vissza a cimoldalra
2022-12-09
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5779)
Opernglas, avagy operai távcső... (21629)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63972)
Társművészetek (2585)
Momus társalgó (6413)
Kedvenc felvételek (740)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7780)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8730)
Milyen zenét hallgatsz most? (25131)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2410)
Digitális kerekasztal (129)
Kedvenc előadók (2933)
Haladjunk tovább... (237)

Olvasói levelek (11896)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Balett-, és Táncművészet (6159)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3325)
Operett, mint színpadi műfaj (5259)
Pantheon (3201)
Momus-játék (6361)
A díjakról általában (1180)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1599)
Birgit Nilsson (60)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3188)
Kimernya? (4696)
Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? (141)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5405)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5230)
Gaetano Donizetti (1012)
Csajkovszkij, Pjotr Iljics (208)
A nap képe (2349)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

689   takatsa • előzmény688 2022-09-11 13:14:48

Kedves Klára, köszönöm a hozzászólásodat. A feketére mázolás érdekes kérdés. Egy biztos: ahogyan a Pillangókisasszonyban lényegi momentum az, hogy Cso-cso-szán japán és Pinkerton amerikai, és a tragédia alapja az a szakadéknyi kulturális-világnézeti különbség amely ebből adódik, ugyanígy az, hogy Otello "mór", és mindaz a tény ami származásából fakad, szintén a dráma egyik meghatározó mozgatórúgója. Ha ezt a tényt egy rendező nem veszi figyelembe, azzal nagymértékben redukálja és sérti a dráma szerkezetét és egy "szokványos" féltékenységi drámára silányítja Shakespeare és Verdi, ennél sokkal többről szóló  remekművét.

688   Klára • előzmény687 2022-09-11 11:43:50

Kedves Takatsa! Köszönet és köszönet mint mindig! A két "minta-részlet" csodálatos! Én a ROH Otelló előadást a Mezzo tv és a beszerezhető DVD jóvoltából töviről hegyire ismerem és fantasztikusnak tartom, Kaufmann addigi pályájának csücspontja, méltó partnerekkel és  Antonio Pappano jóvoltából kiváló énekkar és zenekar közreműködésével. Tudom, nem mindenki osztja ezt a véleményt - szíve joga. Érdekesség, hogy a londoni bemutató után az előadás rendezője és persze Kaufmann is több kritikát kapott, mert nem volt feketére maszkírozva, és sokan ebben a hitelesség hiányát vélték felfedezni. Egyéb kifogás nem jutott eszükbe?

A 2001-es Scala változat előttem ismeretlen, de valószínűleg az is remek. Domingoval kapcsolatban egy apró, de érdekes momentum: sokak szerint nem voltak magas hangjai, konkrétan nem volt meg az a bizonyos "magas C"-je. Nos, Birgit Nilsson önéletírásában sokszor szerepel Domingo neve, a közös fellépések kapcsán és a pályatársi megbecsülés okán is. Nilsson kitért erre a kritikára, és állította, hogy Domingonak megvolt a magas C-je. Én Nilsson-nak hiszek! De aki benevez ennek a felvételnek a megtekintésére, személyesen is meggyőződhet sok mindenről! 

 

687   takatsa 2022-09-10 10:01:34

Most pedig következzen Verdi Otello című operája. Két csodálatos felvételt hoztam, magyar felirattal.  Az egyik a ROH 2017-es előadása, itt láttok egy kis részletet belőle, a másik pedig a Scala 2001-es előadása, ebből itt van egy részlet, hátha kedvet kaptok a teljes videók letöltésére.

Az Aida 1871-ben, és a Requiem 1874-ben történt bemutatása után Verdi  "nyugdíjba ment", és nagyon sokáig az volt a szilárd elhatározása, hogy ez a két alkotás lesz élete két utolsó műve. A zenei világ és a közönség is lassan beletörődött, hogy az idős mester pályafutása véget ért, egyedül kiadója, Giulio Ricordi próbálta szívós buzgalommal Verdit új opera írására ösztökélni. Ricordi társra talált az ifjú Boitóban, és hamarosan meglelték a témát is, Shakespeare Otelló c. drámáját, amellyel sikerült felkelteniük Verdi figyelmét. Boito elkészítette a tervezett opera librettóját, majd 1879-ben ismertették tervüket Verdivel. Két év telt el addig, amíg Verdi rábólintott Ricordiék tervére, majd egy csaknem 6 évig tartó - összeveszésekkel -kibékülésekkel tarkított -huzavona kezdődött. Több alkalommal úgy nézett ki, hogy semmi sem lesz a tervezett operából, de végül - Verdi 74 éves korára - elkészült az Otello, és 1887 február 5-én, nagy sikerrel mutatták be a Scalában. 1887, jegyezzük meg a dátumot, a Parsifált 1882-ben mutatták be, és Wagner már 4 éve meghalt. Vajon az öreg Verdi tudott-e még valami újat mondani, tudott-e az életművéhez és az egyetemes zeneművészethez valamit is hozzátenni? Aki csak egyszer is látta-hallotta ezt az operát, az tudja erre a kérdésre a határozott és egyértelmű választ, mert az Otello, Verdi művészetének csúcspontja, és az operairodalom egyik legnagyszerűbb, a maga nemében felülmúlhatatlan alkotása. Verdin kívül kellett ehhez a Shakespeare dráma, kellett Boito minőségi librettója, és kellett Ricordi szívós makacssága, aki "kitaposta" a művet Verdiből. 

Az Otello sokkal több egy szerelmi-féltékenységi drámánál, az Otellóba, mint Desdemona selyemkendőjébe, bele van szőve az emberlét minden nagysága és kicsinysége, minden öröme és bánata, minden szeretete és gyűlölete, az ember élete-halála, üdvözülése-elkárhozása. Otello hozzánk is szól, és üzenete ma is aktuális, megmutatja, hogy mennyire sérülékenyek vagyunk, milyen szakadékok nyílnak közöttünk neveltetésünkből, világnézetünkből, kulturális örökségünkből, korunkból, nemünkből, bőrünk színéből, és még ki tudja miből fakadóan, mennyire könnyű áttörni lelkünk tojáshéj burkolatát, és milyen könnyű manipulálni, cukkolni, hergelni, bármilyen bűnre rávenni, embervoltából kivetkőztetni bárkit. Otello nem egy fekete dúvad, hanem egy érző emberi lény, aki diadalmas hősként is sérülékeny, hiszen lelkében hordozza gyermekkorát, a rabszolgalétet, a megalázottságot, a gyanakvást, amihez társul az öregedő férfi félelme, bizonytalansága és kicsinyhitűsége. Verdi mérhetetlen empátiával formázza meg Otellót, egy olyan hőst, akit gyilkosságában, bukásában sem gyűlölünk, hanem szánunk. Szánjuk, mert bukása ember-létéből fakad, bukásának okát ismerjük, tudjuk és átéljük: Otelló mi vagyunk.

Két videót osztok meg veletek. Elsőként a Covent Garden 2017-es felvételét (Kaufmann, Agresta, Vratogna, Pappano). Ez a Pappano vezényelte előadás közel van a tökéleteshez, mind a zenei, mind a technikai színvonal tekintetében. A rendezés is korrekt, Kaufmann, korunk legjobb Otellója, csúcsformában énekel, méltó párja Desdemonaként Maria Adresta, és  a Jagót alakító Marco Vratogna színészi játéka is lenyűgöző. Szóval ez egy nagyszerű felvétel, aki nem látta, az mindenképpen nézze meg, aki pedig már látta, annak itt az alkalom az újbóli megtekintésre.
Ha Otello, akkor Domingo, hiszen az Otello Domingo emblematikus szerepe volt, hosszú évtizedekig. Ezt tanúsítja a számtalan Otello felvétel is, amely vele készült. Én is Domingoval láttam először az Otellót, az 1986-os, híres Zeffirelli féle filmen, ahol Katia Ricciarellivel és Justino Diazzal énekelt, (Scala, Lorin Maazel). Ez a filmélmény máig bennem él, azért nem ezt mutatom most be, mert egyrészt hiányzik belőle az opera egyik legszebb jelenete, a Fűzfadal, másrészt az 1986-os felvételnél van sokkal jobb, a Scala Muti által vezényelt, 2001-es felvétele, amelyben Domingo partnere Barbara Frittoli és Leo Nucci. Köztudott, hogy az Otello, olyan magas hangokat igénylő tenor szerep, amely Domingónak mindig nehézséget okozott, ezért felvételei többségében, így a Covent Garden, vagy a számtalan MET produkccióban is, Domingo  több áriát alacsonyabb fekvésbe transzponáltan adott elő.  De 2001-ben eljött az igazság pillanata, mert a Scala ragaszkodott a kottában leírtakhoz. És megszületett a csoda, a 60 éves Domingo elénekelte nemcsak élete legjobb, hanem talán minden idők legjobb Otellóját, a magas hangokkal és az öregedéssel küszködve, megrendítően hiteles játékkal, eggyé válva szerepével.

Aki kiváncsi erre a két videóra (teljes, jó minőségű felvételek magyar, angol, német, francia, spanyol és olasz feliarattal) az a videók letöltési linkjeit 3 hétig privátban kérheti tőlem, vagy ha nem regisztrált, akkor az email címemen..

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

"Doktorandusz koncertek3."
Debussy: 1. rapszódia
Poulenc: Klarinét-zongora szonáta
Egyed Hunor (klarinét), Hirling Bettina (zongora)
Beethoven: 17. (d-moll) zongoraszonáta, op. 31/2 („Vihar”)
Schubert: B-dúr impromptu, D. 935/3
Szőcs Kristóf (zongora)
J. S. Bach: 3. (C-dúr) csellószvit, BWV 1009
Tomasz Máté (cselló)
J. S. Bach: 2. (d-moll) hegedűpartita, BWV 1004 – 5. Chaconne
Ysaÿe: 6. (E-dúr) hegedűszonáta, op. 27/6
Vörösváry Márton (hegedű)
Dvořák: 3. (f-moll) zongoratrió, op. 65
Kóbor Éva (hegedű), Kiss Lucia (cselló), Balogh Ádám (zongora)

19:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Giacomo Puccini: Bohémélet

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Érdi Tamás (zongora)
Liszt Ferenc:
Erdőzsongás
Desz-dúr Consolation
A Villa d’este szökőkútjai
1. Mefisztó-keringő
Sposalizio
6. Magyar rapszódia
Bartók: Improvizációk magyar népdalokra, Op. 20
Debussy: Suite Bergamasque
Kodály: Marosszéki táncok

19:00 : Budapest
Nádor Terem

"Vendégségben az Animánál -Animato /2."
Kállai Ernő és az Anima Musicae

19:00 : Budapest
Magyar Rádió 6-os stúdiója

Simon Dávid (fuvola), Fülöp Levente (brácsa), Bábel Klára (hárfa), Szepesi János (klarinét), Háry Péter (gordonka), Seleljo Irén (zongora), Fejérvári János (brácsa), Fejérvári Zoltán (zongora)
"Variációk kamarazenére"
Rohozinski: Suite bréve
Brahms: a-moll trió, op. 114
Sosztakovics: Szonáta brácsára és zongorára, op. 147

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Barbara Kozelj (mezzoszoprán), Tomaž Sevšek (orgona)
J. S. Bach–Liszt: Bevezetés és fúga az Ich hatte viel Bekümmernis című kantátából
Wolf–Reger: Mörike-dalok – 28. Gebet
Wolf–Reger: Spanisches Liederbuch – I. Geistliche Lieder: 3. Nun wandre, Maria, 4. Die ihr schwebet um diese Palmen
J. S. Bach–Liszt: Adagio a 4. (c-moll) hegedű-csembaló szonátából
Wolf–Reger: Spanisches Liederbuch – I. Geistliche Lieder: 5. Führ mich, Kind, nach Bethlehem!
Wolf–Reger: Mörike-dalok – 25. Schlafendes Jesuskind
Reger: Korálfantázia a „Szép fényes hajnalcsillag” kezdetű korálra, op. 40/1
Wagner – Tomaž Sevšek: Wesendonck-dalok – 3. Im Treibhaus, 4. Schmerzen, 2. Stehe still!
Arnič: Koncertprelúdium orgonára, op. 9
Reger – Tomaž Sevšek: A reményhez, op. 124

19:30 : Budapest
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sung-Won Yang (cselló), Rab Gyula (tenor), Balla Sándor (bariton)
A Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Eötvös Péter
"Tiszta forrásból"
Eötvös Péter: Sirens' Song
Eötvös Péter: Cello Concerto Grosso
Bartók: Négy zenekari darab, op. 12, Sz. 51, BB 64
Bartók: Cantata profana, Sz. 94, BB 100
A mai nap
történt:
1905 • A Salome bemutatója (Drezda)
született:
1915 • Elisabeth Schwarzkopf, énekes († 2006)
1934 • Kun Zsuzsa, balettművész
1967 • Joshua Bell, hegedűs