Kedves Nagy Katalin!
Örömmel és érdeklődéssel olvastam színes beszámolóját itt a topikban a Bergamói Fesztiválon bemutatott Donizetti-operaritkaságról, Alfredo il Grande-előadásról. Benyomásaid a műről és a látottakról nyilván hűen tükrözik az interpretációt - ha jövőre kijön DVD-n, megvenném. Persze könnyen elképzelhető, hogy idővel a teljes opera - más darabokhoz hasonlóan - felkerül a YouTube- oldalára is.
Örülök, hogy a Magyar Rádió Énekkarának is szép sikere volt az előadáson! Köszönöm az élménybeszámolót!
November 23-án eljutottam Bergamóba, a Teatro Donizetti esti előadására, ahol a város nagy szülöttének, Donizettinek az általam már korábban beharangozott Alfredo, il Grande (Nagy Alfréd) c. korai operáját néztem és hallgattam meg.
Szerencsére nem lett igaza, néhány évvel később ennél többet is tudott.
A főszerepekben Antonino Siracusa és Gilda Fiume méltán arattak sikert, de az igazi csodát a Magyar Rádió Énekkara nyújtotta az estén.
Az első hangoktól kezdve üzembiztos tökéllyel szólaltak meg. Kristálytisztán, erőteljesen, fényesen zengett a kórus, határozott keretet biztosított, mederben tartotta az összetákolt történetet. Feltétlenül meg kell említeni Pad Zoltán vezető karnagy nevét is.
Honleányi keblem csak úgy dagadt a büszkeségtől egy héttel később is, amikor a fesztivál másik előadásának (Il diluvio universale - Az özönvíz) szünetében beszédbe elegyedtem néhány nézővel a karzaton. Amint meghallották, hogy magyar vagyok, felragyogott az arcuk és egymás szavába vágva kérdezték, hogy itt voltam-e az Alfrédón is, mert akkor a Magyar Rádió Énekkara lépett fel és nagyszerűek voltak. Megjegyzem, pontosan tudták, hogy a Rádió kórusa volt, nemcsak úgy általában egy magyar kórus!
Az elmúlt években is jártak már itt. Volt szerencsém a dómban meghallgatni velül Haydn Teremtését (olaszul!). Őszintén remélem, hogy a 2024-es Donizetti Fesztiválra is eljönnek.
Don Annibale, patikus – Várhelyi Endre
Enrico bordala („Töltsd a kelyhet...”) – Melis György, km. az MRT Énekkara
Donizetti: A csengő – a teljes operafilm
Zenés TV Színház – magyar operafilm, 54 perc
Magyar műfordítás: Blum Tamás
Dramaturg: Kármán György
Operatőr: Sík Igor
Rendező:
Horváth Ádám
Jelmeztervező: Steitz
Gizella
Díszlettervező: Köpeczi
B. István
Szereposztás:
Don Annibale Pistacchio,
patikus – Várhelyi Endre; Enrico - Melis György; Serafina – László Margit; Donna Rosa, Serafina
anyja – Barlay Zsuzsa; Spiridione,
inas – Palcsó Sándor
Km.: a Magyar
Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Csenki Imre)
Vezényel: Erdélyi Miklós
Zenei rendező: Ruitner Sándor
Készítette a Magyar
Televízió a MAFILM műtermeiben (1966)
A Horváth Ádám rendezte operafilmben szereplő művészek ugyanazok, mint a rádiófelvételen - A csengő zenei hangfelvétele az előző évben készült el a rádió stúdiójában. A rádióbemutató ideje volt: 1965. augusztus 20. Kossuth Rádió, 20.10 – 21.15.
A Bartók Rádió mai operaközvetítése (19:00 - 22:00):
Gaetano Donizetti: Mártírok
Négyfelvonásos opera
Szövegét Pierre Corneille Polyeucte c.
drámája nyomán Eugene Scribe írta
(Les
Martyrs - 1840 április 10., Párizsi Opera) – az olasz nyelvű Poliuto (Polyutus)
opera francia színpadok számára átdolgozott változata.
(Bécs, Theater an der Wien, 2023. szeptember 18.)
Vez.: Jérémie Rhorer
Ea.: Arnold Schönberg
Kórus (karig.: Erwin Ortner),
Osztrák Rádió Szimfonikus Zenekara
Szereposztás:
Pauline, a kormányzó leánya - Roberta Mantegna (szoprán)
Polyeucte, a férje - John Osborn (tenor)
Néarque, keresztény hittérítő - Patrick Kabongo (tenor)
Sévere, római prokonzul - Mattia Olivieri (bariton)
Félix, Pauline apja, Melitene kormányzója
- David Steffens (basszus)
Callisthene, Jupiter főpapja - Nicolo Donini (basszus)
Szerk.: Ottmár Dávid
https://www.theater-wien.at/de/spielplan/saison2023-24/1227/Les-Martyrs
Bővebben, keletkezéstörténet: https://en.wikipedia.org/wiki/Polyeuctus
Mához egy hétre, jövő szombaton este a Bartók Rádióban Donizetti Mártírok című (1840) operáját (a Poliuto - "Polyutus" - francia változata) hallgathatjuk meg...
https://www.donizetti.org/en/event/alfredo-il-grande/2023-11-19/
Kedves
fórumtársunk, Nagy Katalin írta – hozta a hírt - egy másik topikban:
„Holnap délután és november 24-én Bergamóban a
Donizetti Fesztiválon fellép a Magyar Rádió Énekkara (Pad Zoltán vezetésével).
A Donizetti200 program keretében a fesztivál olyan Donizetti művet ad elő,
amelynek 200 éve volt a bemutatója. Az idén az Alfredo il Grande (Nagy Alfréd)
kerül sorra. Annak idején egyébként nem aratott sikert a sztárszereposztás
ellenére sem. Ha jól olvastam, a bemutató óta nem volt több előadása. Gyanítom,
hogy ezután sem válik repertoárdarabbá, de én kíváncsi vagyok rá.”
Szívesen
venném beszámolódat e ritkaságszámba menő Donizetti-opera mostani
bemutató-előadásáról!
Talán CD-n és/vagy DVD-n utóbb lemezre kerül ez az opera is. Donizettinek mintegy hetven operájából már csak alig pár cím hiányzik nekem: a meglévő lemezgyűjteményemből pont ez is a keresettek egyike.
Örülök, hogy a Magyar Rádió kiváló Énekkara is közreműködik a produkcióban!
https://www.youtube.com/watch?v=AZHnP2T_zyg&ab_channel=OperaVision
Donizetti: Zoraida di Granada - Wexford Festival Opera
2023. november 3-től fél évig megtekinthető a streamelt operaprodukció.
A Bartók Rádió ma esti operaközvetítése
|
19.00 – 19.30 Prológ A mikrofonnál: László Ferenc |
Marie - Szemere Zita (szoprán)
Tonio - Boncsér
Gergely (tenor)
Berkenfield márkiné - Farkasréti
Mária (szoprán)
Sulpice őrmester - Palerdi
András (basszus)
Hortensio - Pataki
Bence (basszus)
Szakaszvezető - Irlanda
Gergely (bariton)
Egy paraszt - Biri
Gergely (tenor)
Prózai szerepekben:
Crakentorp hercegné - Szalontay Tünde
Ügyvédnő - Albertfi Zsófia
(Erkel Színház, 2021. február 21.)
A Bartók Rádió ma esti operaközvetítése, 19.35 – 22.00
Gaetano Donizetti: Imelda de Lambertazzi
(1830)
Kétfelvonásos opera
Szövegét Andrea Leone Tottola írta
Vezényel: Mark Elder
Km.: Geoffrey Mitchell Kórus,
Felvilágosodás Korának Zenekara
A klarinétszólót Antony Pay, a gordonkaszólót Richard Lester játssza
Szereposztás:
Orlando Lambertazzi - Frank
Lopardo (tenor)
Imelda, Orlando lánya - Nicole
Cabell (szoprán)
Lamberto, Orlando fia -
Massimo Giordano (tenor)
Bonifacio Gieremei - James
Wastman (bariton)
Ubaldo - Brindely Sherratt (basszus)
/Opera Rara, 2008/
A mikrofonnál: László Ferenc
Tartalom:
A két bolognai nemesi család,
a Lambertazzik és a Geremeik évek óta ellenséges viszonyban vannak, s ez
megnehezíti Imelda és Bonifacio szerelmét. Imelda apja hallani sem akar
házasságukról és megtiltja lányának, hogy találkozzon Bonifacióval. A fiúnak nem
sikerül meggyőznie Imeldát, hogy meneküljenek el együtt a városból. Ekkor úgy
dönt, hogy felkeresi Imelda apját és békét ajánl neki. Az idős Lamberto
sértésként értékeli a fiú ajánlatát és dühében leszúrja az ifjút. Dulakodás tör
ki Bonifacio kísérete és a Lambertazziak között. A dulakodás közben Imelda
megpróbál elszökni, de halálosan megsebesített bátyja véletlenül végez vele.
KÓNYA SÁNDOR 100
A Bartók Rádió operaközvetítése ma éjjel, 21:55 - 23:55
(New York, Metropolitan Operaház, 1964. december 5.)
A Bartók Rádióban ma 12:35 – 13:55 óra között hallgathatjuk
meg:
Koncert dél - Hangversenykülönlegességek
Gaetano Donizetti: Requiem
Pászthy Júlia (szoprán), Takács Tamara (alt), Gulyás Dénes (tenor), Ötvös Csaba (bariton), Polgár László (basszus),
Magyar Rádió Énekkara (karig.: id. Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Erdélyi Miklós
(Zeneakadémia, Nagyterem, 1979. december 9.)
„Ez az utolsó jele szegény Bellini iránt érzett barátságomnak” - írta a Messa da requiem keletkezésének hátteréről Gaetano Donizetti, aki akkor kezdte komponálni e művét Nápolyban, amikor 1835-ben a Lammermoori Lucia próbái közepette hírül vette a nála négy esztendővel fiatalabb, nagyra becsült pályatárs Párizs közelében bekövetkezett halálát. Vagyis Donizetti gyászmiséjének keletkezését is egy másik nagy alkotó távozása ösztönözte, akárcsak Verdiét, akinek először Rossini, majd Manzoni elhunyta szolgált késztetéssel a maga Requiemjének megírásához.
Abból a szempontból is párhuzamba állítható a két mű, hogy Donizetti sokáig kallódott, s hanglemezen is csak 1989-ben kiadott műve a Verdiéhez hasonlóan megőrzi az operai dallamosságot - az elemzők részben a Verdi-Requiem előfutárát is felfedezni vélik benne -, bár kontrapunktikus részleteket is tartalmaz.
I.
Introduzione. Requiem aeternam — Te decet — Requiem aeternam
— Kyrie eleison
II.
Graduale. Requiem aeternam — In
memoria aeterna
III.
Sequentia. Dies irae — Tuba mirum
— Judex ergo — Rex tremendae — Ingemisco — Preces meae — Confutatis — Oro
supplex — Lacrimosa — Amen
IV.
Offertorium. Domine Jesu Christe
V.
Communio. Lux aeterna
VI.
Responsorium. Libera me — Tremens
factus — Quando coeli — Dies irae és Dum veneris — Requiem aeternam — Libera me
— Kyrie eleison
A Bartók Rádió ma esti
operaközvetítése ( 19.00 – 21.20):
Gaetano Donizetti: Szerelmi bájital
Kétfelvonásos opera
Szövegét Felice Romani írta
Vez.: Giacomo Sagripanti
Km.: Grand Avignon Operaház Énekkara, Monte-Carlói Operaház
Énekkara, Francia Rádió Filharmonikus Zenekara
Szereposztás:
Adina - Pretty Yende (szoprán)
Nemorino - Francesco Demuro (tenor)
Giannetta - Anna Nalbandyants (szoprán)
Belcore - Andrzej Filończyk (bariton)
Dulcamara - Erwin Schrott (basszus)
(Orange, Római Antik Színház,
2022. július 8.)
. Megjegyzem, hogy Pretty Yendét hamarosan Budapesten üdvözölhetjük:
GOLDEN AGE - Pretty Yende és Nadine Sierra | operagála
Margitszigeti Szabadtéri Színpad
2023. júl 29. 20:00
A koncert
műsorán többek között Bellini,
Verdi, Rossini és Bernstein legszebb
művei szerepelnek.
Vezényel: Pablo
Mielgo
Közreműködik: A Magyar Állami Operaház Zenekara
Bartók Rádió ma esti operaközvetítése
19.00 – 21.50
Gaetano
Donizetti: A kegyencnő
Négyfelvonásos opera (olasz változat)
Szövegét - Baculard Arnaud Comminges grófja c.
drámája nyomán - Alphonte Royer és Gustave Vaëz írta
Vez.:
Jesús López Cobos
Ea.:
Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara
Szereposztás:
Leonora - Shirley
Verrett (mezzoszoprán)
Fernando - Luciano
Pavarotti (tenor)
XI. Alfonz, Kasztília királya - Sherrill Milnes (bariton)
Baltazár, a Szt. Jakab kolostor elöljárója - Bonaldo Giaiotti (basszus)
Inez, Leonora bizalmasa - Alma Jean Smith (szoprán)
Gáspár, a király tisztje - John Carpenter (tenor)
(New York, Metropolitan Operaház, 1978. március 11.)
Donizetti: Szerelmi bájital
Vígopera két felvonásban
Pesti Vigadó Dísztermében, 2018. február 17-én
„Pastorale”
YouTube-ról az opera I. része (1:07:24)
YouTube-ról az opera II. része (55:54)
Mesélő: Solymosi Tari Emőke
Szereposztás:
Adina: Szakács Ildikó
Nemorino: Yanis Benabdallah
Belcore: Gaál Csaba
Dulcamara: Szüle Tamás
Gianetta: Baján Zsuzsanna
Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Horváth Gábor
Közreműködnek a Szent István Király Szakgimnázium Énektanszakának Kórusa
Rendező: Horváth Zoltán
A felvételt az MMA megbízásából az Ász Bt. Készítette (2018)
Donizetti születésének mai évfordulóján a
Stingray CLASSICA TV-csatorna a zeneszerző két vígoperáját tűzi műsorára
14.00 órától:
Don Pasquale
Orchestra Symphonique Région Centre-Val de Loire/Tours
Opéra de Tours kórusa
Vezényel: Frédéric Chaslin
Szereposztás
Don Pasquale – Laurent Naouri
Malatesta – Florian Sempey
Ernesto – Sébastien Droy
Norina – Anne-Catherine Gillet
Jegyző – François Bazola
Opéra de Tours, 2021
21.00 órától
La fille du régiment (Az ezred lánya)
New York-i Metropolitan Opera Ének- és Zenekara
Vezényel: Enrique Mazzola
Szereposztás:
Marie – Pretty Yende
Tonio – Javier Camarena
Hortensius – Paul Corona
A márkiné – Stephanie Blythe
A hercegnő - Kathleen Turner
Jegyző – Yohan Belmin
New York Metropolitan Opera, 2019. március 2.
1010
A Bartók Rádió ma esti operaközvetítése
19.00 – 19.30 Prológ
A mikrofonnál: László Ferenc
Szerkesztő: Bánkövi Gyula
19.35 – 22.28 Donizetti: Boleyn Anna /Anna Bolena/
Kétfelvonásos opera
Szövegét Felice Romani írta
Vezényel: Elio Boncompagni
Km. a Magyar Rádió Énekkara (karig. Strausz Kálmán) és Szimfonikus Zenekara
Anna Bolena - Edita Gruberová (szoprán)
VIII. Henrik - Stefano Palatchi (basszus)
Jane Seymour - Delores Ziegler (mezzoszoprán)
Lord Richard Percy - José Bros (tenor)
Lord Rochefort - Igor Morozov (basszus)
Smeton - Hélene Schneideman (mezzoszoprán)
Hervey - José Guadelupe Reyes (tenor)
A felvétel a Wiener Konzerthaus-ban 1994.11.28. és 12.12. között készült.
/Nightingale Classics, 3 CD, 2006/
Lammermori Lucia operaközvetítés ma este (20:30) a Mezzón.
A főszerepekben: Elena Mosuc, Juan Diego Flórez, Marco Caria
Vezényel: Marco Armiliato
Barcelona, Gran Teatre del Liceu, 2015
A Bartók Rádió még kedden sugározta Donizettinek ezt a pályája elején komponált „elfelejtett” vígoperáját:
LE NOZZE IN VILLA (Lakodalom a villában)
Opera buffa két felvonásban (1819)
Szövegét – August von Kotzebue A német kisvárosok c. színműve nyomán – Bartolomeo Merello írta.
Kiegészítette: Rocco Tanica és Enrico Melozzi
Km.: Coro Donizetti Opera (karig.: Fabio Tartari)
Orchestra Gli Originali
Karmester: Stefano Montanari
Szereposztás:
Sabina – Gaia Petrone (mezzoszoprán)
Don Petronio – Omar Montanari (bariton)
Trifoglio – Fabio Capitanucci (tenor)
Claudio – Giorgio Misseri (tenor)
Anastasia – Manuela Custre (mezzoszoprán)
Rosaura – Claudio Uru (szoprán)
Anselmo – Daniele Lettieri (tenor)
Recorded at Festival Donizetti Opera 2020, Teatro Donizetti Bergamo, 22 November 2020
Részletes leírás a műről
Ezen a videón megtekinthető a teljes operaelőadás
Bartók Rádió oldalán visszahallgatható a teljes opera
A Bartók Rádió sugározza ma este:
Gaetano Donizetti: Viva La Mamma (Éljen a mama!)
Kétfelvonásos vígopera
"Az opera első változata egyfelvonásos volt, ezt 1827. november 21-én mutatták be a nápolyi Teatro Nuovóban. A zeneszerző 1831-ben dolgozta át kétfelvonásossá a művet, ezt 1831. április 20-án mutatták be először, szintén Nápolyban, ezúttal a Teatro della Cannobianában. A darabot Horst Georges és Karlheinz Gutheim 1969-ben átírta. A Viva la mamma! címre keresztelt művet 1969. február 25-én mutatták be a müncheni Cuvilliés-Theaterben. Magyarországon az eredeti változatot még nem játszották, a mannheimi változatot a debreceni Csokonai Színházban mutatták be (1992).
Az opera egyik fő érdekessége, hogy Donizetti férfi énekesre, basszistára írta a színházi mama szólamát."
Prológ: 19.00 – 19.30
A mikrofonnál: László Ferenc
19.35 – 21.30 Gaetano Donizetti: Viva La Mamma (Éljen a mama!)
/Eredeti változatok: „Le Convenienze ed Inconvenienze Teatrali” - 1827; 1831/
Szövegét Domenico Gilardoni írta
Vezényel: Evelino Pido
Km. a Madridi Teatro Real Ének- és Zenekara (karig. Andrés Máspero)
Szereposztás:
Daria Garbinati, primadonna – Nino Machaidze (szoprán)
Procolo, a férje – Borja Quiza (basszus)
Biscroma Strappaviscere, karmester – Pietro di Bianco (bariton
Donna Agata Scanagalli, Luigia anyja – Carlos Álvarez (bariton)
Luiga Castragatti, seconda donna – Sylvia Schwartz (szoprán)
Guglielmo Antolstoinoff, első tenor – Xabier Anduaga (tenor)
Cesare Salzapariglia, költő és gyógyszerész – Enric Martinez-Castignani (bariton)
Impresszárió – Piotr Micinski (basszus
Színigazgató – Luis López Navarro (basszus)
/Madrid, Teatro Real, 2021. június 9. /
A Bartók Rádió közvetíti ma este
19.00 – 20.58 A New York-i Metropolitan Operaház archívumából
Donizetti: Az ezred lánya
Kétfelvonásos vígopera
Szövegét Jules Henri Vernoy de Saint-Georges és Jean François Alfred Bayard írta
Vezényel: Richard Bonynge
Km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara
Szereposztás:
Marie, fiatal markotányosnő - Joan Sutherland (szoprán),
Tonio, fiatal tiroli - Luciano Pavarotti (tenor),
Berkenfield grófnő - Regina Resnik (mezzo szoprán),
Sulpice őrmester - Fernando Corena (basszus),
Hortensius, udvarmester - Andrea Velis (basszus),
Káplár - Andrij Dobriansky (basszus),
Crakentorp hercegnő - Jean Kraft (szoprán),
Paraszt - Charles Kuestner (tenor)
(1973. január 6.)
Philip Gossett:
MARY STUART: THE TROUBLED HISTORY OF AN IMPORTANT OPERA
"GAETANO DONIZETTI - MARY STUART - ANTONINO FOGLIANI - TEATRO ALLA SCALA"
Gaetano Donizetti: Maria Stuarda – Trailer – Kolonits Klára (2022)
Maria: Kolonits Klára
Erzsébet: Boross Csilla
Karmester: Dinyés Dániel
Szegedi Nemzeti Színház
Magyarországi premier: 2022. április 8., 10. - koncertszerű előadásban
az 1001 a Tiéd lett :)
Ej, ej, ez nem volt szép!...Meghagyhattad volna nekem ezt az örömet!... (de azért kedvellek!...)
1000
999
Joan Sutherland – Figlia impura di Bolena – Maria Stuarda
Joan Sutherland - O nube, che lieve... Nella pace del mesto riposo – Maria Stuarda
Joan Sutherland – sings the final scene from Maria Stuarda
(her first Stuarda)
Karmester: Richard Bonynge
San Francisco City Opera, 1971. november 16.
Donizetti: Stuart Mária
Dinyés Dániel: A szegedi operatársulat tűzerejét szeretném megmutatni a Maria Stuardával!
Magyarországon még soha be nem mutatott Donizetti-operát állítanak színpadra a Szegedi Nemzeti Színházban. A Maria Stuarda koncertírozott változatának bemutatója a hét végén lett volna, de a sok megbetegedés miatt a premiert április 8-ra halasztották, a zenés közönségtalálkozót azonban kedden délután megtartották a Reök-palotában.
/Szeged.hu - Rafai Gábor - 2022. február 01. 20:20/
„– Azért a koncertírozott változatot választottam, mert az opera maga olyan, hogy a hatalmas énekesi teljesítmények önmagukban is megállják a helyüket, nem kell hozzá különösebb díszlet.”
„Az Elisabetta szerepét éneklő Boross Csillát számtalan szép emlék köti városunkhoz, régen „zöldfülűként” többek között Toscát énekelt itt. Az elmúlt években a fél világot bejárta, most érett énekesnőként, pályája csúcsán tér vissza Szegedre.
– Az opera muzsikája csodálatos, a szegedi közönség pedig kivételesen operaértő és ezért kiemelkedő élmény számomra itt énekelni – mondta.
Boross Csilla arról is mesélt, hogy az elmúlt években rengeteg drámai szerepet énekelt, és ez lelkileg is átformálta, hiszen nemcsak sajátos technikát, de különleges lelkialkatot is igényeltek ezek a szerepek. A drámai hősnők után most visszatér a nőies karakterekhez, ami számára is különleges élmény.
Kolonits Klára korábban is sok bel canto szerepet énekelt, de a Maria Stuarda számára is sok újdonságot tartogat.
– Tékozlóan bánt Donizetti a szépséggel ebben az operájában. Ez a mű önmagában is sok operára lett volna elég – mondta a Stuart Máriát alakító Kossuth-díjas énekesnő.
Beszélt arról is, hogy ez az opera nem pusztán a hatalmi vetélkedésről szól, hanem két korosodó nő szerelmi vetélkedéséről is, akik úgy érzik, most veszik el az életükből valami, ami soha nem tér már vissza.
– Mind a két, harapós női főszerep kiváló alapanyag. Nagyon testre szabott számomra Stuart Mária szerepe.
Talbotot, a skót királynő egyetlen támaszát a darabban Cseh Antal énekli, akinek szintén sok újdonságot rejt a darab.
– Az elmúlt években főleg vígoperák buffószerepeit énekeltem, amik igazi kikapcsolódást jelentettek számomra, de ez az igazi apaszerep most visszarepít ahhoz a könnyedséghez, ami tizenöt-húsz évvel ezelőtt jellemezte az énekesi pályafutásomat. Úgy érzem, megértem erre a szerepre – mondta a szegedi énekes.”
Nem tudom, tudatosult-e a potenciális szegedi és nem szegedi nézőközönségben, hogy a február eleji (4., és 6.) két Stuart Mária-előadás (Donizetti) "csupán" koncertszerűen hangzik majd el a Szegedi Nemzeti Színházban. Viszont könnyebb lenne felhozni Pestre a produkciót, hogy itt is, még többen hallhassuk - más szólamtársak mellett - Kolonits Klára és Boross Csilla "bel canto"-ját... - legyen az ének-zenei élményben azoknak is részük, akik nem juthatnak el Szegedre és kíváncsiak az olasz komponista ritkán hallható, híres operájára.
Magyar Katolikus Rádió – „Zenei barangolás”
Operaházi premier
Donizetti: Az ezred lánya – részletek a vígoperából
Magyar Kornél összeállítása
Joan Sutherland (Marie), Luciano Pavarotti (Tonio) , Monica Sinclair (Berkenfield márkiné), Spiro Malas (Sulpice), Eric Garrett (altiszt)
A Londoni Covent Garden Royal Operaház Ének- és Zenekara, vezényel: Richard Bonynge
/DECCA, 1968)
Elhangzott: 2022.01.16. 20:04 – 21:00
Az adás visszahallgatható: itt
Érdekes életük van az operaénekeseknek. Carmela Remigio pontosan 2 éve énekelte utoljára Lucrezia Borgiát a bergamói Donizetti Fesztiválon. A 2020. február végi - márciusi eleji előadásokat Piacenzában már nem tarthatták meg Olaszország teljes bezárkózása miatt. Azóta Lucreziát nem énekelt. Novemberben viszont három egymást követő szombaton Simone Mayr Medea in Corinto c. operájának címszereplője volt Bergamóban. Eközben egy egyébként előadásmentes, csendes keddi napon beugrott Pécsre, és kottából elénekelte a szerepet.
Donizetti: Lucrezia Borgia - Pécs - Carmela Remigio _ 2021.11.23
A Pécsi Kodály Központban november 23-án bemutatott operaelőadáson a megbetegedett Yolanda Auyanet helyett az olasz szoprán, Carmela Remigio lépett színpadra, aki több ízben sikerrel fellépett Lucrezia szerepében, többek között a Donizetti Fesztiválon is.
Ezen az előadáson a szerep megkívánta színpadi mozgást a rendezői stáb egy tagja oldotta meg, míg a beugró főszereplő művész a színpadon, kottából énekelte el a szerepét.
A nagy olasz komponista születésének mai évfordulóján - rá emlékezve - a YouTube-ról kiválasztottam lejátszásra egy kevésbé ismert, de nagyszerű operájának egyik előadásfelvételét – a magam örömére mindenképpen. (Az opera viszonylag új, friss színrevitele.)
Teatro del Maggio, Firenze – 2021. január 15.
Jessica Pratt, Francesco Demuro, Michele Pertusi, Teres lervolino, Vittorio Prato, Fabio Capitanucci, Marian De Liso, Antonio Garès
Vezényel: Michele Gamba
Rendező: Cesare Lievi
Lejátszási idő: 2:52:47
(Háromfelvonásos opera - melodramma - semiseria, Bécs, 1942)
Az operaelőadást a közreműködő énekkart, zenekart, karmestert - valamint a közönséget is - érintő, a COVID-vírusjárvány miatt bevezetett óvatossági intézkedések korlátjai között tartották meg. 
Donizetti: Lucrezia Borgia-bemutató - két címszereplővel - a Müpában
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
2021. november 18. és 20.
Szcenírozott előadás
Pannon Filharmonikusok és a Honvéd Férfikórus
Vezényel: Andrij Jurkevics (karig.: Riederauer Richárd)
Rendező: Anger Ferenc
Zöldy Z. Gergely – látvány- és díszlettervező
Szelei Mónika – jelmeztervező
Alessandro Amoretti – zenei asszisztens
Szereposztás:
Lidia Fridman - Lucrezia (november 18.)
Yolanda Auyanet – Lucrezia (november 20.)
Cecilia Molinari – Maffio Orsini
Stefan Pop – Gennaro, fiatal velencei nemes
Újvári Gergely – Jeppo Liverotto, fiatal velencei nemes
Endrész Ferenc – Don Aposto Gazella, fiatal velencei nemes
Szélpál Szilveszter – Ascanio Petrucci, fiatal velencei nemes
Papp Balázs – Oloferno Vitellozzo, fiatal velencei nemes
David Astorga – Rustighello, Don Alfonso szolgája
Haja Zsolt – Gubetta, Lucrezia szolgája
Bakonyi Marcell – Astolfo, Lucrezia szolgája
Kőszegi Judit – Negroni hercegnő
Miksa Bálint – A térképfestő
Az elmúlt héten mindkét szcenírozott operaelőadáson jelen voltam a Nemzeti Hangversenyteremben. A produkció rendezője, Anger Ferenc előzetesen úgy fogalmazott: a „Lucrezia Borgia koncentrált és egyszerű történet, amit azonban kiegészít és teljessé tesz az a felfokozott, érzéki zeneiség, amely a bel canto stílus sajátja. Rájövünk, hogy a »szép éneklés« kultusza nem öncélú, hanem erőteljesen hozzájárul a karakterek és a történet részletgazdagságához. A mi előadásunk dramaturgiailag szinte ugyanolyan lesz, mint egy Wozzeck- vagy Tosca-produkció.” És hozzátette: nem félig szcenírozott operát állít színpadra, teljes értékű előadásra számíthatunk, díszlettel, jelmezzel, látvánnyal együtt - a terem pódiuma és a zenekari árok nyújtotta korlátok között.
Hogy aztán koncepciójából mi nézők mit észleltünk/érzékeltünk, mi jött át? - lehet egymástól eltérő következtetésekre is jutni. Anger Ferenc a középkori Velence és Ferrara városállamok egy-egy palotabelsőjében játszódó cselekménysorát sajátos módon kívánta a zenéhez/énekhez társítani, ami szerintem vagy szájbarágósra sikeredett - nézőpont kérdése -, de a látottakat felfoghatom úgy is, hogy sok – érdektelen - szimbolikával terhelten igyekezett valami újat hozni a klisék közé; belőlem egyik irány sem váltott ki bármiféle katarzis-érzést az előadás végén; ettől független hogy a szöveg és a zene/ének csakis együtt hat rám - mint mindig ha bel canto operáról van szó. Úgyhogy a rendezői önmegvalósítás mibenléte kevésbé érdekel, el tudok vonatkoztatni attól a látványtól, ami zavarólag hat: például a néma szereplők szerepeltetésére is gondolok. Egy hölgy, aki mintha Lucrezia alteregója lenne (a kiírás szerint Negroni hercegnő), akin a darab elején először próbálják ki a méreg és az ellenméreg hatását; kezében egy félig meztelen játékbabával ül vagy szaladgál a színpadon, az előadás folyamán aztán kézből kézbe vándorol a baba, sőt, dobálják, cibálják, ráncigálják... a vita hevében próbálják kétfelé tépni... A másik a Térképész szerepe(ltetése). Az egész előadás alatt jelen van, aki a színpad hátterében a Föld atlaszát rajzolja, pontosabban csak Amerikáét – az előjátékban a kontinens középső tája, az első felvonásban a dél-, a másodikban pedig az északi fekvésű területek készülnek el az ábrán. (A kontúrokat pirossal és zölddel színezi, majd földrajzi nevekkel is ellátja az opera végére befejezett rajzot. Mellette jobbra egy másik atlaszon a már elkészült Európa, Afrika és Ázsia lerajzolt térképét látjuk.) Mindebből számomra az jut az eszembe, hogy a rendező beavat: Lucrezia Borgia és a kiterjedt rokonsága Amerika felfedezése utáni időkben nyeri el hatalmát...az opera története is e korban játszódik Itáliában...
A csak férfiakból álló kórus kiemelt szerephez jut (a báli vígasságokból itt teljes a nők hiánya), zavaró viszont, ahogyan a kezüket tartják, le-föl lóbálják, olykor világító mécsesekkel hadonásznak, mutogatnak, továbbá ide-oda járkálnak vagy tömörülnek a színpadon, úgymond az én értelmezésemben a hercegi gazdájuk érdeke szerint „beavatkoznak” a történésekbe, mintegy előrevetítve a szereplők végső sorsát. Van még egy oldalsó magasba ívelő lépcsős emelvény, melyre hol Rustighello, Don Alfonso szolgája, hol Gubetta, Lucrezia szolgája vonul félre az előttük lejátszódó intrikák szövődményeinek kimenetelét követve.
És akkor a színpadon látható két hatalmas bor-lopótök formájú díszlet szerepéről még nem is szóltam (a képen balról a méreg csordogálhat belőle, míg a jobbról az ellenméreg?...) Ezeket a hosszú "szájcsöveket" a szereplők időnként eltologatják jobbra és balra... Szóval rejtvényeket is feladott a rendező, nem állítom, hogy mindet sikerült megfejtenünk.
Persze, Lucrezia áll az opera - és a rendezés - középpontjában, az ő emberi oldala, nőisége, anyasága kerül az előtérbe, és a fiához fűződő rejtett, félreérthető viszonya, ami a hercegi férj bosszúszomját kiváltja, ahogyan később a feleség fog bosszút állni és megtorolni az őt ért sérelmeket, miközben a harmadik fél, Gennaro (Lucrezia titkos viszonyból született fia), ártatlan áldozata lesz a féltékenységnek, a kitett bosszúvágynak. Az igazi és egyetlen mély érzés, ami megindítja Lucreziát, valójában az anyai szeretet, amely erősebb minden más vonzalomnál a világon, és amely üdvössége, de egyben romlása is lesz. A rendezés tulajdonképpen nem megy szembe a zenével, hiszen a dramaturgia fő szála marad Lucrezia érzelmi világának kibontása, és a méregkeverői „hírnevéből” fakadó gyűlölet visszahatása - ami a szereplők sorsát tragikusan befolyásolja; feszültségekkel és fordulatokkal teli jelenetek sorozatává fejlődik. Lucrezia hatalmon lévő nő, egy pápa lánya és egy olyan befolyásos férfi felesége, mint Alfonso d'Este, Ferrara hercege, de a műben nem a történelmi dráma, hanem az emberi dráma kap nagyobb hangsúlyt.
Donizetti a címszereplőnek (is) nagy ívű, drámai töltésű gyönyörű áriákat, feledhetetlen, megkönnyező jeleneteket komponált, nem akármilyen felkészültségű szopránokkal érdemes csak az operát előadatni. Nem értem, miért kellett külföldről hoznunk vendégművészt, amikor itthon erre a feladatra kitűnő énekművészünk, Kolonits Klára személyében ideális Lucreziát láthattunk-hallhattunk volna a két estén.
De ha már a címszerepre mindkét esten ugyanannak a külföldi neves szopránnak kellett volna fellépnie, azonban Yolanda Auyanet betegsége miatt ez meghiúsult, úgy a beugró – és sikeresen bemutatkozó – fiatal orosz szopránt, Lidia Fridmannt talán érdemesebb lett volna mindjárt mindkét előadásra marasztalni, hiszen mint utóbb megtapasztalhattuk, a spanyol művésznő mégiscsak – ideje korán - elvállalta a második estét, de sajnos, kevés örömünk tellett benne: hangját érintő betegséggel abszolválta szerepét. Nem kellett volna erőltetnie. Pedig nagy várakozás élt bennem bemutatkozása iránt, akiről sok jót hallottam (YouTube-on is megtalálhatóak a felvételei), aki az olasz repertoár (Bellini, Rossini, Donizetti, Verdi és más szerzők) operahősnőinek napjaink egyik avatott tolmácsolójaként ismert és számítanak rá a nemzetközi operavilágban. A prológusban és az első felvonás nagy jeleneteiben annyira még nem tűnt fel, hogy valami baj lenne; szopránja nem erős, a hang matériája szép, nemes, Auyanet megjelenése méltóságteljes. Látszott, hogy van tartása a színpadon, azonban a második felvonás kezdete előtt bejelentették, hogy betegsége dacára vállalja a második felvonást, és valóban, az első két részhez képest itt már érzékelhettük, hogy nincsenek meg a szólamához szükséges magasságok, hallhatóan megküzdött minden egyes hangért, ugyanakkor a szerepmegformálással nem maradt adós továbbra sem. Mindenesetre dicséretre méltóan végig énekelte szerepét (más kérdés: hogy talán jobban tette volna, ha nem erőlteti és ezt az előadást is lemondja), nem hagyta cserben közönségét. Az előadás után nagy tapsot kapott, amit szomorkás mosollyal az arcán fogadott és lehetett látni rajta, hogy mennyire bánatos amiatt, hogy csak ilyen színvonalon tudott most bemutatkozni a magyar közönségnek. Amint olvasom, a holnapi pécsi Lucrezia Borgia előadás szereposztásában újabb változás lesz: „Yolanda Auyanet helyett az olasz szoprán, Carmela Remigio lép színpadra, aki több ízben sikerrel fellépett Lucrezia szerepében, többek között a Donizetti Fesztiválon is. ... átalakul a színpadkép: a szerep megkívánta színpadi mozgást a rendezői stáb egy tagja oldja meg, de a főszereplő művész hangjában gyönyörködhetünk, aki a színpad szélén énekli el a szerepét.”
Persze sokunkban élhet még Edita Gruberova megismételhetetlen, pazar Lucréziája is, akinek épp tíz évvel ezelőtt tapsolhattunk itt a Müpában – de nem érdemes viszonyítani. A jelenben vagyunk és örülünk, ha a bel canto operákban napjaink tehetséges énekművészeire figyelhetünk fel. Ilyen volt az első estén – beugrással – bemutatkozott fiatal orosz szoprán: Lidia Fridman. Neve nem volt ismeretlen előttem, hiszen idén jött ki DVD-lemezen világelsőként Donizetti híres La Favorita (A kegyencnő) című operájának egy korábbi változata, az 1839-ben, Párizsban bemutatott francia nyelvű L’ Ange Nisida, amit persze azonmód megvásároltam, hogy minél teljesebbé tegyem a Donizetti-operafelvételeim gyűjteményét. A művésznő (két éve, a bergamói produkció idején 23 éves volt!) igen figyelemre méltó bel canto-technikájára és szerepalakítására figyelhettem fel azon a lemezfelvételen (lásd ezen a traileren)
Fridman a közösségi médiában így fogalmazott: „Nagyon gyors felépülést kívánva a csodálatos kollégának, bejelentem, hogy holnap debütálok a budapesti Müpa Színházban, a „Lucrezia Borgia”-val, amelyet Andrij Jurkevics mester vezényel. Nemrég érkeztem Magyarországra, és alig várom, hogy találkozzak a társaimmal erre a kalandra.” Tudni lehet róla, hogy Lucreziát szép sikerrel játszotta már Triesztben és nemrég új produkcióban, Verdi Aroldójában is bemutatkozott Riminiben, a Teatro Amintore Galliban. Úgyhogy megörültem, mikor most élőben is láthattam-hallhattam a fiatal művésznőt, akin kezdetben érezni lehetett a megilletődöttséget, a helyzet adta izgalmakat: kissé tétován mozgott a színpadon, és kimérten mozgott, nem olyan magabiztosan, mint másnap Auyanet (a művészgárdának közel négy hét próbaidőszak állt rendelkezésre felkészülni Anger Ferenc irányításával), és a szopránja szerintem kissé vékony, a hang még nem teljesen homogén színű ahhoz az elváráshoz, hogy a szerepe szerinti érzelmeket (bosszút, indulatokat, anyai szeretetet stb) magas hőfokon, színárnyalatokban gazdagon interpretálja és azokkal megindítsa a szíveket az opera cselekményének fordulatait követő néző/hallgató-befogadóban. A vocéja maga figyelemkeltő, kifejező és a magasságai is megvannak. Nem vagyok telhetetlen: beláttam, ahhoz képest, hogy a szerepbe beugrással érkezett és még a pályája elején áll a fiatal operaénekesnő, inkább a muzikalitásra koncentrált némi koloratúrahang-csillogtató beütéssel. A mélyebb megformálással ő is adós maradt. Mindenesetre, Lidia Fridman bemutatkozását az opera címszerepében a hazai közönség sok tapssal hálálta meg, amit ő láthatóan meghatottan és örömtelin fogadott. Úgy tudom, decemberben már Normát fog énekelni Brüsszelben, a La Monnaie-ben...
Stefan Pop Gennaro, a fiatal velencei nemes szerepében
nagyszerű volt! Erőteljes, csengő, kifejező hangon, énekelt mindkét estén, sikeres pillanatokat szerzett nekünk, például az egész utolsó drámai jelenete Lucreziával egész rendkívüli volt, lírai szépségbe torkollt, bel canto szelleméhez méltóan.
A mezzoszoprán Cecilia Molinari a kevesebbről a többre váltott Maffio Orsini tolmácsolásában. A nyitó együttesben a hangja kevésnek tűnt, ami hiányérzetet keltett bennem, de a bordalban már szépen kinyílt a hangja és dicséretesen énekelt. Itt már egy elegáns és szabad vonásokkal rendelkező Maffiót hoz a színpadra, meggyőzően. A rokonszenves, tehetséges művésznőnek jól állt a nadrágszerep, szerepét stílusosan megoldotta.
Don Alfonso d'Esté-t a mi nagyszerű Bretz Gáborunk formálta meg, kivételes színpadkészséggel, erőteljes basszbaritonján jól érvényesült a meglévő bel canto-technikája mind az áriában, mind Lucreziával énekelt kettősében. Így a négy főszereplő teljesítményét összességében kielégítőnek találtam. Ami a mellékszerepeket illeti, azok is kiváló teljesítményekkel örvendeztettek meg. Gubetta és Rustighello szerepében Haja Zsolt illetve ill. David Astorga felkészülten alakították karakterüket. Az első esetben a hang mélysége és a színészi játék keltette fel a figyelmet, Astorga esetében a karakter szarkasztikus jellemzése igen jól sikerült.
A Pannon Filharmonikusok irányítását elvállaló Andrij Jurkevics karmester régi ismerősünk, Edita Gruberovával a címszerepben adták elő itt Donizetti operáját tíz évvel ezelőtt. Szép emlékek fűződnek hozzá. Most is jó kézben volt a karmesteri pálca, a zenekar kiválóan muzsikált, a hangzása rugalmas, egyenletes, jól szólt, a tempók viszonylag visszafogottak voltak, és nem fojtották el az énekeseket, a fő hangsúlyt a cselekményre és a karakterek jellemzésére összpontosította. Dicséretes munkát végzett a Honvéd Férfikar is.
Minden megfogalmazott észrevételemet fenntartva, végül is élvezetes és helyenként igen színvonalas Lucrezia Borgia-produkciónak tapsolhattunk mindkét estén a Művészetek Palotája nagy hangversenytermében.
Folytatás: november 23. – Pécsi Kodály Központ
A Bartók Rádió ma esti operaközvetítése
19:00 – 21.30 A New York-i Metropolitan Operaház archívumából
Gaetano DonizettI: Robert Devereux
Háromfelvonásos opera
Szövegét - François Ancelot Elisabeth d' Angleterre című tragédiája nyomán - Salvatore Cammarano írta
Vezényel: Maurizio Benini
Km.: New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara
Rendező: David McVicar
Szereposztás:
Erzsébet királynő - Sondra Radvanovsky (szoprán),
Nottingham hercege - Mariusz Kwiecien (bariton),
Sara, Nottingham hercegnője - Elina Garanča (mezzoszoprán),
Robert Devereux, Essex grófja - Matthew Polenzani (tenor),
Lord Cecil - Brian Downen (tenor),
Sir Walter Raleigh - Christopher Job (basszus),
Apród - Yohan Yi (basszus),
Szolga - Paul Corona (basszus)
(2016. április 16.)
https://www.youtube.com/watch?v=6BupFZPzlQM&ab_channel=MeyerbeerSmith
Gaetano Donizetti – LES MARTYRS – ‘Sévère existe ! … Un dieu sauveur’ (Joyce El-Khoury)
https://www.youtube.com/watch?v=E-UvfBcWLRc&ab_channel=gettyO89
Donizetti * Les Martyrs _ Act III finale / Spyres _ El-Khouri _ Elder
Act III finale. Mark Elder, conductor.
Orchestra of the Age of Enlightenment.
Opera Rara Chorus.
4 Nov 2014 Royal Festival Hall, London
Michael Spyres - Polyeucte (tenor)
Joyce El-Khoury – Pauline (sopran)
David Kempster – Sévère (baritone)
Brindley Sherratt - Félix (bass)
Clive Bayley - Callisthènes (bass)
Wynne Evans - Néarque (tenor)
Les Martyrs (The Martyrs) is a four-act grand opera by Gaetano Donizetti set to a French libretto by Eugene Scribe. The libretto was based on one written by Salvadore Cammarano for an original Italian version known as Poliuto, which was not performed until after the composer's death. Pierre Corneille's play Polyeucte written in 1641–42, the story of which reflected the life of the early Christian martyr Saint Polyeuctus, is the original source for both versions. When Poliuto was banned by the King of Naples just before it was due to be performed in 1838, Donizetti became angry at this decision and, with a commission from the Paris Opéra due, he paid the penalty to the San Carlo for not producing an original work as a substitute, and left Naples for Paris arriving on 21 October. As his first of two commissions for the Opéra, he proposed to revise Poliuto and, between 1839 and 1840, a French text was prepared by the noted French librettist and dramatist, Eugene Scribe, which conformed to the conventions of French grand opera but which incorporated 80% of the music from Poliuto. Revised to suit the taste of the Paris opera-going public and with the title changed to Les martyrs, the opera was presented on 10 April 1840. When eventually given in Italy, Les Martyrs was initially presented in a translation from the French version under several titles including I martiri. It took until 30 November 1848, months after the composer's death, in order for Poliuto to finally appear at the San Carlo in its original Italian three-act version, the one which is most frequently performed today. It is regarded by one writer as Donizetti's "most personal opera" with the music being "some of the finest Donizetti was to compose".
https://www.youtube.com/watch?v=a0fGzYf-akQ&ab_channel=OperaRaraOfficial
"We're making an opera" - Donizetti: Les Martyrs part 4 - recording
Joyce El-Khoury and the cast (David Kempster, Michael Spyres, Brindley Sherratt, Wynne Evans and Clive Bayley) of Les Martyrs recording ahead of their performance at the Royal Festival Hall in London on 4 November, the first time that Donizetti's spectacular French opera has been heard in its original version for 170 years.
https://www.youtube.com/watch?v=b3jwwpfyf8Q&ab_channel=OperaRaraOfficial
Joyce El-Khoury and Michael Spyres (high E!) in Donizetti's Les Martyrs
Soprano Joyce El-Khoury and tenor Michael Spyres perform in a concert performance of Les Martyrs, filmed in London following the recording of the new Opera Rara album. And Michael hits a high E! An incredible note for a tenor to reach!!!
https://www.youtube.com/watch?v=rfanCa_YsEw&ab_channel=JoyceEl-Khoury
Joyce El-Khoury
https://www.youtube.com/watch?v=l_ZKomT5A5U&ab_channel=MarkElder-Topic
Les Martyrs, Act 1: Overture
Les Martyrs, Act 1: Overture · Mark Elder Donizetti: Les Martyrs ℗ 2015 Opera Rara Conductor: Mark Elder Orchestra: Orchestra of the Age of Enlightenment Composer: Gaetano Donizetti
https://www.youtube.com/watch?v=XENcdQ0TxaI&ab_channel=OperaRaraOfficial
Les Martyrs Act II Finale
Donizetti's Les Martyrs - Act II Finale - from the concert performance with Joyce El-Khoury, Michael Spyres, David Kempster, Brindley Sherratt, Clive Bayley and Wynne Evans with the Orchestra of the Age of Enlightenment and Opera Rara Chorus conducted by Sir Mark Elder. BBC Radio 3 broadcast, Saturday 15th November 2014 at 6.15pm (GMT).
Opera Rara studio recording released April 2015. Available to pre-order from www.opera-rara.com
https://www.youtube.com/watch?v=Q_UxTz1dN0Q&ab_channel=OperaRaraOfficial
https://www.youtube.com/watch?v=wD1v05Jge1E&ab_channel=OperaRaraOfficial
Donizetti's Il Paria - Recording with A. Shagimuratova & M. Mimika (BBC Maida vale, June 2019)
Albina Shagimuratova, Marko Mimica and the Opera Rara Chorus recording Neala's aria "Ah che un ragio di speranza" from Act I of Donizetti's opera Il Paria, with Sir Mark Elder and the Britten Sinfonia Track released on 4 December 2020 Album to be released on 15 January 2021 by Opera Rara
https://www.youtube.com/watch?v=NfzmNpLwdHE&list=RD0drCEYG5tAc&index=3&ab_channel=OperaRaraOfficial
Il Paria by Donizetti - M. Kiria recording with the Opera Rara Chorus (BBC Maida vale, June 2019)
Misha Kiria recording the Finale of Act I of Il Paria by Donizetti, with the Opera Rara Chorus (off stage) and the Britten Sinfonia conducted by Sir Mark Elder. Recording to be released on 15 January 2021 by Opera Rara
Zenekar 28. évf. 2. sz. (2021)
Műhely
recenzió
Gaetano Donizetti: A pária (Il paria) - A Musica Rara sorozat legújabb felvétele
/A tanulmány szerzője: Kaizinger Rita/
Gaetano Donizetti A pária (Il paria) A Musica Rara sorozat legújabb felvétele 2021. január 15-én jelent meg az Opera Rara legfrissebb Donizetti-operafelvétele a Warner Classics kiadásában. A bergamói zeneszerző kétfelvonásos seria operájából mindeddig egyetlen felvétel készült, 2001-ben az olasz Bongiovanni gondozásában, Marco Berdondini karmester irányításával. Az Opera Rara sorozat 26. Donizetti-felvétele 2019 június elején készült, a korábbi művészeti vezető, Sir Mark Elder vezényletével. A főbb szerepeket Albina Shagimuratova (Neala), René Barbera (Idamore), Misha Kiria (Zarete) és Marko Mimica (Akebare) énekli, a Britten Sinfonia és az Opera Rara kórus közreműködése mellett.
A 16. században Indiában játszódó cselekmény hatásos és megindító történet titkolt szerelemről, különböző társadalmi kasztok engesztelhetetlen tilalmairól és vallási intoleranciájáról. A zeneszerző különösen elégedett volt első tragikus kimenetelű operájával, annak ellenére, hogy az mindössze hat előadást ért meg a nápolyi San Carlo Színházban. Több részletét felhasználta későbbi műveiben, de végül soha nem váltotta be azt a fogadalmát, hogy az opera sikertelensége miatt annak bizonyos részeit átdolgozza.
A Pária ősbemutatójára 1829. január 12-én került sor, abban az időszakban, amikor Donizetti a nápolyi királyi színházak igazgatójának tekintélyes posztját töltötte be. A bemutatóra is egy reprezentatív királyi gála alkalmával került sor, ami Roger Parker zenetörténész, a kísérő tanulmány szerzője szerint már önmagában is épp elég okot adott arra, hogy az opera ne érjen el tartós sikert más operaházak színpadán. Nápolyban pedig egyéb szerencsétlen körülmények egybeesése miatt fogadta kelletlenül a korabeli közönség. Ehhez járult továbbá, hogy a darab néhány elemében túlságosan előremutató volt a saját hagyományaiban megrögzött nápolyi hallgatóság zenei ízlésének. Donizetti, aki rendkívüli gondossággal dolgozott első tragikus befejezésű operájának partitúráján, csalódott volt a darab fogadtatása miatt, ugyanakkor teljes mértékben tisztában volt annak értékes voltával, amint ezt bergamói tanárának, Simone Mayrnak hat hónappal később írott levelében kifejtette: „Köztünk szólva, a Pária egyetlen részletét sem adnám az egész Kenilworthi kastély-ért”. (Donizetti második tragikus operája, ami viszont sikert aratott). „De így állunk. Különös dolog a sors.”
A Pária egyik legfontosabb jellemzője az egzotikum. A cselekmény az indiai Benares városában játszódik a 16. században. Női főszereplője Neala, a Napisten pap nője, aki egy bráhman főpap, Akebare leánya. Titokban Idamore hadvezért szereti, aki éppen diadalmasan tér vissza a hódító portugálok elleni győztes háborúból. Idamore menekülő apja, Zarete megtudja, hogy fia Nealát készül feleségül venni és emiatt éktelen haragra gerjed, mert a legfelső kasztba tartozó Akebarét legfőbb ellenségének tartja. Miután Akebare áldását adja a szerelmesekre, Idamore felfedi, hogy ő valójában egy pária fia. A bujkáló Zarete megzavarja a nászmenetet, de elfogják, és Akebare azonnal ki akarja végeztetni. Az ifjú pár azonban közbelép. Akebare viszont hajthatatlan marad, annak ellenére, hogy Idamore azzal fenyegetőzik, ha apja meghal, ő is vele együtt hal. A felindult Akebare ekkor elrendeli mindkettejük kivégzését. Ráadásul leányát is halálba küldi, mert egy pária leszármazottját választotta párjául. Halála előtt Neala és Idamore ismét kinyilvánítja egymás iránti szerelmét, Akebare pedig elégedett, mert egyedül uralkodhat.
A 16. századi India vallási fanatizmusának légköre, amely erős kontrasztot alkot a személyes érzelmekkel, rendkívül inspirálóan hatott Donizetti alkotói képzeletére, kiváltképp a tisztán zenekari részletekben. Ebben a korban még nem volt jellemző az egzotikum iránt az a fokozott érdeklődés, ami a 19. század második felére Európában általánossá vált. Utóbbi eklatáns példája Verdi Aidája, vagyis az a törekvés, mi szerint a zeneszerzők a távoli múlt távoli országainak „autentikus” hangzását próbálták meg feleleveníteni. A Pária keletkezése idején az etnográfia divatja még nem hódított, ami azonban egyértelműen felébresztette a zeneszerző kreatív fantáziáját, az az operát túlnyomórészt jellemző természeti környezet: a sűrű pálmaerdők, a tágas horizont, és a templomromok, amelyek között a történet játszódik. Donizetti változatos hangszínekkel festi meg a mágikus helyszíneket, olyan zenekari be- és átvezetésekkel, amelyekben az elegáns harmóniákkal váltakozó szövevényes ellenpontot prominens fúvós szólamok artikulálják. Ezek a zenei eszközök olykor naivnak tűnhetnek a mai hallgató számára, de egyáltalán nem a szó negatív értelmében. Egy példa erre mindjárt az opera nyitójelenetének néhány első üteme, amelyben „tanult” egyházi kontrapunkt vezeti be a napistenhez intézett himnikus korált: a dallam valóban egyszerű, a kezdet nem áll másból, mint emelkedő szekvenciákból, amelyek a napfelkeltét hivatottak illusztrálni. A következő jelenet virtuóz trombita-fanfárja pedig csírájában már Verdi Aidájának bevonulási indulóját előlegezi meg.
Természetesen a korszak egyetlen operája sem aratott volna sikert testreszabott szóló-szerepek nélkül. Az énekes szólamok, Akebare megszólalásaival együtt – akinek ugyan nincs szólóáriája, de sötét basszusa nélkülözhetetlen az opera vokális egyensúlyának megteremtésében –, valóban hatásosak, és egyben annak is tanúbizonyságát adják, hogy Donizetti mennyire nyitott volt a vokális virtuozitás drámai lehetőségeinek kiaknázása iránt.
Az opera legnagyobb erénye, ami talán a leginkább megragadja mindazokat, akik először hallják, az együttesekben rejlik. A kórust rendkívül sokoldalúan használja a zeneszerző, és néhány jelenetben szokatlan zenekari textúrával párosítja annak érdekében, hogy a franciák által „couleur locale”-nak nevezett atmoszféra eleven érzetét keltse.
Dramaturgiáját tekintve A pária a két férfi főszereplő, Zarete és Idamore konfliktusára épül, mintha az Aida ellenpárjáról lenne szó, még meglehetősen kezdetleges formában. Ennek megfelelően a két férfi szólista viszi el a hátán a felvételt. Zareteként a címszerepet éneklő grúz bariton, Misha Kiria nyújtja a legsokoldalúbb teljesítményt, mind vokálisan, mind színészileg. Fiával, Idamore-ral való összecsapása az I. felvonás végén egyszerre támaszt komoly drámai és vokális követelményeket. II. felvonásbeli jelenetében pedig üldöztetésének történetét meséli el zeneileg árnyaltan, ugyanakkor mély drámai kifejezőerővel.
A hős hadvezér, Idamore szólamát az ősbemutatón a rendkívüli magasságokkal rendelkező Giovanni Battista Rubini adta. Ennek megfelelően az ő képességeihez igazított szerep maximálisan igyekszik kiaknázni az énekes híresen flexibilis dallamformálását, valamint bravúros technikáját a legfelső regiszterben. A rendkívül nehéz szólam már eleve akadálya az opera színpadra állításának. René Barbera derekasan győzi a szólamot, ami azért hallhatóan nincs tökéletes szinkronban adottságaival. Kevésbé hősi, mint inkább lírai jellegű tenorja ezzel szemben maradéktalanul érvényesül a cantilena részekben.
A taskenti születésű koloratúrszoprán, Albina Shagimuratova szólaltatja meg az egyetlen jelentékeny női szólamot, Akebare leányának, Nealának szerepét. Az ősbemutatón az akkor 29 éves Adelaide Tosi alakította a figurát, akinek hangja és virtuozitása rutinos könnyedséggel uralta a szokatlan hangszerelés feletti szertelen futamokat. Mindez azonban csak egyik oldalát tükrözi az énekesnő összetett személyiségének. Nyitóáriájának elbeszélése éjszakai rémálmáról arról tanúskodik, hogy képes volt megbirkózni a merészebb hisztérikus kitörésekkel is. Ez a jelenet sem meríti ki azonban a szerep támasztotta érzelmi szélsőségeket. Az első felvonásbeli áriáját követő jelenetben, amelyben Neala igyekszik megnyugtatni a menekülő Zaretét, a vonósok és fuvolák által kísért mozarti cantilena új oldaláról mutatja meg az énekesnő képességeit. Albina Shagiuratova szerepformálása megfelel az igényes szólam támasztotta követelményeknek. Nem különösebben egyedi színezetű, világos szopránja rendelkezik a szükséges mélységgel. Kiművelt koloratúra technikája mellett pedig hajlékony frazeálással képes érvényre juttatni a cantilena részeket is.
Zarete ellenlábasa, Akebare bráhman főpap, aki a történet szerint egyeduralomra próbál törni. Nincs önálló áriája az operában, de végig ő mozgatja a cselekményt. A szólamát éneklő fiatal horvát bassz-bariton, Marko Mimica kellemes színezetű, érett basszushanggal rendelkezik, ami a felvétel elején némiképp indiszponáltnak hat, később azonban eltűnik a fátyolos lebegés és Mimica dinamikusan alakítja a javíthatatlan intrikus nyugtalanító karakterét.
Sir Mark Elder lendületes tempókkal fogja össze az együtteseket, és plasztikusan bontja ki a természetfestő zenék polifon és homofón felületeit, miközben erős kontrasztokkal rajzolja meg az opera ellentétes karaktereit. A Stephen Harris karnagy által betanított énekkar drámaian követi az események változását és érzékenyen reflektál a főhősök lelkiállapotára. A kisebb szerepekben Thomas Atkins (Empsaele), és Kathryn Rudge (Zaide) működik közre.
Összességében igényes, egyenletes színvonalú felvétel készült Donizetti színpadon szinte sohasem játszott operájáról, ami illúziót keltően eleveníti meg az egzotikus környezetet festő zenei koloritot és ad képet a zeneszerző előremutató műfaji újításairól és vokális írásmódjáról.
Gaetano Donizetti: Il paria
Opera Rara 2019 ORC60 2 CD
Albina Shagimuratova,
René Barbera,
Misha Kiria,
Marko Mimica,
Britten Sinfonia, Opera Rara Chorus,
Sir Mark Elder
A Bartók Rádió mai operaközvetítése
19:00 - 21.10 Gaetano Donizetti: Lammermoori Lucia
Háromfelvonásos opera
Szövegét - Walter Scott The Bride of Lammermoor című regénye nyomán - Salvatore Cammarano írta
Vezényel: Fausto Cleva
Km.: Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara
Szereposztás:
Lucia - Maria Callas (koloratúrszoprán),
Lord Enrico Asthon, a bátyja - Enzo Sordello (bariton),
Edgar Ravenswood - Giuseppe Campora (tenor),
Raimond, Lucia nevelője - Nicola Moscona (basszus),
Lord Arthur Buklaw - Paul Franke (tenor),
Alisa, Lucia komornája - Thelma Votipka (mezzoszoprán),
Normann, őrségparancsnok - James McCracken (tenor)
(1956. december 8.)
Ma este a Mezzo csatornán látni:
Don Pasquale by Donizetti at La Monnaie, Brussels
20:30 - 22:35
Don Pasquale, dramma buffo in three acts by Gaetano Donizetti (1797 - 1848)
Libretto by Giovanni Ruffini and Gaetano Donizetti after 'Ser Marcantonio' by Angelo Anelli
First performance in Paris, Théâtre Italien, February 3, 1843
Symphony Orchestra and Chorus of La Monnaie,
Alain Altinoglu (Conductor)
Académie des chœurs de la Monnaie Martino Faggiani (Chorus Master)
Laurent Pelly (Stage Direction and costumes)
Chantal Thomas (Sets),
Michele Pertusi (Don Pasquale)
Lionel Lhote (Dottor Malatesta)
Joel Prieto (Ernesto)
Danielle De Niese (Norina)
Alessandro Abis (A Notaro)
Recorded at La Monnaie | De Munt, Brussels, 21 December 2018
Donizetti egész korai, pályája kezdetén írt vígoperája volt a Pietro il Grande (1819). Világelső DVD és Blu-Ray felvétele most jött ki a Dynamic kiadó gondozásában: a Bergamói Donizetti Opera tárulatának 2019. novemberi opera-bemutató előadását láthatjuk.
https://www.youtube.com/watch?v=4ymfty_59CY&ab_channel=Dynamicoperaandclassicalmusic
DONIZETTI Pietro il Grande - Trailer [2019 Donizetti Opera]
Világelsőként hozta ki Gaetano Donizetti „elfeledett” operájának színházi előadását DVD- és Blu-ray-lemezen a DYNAMIC kiadó.
Donizetti L'Ange de Nisida című, világpremier videofelvételét 2019 novemberében a bergamói Donizetti Operafesztiválon vették fel.
A lemezt már tavaly megvettem, de csak most jutottam hozzá, hogy elővegyem és megnézzem. Csak annyit mondhatok róla, hogy Donizetti grandiózus operája mestermű, és ami Francesco Micheli rendezésében és alkotótársai közreműködésével látható volt az előadáson, zseniális, látványos, lenyűgöző produkcióban került megvalósításra; a játéktér bravúros kialakítása, a szenzációs képivilág, a fények, színek, a vetítések, a színes jelmezes kavalkád együttesen szemkápráztató látványvilágot teremtettek s ehhez jön hozzá Donizetti csodálatos zenéje, a nagyszerű énekművészek - Lidia Fridman, Florian Sempey, Roberto Lorenzi, Konu Kim és Federico Benetti – átélt, színészi játékban is ragyogó előadása, s nem utolsósorban a Bergamói Donizetti Opera énekkari-zenekari együtteseinek közreműködése a nagyszerű dirigenssel, a francia Jean-Luc Tingaud-val az élen. A közönség és mint utólag elolvastam, a kritikusok, egyaránt diadalként üdvözölték az „új”, Donizetti-opera első színpadra állítását, előadásait.
Érdekelt, ezért utánaolvastam az opera keletkezéstörténetének és utósorsának. Gaetano Donizetti L'Ange de Nisida című művének komponálására a párizsi Théatre de la Renaissance igazgatójától kapott megbízást. A zeneszerző már 1839. december 27-én elkészült az új operájával, azonban mivel a cselekmény Ferdinando d'Aragona nápolyi király és szeretője körül zajlott, tisztában lehetett azzal, hogy a cenzorok nem engedik hazájában operaszínpadokra. Donizetti ezért úgy döntött, hogy az operát félreteszi, kivár, alkalmat keres nem olasz színházban bemutattatnia művét. Tehát kapóra jött neki a párizsi színház felkérése, így elhatározta, hogy a L'Ange de Nisida-t ott fogja színpadra vinni: csak a szövegkönyvet kell francia nyelvre átültetni, meg a kész partitúrát a francia ízlésnek megfelelően némileg átdolgozni. A négyfelvonásos opera új szövegkönyvének megírását Gustave Vaëzre és Alphonse Royer-ra bízták, akik nem voltak Donizetti előtt ismeretlenek, hiszen korábban a Lammermoori Lucia francia verziójának elkészítésében már sikerrel együttműködött velük. Sajnos a színház váratlanul csődbe ment és az opera soha nem jutott színpadra Donizetti életében. Nem volt mit tenni, Donizetti az opera ének-zenéjét felülvizsgálta és annak jelentős részét beépítette következő új operájába, a La Favorite-be („A kegyencnő”), aminek még ugyanabban az esztendőben, 1840. december 2-án volt a bemutatója a Párizsi Nagyoperában.
Ezt követően a L'Ange kottája egészen 2010-es évekig szem elől tűnt, amikor Dr. Candida Mantica zenetudós fáradságos kutatásának köszönhetően ismét napvilágra került. Mantica óriási kihívást vállalt a L'Ange de Nisida eredeti partitúrájának kinyomozását követően a nagyjából 470, véletlenszerűen váltakozó oldalak besorolásával, amelyek a párizsi Bibliothéquequee de France-ban maradtak fenn; visszaállította eredeti rendjüket, és végül sikerült rekonstruálnia Donizetti zenéjének nagyjából 97 százalékát. A kotta néhány hiányosságát mind Mantica, mind a Donizetti Opera lényegtelennek ítélte meg, az operát önmagában is teljes műnek tekintették. Végül 180 év után az operát eredeti színházi formájában előadták Donizetti szülővárosában, Bergamóban, a nevét viselő városi színházban. Az előadást mind a közönség, mind a kritikusok diadalként értékelték, és különdíjjal jutalmazták az olasz zenekritikusok 39. Franco Abbiati-díján.
Kiegészítésül megemlítem, hogy az operát koncertszerű formában az Opera Rara lemeztársaság Londonban két előadás erejéig előadatta és az élő, hangzó anyagot CD-n, 2019 márciusában megjelentette.
DONIZETTI: L 'Ange de Nisida - Trailer [2019 Donizetti Opera]
https://www.youtube.com/watch?v=nMOEDoM9fCg&ab_channel=Dynamicoperaandclassicalmusic
Bergamo, 16 novembre 2019. Prima assoluta in forma scenica dell'Ange de Nisida di Gaetano Donizetti. Applausi finali e festa in palcoscenico.
https://www.youtube.com/watch?v=9Zs_XBOLkUU&ab_channel=ApeMusicale
https://www.youtube.com/watch?v=4kxWMQcZvlE&ab_channel=FestivalDonizettiOpera
Tegnap este Donizetti emlékét idéző műsor szerepelt a Bartók Rádióban.
Az alábbi linken visszahallgatható az adás:
„MUZSIKUSLEGENDÁK”
Gaetano Donizetti Zeneszerző
2020-11-29., Bartók Rádió, 19.30 – 20.30
Szerkesztő – műsorvezető: Némethy Attila
A műsorban a következő zenék hangzottak el:
Szerelmi bájital – Nemorino románca (Maurice André átiratában, km. trombitán és a Toulouse-i Capitole Színház Zenekara, vezényel: Michel Plasson)
Boleyn Anna – Anna áriája (Anna Ghieorgieu, km. a Royal Opera House/ Londoni Covent Garden zenekara, vezényel: Richard Armstrong)
Bellini: Az alvajáró – Amina és Elvino szerelmi kettőse (Házy Erzsébet és Mátray Ferenc, km. a Magyar Rádió Énekkara és a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Fischer Sándor)
Stuart Mária – Mária kóruskíséretes áriája (Beverly Sills, km a John Alldis Kórus, vezényel: Aldo Ceccato)
Messa di Requiem –„Lux aeterna” (Bellini emlékére) Km. a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) és a Concerto Budapest, vezényel: Speranza Scappucci)
Lammermoori Lucia - Őrülési jelenet (Anna Netrebko, km. Colin Lee, Michaela Martens, a New York-i Opera Metropolitan Opera Énekkara és Zenekara, vezényel: Marco Armiliato)
Az ezred lánya - Tonio kavatinája, I. felv. (Réti József, km., Jánosi Péter, az MRT Énekkara és Zenekara, vezényel: Lukács Ervin)
Don Pasquale – Don Pasquale áriája (Gregor József, km. a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar, vezényel: Pál Tamás)
A nagy olasz zeneszerző születésének 223. évfordulóján
Egy kis emlék, nosztalgia:
https://www.youtube.com/watch?v=WFepZaOfIPw
Donizetti: Boleyn Anna / Anna Bolena - VIII. Henrik és Jane Seymour kettőse, 1. felv. / Enrico-Giovanna duet, Act 1
VIII. Henrik / Enrico - Begányi Ferenc
Jane/Giovanna Seymour - Pánczél Éva
Vezényel: Erdélyi Miklós
Magyar Állami Operaház , 1987
https://www.youtube.com/watch?v=nxFjMTmvZJ0
Gaetano Donizetti: Anna Bolena / Boleyn Anna - „Va', infelice, e teco reca”
Anna - Szűcs Márta
Jane/Giovanna Seymour: Balatoni Éva
Vezényel: Oberfrank Géza
Magyar Állami Operaház
Donizetti Opera Festival 2020 Bergamo
„According to the Prime Ministerial Decree of October 24, 2020 we sadly announce that the shows open to the public in theatres and concert halls are suspended.
We will act responsively but will not give up. We will try to keep the Donizetti Opera Festival going with shows both broadcast streaming and performed live. We owe it to Bergamo, to the entertainment workers and to ourselves. Check our pages for all the updates from tomorrow. „
„The works of the composer from Bergamo will all be performed at the Donizetti Theatre, which will reopen completely restored. Three of the four titles that were planned have been confirmed – Belisario, Marino Faliero, Le nozze in villa – while La fille du régiment is postponed to 2021. The Teatro Sociale will host some recitals and the announced homage to Beethoven with the opera L’amor coniugale by Giovanni Simone Mayr, Donizetti’s master. Such a commitment and organizational effort, supported by the Donizetti Theatre Foundation and by the whole city, have been made to keep the core of the “Donizetti revolution” alive, so that we can once again turn the spotlight on the city and on new aspects of the life and works of Donizetti, a symbol of the city to counteract the tragic events linked to the pandemic.
In the opening night at the Donizetti Theatre, on Thursday 19 November (9 p.m.), we will have an opera in concert performance, Belisario (Venice, 1836 – critical edition by Ottavio Sbragia). The title role will be played by Placido Domingo, who was fascinated by Bergamo and the festival dedicated to its composer, and thus decided to debut a new character for his baritone repertoire.”
Mezzo csatorna, ma este: 20:30 - 23:30
Lucia di Lammermoor by Donizetti at the Liceu
(2015.)
Symphony Orchestra and Chorus of the Gran Teatre del Liceu,
Marco Armiliato (Conductor)
Elena Mosuc (Lucia di Lammermoor)
Juan Diego Flórez (Edgardo)
Marco Caria (Enrico)
Simón Orfila (Raimondo)
Albert Casals (Arturo)
Jorge Rodríguez Norton (Normano)
Sandra Ferrández (Alisa)
Recorded on December 20th & 23th 2015 at the Gran Teatre del Liceu, Barcelona
M
