyar, román, arab) népdalgyűjtő és meggyőződéses híve a népdalok „művészi” zenében való felhasználásának. Keményveretű tehetsége, erőteljes, egészséges lelkülete segítségével megtalálta a mai nyugati zene raffinériáinak és túlhajtott individualizmusának zsákutcájából a közép- és dél-európai parasztzene érintetlen szűzföldjére vezető kiutat. Jevgenyij Braudo, Pravda, 1929. február 12. * Bartók Béla! A magyar kultúrember legigazabb vigasza! [...] Aki elkeseredett a méltán elkeserednivalókon, a csüggedő, aki körülnéz és mohón keresi azt a férfit, akiben a végső lemondás, a teljes reménytelenség örvényében megkapaszkodhatnék: tekintsen Bartók Bélára, tekintsen végig e makulátlan magyar kultúrhős életén, és további kitartáshoz merít bizalmat. Jemnitz Sándor, Népszava, 1931. március 25. * Bartók Béla művei mindig szenzációszámba mennek, akár előadják azokat — akár nem. A Bartók-zene, mint kultúr probléma ott szerepel, ahol zenéjének kultusza alig található fel. Jobbról is, balról is, felülről is, alulról is, már oly szépen elkönyvelték Bartókot. Jobbról tudatosan mondtak le róla, balról tudatlanságból — egyre megy. Justus György, Független Szemle, 1933. július * Nem lehet már szó románbarátságról vagy részrehajlatlanságról, épp ellenkezőleg, magyar sovinisztával van dolgunk, aki Magyarországon és idegenben, szóban és írásban, magyar és német nyelven, sőt nemzetközi kongresszusokon is a román nép, zenei géniusza ellen harcol. Nem féltjük a román zene hírét Bartók cselszövéseitől, de számot vetünk magatartásával. Coriolan Petranu, Gând Românese, 1936. február * Bartók véleményei a magyar népzene és a miénk közötti kapcsolatokról egy idő óta számos vitát keltettek. Bartókot megvádolták, hogy lealjasította s a románok elleni fegyverré tette a tudományt — és műve nem bizonyult számára elegendő védelemnek. Az igazságtalan szóbeszéd nem hallgatott el. Mint román, kötelességemnek tartottam, hogy válaszoljak rá. Jelen fordítások: válaszom első fele. Bartók gondolatait az ő fogalmazásában állítják bírái elé, nem úgy, ahogy mások akarják azokat nekünk bemutatni. [Előszó Bartók román népzenei munkáinak román nyelvű kiadásához.] Constantin Brâiloiu, 1936. * A magyar Bartók Béla légüres térbe távolodik, amelyben minden életnek ki kell vesznie. Bartók egyetlen erőteljes tollvonással le szándékozik rombolni minden múltba vezető hidat, de úgy jár, mint a zsidó Schönberg. Alkotó ihlet híján automatikusan üresjárattá válik minden elmekonstrukciója. Die Musik (a Birodalmi Német Zenei Kamara, hivatalos lapja), 1937. április * Ady Endre is kivételesen nagy, sőt zseni volt minden dekadenciája mellett is. Vannak hazafias vagy vallási értelemben is megható sorai és költeményei, de ugyan kinek jutna eszébe Adyt válogatás nélkül az ifjúság kezébe adni. A helyzet semmivel sem másabb Bartók vagy Kodály esetében sem. Különösen az első, de sok tekintetben a másik is destruktív lélek, aki a legzseniálisabb muzsikán keresztül is ezt a kietlen, destruktív lelket érezteti és viszi diadalra. Magyar Kultúra, 1937. július 5—20. * Jó helyre tapogat Bangha Béla lapja, amikor a maga szempontjából tiltakozik az ellen, hogy a gyermekkórusok a bartók—kodályi népzenegyűjtés eredményeit énekeljék. Jól mondja a maga nézőpontjából a szélsőjobb- oldalnak ez a régi bajnoka, hogy az, ami Bartók zenéje körül ma történik, a gyermek-lélek tudatos, vagy öntudatlan befolyásolása. A különbség csak az kettőnk álláspontja között, hogy mi ezt a befolyásolást nemcsak kívánatosnak, de szükségesnek is tartjuk. Népszava, 1937. július 15. * Bartók Béla vérforraló kórust énekel az „Elmúlt időkről”: a föld kizsákmányolt népéről, a parasztról, aki a kenyeret adja és a lélek leggyönyörűbb termését, a legtisztább természetvirulású kultúrát és cserébe érte mit kap? ... „botot.” [A „Márciusi Front” Bartók-Kodály estje.] Tóth Aladár, Pesti Napló, 1937. november 17. * Meg vagyunk győződve arról, hogy Bartók munkája nem vész kárba nélkülünk sem; sok száz tagú kórusok, sok ezer iskolás gyermek hirdeti ma már az ő művészetét: mindannyian a demokratikus, szabad Magyarország igazi kultúrharcosai. Ha azonban mi vállalni akarjuk azt a történelmi szerepet, melyre a munkásságot osztályhelyzete és számbeli ereje kötelezi, akkor nekünk is részt kell vennünk ebben a szabad művészetért folyó harcban. Székely Endre, a Munkások Dal- és Zeneközlönye számára, 1937. (Nem jelent meg!) * Mint sokszor elmondották róla, leszállóit a gyökerekig, a fajta és a népiség örök alapjáig. Hogy időközben e gyökerekből jelszó lett, divat és politikum, nem érdekli, az-az Európa, mely a „gyökerek” és „közösségek” jelszavát megtanulta és átvette, épp megérett rá, hogy Bartók odahagyja, mint zsákutcává lett egykori iskoláit és levesse magáról, mint kinőtt ruhát. Talán még jókor arra, hogy Európa igaz lelkének mentésére siethessen, hogy ő képviselje veszendő világunk nemesebb és halhatatlan részét egy tágabb, új világban, mely a réginek roncsait félresöpri majd. Szabolcsi Bence, Nyugat, 1941. április * Meg kell állapítanom, hogy nem a folklór az, ami Bartók viszonylagosan félénk magatartását meghatározza, hanem a hátország hiánya az, ami a folklór felé hajtja őt. [...] Ez egy „eredeti” vagy legalábbis a tonális formuláktól eléggé különböző anyagot ad ahhoz, hogy kielégítse zenészünk szomjúságát az új iránt. És mégis, ez az anyag sohasem kívánja meg a teljes kromatika következetes használatát, ami „jól megfér” a félénkséggel, amelyről a második vonósnégyes szerzője tanúságot tesz. [Bartók, vagy a kompromisszum lehetősége a mai zenében.] René Leibowítz, Les temps Modernes (szerk.: Sartre), 1947. október * Bartók valóban forradalmár volt, aki végérvényesen szembefordult osztálya és az egész uralkodó nemzeti közvélemény társadalmi és művészeti nézeteivel és e szembefordulás összes következményeit vállalva, szószólója lett mind a magyar, mind az európai haladásnak. Ez annál nagyobb tett, mert számosan kortársainak legjobbjai közül nem voltak forradalmárok, habár vállalták a szellemi szabadságharcot. Lázadtak, újat teremtettek, de gyökeresen nem tudtak szembefordulni az uralkodó osztály, uralkodó nézeteivel. Erdei Ferenc, állam-miniszter, Zenei Szemle, 1948/8. * Bartók művészetére legjellemzőbb egy bizonyos kettősség, ellentét. Ennek az ellentétnek az elemei egyfelől végső következtetésig hajtása a polgári zene bomlásának, másfelől az új elemnek, a népi dallamanyagnak betörése a magas művészetbe. [...] Vannak olyan korszakai és vannak olyan művei, amelyekben e két elem szinte polarizálva, egymással szembeállítva jelenik meg. [Bartók Béla és az utána következő nemzedék.] Mihály András előadása az MDP Kultúrpolitikai Akadémiáján, Zenei Szemle, 1949. március * Vannak Bartóknak formalista, modernista, elvont nyelven írt művei? Igenis, vannak. Nem szépítjük a tényeket és nem kívánjuk a fasizmus legszörnyűbb korszakában élt Bartóknak az életművét töretlen egésszé hazudni és minden részletében követendő példának beállítani. Asztalos Sándor, Új Zenei Szemle, 1950/4. * Ami Bartók Béla művészi fejlődését a legtöbb európai kortársétól élesen elválasztja, az a népzenével való kapcsolat állandósága. [...] Figyelemre méltó az-az ösztönzés, melyet a Bartók-művek a maguk felépítésében merítettek a népzenéből. Megtalálható ez a kapcsolat színpadi műveiben és megkésett társukban, a Cantata profanában. [Bartók és a népzene.] Szabolcsi Bence, Új Zenei Szemle, 1950/4. * Zavarná fejlődésünket, ha nem viszonyulnánk kritikusan a magyar kultúra olyan óriásaihoz, mint Bartók Béla, Ady Endre, Derkovits Gyula — és ide kell bizonyos fokig sorolni még József Attila művének egy részét. Révai József, az MDP II. kongresszusán, 1951. február 26. * A Bartók-probléma durva felvetése hónapokra nehéz árnyként fojtogatta és bénította a [zenetudományi] szakosztály munkáját. Súlyos hiba volt és sok mindenben gyengítette a szakosztály tekintélyét az, hogy a Bartók- vita tavaly a szakosztályon és a Szövetségen kívül vetődött fel és zajlott le, hogy annak menetébe sem a szakosztály, sem a Szövetség nem kapcsolódott bele, hogy valóban elvi síkon nem volt bátorsága állást foglalni. [A Magyar Zeneművészek Szövetsége I. közgyűlésének beszámolójából.] Szabó Ferenc, Új Zenei Szemle, 1951/7. * Kissé zavarba hoz engem az, hogy Magyarországon újabban Bartók Béla művészetét revízió alá kezdték venni, és hogy e kiváló magyar zeneszerző művészetének pozitív oldalai helyett negatív oldalait kezdik emlegetni. [Az I. Zenei Hét vitája.] Jurij A. Saporin, Új Zenei Szemle, 1951/12. * [Bartók] fejlődésének sajátságos visszaható ereje van. Ennek fényében legradikálisabb műveinek némelyike, mint az első Hegedűszonáta, sokkal ártalmatlanabb puszta akkordjainál, hangzásainál. Ami egykor préri-tűznek tűnt, csárdásként lepleződik le s még a Szabadban legkiemelkedőbb darabjai is kiszáradt Debussyként, valaminő pácolt hangulatművészetként hatnak: Bartók védőszentje Liszt Mazeppája. Theodor Wiesengrund-Adorno, 1954. * Bartók Béla egész életében hazája és népe, az emberi haladás és felemelkedés nagy ügyének szolgálatában állt. A fasiszta barbárság idején művei nemcsak az emberi vergődést, a fasizmus elleni gyűlöletet fejezték ki, hanem az emberi boldogságba vetett töretlen hitet is, s így biztatást és bátorítást nyújtottak embertársai számára is. [...] A Magyar Népköztársaság büszkén vallja magáénak Bartók Bélát. Magáénak vallja őt a független, szabad, demokratikus Magyarország, mint a nemzeti öntudat és függetlenség nagy harcosát. Kállai Gyula, Szabad Nép, 1955. szeptember 25. * Bartók Béla halálnak 10. évfordulóját megünneplik az egész világon. Ez a tény tanúskodik művészetének erejéről, amelyet áthat a nép iránti szeretet, amely a humanizmus, a barátság és kölcsönös megértés eszméit fejezi ki. Az ilyen művészet mindig ifjú és friss marad, az emberi szívből mindig a legmelegebb érzéseket váltja ki. Ivan Martinov, Művelt Nép, 1955. szeptember 25. * Évekkel ezelőtt néhányan, köztük én is, még fenntartással kezeltük a Bartók-mű egyik vagy másik darabját. Szigorúbb, nehezebben hozzáférhető műveitől, ezeknek bonyolultabb nyelvétől féltettük a kialakuló szocialista zene zsenge hajtásait. Féltünk attól, hogy a zenét hallgatni most tanuló új közönségünket visszariaszthatja egy-egy Bartók-mű nyersebb hangja. Az évek, a hangversenyközönség és a művek mélyebb megismerése megtanított minket arra, hogy kár minden ilyen meggondolásért. Mihály András, Társadalmi Szemle, 1955/10. * Tagadhatatlan, hogy Bartók a kortárs zene „öt nagymestere” közé tartozik, Stravinsky, Webem, Schoenberg és Berg mellé kívánkozik a neve. Életműve mindamellett híjával van Webern mélységes egységének és újdonságának, Schoenberg szigorának és élességének, Berg komplexitásának, Stravinsky erőteljes és kontrollált dinamizmusának. Belső koherencia hiányzik a nyelvéből, mivel rövid lélegzetű invencióját termékeny képzelőerővel palástolja. Pierre Boulez, 1958. * Az-az időszak, amikor Bartók elkezdi felépíteni új zenei világát, leszűrni és szigorúbb rendbe illeszteni az életpálya első felének eredményeit, egyúttal a népzene feldolgozásának újabb, tökéletesebb és szervezettebb módját is meghozza.. [...] Ez az időszak forrasztja egybe szervesen az európai történelmi hagyaték és a népzene kifejezés-módját is Bartók művészetében. Újfalussy József, Magyar Zene, 1961/7—8. * A néphatalom eszméje Bartók egész tevékenységének alapmotívuma. Bartók, aki kora zenei világával oppozícióban állott, egyfelől ugyanabba a vonalba tartozik, mint a többi európai művész, amennyiben tiltakozott a modern kapitalista társadalom és kultúra által történő elidegenedés ellen. Másfelől azonban Bartók különleges helyet foglal el e folyamaton belül: ő a nép nevében tiltakozik. Népen pedig Magyarországon nem régi korok szentimentális maradványait kell értenünk, hanem nemzetközi értelemben vett népeket, minden népet; minden olyan erőt, amelyet az emberi élet kapitalista elidegenedése ellen, az emberséges életért, az emberi feltételekre épülő életért mozgósítani lehet. Bartók szemében minden népben rejlik ilyen erő. [...] Az embernek a kapitalizmus által történő elidegenedése elleni tiltakozás talaján született meg a nagy bartóki művészet. Ily módon e művészet kiteljesítése annak a vonalnak, amelyet a magyar kultúrában nagy költőink, Petőfi, Ady, József Attila jeleznek. [Bartók és a magyar kultúra.] Lukács György, Magyar Zene, 1971/3. * „100 éve született Bartók Béla” Breuer János összeállítása (Küzdelem Bartókért).

190 Búbánat 2017-01-18 09:44:42
Ma este a Bartók Rádió sugározza 19.35 – 20.46 A Magyar Állami Hangversenyzenekar Bartók-hangversenye Vezényel: Ferencsik János Km. Kocsis Zoltán - zongora 1. Táncszvit 2. III. zongoraverseny 3. Zene húros-, ütőhangszerekre és cselesztára (Erkel Színház, 1981. szeptember 25.) (Ism. január 30., 12.36)

189 Ardelao 2016-12-17 05:47:49
[url] http://db.zti.hu/mza_folyoirat/pdf/UZSz_1950_I_04.pdf; ÚJ ZENEI SZEMLE – BARTÓK SZÁM – HALÁLÁNAK 5. ÉVRORDULÓJA ALKALMÁBÓL – 1950. szeptember, I. évfolyam 4. szám [/url] Tartalom: Szabó Ferenc: Bartók nem alkuszik ………………………………. Asztalos Sándor: Bartók a minek …………………………………. Kodály Zoltán: A folklorista Bartók…………………………………. Szabolcsi Bence: Bartók és a népzene……………………………. Mihály András: Válasz egy Bartók-kritikára……………………….. Négy kiadatlan Bartók-levél (szemelvények Bartók leveleinek Demény János szerkesztésében előkészület- ben levő II. kötetéből …………………………………………………

188 Ardelao 2016-12-12 13:51:27 [Válasz erre: 186 Heiner Lajos 2016-12-12 12:31:42]
OKÉ!

187 Sipi 2016-12-12 12:36:51 [Válasz erre: 186 Heiner Lajos 2016-12-12 12:31:42]
:-D

186 Heiner Lajos 2016-12-12 12:31:42 [Válasz erre: 185 Ardelao 2016-12-12 12:10:00]
Leránthatnánk a leplet Yuja Wangról is?

185 Ardelao 2016-12-12 12:10:00 [Válasz erre: 184 Ardelao 2016-12-12 12:09:23]
[url] http://cafebudapestfest.blog.hu/2015/09/16/lerantjuk_a_leplet_bartokrol;Lerántjuk a leplet Bartókról [/url]

184 Ardelao 2016-12-12 12:09:23 [Válasz erre: 183 Ardelao 2016-12-11 13:54:46]
[url] http://cafebudapestfest.blog.hu/2015/09/16/lerantjuk_a_leplet_bartokrol;Lerántjuk a leplet Bartókról [/url A fenti link megnyitásával olvasható cikk meglehetősen rosszat sejtető, valójában azonban számos érdekes, és talán sokak számára nem ismert információt tartalmaz e világszerte elismert zeneszerzőnkről.

183 Ardelao 2016-12-11 13:54:46
[url] http://db.zti.hu/mza_folyoirat/pdf/UZSz_1955_VI_05.pdf; ÚJ ZENEI SZEMLE, 1955. MÁJUS, IV. ÉVF. 5. SZÁM [/url] Ifj. Bartók Béla: APÁMRÓL (Elhangzott 1955. március 27-én a Kossuth-adón.) Az emberek igazi egyénisége elsősorban családjuk körében, otthonukban látszik meg. Elmondhatjuk: nagy emberek kiemelkedő munkássága nem mindig párosul emberi jótulajdonságokkal. Édesapám azonban – gyermekkorától élete végéig – olyan példamutató életet élt, hogy az méltán állítható párhuzamba korszakalkotó zenei tevékenységével. Rám a legnagyobb hatást természetszeretete, szabadságszeretete és hazaszeretete tette, továbbá rendkívüli szorgalma és munkabírása. A természetet minden megnyilvánulásában szerette, rendszeresen járt sétálni, kirándulni. A lehetőségekhez képest minden tanítási év végén egy hónapra elutazott magasabb hegyek közé, ahol testileg, lelkileg felüdült. Legjelentékenyebb zeneműveit nagyobbára így felfrissülve, a nyári szünidő második felében írta. Természetszeretete sokoldalú volt: egyaránt érdekelték a növények, állatok, ásványok: igen jól ismerte és gyűjtötte is azokat. Már kiskorában tenyésztett selyemhernyókat, melyeket még utazásra is magával vitt. Később pedig szép rovargyűjteményt állított össze, majd kisebb növénygyűjteménye is volt. Természetszeretet megnyilvánult abban is, hogy szívesen foglalkozott a természethez közelebb álló emberekkel, a parasztokkal, akiket főleg népdalgyűjtő útjain szeretett meg és minden alkalmat megragadott a velük való foglalkozásra. Még az első világháború előtt – nagyrészt saját költségén – több Hunyad megyei román parasztot hozatott fel Budapestre népdalok bemutatása céljára. ezeknek a falujukból először kimozdult embereknek nagy örömmel mutatta meg a nagy város nevezetességeit: a Dunapartot, az Állatkertet és még sok más helyet és épületet. 1919-ben a Magyarországra bevonult román hadsereg több katonáját beszállásolták hozzánk. Apám örömmel fedezett fel köztük néhány moldvai csángót, akiknek régies magyar nyelvét és népdalkincsét rögtön tanulmányozni kezdte. Népdalgyűjtési útjai általában nagy élményt jelentettek számára. Lehetőség szerint családtagjait is magával vitte, de ha ezt nem lehetett, hazatérte után színesen mesélte el élményeit, melyeket nagy örömmel hallgattunk. A néprajz egyéb ágai is érdekelték; Kriza Vadrózsáit éppoly gondosan tanulmányozta, mint sok más népköltési gyűjteményt. De gyűjtött népi hímzéseket, hangszereket és berendezési tárgyakat is. Lakásának egész bútorzata faragott bútor volt, melyek nagyrészét a kalotaszegi Kőrösfőn Péntek (Gyugyi) György parasztasztalossal csináltatta. A természethez hasonlóan szerette a gyerekeket. Arra törekedett, hogy a könnyebben hajlítható gyermekekbe beoltsa a szebb életre való törekvést. Zenei téren ezt több módon igyekezett lehetővé tenni és a Reschofszky Sándorral közösen írt Zongoraiskola, a „Gyermekeknek” sorozat, majd a szinte tudományos részletességgel végigvezetett hat kötet Mikrokosmos mind azt célozta, hogy a jövő nemzedéknek megfelelő zenei alapot adjon. A gyermekek nevelésénél is alaposságot mutatott annak a fő elvnek szem előtt tartásával, hogy a gyermek önálló egyéniség, akit elsősorban jó példával és semmi esetre sem erőszakkal kell nevelni. Ezt az elvét következetesen keresztülvitte mindkét fiánál. Bá soha nem hallottam tőle még csak hangosabb szót sem, tanács formájában mondott utasításait sohasem jutott volna eszembe megszegni, mert egyéniségében olyan varázserő volt, amely más magatartást lehetetlenné tett volna. Hogy fiai nem mentek zenei pályára, azt természetesnek vette, de kisebb területen szívesen vette igénybe segítségüket. Így még a magyar rádió őskorában – a Rákóczi-úti stúdióban – néprajzi előadásánál én kezeltem a fonográfot. Bár zeneileg laikus voltam, hangversenyei után érdeklődött benyomásaimról, vagy a környezetemben ülők magatartásáról. A „Cantata profana” román szövegét saját maga fordította magyarra és a versbe szedéskor megbeszéltük a legjobban összecsengő rímeket. Magyarországot és a magyarságot nagyon szerette apám és ennek rendszeresen hangot adott. Már a kilenc éves korában írt és az összes zongoraművei közt nemrégiben a Rádióban bemutatott „Duna folyása” című szerzeményben feltűnik, hogy a Duna, hosszú útja során, vidám zenével köszönti Dévénynél Magyarországot és szomorúvá válik a zene a Vaskapunál való kilépéskor. Évtizedek múlva, 1936-ban „Liszt problémák” című Tudományos Akadémiai székfoglalójakor a négy felvetetett kérdés közül utolsóként Liszt Ferenc magyarságát védelmezte, erélyesen, mert mint írta: „Liszt Ferenc magyarnak mondta magát: mindenkinek, magyarnak, nem magyarnak egyaránt kötelessége ezt a kijelentést tudomásul venni és abba belenyugodni.” Élete végén utolsó Magyarországra küldött levelének végső mondata így hangzik: „… én is szeretnék hazamenni, de végleg …” Magyarságszeretete nem lépte túl a tárgyilagosság határait és főleg nem jelentette a másfajúak lenézését vagy háttérbeszorítását és míg a „Népzenénk és a szomszéd népek zenéje” című művéből a magyar zene kárpátmedencei elterjedését bizonyítja be, 1938-ban azzal a céllal adta át saját tulajdonában levő fonográfhangszer-gyűjteményét támlapokkal együtt a Magyar Nemzeti Múzeum Barátai Egyesületének, hogy az érte kapott összegből saját költségén ki tudja adni a szomszéd népek körében folytatott gyűjtőútjai eredményét. A zeneszerzést meglehetősen magába zárkózva végezte. Műveinél mindig nagyon vigyázott azok előadási lehetőségeire. Művei tempóját és időtartamát metronommal és stopper-órával mérte; hangszerelésnél az egyes hanghatások technikai előállítását saját maga is kikísérletezte. Az 1920-as években a Sternberg-gyártól kölcsönkapott több ütőhangszert (üstdobot, cintányért stb.) és ezeken próbálta ki a különféle hanghatásokat. A hangversenyezést kevésbé szerette, mert részben sok idejét vette el, részben fárasztotta. De ha hangversenyre készült, akkor azt rendkívül lelkiismeretesen végezte, napi 4-5 órát gyakorolt. Rendszerint kottából játszott, mert a közönségnek a legjobbat kívánta nyújtani. A tanítás terhes volt számára, mert, bár kevés és általában kiváló tanítványt vállalt, azokkal a lehető legtöbb eredményt kívánta elérni, így ez is legkedvesebb foglalkozásaitól vonta el. Igen nagy örömmel töltötte el 1934 augusztusában történt felmentése a Zeneművészeti Főiskolán való előadások tartása alól és a Magyar Tudományos Akadémiához való beosztása. Itt kedvére dolgozhatott Kodály Zoltánnal együtt a nagy magyar népdalgyűjtemény sajtó alá rendezésén. Megjelenését már nem érhette meg. Hangversenykörútjainál szívesen utazott ismeretlen helyekre. Hazatérése mindig nagy öröm volt számára és számunkra: amikor is négy világrészben tett különböző útjairól fagyasztott rénszarvashústól grapefruitig és fényképekig mindenféle ajándékot hozott. Érdeklődéssel vett részt külföldi kongresszusokon, mint pl. az 1936-os kairói zenei összejövetelen, vagy a Népszövetség szellemi együttműködési bizottságában, mint Magyarország kiküldötte. Külföldi útjai, népdalkutatásai és az idegen irodalom olvasása széles nyelvismeretet követelt, melyet páratlan szorgalommal bővített. A magyar nyelvvel állandóan nagy alapossággal foglalkozott, igen szépen beszélt magyarul és sokszor említette sajnálkozva, hogy a Gombócz-Melich -féle etimológiai szótár kötetei milyen lassan jelennek meg. A „Magyarosan” című folyóiratot járatta és minden alkalmas helyen küzdött a helyes magyarságért. Már fiatal korában jól beszélt franciául és németül, később románul, szlovákul, angolul és olaszul is megtanult, foglalkozott az arab, török, bolgár, finn nyelvvel, élete végén pedig a délszláv nyelvvel is. A tudomány és a haladás minden szempontból érdekelte, de a hagyományokat és a természetet a mohó mechanizálástól féltette. Érdekelte a rádió és annak fejlődése, de saját magának soha nem volt rádiója és meggyőződése volt, hogy gépi zenével nem lehet pótolni a természetes zenét. Első repülőútjára nagy érdeklődéssel készült és itt nemcsak a repülés élménye, hanem a repülőgép szerkezete is érdekelte. Szerette a matematikát és a tőle talán kissé távoleső mérnöki rajzaimat, műegyetemi tanulmányaim során részletesen megnézte és elmagyarázatta magának. Polgári szemmel nézve nem élt rendszeres életmódot, amennyiben a Zeneakadémián előírt óráinak megtartásán kívül nem kötötte időhöz napi tevékenységét, hanem igyekezett a nap 24 óráját minél jobban kihasználni. Lakását igyekezett mindig oly módon megválasztani, amely többé-kevésbé el volt szigetelve. A falon átszűrődő hangok ugyanis rendkívül zavarták munkájában. Ez az elv érvényesült lakásának beosztásában is: mindenkor igyekezett a legjobban izolált szobát dolgozószobának felhasználni és ezt a lehetőségekhez képest kettős ajtóval, vagy más módon elszigetelni a kívülről jövő hangokkal szemben. Ő saját maga is nagyon vigyázott embertársai nyugalmára, ezért gyakorlása alkalmával, még meleg időben is, mindig bezárta ablakait, hogy ne zavarjon másokat. Öltözködése egyszerű és igénytelen volt, rendkívül nagymértékben tudott vigyázni ruháira, melyeket évtizedekig is jó állapotban tudott tartani. Szórakozásai polgári értelemben nem voltak, amennyiben nem igen járt színházba, moziba, vendéglőbe vagy egyéb szórakozóhelyekre, még hangversenyre is meglehetősen ritkán ment el. Főszórakozása a munka volt: a tanév folyamán családi látogatásokon és zeneakadémiai óráin kívül a legritkábban ment el hazulról. Bár soha nem fizetett elő egyetlen napilapra sem, mégis rendszeres újságolvasó volt és úgyszólván minden érdekelte, a vezércikk éppúgy, mint a közgazdaság, politikai vagy művészeti hírek. Modora idegenekkel, illetve ismeretlenekkel szemben mindig tartózkodó és részben elővigyázatos volt, a legtöbb ember tolakodási hajlama miatt. Családja tagjaival szemben, továbbá azokkal, akiket aztán megszeretett vagy értékelt, teljesen közvetlen modorú volt. Ezekkel az emberekkel nagyon szívesen volt együtt. Nagyon szeretett magyarázni, tanítani, illetőleg mutatni olyan dolgokat, mint például új kutatások eredményeit, népzenei felvételeket. Tisztában volt elhivatottságával, de azt nem hangoztatta és mindig igen szerény és udvarias volt. Egyszer elkísértem Békéscsabára, ahol Basilides Máriával adtak hangversenyt. Amikor megérkeztünk, a hirdetményen észrevette, hogy az ő neve elől és Basilides Máriáé csak utána következik. Rögtön szóvá tette a hangversenyrendezőnek: helytelennek tartja, hogy a férfi-szereplőt a női szereplő elé tették. – A kívülállók apámat tartózkodó modora miatt komornak, sőt kedélytelennek képzelték, holott igen fejlett humorérzéke volt, szerette a helyzetkomikumokat, találós kérdéseket és rejtvényeket. Humorára jellemző, hogy külföldi levelezése során szép gyűjteményt állított össze hibáscímzésű borítékokból, melyekre a neki írt leveleknél bő lehetőség volt, mert a Zeneakadémia Liszt Ferenc-téri címe mellett budapesti lakásaink mind kettős hangzókkal írott utcákban voltak: Gyopár-utca, Kavics-utca, Csalán-utca, Szilágyi Dezső-tér. A külföldiek e címeket a legválogatottabb módon írták. Ezeket apám nagy élvezettel mutogatta. Családtagjait mindenkinél jobban szerette, és műveinek egy része családi kapcsolatait idézi fel emlékezetünkben. Így sokat járt Békés megyében lakó húgához, ahol népdalokat is gyűjtött. A Vésztő környéki népdalokban szereplő Varga Julcsát, Garzó Pétert és társait személyesen is ismertem. Ugyancsak innen ered az „Éjszaka zenéje”, amelyben a csendes alföldi tájban hallható békák hangversenyét és egyéb sejtelmes zajokat örökítette meg édesapám. Amerikába való távozása igen sok gondot okozott neki, hiszen szándéka egyáltalán nem az emigráció volt, mert Magyarországtól nem akart elszakadni. Éppen ezért csak a legszükségesebb holmiját vitte magával, de utolsó budapesti lakását még hosszú ideig fenntartotta és az egyre ritkábban érkező levelei mindegyikében volt utalás a hazatérés megvalósítására, illetve annak nehézségeire. Szándékát már nem valósíthatta meg, de sokfelé ágazó tevékenységének eredménye hazájában is egyre jobban kiszélesedik és emlékeinkben egyre inkább halhatatlanná válik.”

182 Haandel 2016-08-07 09:55:28
Proms Extra [url]http://www.bbc.co.uk/programmes/b07m5gph;Bartók and Duke Bluebeard's Castle[/url] BBC Radio 3 (26 days left to listen) → 53:00 Martin Handley discusses the story behind the richly scored music of Duke Bluebeard's Castle with musicologists [url]http://www.kcl.ac.uk/artshums/depts/music/people/acad/wiebe/index.aspx;Heather Wiebe[/url] and [url]http://pure.rhul.ac.uk/portal/en/persons/rachel-beckles-willson_f1f3873e-1e0a-4070-ae43-9c0f3d433d1d.html;Rachel Beckles Willson[/url]. * * * * * Live from the Royal Albert Hall, London (3 August 2016) [url]http://www.bbc.co.uk/programmes/b07m5gph;Bartók: Duke Bluebeard's Castle[/url] BBC Radio 3 (26 days left to listen) Ildikó Komlósi, mezzo-soprano (Judith) John Relyea, bass (Duke Bluebeard) Royal Philharmonic Orchestra Charles Dutoit, conductor

181 Búbánat 2016-03-25 11:08:48
Bartók Béla emlékére Bartók Rádió közvetíti: ma 18.05 – 20.05. Kapcsoljuk a Bartók Béla Emlékházat Csalog Gábor zongorahangversenye Bartók Béla születésének 135. évfordulóján 1. Bartók: a) Tizennégy bagatell Op. 6., b) Gyermekeknek - I. füzet 2. Liszt: Via Crucis





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.