vissza a cimoldalra
2022-12-09
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5779)
Opernglas, avagy operai távcső... (21629)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63972)
Társművészetek (2585)
Momus társalgó (6413)
Kedvenc felvételek (740)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7780)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8730)
Milyen zenét hallgatsz most? (25131)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2410)
Digitális kerekasztal (129)
Kedvenc előadók (2933)
Haladjunk tovább... (237)

Olvasói levelek (11896)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Balett-, és Táncművészet (6159)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3325)
Operett, mint színpadi műfaj (5259)
Pantheon (3201)
Momus-játék (6361)
A díjakról általában (1180)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1599)
Birgit Nilsson (60)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3188)
Kimernya? (4696)
Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? (141)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5405)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5230)
Gaetano Donizetti (1012)
Csajkovszkij, Pjotr Iljics (208)
A nap képe (2349)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

611   takatsa • előzmény610 2022-05-21 16:51:56

Köszönöm szépen Klára a részletes bszámolódat, öröm számomra, hogy megérintett téged is ez az opera. Nem szoktam statisztikával foglalkozni, de most kivételt teszek, 10 nap alatt tizen töltötték le a művet. Arról persze nincsen adatom, hogy hányan nézték meg, vagy hányan néztek bele a videóba.

610   Klára • előzmény589 2022-05-21 10:55:33

És most személyes élményeim a Kurtág-csodáról! A Beckett - dráma minősítése túlmegy rajtam, ezerszer megtették szakavatott emberek, nekem szókincsem sins hozzá.  (mondja bárki, hogy nem vagyok szerény és mértéktartó!) Egyetlen szóval: zseniális, ahogyan zseniális mellette Kurtág zenéje is ! Én a zenekart, a rendezőt és az énekes művészeket is a mű zsenialitásához méltónak tartom! Mert ebben az előadásban mindenki és minden benne van!

Rövid zenei bevezetés, pár szavas prológ után felmegy a függöny. Látható egy bizonytalan rendeltetésű épület, ajtó, két ablak, előtte egy nagyméretű, téglalap alakú tárgy fehér lepellel letakarva, és egy függőleges, téliesített szoborhoz hasonló valami, szintén fehér lepellel borítva. Reggel van. Jön egy bice-bóca ember, létrára mászik és benéz mindkét ablakon. Leveszi a leplet a tárgyról, egymás mellé állított két hordó van mellette, lecsukott tetővel. Olyanforma, mint a kiürült olajos hordók, amiket kimosva állványra helyezve kerti zuhanynak használnak. A későbbiekben "kuka" névvel illetve.Kaján vigyorral kukkant bele mindkettőbe. A szoborról is leveszi a leplet. Kerekesszékben ül egy ember, deréktől talpig pokrócba burkolva, a fején véres rongy.  A sánta férfi reméli, hogy hamarosan mindennek vége, és nem büntetik őt többé. Megy a konyhába, és várja, hogy sípoljon (nyilván valaki).A kerekesszékes leveszi fejéről a kendőt, egy férfi az illető, Hamm.Saját, apja, anyja és kutyája szenvedéséről monologizál. Sípszóra előkerül a bice-bóca ember, ő Clov.  Kettejük kapcsolata, illetve Clov megjelenése többnyire sípszó megszólaltatásán alapul.

A következő jelenetben felemelkedik az egyik kuka fedele, megjelenik belőle válltól felfelé egy férfi, megkopogtatja a másik kuka fedelét, abból kiemelkedik szintén vállig, egy nő, aki szemlétomást élvezi a napsütést.

Itt van ez a négy ember! Kezdődik a történet.
Kik ők? Hol vannak? Hogy kerültek ide, mi tartja őket össze, stb!  Monológok, kettősök, beszégetések következnek, egyik a másik után.
Az egymást követő jelenetek során lassan, fokozatosan kiderül, hogy a házaspár régebben kerékpár baleset áldozata lett, és a kerekesszékes az ő fiúk, akinek valamikor volt társa, sőt gyermeke, aki elment nagyon messzire De ki a negyedik? Ő gondozza őket, beszélget velük, sem fizikailag, sem szellemileg nem tejesen egészséges. Tulajdonképpen semmi sem történik, a házaspár beszélget, emlékezik a régi szép időkre, szinte kézzel foghatóvá válnak a szép emlékeik, amikkel elúzni próbálják a jelen nyomorúságát. A kapcsolatuk a kerekesszékben üldögélő fiúkkal nem a legjobb.

Miért tartom a szereplőket is zseniálisnak? A nagyon modern, nagyon szép és nagyon nehéz áriák eléneklése mellett a szerepüket el is kell játszani, meg is kell testesíteni. A kukában élő férfi (Nagg) és nő (Nell) érzéseit az éneklés mellett csak a kezük, az ujjaik mozgatásával, és csodálatos mimikájukkal tudják kifejezni. Semmi mozgás, semmi nagyobb gesztikulálás, csak apró rezdülések. A kerekesszékben ülő férfi karmozdulatai, melyekkel monológjait kiséri, szinte szélmalomra emlékeztetnek - csodás ellentét az apró gesztusokkal, de a szélmalomharc hiábavalóságát is eszembe juttatta!  A szinte mindennapos eseménytelenséget néhány jelenet után egyetlen valami töri meg: Nagg szólítja Nellt, megkopogtatja a mellette álló kuka tetejét, semmi válasz. A levegőbe sikoltott, elnyújtott Nell szó kifejezi, hogy megértette, bekövetkezett az elkerülhetetlen, lesüllyed, magára csukja a kuka tetejét és a továbbiakban nem jelenik meg. Megrázó, megindító megoldás!

Hamm és Clov még beszélget, monologizál egy ideig, emlegetik életük különböző epizódjait, aztán Clov elmegy, Hamm pedig teljes reménytelenségben fejére borítja a véres kendőt, és várja az eljövendőt. Ennyi az egész, de a szöveg, az áriák és az egyes áriák közötti zene olyan fantasztkius hatást kelt, aminek leírására egyszerűen nincsenek szavaim!

 

 

589   takatsa 2022-05-12 19:32:35

A minap egy online beszélgetésnek voltam hallgatója, illetve szerény résztvevője, amelyet nagy tudású, és általam nagyrabecsült zenészek és zene-szakértők folytattak az operajátszás mai helyzetéről, különös tekintettel az elmúlt évek opera-rendezői túlkapásaira. Elhangzott, hogy manapság az értékek devalvációjának vagyunk tanúi, a rendezők többségének hiányosak a zenei- operatörténeti ismeretei, hiányzik belőlük a szakmai alázat, a partitúrában nem a zenszerző zsenialitásának bizonyítékát látják, hanem csak egy olyan nyersanyagot, amelyet kényük-kedvük szerint fromálhatnak. Kérdésként felmerült, hogy a közönség nem tudna-e megálljt parancsolni a rendezői túlkapásoknak, a válasz pedig az volt, hogy sajnos a mai közönség jelentős része üdvözli ezeket a törekvéseket, minden eszement ötletre lehet találni lelkes közönséget, jó példa az, hogy a Scalában, az opera fellegvárában nemcsak elő lehetett adni azt a szörnyű Kurtág operát, hanem ráadásul az a minősíthetetlen mű, több mint 10 perces szünni nem akaró tapsban és ovációban részesült.

És akkor most álljunk meg egy pillanatra, és gondolkozzunk el ezen a kijelentésen. Kurtág Györgynek, Fin de partie (Végjáték) című operájáról van szó, Samuel Beckett hasonló című drámáján alapszik. A művet 2018. november 15-én mutatták be a Scalában, és óriási sikert aratott. A Müpa 2020-ban és 2021-ben is tervezte az opera bemutatóját, amely a Covid-járvány miatt elmaradt. Most viszont innen letölthetitek a Kurtág opera bemutatójának jó minőségű felvételét, magyar felirattal. Javasolt lejátszó: VLC.

Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, Kurtág Györgyöt is. Kérlek, töltsétek le a videót, és utána szánjatok rá 2 óra 8 percet, üljetek le, nézzétek, hallgassátok. Döbbenetes élményben lesz részetek, megérdemli Beckett, megérdemli Kurtág, megérdemli a világ, az emberi sors - a sorsunk a figyelmeteket.

Beckett ezt az alig 50 oldalnyi drámáját 7 éven keresztül írta. Kurtág is pontosan 7 évig, 85 éves korától 92 éves koráig szerezte az operát, bár az igazság az, hogy ez az opera szinte egész életében foglalkoztatta, 1957-től, amikor párizsi útja alkalmával először látta a színdarabot. Kurtág francia-tudása akkoriban igencsak hézagos volt, szinte semmit sem értett a darabból, de lenyűgözte a darab drámaisága és szavakon túli, mély mondanivalója. Azonnal megvásárolta a drámát, és ebből az 1957-es kiadásból dolgozott 50 évvel később is, amikor az operát szerezte. Beckett drámája egy szavakon- időn- és teren túli világba vezet minket, a végítélet előtti napba, amikor már szinte semmi sincsen, csak négy, embernek már alig nevezhető lény,  a halál előtti, puszta létezés állapotában. A főszereplő Hamm, kerekesszékben ülő vak és béna ember, valamikor talán író volt, apja (Nagg) és anyja (Nell), bicikibaleset következtében láb nélküliek, 1-1 kukában tengődnek, és van egy fiatalabb, sánta ember (Clov), aki viszont ülni nem, csak állni- és járni képes. Két órán keresztül ők beszélnek és szitkozódnak, monológizálnak, vagy párbeszéd formában mondják a magukét, többnyire összefüggéstelen emlékfoszlányokat, megélt, megálmodott vagy az életük során elszalasztott történeteket. Aztán a szinpad lassan kiürül, Nell meghal, Naggot talán elviszi a szemetes, Clov megszökik, egyedül Hamm marad bénán a kerekesszékben, egy vén ronggyal a fején várva a végítéletet. 

És ehhez a drámához, amelyben már a szavak is mérhetetlenül idegenen hangzanak és nem odavalóan csetlenek-botlanak, ehhez a drámához - a lehetetlent megkísértve - szerzett zenét Kurtág.  Egy ilyen feladat közönséges ember számára megoldhatatlan, de egy zseninek minden lehetséges. A hangok életre kelnek, és életre keltik ezeket a világvégi lényeket. És a zene segítségével megnyílik és értelmezhetővé válik a szöveg, mert Kurtág metrumot ad a becketti szónak és mondatnak, a zene és a csend artikulálja a becketi gondolatot. Ez az opera az ember általi teremtés csodája: a csendből hang lesz, a semmiből felépül Kurtág univerzuma.

De hát ki ez a Kurtág György? Én nem tudom, én nem ismerem őt. Annyit tudok róla, hogy a lányom zeneakadémista korában feljárt hozzá, és Kurtág tanítgatta a saját darabjaira, Márta néni pedig süteménnyel kínálta. Aztán zongorázott nekem a lányom, Kurtágot. És néhány éve  ráakadtam erre a youtube felvételre. Philemon és Baucis. És ha megnézitek az operát, akkor látni fogjátok őket, mint Nellt és Naggot, egymás mellett két kukában, ahogyan próbálják megcsókolni egymást. És aztán Nell énekel-énekeli a világ legszebb dallamát,  csillogó szemmel, azon a földöntúli hangján : ez a szerelem.  Életemben egyszer láttam Kurtágot, ősszel a Müpában, kerekesszékben, pontosan olyan volt, mint Hamm, az operában.  Azt hiszem, hogy valami ilyesmiről szól ez az opera, de én nem ismerem ezt az operát, és Kurtág Györgyöt sem ismerem, és ez szomorúsággal tölt el. Kis megnyugvást csak az hoz, hogy magamat sem ismerem.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

"Doktorandusz koncertek3."
Debussy: 1. rapszódia
Poulenc: Klarinét-zongora szonáta
Egyed Hunor (klarinét), Hirling Bettina (zongora)
Beethoven: 17. (d-moll) zongoraszonáta, op. 31/2 („Vihar”)
Schubert: B-dúr impromptu, D. 935/3
Szőcs Kristóf (zongora)
J. S. Bach: 3. (C-dúr) csellószvit, BWV 1009
Tomasz Máté (cselló)
J. S. Bach: 2. (d-moll) hegedűpartita, BWV 1004 – 5. Chaconne
Ysaÿe: 6. (E-dúr) hegedűszonáta, op. 27/6
Vörösváry Márton (hegedű)
Dvořák: 3. (f-moll) zongoratrió, op. 65
Kóbor Éva (hegedű), Kiss Lucia (cselló), Balogh Ádám (zongora)

19:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Giacomo Puccini: Bohémélet

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Érdi Tamás (zongora)
Liszt Ferenc:
Erdőzsongás
Desz-dúr Consolation
A Villa d’este szökőkútjai
1. Mefisztó-keringő
Sposalizio
6. Magyar rapszódia
Bartók: Improvizációk magyar népdalokra, Op. 20
Debussy: Suite Bergamasque
Kodály: Marosszéki táncok

19:00 : Budapest
Nádor Terem

"Vendégségben az Animánál -Animato /2."
Kállai Ernő és az Anima Musicae

19:00 : Budapest
Magyar Rádió 6-os stúdiója

Simon Dávid (fuvola), Fülöp Levente (brácsa), Bábel Klára (hárfa), Szepesi János (klarinét), Háry Péter (gordonka), Seleljo Irén (zongora), Fejérvári János (brácsa), Fejérvári Zoltán (zongora)
"Variációk kamarazenére"
Rohozinski: Suite bréve
Brahms: a-moll trió, op. 114
Sosztakovics: Szonáta brácsára és zongorára, op. 147

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Barbara Kozelj (mezzoszoprán), Tomaž Sevšek (orgona)
J. S. Bach–Liszt: Bevezetés és fúga az Ich hatte viel Bekümmernis című kantátából
Wolf–Reger: Mörike-dalok – 28. Gebet
Wolf–Reger: Spanisches Liederbuch – I. Geistliche Lieder: 3. Nun wandre, Maria, 4. Die ihr schwebet um diese Palmen
J. S. Bach–Liszt: Adagio a 4. (c-moll) hegedű-csembaló szonátából
Wolf–Reger: Spanisches Liederbuch – I. Geistliche Lieder: 5. Führ mich, Kind, nach Bethlehem!
Wolf–Reger: Mörike-dalok – 25. Schlafendes Jesuskind
Reger: Korálfantázia a „Szép fényes hajnalcsillag” kezdetű korálra, op. 40/1
Wagner – Tomaž Sevšek: Wesendonck-dalok – 3. Im Treibhaus, 4. Schmerzen, 2. Stehe still!
Arnič: Koncertprelúdium orgonára, op. 9
Reger – Tomaž Sevšek: A reményhez, op. 124

19:30 : Budapest
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sung-Won Yang (cselló), Rab Gyula (tenor), Balla Sándor (bariton)
A Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Eötvös Péter
"Tiszta forrásból"
Eötvös Péter: Sirens' Song
Eötvös Péter: Cello Concerto Grosso
Bartók: Négy zenekari darab, op. 12, Sz. 51, BB 64
Bartók: Cantata profana, Sz. 94, BB 100
A mai nap
történt:
1905 • A Salome bemutatója (Drezda)
született:
1915 • Elisabeth Schwarzkopf, énekes († 2006)
1934 • Kun Zsuzsa, balettművész
1967 • Joshua Bell, hegedűs