Nem leszek túl hosszú ... ellentétben a maratoni friss Tatjána-levéllel. Tán még a ténta is kifogyott Főigazgató Úr pennájából, mire befejezte.

a) Udvaros Dorottya egyike volt azoknak a művészeknek, akiket SZFE javasolt a kuratóriumba. Ő sem lett tag .. ahogy a többiek sem. Tag lett viszont olyan személy, aki jelentős szakmai sikerei mellett a legmagasabb szinten bekötött családi nexust is fel tud mutatni. Nem csekély előny. "Gergényi-szerű belügyminiszter"-kiszólását tekintsük bakinak: "Gergényi" ui. soha nem volt belügyminiszter. Erről és történelmi személyek emlegetéséről -Pap Jánostól Hitlerig- ennyit.

b) Kovalik MÁO-ra vonatkozó állítását, "..az Operaház több mint egymilliárd forintért két hétre bevásárolta magát egy New York-i színházba, ahol vattázott félházak előtt tartott előadásokat ... a saját pénzünkön próbálunk reklámot csinálni magunknak itthon..." - fentieket nem cáfolja Főig. Úr, csupán egy nagyvonalúan odavetett "8 este alatt 100 milliós bevétel"-csatakiáltással eltereli. Arról valóban lehet vitázni, hogy a nemzetközi opera vérkeringésének fontos részét képezi-e egy japán turné, de az nem vitás, hogy az arab országok nem keringenek a nemzetközi opera vérében. Remélem, a kiutazók illő (!) gázsija, napidíja és a világlátás öröme legalább megvolt.

c) Főig. Úr ezidáig elég visszafogott volt SZFE vs V.A. ügyben. Most ébredt fel vagy most ébresztették fel valahol: riadó! Elvégre MÁO és a Nemzeti Színház két "szomszédvár", két nemzeti testvérintézmény vagy mi a búbánat...a Kovalik-interjú ebből a szempontból nem is jöhetett számára jobbkor: végre egy Prügelknabe. Ha őt püföljük, ért a szóból más is, odafönt is. Mármint az(ok), aki(k)nél jó pontokat lehet azaz kell szerezni. Ne feledje: MÁO felújítását már kivették a kezéből. Még a bársonyszék is meginoghat, ha nem zárkózik fel kellően-időben a háttérhatalom-libernyák brancs elleni harcban. "Rossz lehet Neked Szilveszter Balázs."

Ókovács Szilveszter Főigazgató Úr szokásos, következő 152. „Tatjána levelében” reagált a K.B. interjúban foglaltakra.

Isaac Asimov Alapítvány trilógiájában ír egy számítógépes programról, amely egy adott szövegből kigyomlálja a töltelékszavakat, a téma szempontjából lényegtelen információkat, a szokásos szólamokat, hogy az emberek továbbiakban csak a tényleges mondanivalóval foglalkozhassanak.

Meggyőződésem, ha ezt az elképzelt programot alkalmazzuk a hivatkozott „levélre”, akkor nem maradna szinte semmi sem.

Tényleg nem értem: az Operaház vezetője nagyműveltségű ember, énekesként még a szakmához is ért, ezt senki nem vonhatja kétségbe.

Akkor miért kell egy régebbi sportminiszterről, Hitlerről, Sztálinról, Udvaros Dorottyáról írnia?

Miért nem lehet a tényleg szűken vett szakmáról, az Operaházról írni? Miért nem lehet szakmailag, nem pártideológia alapján, elmagyarázni, indokolni a jelenlegi operai működést?

Tényleg nem értem.

Idevágó részlet hvg.hu Kovalik Balázzsal készített friss interjújából:

"hvg.hu: Itthoni rendezése van kilátásban?

K. B.: Nincs aktuális felkérésem.

hvg.hu: A budapesti Operaház művészeti vezetőjeként annak idején látott esélyt arra, hogy a dalszínház bekerüljön a nemzetközi opera vérkeringésbe. A mostani működését hogyan ítéli meg?

K. B.: A 80-as, 90-es években még több olyan világsztárja volt a budapesti Operaháznak, akik rendszeresen jártak külföldre. Ilyesmiről manapság, egy-két kivételtől eltekintve, nemigen beszélhetünk, mint ahogy társulatról, műhelymunkáról, innovatív, szenzáció számba menő produkciókról sem. Az, hogy az Operaház több mint egymilliárd forintért két hétre bevásárolta magát egy New York-i színházba, ahol vattázott félházak előtt tartott előadásokat, nem azt jelenti, hogy a világnak tudomása van rólunk, hanem hogy a saját pénzünkön próbálunk reklámot csinálni magunknak itthon. Ahogy a japán vagy arab országokban tett turnék sem azt jelentik, hogy a nemzetközi opera vérkeringésének fontos részét képezné a budapesti Operaház. De igazából a hazai kultúrpolitikának sem fontos az operajátszás már évtizedek óta. Már akkor se volt."  A teljes interjú itt olvasható.