A www.jegy.hu közli a szereposztást és a többi szükséges adatot. (Gaston Rivero, Bretz Gábor, Szegedi Csaba, Ádám Zsuzsanna, Gál Erika, Palerdi András). A honlap nagyon korrekten közli, hogy nem visszanézhető, csak egyszeri alkalom és így tovább. Ha már az Opera nem ad információt magyar nyelven csak angolul, akkor bizonnyal nem a magyar látogatóknak készül a premier. Az olasz nyelvű előadás vetített feliratai is magyar és angol nyelvűek lesznek.
Szeretném megkérdezni a véleményeteket az operaház fizetős "premier" stream szolgáltatásáról. Ókovács úr nyilatkozata szerint az összes - húszegynéhány - premiert megtartják, mindegyiket összesen egy alkalommal játsszák, és az élő stream általában 5000 Ft-ba kerül. Én ezt iszonyatosan nagy összegnek tartom, különösen úgy, hogy ha akármilyen internet hiba adódik, a stream ismétlésére nincsen lehetőség, hanem kidobtad a pénzedet az ablakon. Ráadásul a meghirdetett, és megvásárolható premierek egyikénél sincsen elérhető szereposztás az opera.hu-n, tehát ha most vásárolsz valamit, akkor az igazi zsákbamacska. Hogy milyen sok az az 5000 Ft egy egyszeri és bizonytalan streamre, álljon itt egy összehasonlítás. A MET Opera on Demand programjából a 700 videó közül bármelyiket megnézheted, darabonként 5 dollárért. Ha ezt befizeted, akkor egy hétig nézheted a kifizetett videót, bármikor, bármennyiszer. Ha pedig fizetsz 15 dollárt, akkor egy hónapig, a 700 videó bármelyikét, bármennyiszer megnézheted, valamint rendelkezésedre áll az egész hangtár is, legalább 5-ször annyi, teljes opera hangfelvételével. Szóval én igencsak sokallom ezt az 5000 Ft-ot premierenként. Mi erről a véleményetek?
(Az én véleményem az, hogy ennek az összegnek a felét talán kifizetném akkor, ha legalább annyi könyítést kaphatnék, hogy egy hétig lenne lehetőségem arra, hogy számomra megfelelő időpontban nézhessem meg a streamet.)
„Tudjuk immár biztosan, hogy 2022 elején nyílik az Operaház”
Lábhoz tett fegyver helyett, avagy az Opera nagy menetelése
ÓKOVÁCS SZILVESZTER
2021.02.17. 10:08 Origo.hu
166. levél
"Kedves Néném,"
Mai interjú részlete, az mfor.hu oldaláról:
Kezdjük a végén! Igazak-e azok a hírek miszerint idén decemberben már a „A Diótörő"-nek tapsolhatnak a nézők a felújított Operaházban?
Nagy valószínűséggel igen. A befejezéshez szükséges pénzt a kormány tavaly decemberben biztosította, így ez nem lehet akadálya a megnyitónak. Irodánkból január végén kiküldjük az utolsó, még hiányzó terveket - ezt követően én már csak szemlélődöm...
Az interjúalany: Zoboki Gábor volt.
Ez a felvétel még a nagy lezárás előtt készült, úgy tudom...
Köszönöm, az adatokhoz képest kicsit "zanzás" a filmecske ezzel az ötven évvel, a cikk pláne. Azt már szóvá se merem tenni, miért nem volt -stílszerűen szólva- "maszkabál" = maszk az ünneplők egy részén és többnyire az ünnepelten sem. Nem számoltam meg, hányan zsúfolódtak össze a szűk vagonban egyszerre..
Az mno.hu cikke az Opera Café video riportján alapul - „KRASZNAI JÁNOS 90” (október 19.) Az ott felkonferáló szavakat vette át: „több mint ötven éven át volt a Ház előadás-vezető zenei ügyelője, főügyelője” Lásd a linket a 62.488. sorszámnál – az időskálán: 0:43-tól
Az alábbi eszmecsere felkeltette az érdeklődésemet: ki az a Krasznai János? Megnéztem.
Operaházi tagság: 1953 - 1954, 1957 - 1995
ügyelő (1953 - 1954, 1957 - 1966), főügyelő (1966 - 1995), több szobra is látható az Operaházban, kisplasztikákat is készít
Szóval az mno.hu közlése "Több mint ötven évig dolgozott főügyelőként az Operaházban" ... hááát nem hajszálpontos. (A cikkben részletesebben olvasható a karrier íve.)
Akkor a kedves joska141 közlésében rejlő "kérdés -feleletet" le is zárhatjuk. És nem kell elnézést kérnie semmiért.
Tisztelt Búbánat! Még egyszer elnézést, hogy ismételten visszatérek az Ön reagálására.
Önnek tökéletesen igaza van, amikor azt tetszik írni, hogy „Nem értem a kérdést.”.
Azért is igaza van Önnek, mert én semmiféle kérdést nem tettem fel.
A cikk címe: "Hírnök nem jött" A bemásolt idézetben erről esik szó: Krasznai mint hírnök a Macbethben. Stimmel.
Tisztelt Búbánat! Elnézését kérem, valószínűleg az én felfogásom a lassú és téves. Valószínűleg tévesen azt képzeltem, ha egy adott cikk címét idézzük – Himnuszrangsorolás, stb. – és utána hosszú idézetet olvashatunk az adott cikkből is, akkor van valami kapcsolat a cím és az idézetek között. Elnézést a téves felfogásért. Önnek tökéletesen igaza van: nem kell kapcsolat egy cikkcím és az adott cikk idézetei között.
Lassú a felfogásom. Nem értem a kérdést. Akit ami érdekel a cikkből, a linkre kattintva azonnal olvashatja, ahogy az egészet. Számomra a legérdekesebb két bekezdést másoltam ki. A teljes cikket már csak azért sem, mert az túl hosszú lenne. Ugyanakkor a lap alcíme eligazíthatja az olvasót, hogy azon kívül, amit onnan kiemeltem, még miről, milyen témákról esik benne szó.
Örüljünk, hogy az előző beírásom linkje után (62.488. sorszámnál - riport) itt Krasznai János egyéb gondolatait is megtaláljuk, ezúttal: leírva.
Isten éltesse a Művészt kerek születésnapján!
Isten éltesse Krasznai Jánost még sokáig, az eredeti, hivatkozott cikkben látnható fényképe alapján, jó egészségben, jó kedvvel.
Tisztelt Búbánat! Jó lett volna azért, ha az eredeti cikkből, az idézett cimnek megfelelő - " A HIMNUSZRANGSORRÓL, A MŰHELYHÁZI KORRIDORRÓL " részeket is beemeli, vagy a cikk címét az idézett részekhez rövidíti.
2021. JANUÁR 17. VASÁRNAP 17:00 MNO.hu
/Ozsda Erika/
KRASZNAI JÁNOS A HIMNUSZRANGSORRÓL, A MŰHELYHÁZI KORRIDORRÓL ÉS A „SZÖRNYŰ HANG”-RÓL
Nemrégiben ünnepelte a kilencvenedik születésnapját. Több mint ötven évig dolgozott főügyelőként az Operaházban, ahol a legnagyobb művészekkel találkozott. Az opera mellett a másik nagy szenvedélye a szobrászat. Krasznai Jánossal beszélgettünk.
"Én vagyok az utolsó, aki az Operaház legendás művészeivel, még az első főügyelővel, Butz Károllyal is együtt dolgozhatott. Az ünnepségen is megkérdezték, hogy mi szépet találok az ügyelői munkában. Mindent. Remek volt fizikailag, néha hangilag is az előadás részese lenni. Harangoztam, csöngettem, zongoráztam a színfalak mögött. Többször dirigáltam, például A csodálatos mandarin külső karát, még a milánói Scala énekkarát is! Presser Gábor és Fodor Antal A próba című balettjében magamat játszottam. Bementem a színpadra, üdvözöltem a kollégákat, és mikrofonon kijelöltem a szereposztást.
Egyszer a Macbethben beugrottam a hírnök szerepébe. Elnézték a kettős szereposztást, és egyik énekes se jött el az előadásra. Az olasz karmester, Lamberto Gardelli dirigálta a darabot. Hívom a hírnököt, nem jön. Rohan az öltöztető, hogy nincs itt. Elindul a bevezető zene. Hat statisztának kellett bekísérnie a hírnököt, az egyikről lekaptam a csákót, a köpenyét magam elé tartottam, bementem velük a színpadra, és hibátlanul elénekeltem a két sort. Majd kihátráltam a színpadról, hogy ne lássák a farmert rajtam. Szünetben Gardelli megkérdezte, hogy mi történt. Mondtam, hogy én voltam a hírnök. Összecsapta a kezét: „Pontosz, muzikálisz, voce terribile – szörnyű hangja van!” De mégiscsak megmentettem az előadást. Gardelli, amikor ismét az Operában dirigált, örömmel újságolta: „Maga nem is tudja, hogy világhírű lett. Mindenhol elmesélem a beugrását!"
A fél életét az Operánál töltötte ügyelőként, a legnagyobb énekesekkel, rendezőkkel, koreográfusokkal dolgozott együtt, a kollegái számára ma is példa és attól függetlenül, hogy már nyugdíjas és a 90. életévét is betöltötte még mindig része az Opera életének. Ő Krasznai János, aki néhány héttel ezelőtt ünnepelte születésnapját, e jeles alkalomból pedig az Opera is felköszöntötte, sőt egy megható meglepetéssel is készült neki.
Opera Café 192. 2020. 10. 18. - M5
Tájékoztató a 2020-ban elmaradt előadásokra szóló jegyek és bérletek visszaváltásáról
Opera.hu - 2021. január 7. 13:56
A Magyar Állami Operaház a 2020-as évben a járványhelyzet miatt elmaradt előadásokra szóló jegyek és bérlethányadok visszatérítését vagy utalványra való váltását 2021. január 31-ig meghosszabbítja. Az intézmény egyben felhívja tisztelt Vásárlói figyelmét, hogy a határidőn túl érkezett kérések teljesítésére már nem lesz lehetőség.
Múltidéző
- Pesti Hírlap, 1925. április 1925-04-26 / 94. szám
SZÍNHÁZ ÉS ZENE
A Denevér - mint divatrevükeret
A cél szentesíti az eszközt. A jótékonycél — a divatrevüt. Csakis ezzel indokolható ez a mai operaházi előadás. A Denevér-t adták, ezt a klasszikus operettet; elsőrangú szereposztásban, még a legkisebb szerepekben is operaházi művészekkel; de ez a dísz-előadás csak kerete volt egy — tavaszi divatrevünek! Wagner színpada ezúttal átalakult konfekciósok kirakatává; Brünnhilde és a valkűrök helyét mannequin-ek, magyarul probirmamzellek foglalták el; és a grállovag ezüstös vértezete és hattyúsisakja helyett a legújabb modellek, ruhában és kalapban, exponáltattak. Enyhítő körülmény: az operaházi B-listások érdekében, az u. n. társadalmi gyűjtési akció javára történt.
Ezt a művészi 92-dik szakaszt alkalmazva, elismerjük, hogy az előadás nagy művészi sikerét megfelelő anyagi eredménnyel is támogatta ez a díva revü. Operaházi érdemes, de elbocsátásra ítélt tagok fizetését talán össze is hozza ez a stilizált tányérozás. De nem érhették volna el ezt az anyagi eredményt tisztán művészi eszközökkel is? Hát csak úgy lehet gyűjteni, hogy az adakozót egyúttal másfajta költekezésre, például új toilettek megrendelésére is csábítják? És Alpár Gitta, Relle Gabi, Gábor József, Palló Imre, Rózsahegyi Kálmán művészi teljesítménye nem volna elegendő attrakció, hanem támogatni kell még azt ilyenféle divat-árumintavásárral is?
De nem kifogásoljuk tovább a befejezett tényt. Hanem örömmel megállapítjuk, hogy a Denevér szombati és vasárnapi előadására minden jegy elkelt; és ehhez a szép eredményhez az említett művészeken kívül a csipke és ruche, a selyem és batiszt is hozzájárult. És a konfekciósok talán viszonozzák az operaház vendégszeretetét azzal, hogy ők viszont szalonjaikban időnként előadják majd a Götterdämmerungot. Vagy pedig felruházzák az operaház liliomjait — árengedménnyel.
Tehát a Denevért adtak, elsőrangú szereposztásban. Sajnos, az előadás részletes méltatására sem időnk, sem helyünk; csak általános vonásokra szorítkozhatunk. Az előadás egyik művészi szenzációja Alpár Gitta alakítása, Adél szerepében. A kiváló koloratúra-díva, amióta operettben is vendégszerepelt, elsőrangú szubrettnek is bizonyult, ötletes játéka, pajkos humora és jelentős színésztehetsége ezúttal is hatásosan érvényesült; a nagy kuplé-egyveleg, a kacagó-dal és az arietta előadásában pedig ritka szép hangja és virtuóz énektechnikája aratott viharos elismerést. — Operánk másik fiatal, de máris méltán népszerű primadonnája, Relle Gabi, Rozalindát személyesítette, énekben és játékban egyaránt kitűnően; betétül Szabadosnak ripigis-ropogós refrénű csárdását énekelte, cigányzene kísérettel és olyan zajos sikerrel, hogy meg is kellett újráznia. — Gábor Józsefnek Eisensteinje, ismert és gyakran méltatott jeles alakítás; Alfrédnak, az énekmesternek, szerepét a gyöngélkedő Környey helyett Ocskay adta, ugyancsak zajos sikerrel; Dömötör Ilona pompás Orlofszky hercegének kupléját nyílt színen is megtapsolták; Palló Imre kitűnő Falke, Dalnoki Viktor kacagtató fogházfelügyelő és Kruyswick Annie szemrevaló Ida volt; Frosch fogházőrt pedig fejedelmi humorral játszotta Rózsahegyi Kálmán. A második felvonásban a vendégkoszorút gyarapították, a Mesterdalnokok mester-felvonulásának zenéjére, jellemző operai szerepeik jelmezében párosával bevonuló operaházi magánszereplők, kik azután a kórussal együtt énekelve, eszményi szépségre emelték az együttesek fonetikai hatását. Majd a Gioconda-opera közzenéjére felvonultak a divatrevü szépséges néma szereplői, nagy irigységet keltve szebbnél-szebb toalettjeikkel; majd nagy balett-betét következett: a Kék Duna-keringőt eltáncolták Ptasinszky Jozefin és Kőszegi Ferenc; a Pázmán lovag c. vígopera zenéjére pedig Keresztes Mariska, Almási Sári, Andor Tibor és Brada Rezső, valamint a tánckar adtak elő nagy ballabilet.
Ha még fölemlítjük, hogy a hatásos rendezéssel Márkus László és Mihályi Ferenc végeztek dicséretes munkát; hogy a nyitányt és az első felvonást Máder Rezső, a másodikat Tittel Bernát és a harmadikat Pető Imre vezényelte, úgy beszámoltunk a szép, tarka est változatos eseményeivel.
A közönség zajos tetszéssel fogadta a művészi és anyagi tekintetben egyaránt nagysikerű előadás minden részletét. És ez a kényes ízlésű, nagyigényű közönség, — ott volt a kormányzó úr ő főméltósága nejével, József főhercegék, Izabella főhercegnő leányával, gr. Apponyi Albert családjával, ott volt a születési és a szellemi arisztokrácia számos illusztris képviselője — éjfélig lankadatlan érdeklődéssel nézte és tapsolta a hosszúra nyúlt előadás minden részletét.
De igen érdekes volt a színfalak közti világ is; a túlzsúfolt öltözőkben (hiszen az operaház valamennyi magánénekese egyszerre öltözködött ott ma este) életveszélyes tolongás, a folyosókon valóságos virágkiállítás, a színfalak közt külön kamarák a divatrevü szereplői számára, magán a színpadon pedig a felvonásközökben egyre fotografáltak — olyan volt a színpad és a kulissza, mint a megzavart hangyaboly. De azért sehol sem volt a legcsekélyebb izgalom — csak öröm és vidámság, főleg a B-listások körében ...
Dr. Béldi Izor
Mai cikk az internetről:
A cikkben – többek között – a következők olvashatóak:
„Diszpécsernek állt Bernáth Éva, a Magyar Állami Operaház fiatal magánénekese. Az Országos Mentőszolgálatnál telefonon keresi azokat az embereket, akik Covid-19 tesztre várnak. Bernáth Éva kollégája, Rezsnyák Róbert is jelentkezett önkéntes diszpécsernek, ám ő még nem került sorra.
Évát őszinte büszkeséggel tölti el, hogy a tánckar, a zenekar, az énekkar, a színpadi háttértárak, a játékmesterek, a műszakosok, és a titkárság munkatársai közül is annyi a jelentkező, hogy egymás elől kapkodják el az időpontokat.”
A legteljesebb tisztelet és elismerés illeti meg a cikkben felsorolt embereket, mind egy szálig. Ez az igazi jótékonyság, amivel példát mutatnak mások számára is.
Persze lehet a járvány kapcsán (lásd: Eiffel Műhelyház 513.számú hozzászólásban idézett Tatjána levél) a „velük élő” néhai Gáspár Sándorra hivatkozni.
Ez is egy cselekvési forma, ki-ki eldöntheti, hogy melyik a szimpatikusabb.
Bartók mint szarvas, Kodály mint lombos fa, avagy a továbbélő tanításról
2020.11.19. 07:07. Origo.hu
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 157. LEVÉL
"Édes Néném,..."
https://kanadaihirlap.com/2020/11/10/fak-es-szarvasok/
Kanadai Magyar Hírlap - Ottawa
"Fák és szarvasok"
2020 NOVEMBER 10 5:20 DE.
/Révay András/
A Magyar Állami Operaházban hagyományosan, minden évben november 7-én, Erkel Ferenc születésnapján, az Intézmény saját díjainak kiosztásával, új Örökös tagjainak bemutatásával ünneplik a Magyar Opera Napját. Korábban a programhoz tartozott még Erkel szobrának megkoszorúzása, de ez az idén elmaradt. Az ünnepséget a járványhelyzet miatt nem az Operában vagy az Erkel Színházban tartották, a helyszín ezúttal a jobb egészségvédelmi lehetőséget kínáló Eiffel Műhelyházban volt.
Érdekes és szemléletes hasonlattal érzékeltette négy kiemelkedő zeneszerzőnk szerepét a magyar zeneirodalom történetében Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója. Évekkel ezelőtt, Nádasdy Kálmán és Szinetár Miklós egy régebbi beszélgetésében bukkant fel – Bartókról és Kodályról szólva – a hasonlat, melyet ő most Erkel és Liszt párosára is vonatkoztat. Bartók egy szarvas, aki helyszínekről helyszínekre ugrál, szökell, mindig máshol van, Kodály pedig egy nagy lombos fa, mélyen egy helyben gyökerezve, ott éli le az életét, árnyékot ad, díszíti a tájat. Ám a szarvas olykor felkeresi, hozzádörzsöli az agancsát és mindkettőjüknek fontos, hasznos, szükséges ez a találkozás. Ugyanez a kép igaz a magyar zenekultúrát megalapozó két személyre; Erkel Ferencre és Liszt Ferencre. Mindketten a reformkor gyermekei, amikor a magyar nemzet önmagára ébred, igyekszik önmagára találni. Liszt franciául mondja el, hogy ő magyar – annyira nem itt él, csak itt született, a másik viszont soha nem hagyja el az országot. Van szarvas és van lombot adó fa. Mindkettő kell ahhoz, hogy a magyar kultúra kitekintést is kapjon a világ dolgaira és legyen állandósága is, amelyre mindig lehet számítani. Ez a kettősség ad a mi kicsi nemzetünknek akkora kultúrát, ami bőven túlterjeszkedik saját határain, de amibe kapaszkodhatunk is. A főigazgató beszédében felvillantotta, milyen magyar műveket játszottak az elmúlt tíz évben, tettünk-e eleget azért, hogy értékes hazai alkotásokat mutassunk be? Volt tizenkét ősbemutató, melyek ebben az időben kerültek először közönség elé. Szerepelt köztük Vajda János és Gyöngyösi Levente egy-egy darabja, Varga Judit, Szerelem című egyfelvonásosa, Tallér Zsófi gyermekoperája a Leander és Lenszirom vagy Selmeczi György operája, a Spiritiszták. Voltak persze olyanok, melyek már jó ideje részei a magyar kultúrának, mint például Erkel három operája, a Dózsa György, a Báthori Mária és az Erzsébet.Ebbe a sorba illik a „nulladik” magyar opera, aminek csak a szövege maradt fenn, ez az Orbán György féle Pikkó Hertzeg vagy Eötvös Péter műve, a Vértelenül (Senza sangue), mely a gyilkosság, a bosszú, a megbocsátás és vágyakozás témáját dolgozza fel. Színre került öt balett ősbemutató is, közöttük Lehár Ferenc örökzöldje, a Víg özvegy, Ronald Hynd átdolgozásában, látványos balett formában mutatkozott be az operaszínpadon. Az elmúlt évtized bővelkedett sikerekben. Ide kívánkozik Szokolay Sándor operája, a Hamlet, Ligeti György, eredetileg Stockholmban, 1978-ban bemutatott kétfelvonásosa, a Le grand macabre, Madarász Ivántól az Utolsó keringő, ő most éppen az emlékezetes Sántha Ferenc novellából, Fábry Zoltán filmjéből ír operát, ez lesz Az ötödik pecsét. Ám a visszaemlékezés nem szorítkozott pusztán csak felsorolásra.
A Magyar Opera Napját ünneplő közönség részleteket láthatott néhány nagy sikerű előadásból. A műsorblokkot Szent István foglalta keretbe, az első elhangzott részlet Erkel utolsó operájából, az István királyból Imre herceg és Crescimira duettje volt. Kodály, Háry Jánosából a Szegény vagyok áriát Balga Gabriella énekelte. Részlet hangzott el Vajda János darabjából, a Mario és a varázslóból és több, más magyar zeneműből.
A műsorblokk összesen mintegy negyven percig tartott, zárásaként az István, a király musical „Felkelt a napunk…” kezdetű nagy slágerét a közönség az előadó művészekkel együtt énekelte.
Az ünnepség az Intézmény saját díjainak kiosztásával, új Örökös tagjainak bemutatásával folytatódott. A balettművész nők közül Az évad kartáncosa elismerést Asai Yuka, a férfiak közül Morimoti Ryosuke kapta. Átadták a 25 éves munkaviszonyt jutalmazó jubileumi gyűrűket, a Sudlik Mária-díjat Zempléni Mária, a Seregi László-díjat Venekei Marianna koreográfus vehette át. Idén a legkiválóbb teljesítményt nyújtó művésznek járó Solymosi Művészeti díj tulajdonosa Dimcevski Alexandre koncertmester lett, Berczelly István operaénekes pedig a Mesterművész címet kapta.
A Magyar Állami Operaház címzetes főigazgatója, Szinetár Miklós elmondta: az Eiffel Műhelyház óriási ajándék a magyar operajátszásnak és ettől a mostani Örökös tagság okleveleinek kiosztása különösen ünnepélyessé válik. Láthattunk, hallhattunk ma az új magyar operák bemutatásakor olyan művészeket, akikről bátran elmondhatjuk, közülük kerülnek ki a jövő örökös tagjai, nélkülözhetetlen, szerves részei, oszlopai lesznek az Operaháznak, mint azok, akik most kapják ezt az elismerést. Beszélt arról is, hogy hatvan évvel ezelőtt, az Erkel színházban volt műsoron a Fra Diavolo című darab. Van benne egy jelenet, melyben Házy Erzsébet éjszaka hosszan vetkőzik és nem tudja, hogy rablók meglesik. Az egyik rabló Domahidy László volt, akinek minden mozdulatától harsányan nevetett a közönség. Majd Házy Erzsébet az ária közben elkezdett imádkozni, Domahidy megrendül, térdre esik, ő is imádkozik – és a nézőkben bennfullad a nevetés. Egyik pillanatról a másikra, varázslatot valósított meg, ekkor és még sok más műben a színpadon. Ezért is emlékezünk most meg róla az Örökös tagság oklevelével. A díjat fia, az ugyancsak énekes Domahidy László – jelenleg is több neves külföldi operaház művésze – vette át.
Szintén posztumusz díjat kapott Fülöp Attila, egykori magánénekes és Gregor József, a nagyszerű basszus operaénekes. Az ő oklevelét lánya, Gregor Bernadett színésznő vehette át.
Az élő művészek közül az Örökös tagok sorába léphetett Pitti Katalin. Az ő művészetéről szólva Szinetár Miklós egy olyan történetet mesélt el, ami kiválóan érzékeltette: a legjobb helyre került az elismerés. A „tanár úr” egy vidéki rokona nem szerette az operát, nem is járt ilyen előadásokra. Nagy unszolásra, végül egyszer mégis elment a Traviata-ra. Pitti Katalin énekelt és az akkor már ötvenéves férfi az előadás végén sírt. Annyira megrendítő volt az élmény. De ugyanez számtalanszor megismétlődött Japánban, mert ahányszor elénekelte Violetta szerepét, az előadások végén síró közönség, fiatalok, idősek várták és kérték tőle az autogramot. Nagyon nagy dolog, amikor a színpadról valaki a nézőket el tudja varázsolni. Gyönyörűen énekelt, de nem csak énekelt. Valamit átadott a személyiségéből, az egyéniségéből, ami meghat, érzelmekre késztet. Végül is ez a művész életének értelme!
Szerintem nem a hír jó vagy rossz, hanem az, ami a hírt kiváltotta: a kormánydöntés. A kormánydöntés szükséges volt, de súlyosan elkésett és még mindig nem elégséges...másfelől egyéb huncutságok intézkedések meghozatalára is sor kerül(t), amiknek kétségkívül semmi köze a járványhoz. MÁO a továbbiakban nem kényszerül az erőltetett látszatévad folytatására. Ezek után már csak az az apró kérdésem lenne: ha "Az 2020. november-december hónapra megvásárolt jegyeket az Opera igény szerint utalvány vagy készpénz formájában váltja vissza.", akkor remélhetik-e a 2019/2020-as évadban, a járvány első szakaszában elmaradt előadások bérlet- és jegytulajdonosai, hogy bérletük-jegyük ellenértékét végre-valahára készpénzben (is) visszakaphassák? Egy sok milliárd (köz)forintból fenntartott intézmény esetében ez talán nem jelent megoldhatatlan feladatot és pénzügyileg sem dönti romba a "világ egyik legnagyobb" zenés színházát.
A cikk címében már benne van a tartalma:
Figyelembe véve a tavalyi-idei zenei-operai állapotokat, tapasztalatokat, hogy ez a hír jó vagy rossz, mindenki a saját ízlése szerint döntse el.
Az Opera honlapjáról:
Új Örökös Tagja és Mesterművésze köszöntésével, belső díjak átadásával ünnepelte Erkel Ferenc születésnapját az Opera szombaton az Eiffel Műhelyház Bánffy Miklós termében.
A Magyar Állami Operaház 2013 óta ünnepli a nemzeti romantikus opera megteremtőjének születésnapján a Magyar Opera Napját, 2015 óta pedig ezen a napon jelenti be új Örökös Tagjait, valamint adja át azon elismeréseit és díjait, amelyeket korábban az évadnyitó társulati ülésen, szűk körben vehettek át az intézmény művészei és munkatársai.
A Magyar Állami Operaház Örökös Tagjai idén Pitti Katalin operaénekest választották soraikba, Domahidy László és Gregor József operaénekesek, valamint Fülöp Attila, az Opera egykori magánénekese, főtitkára és ügyvezető igazgatója pedig posztumusz részesült az elismerésben. A Magyar Állami Operaház Mesterművésze lett Berczelly István operaénekes, aki a tavasz folyamán odaítélt Kossuth-díjával érdemelte ki a kitüntető címet.
A magánénekesek közül az ösztönös tehetséget és színpadi személyiséget elismerő Sudlik Mária-díjat Zempléni Mária kapta. A magyar balett-történet meghatározó, külföldön is elismert alakja, Seregi László emlékét őrző Seregi-díjat Venekei Marianna koreográfusnak, a Magyar Nemzeti Balett első balettmesterének ítélték oda. A diótörő c. balettprodukció előző évados sorozatában a legkiválóbb teljesítményt nyújtó művésznek odaítélhető Solymosi Művészeti Díjat idén a zenekari tagok közül vehette át Alexandre Dimcevski koncertmester. Az együttesek belső szavazásai alapján a 2019/20-as évad énekkari művésze Haris Nadin és Zsigmond Géza, zenekari művésze Szélpál Krisztina oboaművész, kartáncosa pedig Asai Yuka és Morimoto Ryosuke. Az Opera ezen kívül idén is jubileumi arany emlékgyűrűvel köszöntötte azokat a művészeket és munkatársakat, akik 25 éve dolgoznak közalkalmazottként az intézménynél.
A díjátadót megelőzően az Opera 13 vezető énekese 13 operaáriát adott elő zongorakísérettel, a magyar operajátszás nagyjaira emlékezve.
Ne csüggedjen az Orvoskamara, se a szakszervezet, avagy az Operában is vezényelnek ám!
Ókovács Szilveszter legújabb -szokatlan módon- számozatlan Tatjána-tirádája szösszenete origo.hu-n itt. (Szvsz lényeg a 2) pontban.) Önkényes összefoglaló(m):
"1) Tilos énekelni! ...Hatéves kislányunk...iskolás lett,... amikor az elsős énekoktatás kapcsán érdeklődöm.. nem várt válasz érkezik: 'Az ének tanítónéni nagyon aranyos. De énekelnünk nem szabad, mert akkor megfertőzzük egymást.'... A 'nem szabad énekelni' típusú tiltásban maga a megnyomorodott élet, annak az alászállt minősége tenyészik, olyan vírus, amely...lecsavarja az életünk lobogó lángját...keserű világ az, ahol egy kisgyermeknek nem szabad énekelnie."
"2) Mentőötlet...Egy korábbi énekesünk édesanyja mentőorvos... a Magyar Vöröskereszt és sok kisebb kulturális intézmény visz segítőket még az Országos Mentőszolgálathoz mostanában. És van, akinek ezzel is baja van! A korábbi énekes – hát igen, nyilván más természetű csalódásból is írja a magáét, felénk címezve – a betegeket félti, és mindenkit mindenféle hozzá nem értéssel megvádol...mi lesz itt, ha énekesek diagnosztizálnak betegségeket, akik ehhez egyáltalán nem értenek?...Tehát akkor most újra álljon itt:...CSAK KÉT DOLGOT TESZÜNK: MEGGYŐZŐDÜNK ARRÓL, HOGY A VONAL VÉGÉN HALLÓZÓ POLGÁRTÁRSUNK TÉNYLEG PCR-TESZTRE VÁR, S HOGY A FELÍRT LAKCÍME HELYES-E, MERT AKKOR MEGY KI A MENTŐ TESZTELNI ...Én...igenis büszke vagyok a kollégáimra, az igazgatótársaimra is, akiket még az elmúlt háromnapos hétvégén is megkérhettem arra, hogy segítsenek a Mentőknek...Nincs a hazai tömegközlekedésnek oly eleme, amely nagyobb pontossággal és biztonsággal érkezne meg, mint a mi szakszervezeteinknek a tiltakozása ... Márpedig a kotta itt a munkajog: akár közalkalmazás (még az, míg ezt körmölöm), akár majd Munka Törvénykönyve alapján értelmezett jogviszony (ez lesz három hét múlva, november elsejétől (sic! a "Tatjána-levél" október 30-ai keltezésű!! - ED), naptári évenként 44 napig minden kolléga átvezényelhető más területre!...Szakszervezeti vezetők… Sajnos, rájuk mindig számíthatunk, a belekötés és az ürömvegyítés mestereire,...akiknek legnagyobb ellensége az önkéntesség... nekik csak sztrájkból van nagydoktorijuk..."
PS (tőlem - ED) Hogy a levélben említett "történelmi méretű béremelésről" -mint a szerző írja- vajon az Orvosi Kamara kommunikációja-e "fura" netán a másik oldalé = a kormányzaté, arról érdemes lenne vitázni azt az idő mutatja majd meg. Egy friss felmérés szerint "Ha így marad a törvény, az orvosok 77 százaléka a jelenlegi formájában nem írja alá az új egészségügyi jogviszonyról szóló szerződést, 40 százalék pedig emiatt akár otthagyná a közellátást is. Teljes cikk itt.
Nagyszerű előadás, nagyszerű kritika!
Kocsár Balázs: Ha ezt csinálhatom, boldog vagyok
BOJTA ZITA - Origo.HU - 2020.10.11. 12:09
Kocsár Balázs, a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatója:
[…]
„Most, majd' hatvanévesen azt gondolom, hogy nagyon jó, hogy most vagyok itt, és nem 10-20 évvel ezelőtt kértek fel. Most már van egy jó harmincéves szakmai tapasztalatom. Próbálok megfelelni, alázattal szolgálni ezt a pozíciót. A debreceni előzményekből látható, hogy nem kértem lehetetlent. Ismerem a magam, a társulatom és a közönség határait, be tudom lőni, hogy mit kell megugrani, mit lehet megugrani, és mit kell úgy hagyni. Itt, az Operában azt gondolom, sok mindent lehet máshogy csinálni, de mivel egy csapat tagja vagyok, természetesen el kell fogadnom, hogy a hozzám tartozó nem kis területből próbáljam kihozni azt, amit lehet. A zenekarban nagyon komoly szakmai színvonal-emelkedés történt. Ez nagy dolog, a kórus továbbfejlesztésén is dolgozunk. Miközben a magyar muzsikusképzés az összes problematikájával együtt nagyon jó, nagy gond, hogy hiányzik a rendszerből a zenekari művészképzés és a profi kórusénekes-képzés. Ennek a hiányát nagyon érezzük. Egy hangszerest egyfolytában arra treníroznak, hogy szóló darabokat vagy kamaraműveket játsszon, miközben döntő többségük az életbe kikerülve szembesül csak a hatalmas zenekari repertoárral... Az Operazenekar pedig külön téma. Míg egy szimfonikus együttesben kb. egy hét alatt, 3-5 próba során mindenki azonos feltételek mellett készül fel az adott koncertre, addig az Operában a repertoárjátszás dominál. Van évente 6-8 bemutató, azokra tudok jó esetben annyi próbát tenni, ahol mindenki A-ból indul és Z-be érkezik, de a repertoárdarabokat az esetek legnagyobb részében 1-2 próbával kell tudni eljátszani. Ráadásul, míg egy szimfonikus mű 20-30 perc, jó, vegyünk egy Mahlert, az 70, addig egy opera 3-4 óra, és azokra is csak ugyanannyi próbát tudok adni. Ha a zenészben nincs meg a tudás, ha nincs tisztában a stílussal, azzal, hogy miről is szól a darab, akkor nagyon nehéz az elvárt minőséget hozni. Az itteni munkához elhivatottság is kell. Máshol sokkal kevesebb munkával közel azonos pénzeket lehet keresni. Itt három-négyszeres energiabefektetés kell ahhoz, hogy egyébként csodálatos dolgokat létrehozzunk. A kórusnál ez tovább hatványozódik. Mások fogják a kottát, leéneklik és hazamennek. Itt kívülről, eredeti nyelven, jelmezben, mozgással kell tudni a művet, miközben figyelni kell még a karmester instrukcióit is. Van, aki jó zenész, a másiknak szép a hangja, a harmadik remekül blattol, de képtelen megmozdulni a színpadon. Ez egy szerelemmunka, amihez fogható komplexitást, összművészeti élményt egy másik kórus sem tud nyújtani. Én meg olyan vagyok, mint a hajóskapitány. Mindenki számít rám, én mondom meg, ki mit csináljon. Nagyon szeretem a koncertezést, de egy szimfonikus zenekari tag sohasem lesz olyan flexibilis, a pillanat törtrésze alatt változtatni képes zenész, mint amit az operisták tudnak. A színpadon bármi történhet, az énekes nyel egyet, hosszabb a szünet, nem lehet mindenre felkészülni, de a kollégák tudják, hogy rám számíthatnak és ez a fontos. Ott vagyok, követem az énekeseket, figyelem őket, beintek nekik, levegőt veszek velük, mindent megteszek, hogy komfortérzetük legyen. Ez egy olyanfajta plusz, amire sok, általam nagyra tartott karmester nem igazán alkalmas, mert nehezen viseli ezt a fajta improvizálást, hogy nem csak egyféleképpen lehet eljutni a darab végére. Együtt csináljuk a zenét, és lehet, hogy a végén az én akaratom nyer, de erről nekik nem kell tudni, sem a zenésznek, sem az énekesnek, ez legyen az én kis titkom. De azáltal, hogy biztonságban érzik magukat a kezemben, engedik magukat vezetni. Ehhez kellett nekem harminc év, és ezért gondolom, hogy nagyon szeretek itt lenni, ezt a teljességet csak az opera tudja megadni.”
[...]
Mondám: nem ínyenceknek unalmas és hosszú. Más is van a fórumról, aki szereti (megírta), de a Hovanscsina nemigen férne el a Katonában (Poppea), ahol 1-2 szezonban játszanák, pár ezer nézőnek. Oké, ha nem Kovalik, rendezze azt is Székely Kriszta..
Verziója válogatja, de az utolsó 3 felvonás remek. Nekem a Csakarov vezényelte felvételen a fanatikus szektás Szuszanna és Márfa jelenete a dögunalom/rétestészta.
Szerintem is jó előadás volt, bővebben ld. Nemzeti Hangversenyterem/4271. De azt, hogy valamit kezdeni kell vele, továbbra is fenntartom. Van élet az EU-n kívül is Van rendezés elmegyógyintézeten kívül is, -talán Kovalik se oda helyezné a Hovanscsinát- bár a világ lassan (lassan?) egy nagy elmegyógyintézethez hasonlít és ha ez így van, akkor igenis is van létjogosultsága egyes produkciók elmegyógyintézetbe helyezésének, a fórumunkon nagy kedvvel kritizált kerekesszékkel és mobiltelefonnal együtt :-)
Az nagyon jó előadás volt a Müpában, noha koncertszerű, ohne rendezés, ráadásul nem az a verzió amit általában játszani szoktak.
De boldogult ifjúkoromban is láttam az Operában, és egyáltalán nem unatkoztam alatta.
Szerintem a Hovanscsina is olyan darab, amivel muszaj valami utoset csinalni. Igaz, hogy csak egyszer lattam, de nemreg (MuPa) es azt hiszem, jo eloadas volt. Nehany szep reszlet van benne: Marfa joslata, bariton aria, elojatek, balett, de alapjaban veve unalmas es farasztoan hosszu. Nem az inyenceknek unalmas es hosszu, hanem a kozonseg tobbsegenek.
Honnan tudod, hogy nem s.k. o vitte be?
Előre tudható, mit "önmegvalósítana" Kovalik a Hovanscsinával. Többet kár is vele (mármint Kovalikkal) foglalkozni.
Ha-ha-ha!
Azért a helyében én nem cipeltettem volna be egy ekkora fotelt a műhelyház közepére. (Igaz, nem is vagyok operaigazgató. :)))
In der Oper gibt es keine Politik - interjú Ókovács Szilveszterrel a Budapester Zeitungban. Az interjú ide kattintva olvasható.
Nagyon jó levél!!Kedvenc operáim egyike a Honvanscsina .Kár lenne Kovalik kezére adni!
Origo.hu, ma jelent meg.
Rossz lehet Neked, avagy kéretlen válaszok Kovalik Balázsnak az SZFE ürügyén
ÓKOVÁCS SZILVESZTER
2020.09.29. 10:14
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 152. LEVÉL
Édes Néném,
Ön írt ma nekem, ne mentse magát (így áll az Anyeginben), és elküldte a HVG mai interjúját. De most a választ Önre bízom, mármint a szöveget, kérem, juttassa el Kovalik Balázsnak, az Opera korábbi művészeti igazgatójának. Nem, nem kért ő ilyet, engem meg se szólított, csak az intézményt. Küldje el, hogy ne legyen neki olyan rossz. A véleménye.
- „… a húszas években megfogalmazott gondolatokat megfojtotta a nemzetiszocializmus, majd a kommunizmus, és a hatalomnak láthatóan ma is igénye van társadalmakat megosztani ők-re és mi-re.”
Ugye, utólag majd nem az lesz, hogy ez a mondat nem nácizta és nem is komcsizta le a mostani kormányt? Hogy csak egymás mellé „sorolódtak”, egy gondolatba képek, és azok az expresszionizmus boldog felelőtlenségével cikázhatnak egymás körül – ha úgy akarom – az összefüggés legteljesebb hiányával? Ha meg haveri körben olvasom fel, akkor meg vaskos hangsúlyokkal jelzem a történelmi evolúciót… (Figyelj, Balázs, ha Hitler valamennyiünk javára inkább a rajzaival bíbelődve éli le a maga középszerű életét – más kérdés, vajon nem Sztálin fennhatósága alatt-e, hisz tudjuk, ő is készen állt mindenre –, vajon mivel rémisztgetnétek a népeket, aláznátok és bélyegeznétek a politikai ellenfelet? Néróig kéne visszamenni? Ugyanezt a gondolatkísérletet nem játszom el a kommunistákkal, mert 1990 óta szerintem csak kötelezőből takartok rá vörös zászlóval a kilógó náci lólábra.) De tényleg, Te mégis mi mást csinálsz ezzel az interjúval a HVG-ben? Nem osztasz meg, nem ásol árkot, nem inszinuálsz, nem minősítesz végletesen? Teszel Te bármit a szekértáborok léte ellen? Bemutatsz bármit árnyaltan, csípőből tüzelés helyett? Nem veszed észre, hogy rendezéseid közül jó néhány (Mefistofele, Anyegin, Turandot, Elektra, A sevillai borbély, Vérnász, Jancsi és Juliska) időről időre történő felújításával pl. az Opera éppen nem osztja két táborra a magyar művészetet? Hát nem volt überciki tavaly nyáron, amikor nyílt levélben azon háborogtál és „aljas sunyisággal” vádoltál minket, hogy újra játszani merészeljük rendezésedet – teszem hozzá, Budapest legnagyobb szabadtéri színpadán? 33. alkalommal a Turandotot, mióta az Operába visszamehettem? Milyen érzés volt aztán lehívni a számládról az innen utalt jogdíjat? Éket vertünk ezzel? És aki ráüvölt az árokbetemetőre, az mit érdemel? Tizedik éve Münchenben élve is fel tudod idézni a szálkáról és gerendáról szóló magyar közmondást?
2. „… A minisztérium lesöpörte, hogy bárkit beválasszanak ebből a névsorból (ti.: az SZFE által előterjesztett kuratóriumi jelöltek közül – ÓSz). Az elvtársak döntésének értelmében tehát alkalmatlannak lettünk minősítve.”
Látod, ezzel pont én se értek egyet, Udvaros Dorottya pl. szerintem remek kurátor lett volna, kár, de tegyük azt is hozzá, egy alapítványi egyetem kuratóriumát nem úgy kell összerakni, hogy nekem tessék, nem is népszavazás kérdése. Majd elválik, milyen lesz a működés, az esélyt miért ne kaphatnák meg a maguk területén jeles személyiségek? Ugyanakkor ahogy Vidnyánszkyék senkit ki sem rúgtak, úgy alkalmatlannak sem minősítettek. Kínos, hogy már tényszerűen mondjátok magatokról – kicsit olyan, mintha egy ostromra sóvárgó egyetemi épület vár magát támadná meg, hogy végre szenvedhessen, mert senki se akarja bántani (pedig ha előmászna most egy Gergényi-szerű belügyminiszter, lenne haddelhadd) –, így viszont ez az áldozati póz felesleges, nevetséges, még méltatlan is. És tudod, ki volt tényleg elvtárs? A miniszterelnök, aki a Ti vezetéseteket kinevezte. Meg az, aki őt sportminiszterré anno kinevezte. (Ismertem egy volt veszprémi munkásőrt: pár évvel később úgy tudott „komenistázni” meg elvtársazni, mint senki más. Egy csoda volt a pasas, kár, hogy emlékszem rá: ahogy a 3-as busz elfordult Pap János pártháza előtt, oda lehetett látni a bejárathoz, gyakran ott feszített a kalasnyikovval, mosolyát a munkaidő-kedvezmény húzta őszintére.)
3. „… Történelmi ismereteink alapján tudjuk, hogyan szokott végződni az, amikor betelik a pohár. Ha az ellenállás nagyobb támogatottságot vált ki az elégedetlen lakosságból, akkor hamarabb fog bekövetkezni a változás, ha nem, akkor később.”
Egy pillanatra azt hittem, 2006-ról beszélsz, de rá kellett döbbennem: dehogy. Nem is találok semmit akkoriból, amely arról tanúskodna, hogy a világot bejáró eseménysor (mármint az őszödi hullám) felpattintotta volna Benned a közügyek iránt oly fogékony gondolkodót. Pedig igazán sok írás jelent meg azokban az években Rólad, Veled. Mi? És ők? Ja.
Ókovács SzilveszterFORRÁS: FORRÁS: MTI/ILLYÉS TIBOR
4. „… Folyamatosan követem az eseményeket. Támogattam, hogy a Bayerische Theaterakademie, ahol tanítok, a németországi színházi egyetemekkel összefogva kiállást, szimpátia-megnyilvánulást szervezzen. Örömmel látom, hogy mennyire ügyüknek tekintik a színházi képzés szabadságát, mennyire elhivatottan és komolyan érdekli őket, ami Budapesten történik. Naponta kérnek információt, mi zajlik az egyetemen. Nevezhet az állampropaganda árulónak – de miért is árulás arról beszélni, amit látok és gondolok?”
Senki nem nevezett árulónak, Balázs, de már nagyon szeretnéd hallani. A színházi képzés szabadsága jegyében zárták le az épületet? Mi ez, paradoxon? Vagy egy nagyon punk pillanat? Meg az – mint zeneakadémiai exelnökhelyettes írom, aki a Horn-kormány alatt voltam „pozícióban”, Magyar Bálint minisztersége idején, tehát nyilván a szabadság meghaladhatatlan magas fokán –, ha az egyetemi diákönkormányzat azt hiszi, az ő dolga túlmutat a diákönkormányzat mint olyan önkormányzásán. És egyetem-kormányozni szeretne… Mint múltkor a szerkesztőség, amely „csak” annyit kért: abba ne szóljanak bele, kivel dolgoznak, és mit írnak. A tulaj joga pedig, de inkább kötelessége virítani a működési forrást, de üstöllést! Milyen sajátos munkamegosztás! Eközben egy monopolegyetem irányítása mégse lehetne három-négy színház és színházi szakember monopóliuma! Egyetemről beszélünk vagy színházak stúdiójáról? Vidnyánszkyt most azért kell utálni, mert senkit nem rúgott ki, és így nagy a zavar. Hogy végig lehetne vinni az eddigi professzorokkal még a most felvetettek osztályait is? Bénítóan fair eljárás, arcpirítóan hosszúra hagyott, akár ötéves átmeneti idővel, ezt nem szabad elvinni szárazon! Mutassa meg a diákság a Forradalmi Ifjúsági Napok e pazar különkiadásán (ha már az augusztusi érzékenyítésen oly jól megtanulta), hogy csak 20-30-40 éve ott tanító mesterektől óhajt tanulni. Megáll az idő: és ugyancsak boldogok lehetnek ugyanezen – valóban nagy tudású! – színházi személyiségek, hogy nem most fiatalok, mert pl. gyenge 35 évesen az árpádsávos kordonszalagon se jutnának át, nemhogy a katedráig! Azért, ha ez nem gáz… akkor mi? Én még csak annyit kérdezek Tőled, Balázs, aki a magyar hallgatók érdekét véded: német diákjaidnak meséltél-e az ukrán nyelvtörvényről? A szlovák állampolgársági törvényről? Az erdélyi kulturális autonómia – egyébként idehaza összparlamenti támogatottságú – ügyéről? Ezekért is kiálltok egy jóféle demonstrációval? Vagy tényleg csak egyféle nézetet értékesítesz nekik a magyarság védelme kapcsán? Aki valamit árul, az bizony, folyamatos melléknévi igenevet használva, öööö, micsoda is?
5. „… Szakmailag valóban átgondolt változásokhoz elsősorban időre, pénzre, szakszerű gondolkodásra volna szükség. Ehelyett azt a tendenciát látni, mint a pártállami időkben, amikor a péklegényből lett hirtelen a trolibuszgyár elnöke.”
Nem tudom, kire utalsz. Mindenesetre a Te operaházi főnököd, akivel együtt pályáztatok, KISZ- és MSZMP-titkárként fungált, sok mindenhez volt köze, de klasszikus zenéhez, operához és baletthoz pont semmi, természetesen így lett a főigazgatód, épp 2006 őszén, amikor Hillernek elege volt már belőle, és ex-államtitkár/miniszteri biztosként is sikerült elbuknia a szolnoki polgármesterséget. (Sokat elmond a kiváló szocialista újkorászról is, hogy épp annyira becsülte az Operát, hogy elfekvőnek jó lesz.). Ez a pártállamizás és péklegényezés full MSZMP-s háttérrel azért mégiscsak kemény. Vagy kinek akartál beszólni?
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
6. „Nincs aktuális felkérésem.” (kérdésre, van-e meghívása az Operától? – ÓSz)
Régebben legalább azt nyilatkoztad, mindig későn kérünk fel, csak egy évvel a premier előtt. Ma már egyszerűbb a visszautasított meghívásokat elhallgatnod. Nézd csak, 2015. február 6-án interjú jelent meg a Népszavában, a Rólad szóló Bóta Gábor-kérdéstől mutatom, mit válaszoltam:
„- Turandoton voltam az Erkelben, és látszott, hogy tényleg sok olyan ember jött örömmel, aki az operaházi jegyárakat nem engedheti meg magának. Ugyanakkor, aki a produkciót színpadra állította - feltehetően a legjobb magyar operarendező, Kovalik Balázs -, furcsa módon nem rendez az Operaházban, ahol korábban vezetői pozícióban is volt. Sőt, a produkció felújító próbáira sem hívták meg, telefont kapott egy hölgytől, hogy az illető végzi el ezt a munkát.
- Az, hogy játékmester újítja fel a darabokat, az egész operai világban gyakorlat, a rendezők sehová sem járnak vissza évekkel később.
- Akkor kérdezhetem azt is, hogy miért nem rendez Kovalik Balázs?
- Nyilván azért, mert nem akar itt rendezni. Most is van nála megbízás a Hovanscsinára, Kovács János vezényelné. De felkínáltuk neki A bolygó hollandit, Az árnyék nélküli asszonyt. Én Balázst nagyon szeretem, de rimánkodni nem fogok.
- Személyesen felhívta?
- Igen nehéz vele kontaktusba lépni, felhívni például effektíve lehetetlen. Már azért is kicsit rosszízű a kérdés, bocsásson meg, mert öt-hat rendezését játsszuk, ezzel ő az abszolút „bajnok” a mostani repertoárban, és természetesen utaljuk a jogdíjakat is. Nyilván oka van annak, hogy nem akar jönni, de ez az ok én biztosan nem lehetek.
- Mondjuk, olyan helyzet teremtődött, hogy neki és Fischer Ádám nemzetközi hírű karmesternek távoznia kellett a házból.
- Mindkét eset a baloldali kormány által kinevezett Vass Lajos főigazgatásának idején történt, nem tudom kommentálni. Viszont a Hovanscsina rendezésére most is várjuk a választ: ki van nyújtva a kéz.”
7. „… A 80-as, 90-es években még több olyan világsztárja volt a budapesti Operaháznak, akik rendszeresen jártak külföldre. Ilyesmiről manapság, egy-két kivételtől eltekintve, nemigen beszélhetünk, mint ahogy társulatról, műhelymunkáról, innovatív, szenzációszámba menő produkciókról sem.”
Csak jelzem: akinek ma a világot kellene járni, az az operaénekes mind Kovalik Balázs zeneakadémiai tanári évei alatt szerzett diplomát – az ő osztályában. Erről ki tehet? Szerintem egyébként nem Te, Balázs, sőt, szerintem még a helyzetértékelésed sem igaz, mert bizony, vannak ma is remek énekeseink, legfeljebb nem rohangálnak keresztül-kasul a világban, nekem pl. fontos, hogy idehaza énekeljenek. Marton Éva pedig Marton Éva előtt sem volt, esélyes, hogy darabideig utána se lesz – már amennyiben tényleg világsztárt keresünk. Ami pedig a többi állítást illeti: mennyire őszintén kéred rajtunk számon a szó szoros értelmű társulati létet? Te nem kínlódtál ugyanúgy a magánénekesi közalkalmazással? Léptettél státusba újakat? Nem építettél le sokakat? És vajon vettetek-e fel 500 kollégát, mint 2013-tól a „leépítők”?
Vajon miféle műhelymunkát hiányolsz? Láttad talán, hogy Műhelyházat építettünk, hogy legyen hol alkotni, próbálni, rétegdarabokat előadni is? Ha Neked is hiányzott, míg nem volt, felszólaltál miatta? Vagy jó volt próbateremnek a lelakatolt és életveszélyesnek hazudott Erkel Színház is? Baj, hogy egy másik kormányzat fontosnak érezte és forrást adott rá? És az nem tűnt fel, hogy az Operaház épületének már a Te idődben véres volt a torka? Felszólaltál miatta? Vállaltátok a vele járó plusz munkát és felfordulást? Baj, hogy egy másik kormányzat fontosnak érezte és forrást adott rá? És ha innovatív előadásokat hiányolsz, azt mégis, hogy teheted a repertoárunk ismerete nélkül? Mennyire zavar egy komoly német egyetemi tanárembert, hogy amiről kinyilatkoztat, azt nem is látta?
Kovalik BalázsFORRÁS: OPERA.HU
8. „… Az, hogy az Operaház több mint egymilliárd forintért két hétre bevásárolta magát egy New York-i színházba, ahol vattázott fél házak előtt tartott előadásokat, nem azt jelenti, hogy a világnak tudomása van rólunk, hanem hogy a saját pénzünkön próbálunk reklámot csinálni magunknak itthon.”
Balázs, tényleg mindent, amit rosszindulatú pletykákból hallasz, tényként lenyilatkozol? Művésznek luxus a forráskritika, egyetemi professzor ilyet megtehet? A New York-i vendégjátékunkat gyepálod: mondd, tudnak-e vattázott fél házak (gondolom, az akkor nulla forintos házat jelent pénzügyileg) 8 este alatt 100 milliós bevételt hozni? Neked ez mikor sikerült? Mennyire volt fontos Bartókot végre magyar színpadi előadásban játszani a tengerentúlon? Meg Vajda Marióját, azt is Galambos Péter rendezésében? Vagy a Bánk bánt megmutatni a világnak, Vidnyánszky Attila Bánkját? Fontosak a nevek, Te pontosan érted. Vagy a 2010-es Erkel-emlékévet megszervezni, mert az még a Ti dolgotok lett volna…
9. „… Ahogy a japán vagy arab országokban tett turnék sem azt jelentik, hogy a nemzetközi opera vérkeringésének fontos részét képezné a budapesti Operaház.”
Ha a japán turnék, arab országokba vitt vendégjátékok nem számítanak, talán a külhoni turnéink sem, a belföldi misszióink pedig az „ugyan már” kategória. De Te hova is vitted el az Operát? ………………………………………………………………………………………………………………………(Itt kihagyok egy sort, biztos megtelik.) És mondd, Te vajon belekerültél-e a nemzetközi operavilágba, jelentsen bármit is ez a jelző? És ha véletlenül mégsem – bár egy korábbi cikkben „világhírűnek” nevez a HVG –, attól még tehetséges rendezőnek tartod-e magad? Ugyanis én akkor is.
10. „De igazából a hazai kultúrpolitikának sem fontos az operajátszás már évtizedek óta. Már akkor se volt.”
Te voltál akkor az Opera művészeti vezetője: megszólaltál-e 2007-ben az Erkel Színház bezárásakor kultúrpolitikailag? Hogy lehet, hogy Gyimesi Endre zalaegerszegi polgármesterre emlékszem, aki interpellált miatta az országgyűlésben, Rád pedig, a pesti művészeti igazgatóra nem? Sajnáltad-e a kiszorult nézőket, a kispénzűeket, a vidékieket, a magyarokat? Hol, mikor, és miért nem? Pedig a Te működésed fél lábát is levágták ezzel, vagy tán tehernek élted meg, és felszabadultál az amputációval? Eszedbe jut-e néha, mihez asszisztáltál, amikor félévente ilyeneket jelentesz ki az itthon hagyott sajtóban, a generálszószt, az Opera presztízsének alattad, de nem feltétlen miattad megélt mélypontját ránk is kiterjesztve? Nem mondhatom, hogy mi, az Opera, sőt, a kicsivel írott opera, a műfaj a világ legfontosabbja volna. Nem vagyunk azok, de Balázs, mi itthon élünk, és ha például éppen mi, operás operátorok a Mentőszolgálatnál segítünk, pont nem gondolom azt, hogy MINDEN elé soroljanak minket. A józanság nincs tiltva művészek számára sem, de tények és fejlesztések sora szól amellett, hogy 2010 után a kultúrpolitika igenis az Opera pártjára állt. És még úgy se könnyű, de mi az? Talán a partvonalról megmondani a frankót, az nem lehet nagyon nehéz. Viszont ettől még épp elég rossz lehet Neked, Balázs.
De tudod mit? Aki politizál, az politikus. Mi az Operában nem játszunk parlamentesdit, anno direktben Ti sem csináltátok, Medveczky Ádám és Kiss-B. Atilla szintű elkötelezett művészek is lehetőséghez jutottak. Viszont Téged most politikusként érzékellek. Mégis, hadd lássam inkább Benned a rendezőt. Ugyan már, Balázs! Mutassunk példát, a kereszténységben mindig ott egy újabb esély: holnaptól megint kinyújtom a kezem, és az e-mail címedre kapsz egy 2023 januárjára szóló felkérést. Muszorgszkij-remekmű, Hovanscsina, az a verzió, ahogy Kovács Jancsival oly rég megbeszéltétek. Vajon találkozunk-e a senkiföldjén, művészetet művelni?
Néném elnézését kérem, juttassa el e levelet a célszemélynek!
„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!”
Szilveszter
Nekem ez a normális. Hajlamos vagyok túlreagálni dolgokat, ez is egy ilyen volt.
Azt nem mondtam, hogy nem fogok többet egyébként kommentelni. :P
Őszinte tiszteletem. Meghajolni mások ellenkező véleménye előtt nem könnyű. Egyértelműen megfogalmazott bocsánatkérése ritka, mint a fehér holló.
Mai hír az interneten:
A Magyar Állami Operaház két olyan, korábban elhalasztott októberi premier megtartásáról döntött, amik nem igényelnek nagy előadói apparátust, így próbáik a megfelelő óvintézkedések mellett, szűk körben, a csoportos művészeti tárak elhalasztott összpróbáitól függetlenül is megtarthatók.
Két, korábban elhalasztott októberi premier megtartásáról döntött a Magyar Állami Operaház. Ezek egyike sem igényel nagy előadói apparátust, a próbáik a megfelelő óvintézkedések mellett, szűk körben is megtarthatók. Az egyik ilyen előadás a Keszei Bori címszereplésével, Bella Máté új hangszerelésével Monteverdi Poppea megkoronázása című operája, amelyet október 10-é mutatnak be. A másik pedig egy nappal később Kovács András Péter „karanténslágerére”, illetve az Animal Cannibals zenéjére készült két táncmű, amelyeket a Magyar Nemzeti Balett ad elő. Vetési Adrienn Itthon maradok és a Sarkissova Karina Joyful! című koreográfiái október 11-től láthatók. A műsorban fellép Kovács András Péter, Kozma Orsi, Jónás Gabriella és Tibes is. Mindegyik bemutató helyszíne az Eiffel Műhelyház Bánffy Miklós terme lesz.
Bízunk benne, hogy ezeket meg tudják tartani - talán javul a járványhelyzet...Szívből kívánok minden közreműködőnek jó egészséget.
Nagyon helyesen teszi.
Rendben, akkor elnézést mindenkitől, visszavonulót fújok. Nekem az a véleményem, hogy egy fórum elsősorban (nem kizárólag) vitára, beszélgetésre, eszmecserére való, persze ahhoz kell, hogy valaki földobjon témákat, melynek vonalára felülnek a többiek. Én sajnálom, hogy ez csak a politikai témáknál van tartósan így.
Nagy Katalinhoz csatlakozva engem sem zavar a két említett "attitűdje". Sok érdekes interjút, cikket tesznek fel, amiket egyébként nem olvasnék és a beszámolóikat is szeretem. Kérdezni is akartam: nevesíthetők-e a "sokak", vagy a láthatatlan sokakra hivatkozás a vélemény megalapozottságát hivatott elősegíteni?
A viták elmaradásának szerintem semmi köze a két említett posztolóhoz. Inkább van köze az elfogadhatatlan vitastílushoz, ahhoz az igyekezethez, hogy a más véleményt leírókat személyükben sértsék meg vagy jobb esetben lesajnálják. Ez általában nagyon nem hiányzik az embernek ugyanis.
Nem leszek túl hosszú ... ellentétben a maratoni friss Tatjána-levéllel. Tán még a ténta is kifogyott Főigazgató Úr pennájából, mire befejezte.
a) Udvaros Dorottya egyike volt azoknak a művészeknek, akiket SZFE javasolt a kuratóriumba. Ő sem lett tag .. ahogy a többiek sem. Tag lett viszont olyan személy, aki jelentős szakmai sikerei mellett a legmagasabb szinten bekötött családi nexust is fel tud mutatni. Nem csekély előny. "Gergényi-szerű belügyminiszter"-kiszólását tekintsük bakinak: "Gergényi" ui. soha nem volt belügyminiszter. Erről és történelmi személyek emlegetéséről -Pap Jánostól Hitlerig- ennyit.
b) Kovalik MÁO-ra vonatkozó állítását, "..az Operaház több mint egymilliárd forintért két hétre bevásárolta magát egy New York-i színházba, ahol vattázott félházak előtt tartott előadásokat ... a saját pénzünkön próbálunk reklámot csinálni magunknak itthon..." - fentieket nem cáfolja Főig. Úr, csupán egy nagyvonalúan odavetett "8 este alatt 100 milliós bevétel"-csatakiáltással eltereli. Arról valóban lehet vitázni, hogy a nemzetközi opera vérkeringésének fontos részét képezi-e egy japán turné, de az nem vitás, hogy az arab országok nem keringenek a nemzetközi opera vérében. Remélem, a kiutazók illő (!) gázsija, napidíja és a világlátás öröme legalább megvolt.
c) Főig. Úr ezidáig elég visszafogott volt SZFE vs V.A. ügyben. Most ébredt fel vagy most ébresztették fel valahol: riadó! Elvégre MÁO és a Nemzeti Színház két "szomszédvár", két nemzeti testvérintézmény vagy mi a búbánat...a Kovalik-interjú ebből a szempontból nem is jöhetett számára jobbkor: végre egy Prügelknabe. Ha őt püföljük, ért a szóból más is, odafönt is. Mármint az(ok), aki(k)nél jó pontokat lehet azaz kell szerezni. Ne feledje: MÁO felújítását már kivették a kezéből. Még a bársonyszék is meginoghat, ha nem zárkózik fel kellően-időben a háttérhatalom-libernyák brancs elleni harcban. "Rossz lehet Neked Szilveszter Balázs."
Tegnap még azt gondoltam, hogy nem szólok hozzá. Legyen ilyen vélemény is, ezt is elbírja a fórum. Most viszont már nem szeretnék hallgatni, nehogy olybá tűnjék, hogy nem akarok/merek szólni. David28-cal ellentétben én nem vindikálok magamnak semmilyen képviselet, sem sokakét, sem kevesekét, csak a magam nevében nyilatkozom. Engem nem zavar sem ED, sem Búbánat attitűdje. Ha valamilyen idézet, műsorközlés stb. nem érdekel, nem olvasom végig.
Nem mindenkit, csak azt a ket embert, akiknek az attitudje zavar. Es nem csak engem, hanem sokakat, csak eddig nem akartak\mertek szolni nekik. Ketlem, hogy ettol barmi is valtozni fog, de nekem jol esett leirni, ha masok nem tettek meg.
Ókovács Szilveszter Főigazgató Úr szokásos, következő 152. „Tatjána levelében” reagált a K.B. interjúban foglaltakra.
Isaac Asimov Alapítvány trilógiájában ír egy számítógépes programról, amely egy adott szövegből kigyomlálja a töltelékszavakat, a téma szempontjából lényegtelen információkat, a szokásos szólamokat, hogy az emberek továbbiakban csak a tényleges mondanivalóval foglalkozhassanak.
Meggyőződésem, ha ezt az elképzelt programot alkalmazzuk a hivatkozott „levélre”, akkor nem maradna szinte semmi sem.
Tényleg nem értem: az Operaház vezetője nagyműveltségű ember, énekesként még a szakmához is ért, ezt senki nem vonhatja kétségbe.
Akkor miért kell egy régebbi sportminiszterről, Hitlerről, Sztálinról, Udvaros Dorottyáról írnia?
Miért nem lehet a tényleg szűken vett szakmáról, az Operaházról írni? Miért nem lehet szakmailag, nem pártideológia alapján, elmagyarázni, indokolni a jelenlegi operai működést?
Tényleg nem értem.
Kedves Dávid, talán kicsit lassabban az agyarakkal! Idejössz, kiosztasz mindenkit, ezek után mit gondolsz, kinek lesz kedve beszélgetni, vitázni veled?
