Bejelentkezés Regisztráció

Jules Massenet ! Ki ismeri ?


320 Búbánat 2024-03-16 10:53:09

A Bartók Rádió mai operaközvetítése (19.00 - 21.32

Bemutatásának 130. évfordulóján 

Jules Massenet: Thais (Párizs, Opéra Garnier, 1894. március 16.)

Háromfelvonásos opera

Szövegét - Anatole France azonos című műve nyomán - Louis Gallet írta

Vez.: Yves Abel

Km.: Bordeaux-i Opera Énekkara (karig.: Günter Wagner),

Bordeaux-i Aquitaine Nemzeti Zenekar

Szereposztás:

Thais - Renée Fleming (szoprán)

Athanael - Thomas Hampson (bariton)

Nicias - Giuseppe Sabbatini (tenor)

Palémon - Stefano Palatchi (basszus)

Varázsló - Elizabeth Vidal (szoprán)

Crobyle, szolga - Marie Devellereau (szoprán)

Martyle, szolga - Isabelle Cals (mezzoszoprán)

Apácafőnöknő - Enkelejda Shkosa (mezzoszoprán)

Nicias szolgája - David Grousset (bariton)

Szerzetesek - Olivier Schock, Bernard Mansencal, Bruno Moga, Loic Cassin, José Luis Victoria 


319 Búbánat 2023-09-22 18:29:11

A Bartók Rádió ma esti operaközvetítése, 19:48 - 22:00

Jules Massenet: Werther

 Négyfelvonásos opera

 Koncertszerű előadás hangfelvétele

 (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2023. február 22.) 

Szövegét - Johann Wolfgang von Goethe Az ifjú Werther szenvedései

c. regénye nyomán - Édouard Blau, Paul Milliet és Georges Hartmann írta

 Vezényel: Vashegyi György

 Km.: Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola növendékei (karig.: Sapszon

Borbála és Tóth Márton),

 Nemzeti Filharmonikus Zenekar

 Szereposztás: 

Charlotte - Véronique Gens (szoprán)

Werther - Tassis Christoyannis (bariton)

Sophie - Hélene Carpentier (szoprán) A

lbert - Thomas Dolié (bariton)

A tiszttartó - Matthieu Lécroart (basszbariton)

Schmidt - Artavazd Sargsyan (tenor)

Johann / Brühlmann - Laurent Deleuil (bariton) 


318 Búbánat 2023-02-25 10:18:44

Ma esti operaközvetítés

18.55 – 21.12 Bartók Rádió

Jules Massenet: Thaïs

Háromfelvonásos opera

Szövegét - Anatole France regénye nyomán - Louis Gallet írta

Vezényel: Pierre Bleuse

Km. a Francia Rádió Kórusa (karig.: Marc Korovitch) és a Francia Nemzeti Zenekar

Szereposztás:

Thaïs – Ermonela Jaho (szoprán),

Athanaël, fiatal cönobita szerzetes – Ludovic Tézier (bariton),

Nicias, alexandriai ifjú – Pene Pati (tenor),

Palémon - idős cönobita szerzetes – Guilhem Worms (basszbariton),

Myrtale, rabszolganő – Cassandre Berthon (mezzoszoprán),

Crobyle, rabszolganő – Marielou Jacquard (mezzoszoprán),

Albine, zárdafőnöknő – Marie Gautrot (mezzoszoprán),

Cönobita szerzetesek – Pascal Bourgeois (tenor), Pierre Benusiglio (basszus)

Párizs, Théâtre des Champs-Elysées, 2022. április 9.


317 Búbánat 2022-08-16 08:58:05

Bartók Rádió ma esti operaközvetítése

19:00 – 19.30 Prológ

Jules Massenet: Manon 

A mikrofonnál: László Ferenc

19.35 – 22.13 Jules Massenet: Manon 

Ötfelvonásos opera

Szövegét – Antoine François Prévost nyomán – Henri Meilhac és Philippe Gille írta

Vezényel: Michel Plasson

Km.: Toulouse-i Capitol Színház Ének- és Zenekara (karigazgató: Guy Lhomme)

Szereposztás:

Manon – Ileana Cotrubas (szoprán),
Des Grieux lovag – Alfredo Kraus (tenor),
Lescaut – Gino Qulico (bariton),
Des Grieux gróf, a lovag apja – José van Dam (basszbariton),
Guillot de Morfontaine – Charles Burles (tenor),
De Brétigny – Jean-Marie Frémeau (bariton),
Poussette, színésznő, Manon barátnője – Ghylaine Raphanel (szoprán),
Javotte, színésznő, Manon barátnője – Colette Alliot-Lugaz (szoprán),
Rosette, színésznő, Manon barátnője – Martine Mahé (mezzoszoprán),
Kocsmáros – Jacques Loreau (tenor),
1. katona – Roger Trentin (basszus),
2. katona – Laurent Jean Melac (bariton)


316 Búbánat 2021-12-21 18:50:02

Bartók Rádió ma esti operaközvetítése

19:00 - Prológ 

Jules Massenet: Werther

A mikrofonnál: László Ferenc

Szerk.: Ottmár Dávid

19:30 - Hírek 

19:35 - Jules Massenet: Werther 

Négyfelvonásos opera

Szövegét Johann Wolfgang von Goethe nyomán Edouard Blau, Paul Milliet és Georges Hartmann írta

Vez.: Bertrand de Billy

Km.: Bécsi Állami Operaház Zenekara és Gyermekkara

Szereposztás:

Werther – Piotr Beczała (tenor),
Charlotte – Gaëlle Arquez (mezzoszoprán),
Sophie – Daniela Fally (szoprán),
Albert – Clemens Unterreiner (bariton),
Az intéző – Hans-Peter Kammerer (basszus),
Az intéző barátai: Schmidt – Andrea Giovannini (tenor), Johann – Michael Rakotoarivony (bariton)


(Bécs, Staatsoper, 2020. december 14.


315 Búbánat 2021-11-27 18:37:31

Bartók Rádió ma esti operaközvetítése

19:00 – 21.58 EBU Opera

Jules Massenet: Manon 

Ötfelvonásos opera

Szövegét – Antoine François Prévost nyomán – Henri Meilhac és Philippe Gille írta

Vezényel: Dan Ettinger

Km.: Párizsi Operaház Énekkara (karig.: José Luís Basso) és Zenekara

Szereposztás:
Manon – Pretty Yende (szoprán),
Des Grieux lovag – Benjamin Bernheim (tenor),
Lescaut – Ludovic Tézier (bariton),
Des Grieux gróf, a lovag apja – Roberto Tagliavini (basszus),
Guillot de Morfontaine – Rodolphe Briand (tenor),
De Brétigny – Pierre Doyen (bariton),
Poussette – Cassandre Berthon (szoprán),
Javotte – Alix Le Saux (mezzoszoprán),
Rosette – Jeanne Ireland (mezzoszoprán),
Kocsmáros – Philippe Rouillon (bariton),
1. katona – Julien Joguet (basszus),
2. katona – Laurent Laberdesque (bariton)

(Párizs, Bastille Operaház, 2020. február 29.)


314 Búbánat 2021-02-27 18:30:47

2021.02.27  19:00 - 21:26  Bartók Rádió

Közvetítés a New York-i Metropolitan Operaházból

Jules Massenet: Hamupipőke  ("Cendrillon" - 1899)

Négyfelvonásos opera

Szövegét - Perrault meséje nyomán - Henri Cain írta

Vez.: Bertrand de Billy

Km.: a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara

Rendező: Laurent Pelly

Szereposztás:

Hamupipőke - Joyce DiDonato (mezzoszoprán),

A herceg - Alice Coote (szoprán),

A tündér - Kathleen Kim (szoprán),

Pandolfe tanácsos, Hamupipőke apja - Laurent Naouri (basszus),

Madame de la Haltiere, Hamupipőke mostohája - Stephanie Blythe (alt),

Noémie, Hamupipőke mostohatestvére - Ying Fang (szoprán),

Dorothée, Hamupipőke mostohatestvére - Maya Lahyani (mezzoszoprán),

A király - Bradley Garvin (bariton),

Első miniszter - Jeongcheol Cha (basszbariton)

Ceremóniamester - David Leigh (bariton),

Dékán - Petr Nekoranec (tenor),

Szellem és Ifjú hölgy - Rosalie Sullivan (szoprán),

Lianne Coble (mezzoszoprán),

Ifjú hölgy - Marie Te Hapuku (szoprán),

Szellemek - Sara Heaton, Anne Nonnemacher, Christina Thomson Anderson (szoprán), Elizabeth Brooks (mezzoszoprán),

(2018. április 28.)


313 Búbánat 2020-09-12 07:02:55

2020.09.12  19:00 - 21:20  Bartók Rádió

Közvetítés a New York-i Metropolitan Operaházból

Jules Massenet: Thais

Háromfelvonásos opera

Szövegét - Anatole France regénye nyomán - Louis Gallet írta

Vezényel: Emmanuel Villaume

Km.: New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara (Karig.: Donald Palumbo)

Rendező: John Cox

Szereposztás:

Thais - Ailyn Pérez (szoprán),

Athanaël, fiatal cönobita szerzetes - Gerald Finley (bariton),

Nicias, alexandriai ifjú - Jean-Francois Borras (tenor),

Palémon - idős cönobita szerzetes - David Pittsinger (basszus),

Myrtale, rabszolganő - Megan Marino (mezzoszoprán),

Crobyle, rabszolganő - France Bellemare (mezzoszoprán),

Albine, zárdafőnöknő - Sara Couden (mezzoszoprán),

La Charmeuse, táncosnő - Deanna Breiwick (szoprán),

Nicias szolgája - Jeongcheol Cha (bariton),

Cönobita szerzetesek - Daniel Clark Smith, Patrick Miller, Marco Antonio Jordao (tenor), Edward Hanlon, Mark Sullivan (basszus)

(MET, 2017. november 11.) 


312 Búbánat 2020-05-12 10:30:59 [Válasz erre: 311 Ardelao 2020-05-12 06:50:04]

LE MAGE

Opéra en 5 actes et 6 tableaux

Composer : Jules Massenet (1842–1912)

Libretto : Jean Richepin

First performance : Opéra de Paris, 16 March 1891

Catherine Hunold, soprano: Anahita

Kate Aldrich, mezzo soprano: Varedha

Luca Lombardo, tenor: Zatastra

Jean-François Lapointe, baritone: Amrou

Marcel Vanaud, bass: Le Roi d’Iran

Julien Dran, tenor: Touranian Prisoner

Florian Sempey, bass: Touranian Chief

Florian Sempey, bass: Hérault

Conductor : Laurent Campellone

Chœur Lyrique et Orchestre Symphonique Saint-Étienne Loire

Saint-Étienne, 2012

Ez a Massenet-operaritkaság  CD-n  kijött, megvan nekem,  több részlete a youtube-on is megtalálható - érdemes belehallgatni:

Jules Massenet – LE MAGE - ‘Ah! Parais!’ (Luca Lombardo)

Acte II – troisième tableau : ‘Ah ! Parais !’ Zârastra asks Anahita to remove her veils, and claims her as his prize.

Zarâstra (tenor) : Luca Lombardo

Jules Massenet – LE MAGE - Acte III – ‘Sur la montagne sacrée…’ (Luca Lombardo)

Zarâstra is now a magus. With his disciples, he prays to Ahura Mazda.

Zarâstra (tenor): Luca Lombardo

Jules Massenet – LE MAGE – ‘Lâ leïa…par les monts, par les vaux’ (Julien Dran, Florian Sempey)

Acte I : ‘Lâ léï a…par les monts, par les vaux’ In Zarâstra’s camp, the Turanian captives lament their defeat by the Persians, and curse Amrou, high priest of the Daevas, who encouraged them to fight but has now gone over to the other side.

Un prisonnier touranien / A Touranian prisoner (tenor) : Julien Dran

Un chef touranien / A Touranian chief (bass): Florian Sempey

Jules Massenet – LE MAGE – Duo: ‘Où fuis-tu, Varedha’ (Jean-François Lapointe, Kate Aldrich)

Acte II – ‘Où fuis-tu, Varedha…’ Amrou and Varedha plot against Zarâstra.

Amrou, grand-prêtre des Dévas / high priest of the Devas (bass): Jean-François Lapointe

Varedha, fille d’Amrou et prêtresse de la Djahi / his daughter and priestess of the Djahi (soprano): Kate Aldrich

Jules Massenet – LE MAGE - ‘Grand Roi, dans un instant’ (Florian Sempey)

Acte II – troisième tableau : ‘Grand Roi, dans un instant…’ In the royal square in Bakhdi, the herald displays Zârastra’s captives and prizes to the King of Iran.

Un héraut / A herald (bass) : Florian Sempey


311 Ardelao 2020-05-12 06:50:04

A 178 éve született Massenet emlékére

 

„Párisi tárca.
 

Massenet «Le Mage»

A párisi nagyopera utolsó premierje nagy sikert szerzett az opera igazgatóságának, mert a kiállítás valóban fényes és rendkívüli; de csak kevés dicsőséget juttat Massenet-nek és Richepin-nek, mert sem a szöveg nem eléggé drámai, sem a zene nem eléggé eredeti.

A költő és zeneszerző Ázsia távoli vidékére röpítettek bennünket és a regékben gazdag őskor egyik rejtélyes hősét mutatták be. A hajdani Baktriát tették a cselekmény színhelyévé és szebb Baktriát a legcsapongóbb képzelet sem tudna maga elé varázsolni. A régi és igazi Baktria bizonyára távolról sem volt olyan szép és elbűvölő, mint a milyennek a nagyopera deszkáin tüntették föl.

Ha a szépművészetek minisztere az opera igazgatósági kérdés eldöntését attól tenné függővé, hogy a ki a legszebb Baktriát tudja színre hozni, az lesz a jövendőbeli nyertes, úgy Guillard és Ritt urak bizonyára nagy könnyűséggel legyőznék vetélytársaikat. Guillardnak különben e-nélkül is igen jól állnak az ügyei.

«Le Mage», (A mágus) egy varázsütésre megváltoztatta a helyzetet. Így tett ő hajdanában is, több ezer évvel ezelőtt, mert ez a mágus senki más, mint Zoroaster, vagy amint Richepin elnevezte: Zarastra, a vitéz iráni tábornok. Megmaradok e kifejezésnél, mert a szerzők is nagyon modern köpenybe bujtatták hősüket.

Az iráni tábornok kemény csatában legyőzte a turániakat és szétvervén hadaikat, zsákmányul ejtette táborukat és foglyává tette szép királynőjüket: Anahitát.

Csakhogy a győzőből ezúttal is legyőzött lett, mint annyi sokszor, mikor szépasszonnyal harcol a férfi. A diadalmas Zoroaster rabja lett a turáni királynő szívének, s mialatt a hadi foglyok gyászdalokat énekelnek, Zoroaster szerelmi vallomásokat tesz a fogoly királynénak. Anahita eleinte kosarat ad a szerelmes ellenségnek, de midőn Zoroaster esküt tesz arra, hogy csak azért viselt ellene háborút, hogy dicsőségre téve szert, fölemelkedhessék a királynő trónusáig; Anahita megbocsát a diadalmas győzőnek és kész a nejévé lenni.

Zoroaster ekkor nagy örömében átengedi az összes zsákmányt királyának s a maga számára csak szíve választottját kéri tőle. A király beleegyezik és Zoroaster most már boldog házasságra léphetne Anahitával, ha Varedha, a djahi papnő, ki az érzékiség istennőjét szolgálja, nem tárná fel Zoroaster előtt, hogy ő mennyire szereti.

Zoroaster azonban nem akar erről tudni és eltaszítja magától. Varedha ekkor, az atyja tanácsára, azzal a cselfogással él, hogy azt hazudja: Zoroaster az ő jegyese, aki megígérte neki a házasságot. Igazi amerikai cselfogás.

Az iráni papok szintén hamis esküt tesznek amellett, hogy Varedha igazat állít. Iránia királya már most nem engedheti meg Zoroasternek a kért házasságot s Anahita is elfordul tőle. Zoroaster, átkozva Varedhát, a királyt és a maga kegyetlen sorsát, a pusztaságba menekül.

A harmadik felvonásban a szent hegyen találkozunk vele, hol egész lelkesedéssel szentelte magát Aurának, ki a tűz istene és Mazzdának, ki az igazság istene. Körülötte vannak tanítványai, kik szent áhítattal hallgatják tanait.

A tanítványok elvégezve szent énekeiket, egymásután vonulnak el, s ő magára marad, de nem sokáig, mert megérkezik hozzá Varedha s megújítja előtte szerelmi vallomásait. De a mágus állhatatos marad, és újra elutasítja magától az érzékiség papnőjét. E női kísértés változatos formában majd minden vallásalapító életében előfordul.

A negyedik felvonás az érzékiség istennőjének ünnepe, melyet nagy balett nyit meg és a király lakodalmi pompája fejez be. Az iráni király ugyanis maga szintén szépnek találta a fogoly királynőt és azt a vele való egybekelésre kényszeríti. De a kényszer sohasem volt jó házasságszerző. Anahita vonakodik, mert ő csak Zoroastert szereti. A győztes király azonban, annak dacára is megtartja esküvőjét és papjai végrehajtják a templomi szertartást. De nem hoz rá szerencsét ez erőszakos ténye, mert Anahita hű turáni alattvalói ez alatt újra föllázadtak, felgyújtják a templomot és kiszabadítják Anahitát.

Az ötödik felvonás a leégett templom romjait tárja elénk. Minden összedőlt, minden csak rom. Csupán az élv szobra maradt épen. A földet holtak és élők takarják. Utóbbiak közt van Varedha is.

Zoroaster a pusztulás színhelyére érkezik. Ott hagyta a szent hegyet, mert Varedhának ama bosszútól sugalt szavai, hogy Anahita férjhez megy az iráni királyhoz, nem hagyták őt nyugodni. A mágus is, bárha csak istenének akart élni, mégis érzékkel és érzékeny szívvel bíró ember maradt, kire az Anahita elvesztése nagy fájdalmat mért. A templom romjai közt találja meg előbbi aráját, kivel remek szerelmi duóban biztosítják egymást érzelmük változhatatlanságáról. De a bosszús Varedha nem nézheti közönyös szemmel vetélytársnőjének e diadalát és az épen maradt élvbálványhoz esedez, hogy pusztítsa el Zoroastert és kedvesét. Istennője meghallgatja kérését, a lángok újra fellobbannak és emésztéssel fenyegetik a szerelemtől ittas párt. Ámde Zoroaster ekkor Amura Zarastahoz fohászkodik, hogy ha igazán szereti Mágusát, mutassa meg ezúttal s mentse meg őket. A jóság istene el is oltja a tüzet, az élv és gonoszság istennőjének szobra földre dől és Varedhát is maga alá temeti.

A jó ekképp diadalmaskodik a gonosz fölött.

Ez a «Mage» cselekményének rövid foglalatja és erkölcsi tétele.

Massenet e librettóban inkább a színek, mint a szenvedélyek elemeit találta meg. És ezért az egész opera a dekoratív hatásnak van szánva.

Massenet leginkább a mélyebb szenvedélyek kifejezéseiben szokott kitűnni, főleg pedig azokban, melyek közel járnak a rejtélyességhez. A «Herodias» és a «Maria-Magdalena» szerzője még az «Esclarmonde» varázslónő brutális vágyait is lángoló színekkel volt képes festeni, de a «Mágus» szerelme meglehetősen hidegen hagyta múzsáját. Nem is csoda, midőn a szöveg-költő olyan hálátlan helyzeteket nyújt. Például Varedha három felvonáson át hever a Zoroaster lábai előtt, aki visszataszítja őt minden megindulás, a szánalomnak minden legkisebb árnyéka nélkül. Massenet iparkodott ugyan tüzet gyújtani a szerencsétlen djahii papnő lényébe, de ez a mesterséges tűz hamar kialudt, mert Zoroastertől nem kapott táplálékot.

Minthogy pedig a Mágus egész cselekménye a Zoroaster-Anahita pár által képviselt Mazzda, azaz a jónak istene és az Amru-Varedha által képviselt Ariman, azaz a rossznak istene közti viadalon fordul meg; nem marad számunkra egyéb, mint állandóan megvetni a szép Varedhát, noha gyakran inkább a szánalom s néha az emberi részvét érzetét kelti föl bennünk.

Ez a lélektani ellenmondás nagyban megzavarja a néző gondolatát, s ezt az érzelmi diszharmóniát a Massenet legszebb akkordjai sem képesek ellensúlyozni.

Múzsája akkor sem képes a helyzet nehézségeit legyőzni, midőn Wagner Richardhoz közeledik. Sőt mennél inkább elwagneriasodik, annál véknyabb értékűvé lesz zenei tartalma.

Legszebb részei a kompozíciónak éppen azok, melyek a Massenet sajátos ihletének közvetlen és eredeti termékei. Ez az ihlet legszebben érvényesül a nemes szenvedélyek kitörését jelző helyzetekben, vagyis valahányszor Zoroastert és Anahitát együtt szólaltatja meg.

Leghatásosabbak: az első felvonásban a végső duója, a negyedikben a templomi jelenet és az ötödikben a füstölgő templomromok közti jelenet, midőn Anahita végre a Zoroasteré lesz. A partitúránál bizonyára ez a három duó a legbecsesebb része. S valószínű, hogy éppen ezek kerültek legkevesebb fáradságába, mert e duók egészen a maga szellemének közvetlen termékei. A többi részekben is van mit bámulni, de nem az eszmék eredetisége és nagysága, hanem a harmónia törvényeinek tudása és a kombinációk alapos ismerete végett. A zenei tudományt és tisztult ízlést bámuljuk tehát bennük; de ezek a tiszteletreméltó tulajdonok nem képesek az eredetiség hiányát pótolni s egészében véve a «Mágus» is olyan mű, melyből a zenészek tanulhatnak eleget, de a hallgatók nincsenek tőle elragadtatva eléggé.
Érdekes mű azonban mindenesetre. […]”

PESTI NAPLÓ, 1912.VIII.14. (63. Évfolyam, 191. szám)

*

A korabeli kritika teljes mértékben helytálló. Nem tartozik Massenet legjobb művei közé. De érdemes meghallgatni (aki szereti Massenet operáit), mert helyenként élvezetes dallamokat is hallhatunk. (Megj., A.)

Jules Massenet: Le Mage (1891) – Phil's Opera World

*

 

Massenet új operája.

Massenet Normandiának egy festői falujában Pourvilleben dolgozik új operáján, melynek címe «Le Mage». Egy kis szobában dolgozik naponta több órán át, a melynek ablakán a friss tengeri levegő behatol. A mester, ki különben a komponálásnál zongorát sohasem használ, annyira előrehaladt munkájában, hogy az új opera a legközelebbi télen valószínűleg be lesz fejezve. (NEMZET, 1889.VIII.3. /8. Évfolyam, 2488. szám)

*

 

 

 

 


310 Búbánat 2020-05-03 12:09:02

Jules Massenet: CENDRILLON

2017 im Theater Freiburg.

A Classica TV-csatorna sugározza ma 21.00 – 23.20 óra között

Cendrillon - Kim-Lillian Strebel
Madame de la Haltière - Anja Jung
Le Prince Charmant - Anat Czarny
La Fée - Katharina Melnikova
Noémie - Irina Jae Eun Park
Dorothée - Silvia Regazzo
Pandolfe - Juan Orozco
Le Roi - Jongsoo Yang
Le Surintendant des plaisirs - Naoshi Sekiguchi
La Doyen de la Faculté - Roberto Gionfriddo
Le Premier Ministre / La Voix du Héraut - Pascal Hufschmid
Six Esprits - Karen Job, Kyoung-Eun Lee, Daniela Meinig, Jelena Milović, Margarete Nüsslein, Narae Park

Opernchor des Theater Freiburg
Extrachor des Theater Freiburg
(chorus master: Bernhard Moncado)
Freiburg Philharmonic Orchestra
Fabrice Bollon, conductor

Barbara Mundel, stage director
Olga Mottastage director, set and costume designer
Dorothee Hoff, lighting designer
Graham Smith, choreographer


309 Búbánat 2020-03-18 13:05:31

Joyce DiDonato amerikai mezzoszoprán a szalonjában énekelt vasárnap Piotr Beczala lengyel tenorral részleteket Massenet Werther című operájából, élőben közvetítve a Facebookon és az Instagramon, felhasználva az alkalmat, hogy adományozásra szólítsanak fel a színházak és a zenekarok részére.

https://www.facebook.com/JoyceDiDonatoOfficial/videos/642998089610716/

#Werther excerpts - LIVE Part 2

https://www.facebook.com/JoyceDiDonatoOfficial/videos/werther-excerpts-live-part-1/529753421258350/?__so__=permalink&__rv__=related_videos

#Werther excerpts - LIVE Part 1


308 Búbánat 2020-02-15 16:22:04

Bartók Rádió mai operaközvetítése

19:00 – 22.00

Jules Massenet: Manon 

Ötfelvonásos opera

Szövegét - Antoine Francois Prévost regénye nyomán -Henri Meilhac és Philippe Gille írta

Vez.: Maurizio Benini

Km.: Metropolitan Operaház Énekkara (karig.: Donald Palumbo), Zenekara

Rendező: Laurent Pelly

Szereposztás:

Manon - Lisette Oropesa (szoprán),
Des Grieux lovag - Michael Fabiano (tenor),
Lescaut - Artur Ruciński (bariton),
Des Grieux gróf - Kwangchul Youn (basszus),
Poussette - Jacqueline Echols (szoprán),
Javotte - Laura Krumm (mezzoszoprán),
Rosette - Maya Lahyani (mezzoszoprán),
Guillot de Morfontaine - Carlo Bosi (tenor),
De Brétigny - Brett Polegato (bariton)
Kocsmáros - Paul Corona (basszbariton),
Két katona - Mario Bahg (tenor), Jeongcheol Cha (bariton),
Hang - Edyta Kulczak (mezzoszoprán)

(2019. október 26.)


307 Búbánat 2019-07-23 09:06:18

Hamarosan a Bartók Rádió sugározza:

09:30 - 10:00 Kritikus füllel

Jules Massenet: A Navarrai lány - kétfelvonásos opera

(Aleksandra Kurzak, Roberto Alagna, George Andguladze, Brian Kontes, Issachah Savage, Michael Anthony McGee - ének, New York Choral Ensemble, New York-i Operaház Zenekara, vez.: Alberto Veronesi)


A kiadványról Mácsai János, Molnár Szabolcs és Ujházy László beszélget.

Szerk.: Katona Márta 


306 nickname 2019-05-20 19:05:52 [Válasz erre: 304 Búbánat 2019-05-20 14:02:44]

Nem tudom, hogy a pécsiek mennyire imádják: mikor én voltam áprilisban a Manon pécsi előadásán, akkor elég foghíjjas volt a nézőtér. A nézőtéri ügyelők a harmadik emeltre jegyet váltottaknek ajánlgatták, hogy ülhetnek a földszintre is, mert van hely....


305 Búbánat 2019-05-20 15:54:02 [Válasz erre: 304 Búbánat 2019-05-20 14:02:44]

Gulyás Dénes operaénekessel, a Pécsi Nemzeti Színház operatagozatának zeneigazgatójával, rendezővel és tanítványával, a pécsi  Manon-előadás címszereplőjével, Tatai Nóra operaénekessel beszélget Nagy Ibolya, a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának szerkesztő-műsorvezetője -  ezen a héten minden nap.

de: 9.00 - 10.00

ism.: du.: 18.00 - 19.00


304 Búbánat 2019-05-20 14:02:44 [Válasz erre: 303 Búbánat 2019-03-14 20:49:26]

Nem tudom, hogy a következő operaévadban játsszák-e még Pécset az operát, mindenesetre visszatekintésül belinkelek két cikket:

 „2019. január 11-én este 7 órakor mutatták be Jules Massenet Manon című operáját, melyben közreműködik a Pannon Filharmonikusok és a Pécsi Nemzeti Színház Énekkara és Tánckara is. A francia nyelvű operát Gulyás Dénes, a színház operatagozatának vezetője rendezte, a karmester pedig Oberfrank Péter.

2019. 01. 13 pecsma.hu

A két főszereplő: Tatai Nóra (Manon) és Tötös Roland (Des Grieux)

"De miről is szól Massenet klasszikusa? Röviden egy fiú és lány vak, óriási szerelméről, és arról, hogy a mindent elsöprő szenvedély hogyan vezet bűnhöz, halálhoz.

Akár happy end is lehetne a két ifjú szerelmes kapcsolatának vége, de Manon és Des Grieux viszonyába belerondít a moralitás. A regény és az opera szerzőit, Prèvost abbét és Massenet-t az foglalkoztatta, hogy miként történhet meg jó emberekkel, hogy a szerelem vakká teszi őket a helyes és helytelen közti különbség felismerésére. A szenvedély, amely akár holtig tartó boldogságot is hozhatna, tragédiát szül a Manonban, és akármilyen komoran hangzik is ez, érdemes megnézni és elgondolkodni az erkölcsről megfogalmazott kérdésein.”

Fotók: pnsz.hu, Mihály László

"Ezt a darabot máris imádják a pécsiek, ne hagyjuk ki!"

"Jules Massenet: Manon -  a közönség lelkesen tapsolta meg a Pécsi Nemzeti Színház művészeit minden ária és nagyobb zenei lezárás után. A végén pedig éljenzett is. Mi is ott voltunk a premieren; beszámoló és kedvcsináló következik arról, miért érdemes megnézni az izgalmakban bővelkedő operát."

MANON – FRANCIA NYELVŰ OPERABEMUTATÓT TARTOTT A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ

Szinhaz.org - 2019 JANUÁR 19. SZOMBAT, 8:11

 


303 Búbánat 2019-03-14 20:49:26

Jules Massenet: Manon

opera francia nyelven magyar felirattal

Pécsi Nemzeti Színház

Bemutató dátuma: 2019.01.11. p

Nagyszínház

Előadások:

2019.04.13. szo | 19:00

Sipos László bérlet

Jegyvásárlás

2019.04.14. v | 19:00

Uray Tivadar bérlet

Jegyvásárlás

2019.04.30. k | 19:00

Eck Imre bérlet

Jegyvásárlás

 

Szereposztás:

        Napi szereposztás2019.04.13. szo | 19:002019.04.14. v | 19:002019.04.30. k | 19:00

Napi szereposztás

 

MANON LESCAUT

Tatai Nóra

MANON LESCAUT

Nemes-Horváth Orsolya

DES GRIEUX LOVAG

Tötös Roland

DES GRIEUX LOVAG

Bergovecz Dávid

LESCAUT, Manon unokafivére

Bognár Szabolcs

LESCAUT, Manon unokafivére

Major Attila

DES GRIEUX GRÓF, a lovag apja

B. Camino Manuel

DES GRIEUX GRÓF, a lovag apja

Kristóf István

GUILLOT DE MORFONTAINE, gazdag világfi

Győrfi István

DE BRÉTIGNY, adóbérlő

Kállai Gergely

DE BRÉTIGNY, adóbérlő

Tóth Pál Mátyás

POUSETTE, színésznő Manon barátnője

Breinich Beáta

POUSETTE, színésznő Manon barátnője

Németh-Nagy Johanna

JAVOTTE, színésznő Manon barátnője

Vermes Timea

JAVOTTE, színésznő Manon barátnője

Váradi Marianna

ROSETTE, színésznő Manon barátnője

Sárközi Edina

ROSETTE, színésznő Manon barátnője

Fertály Katalin

FOGADÓS

Orosz János

Díszlettervező

Horgas Péter

Jelmeztervező

Bujdosó Nóra

Jelmeztervező asszisztense

Istvánfi Fruzsina

Koreográfus, játékmester

Nagy Írisz

Zenei vezető

Oberfrank Péter

Korrepetitor

Horváth Judit

Rendezőasszisztens

Kiss Hédi

Ügyelő

Háber László


302 Búbánat 2018-08-20 13:43:30

Itt nyugszik Massenet

 

Égreville, Temető (Cimetière communal) Le Chemin de Saint-Marc 22. Franciaország, Île-de-France régió, Seine-et-Marne megye

Írta Kocsis Katalin

 

Papageno.hu - 2018. március 20

Égreville ma körülbelül kétezer lelkes település Franciaország szívében, Párizstól délkeletre, Fontainebleau közelében. Köztemetőjében nyugszik a nagy francia romantikus zeneszerző, Jules Massenet (1842–1912).

1899-ben vette meg az akkor 57 éves, nagy tekintélyű zeneszerző az égreville-i történelmi kastélyt. Élete utolsó nyarát is itt töltötte 1912-ben. Augusztus 9-én egészségi állapota miatt kénytelen volt haza, Párizsba utazni, hogy eljusson orvosaihoz, de már nem tudtak segíteni rajta. Néhány nap múlva, augusztus 13-án elhunyt. Kívánságának megfelelően a szeretett Égreville-ben temették el. Egyszerű, zene nélküli búcsúztatását a Szent Márton-templomban tartották, majd a kisváros temetőjében helyezték örök nyugalomra.

Itt nyugszik felesége is. Ő fiatal lányként Liszt Ferenc zongorista növendéke volt Rómában és éppen Liszt közvetítésével ott ismerkedett meg leendő férjével, a kezdő zeneszerzővel. Madame Massenet, Louise Constance de Gressy három és fél évtizeddel élte túl férjét: 97 éves korában, 1938-ban hunyt el.


301 Ardelao 2018-08-13 21:26:04 [Válasz erre: 300 smaragd 2018-08-13 18:09:01]

:-)

(Massenet levele a másvilágról.)

A nemrég elhunyt francia zeneszerző. Jules Massenet, tollforgató volt a szónak abban az értelmében is, amely nem vonatkozik kizárólag kottafejek pingálására. Egyik tanítványa és barátja, Xavier Leroux, összegyűjtötte és egy jelentékeny terjedelmű kötetben kiadta mestere hátrahagyott följegyzéseit, amelyek érdekes világításba helyezik a minden művészi és társadalmi esemény iránt érdeklődő komponista egyéniségét.

A kötet legérdekesebb fejezeteinek egyike az, amely a „Postumus” gondolatok címet viseli.

Ebben Massenet úgy írta le gondolatait, mintha a túlvilágról szólana, az emberekhez.  

«Elhagytam ezt a sárgolyóbist, — mondja Massenet — végre a csillagok ragyogó szférájában élek, ahol olyan pazar a világítás, hogy a nagy opera elbújhat mögötte, a dekoráció pedig minden kritikán fölül való, elsőrangú, amilyet én soha nem kaphattam odalenn a darabjaim díszletezéséhez. Milyen jó nekem, nem kell most már nap-nap után leveleket bontogatnom s válaszokat sem szükséges írnom, ami miatt az életem íze mindig keserű volt. És, oh, ah, újságok sincsenek, nem kell részt vennem disz-étkezéseken, nem muszáj udvariasnak lennem, s nem kell átdrukkolnom éjszakáimat a másnap megjelenő kritikák miatt. Olyan kitűnően érzem itt magam, hogy szívesen meghívnám magamhoz barátaimat, — de vajon jönnének-e? Amikor még éltem, azt kívántam, hogy egrevillei házam tájékán temessenek el, ahol kellemes, árnyékos csönd van, s ahol oly sok szép napot éltem át, részben jól, részben unatkozva, de mindig elégedetlenül az eredményekkel. Nos, ez a kívánságom nem teljesedett, valamint az a másik sem, hogy ne vonják be fekete posztóval a házam falát a temetésem idejére. Mire való ez a fekete-gyász, pláne a posztóval való gyászolás?

Volt egy pár barátom, ezek jöttek és bekopogtattak párisi lakásomon.

„Massenet úr nincs itthon?” — kérdezték, mire az én szolgám bizonyára így felelt:

„Nincs, kérem, elköltözött!” „A címét nem hagyta itt?” — érdeklődött tovább a barátom. „Nem kérem, nem közölte új címét!”felelte szolgám, és igaza volt, honnan tudta volna szegény feje, hogy hol lesz az ő gazdájának az új lakása a másvilágon, amelyben mellesleg szólva sohasem hittem. És végül, végül a színházban is szóba kerültem. Ott az első sorokban, meg a páholyokban is. Azt mondhatták. „No, végre. Most, hogy már meghalt ez a Massenet, remélhetőleg nem adják annyiszor a darabjait?” „Nem tudja — hangzott tovább a beszéd, — hogy van egy hátrahagyott műve is, tehát még ezzel is megkínoz majd bennünket.” „Oh, istenem, ne bántsuk szegényt! Nem volt rossz fiú, írt néhány jó szerepet, amikkel sikerem volt!”

Aki ezt az utóbbi kijelentést tette, színésznő volt s azt mondta annak idején, hogy örökké szeretni fog. No, de elég ennyi, most a másik oldalamra fordulok — pá, pá emberek, pá kedveseim — a viszontlátásra itt a másvilágon.»

 

PESTI HÍRLAP, 1912. szeptember 10.


300 smaragd 2018-08-13 18:09:01 [Válasz erre: 299 smaragd 2018-08-13 18:03:40]

Köszönöm szépen!


299 smaragd 2018-08-13 18:03:40 [Válasz erre: 298 Ardelao 2018-08-13 13:37:52]

Szellemi felüdülésként hatott rám ez az írás az augusztusi hőségben.


298 Ardelao 2018-08-13 13:37:52

Képtalálat a következőre: „Jules Massenet”

106 évvel ezelőtt, 1912. augusztus 13-án hunyt el Jules Massenet.

Hubay Jenő párizsi évei alatt ismerkedett meg az akkori francia zene körülrajongott mesterével, Massenet-val, és az ő segítségével elérte azt, amiért mindaddig hiába küzdött: a világhírt.

Hubay Massenet-val való találkozását így meséli el:

„[…] «Egy este a boulevarde-okon sétálgatva, a nagy opera színlapján akadt meg a szemem. Jules Massenet: „Lahore királya“ című dalművét hirdették. Massenet akkor Franciaországban híres volt, de külföldön alig ismerték még. Lahore királya volt első nagy dalműve, amely az akkor lefolyt világkiállításon összesereglett idegenek előtt nevét egy csapással ismeretessé tette.
Sétám után betértem Vieuxtemps-hoz s ő mondta nekem, menjek el az operába, érdekes művet adnak.

Az opera meghallgatása után tisztában voltam, hogy Massenet lesz a francia iskola ünnepelt feje. Nem sejtettem azonban, hogy a barátság minő erős láncai fognak engem rövid idő múlva e kiváló zeneszerzőhöz fűzni. Hogy történt, elmondom.

Munkácsyék újra meghívtak Colpachba, luxemburgi birtokukra. Aggházy barátommal együtt több hetet töltöttünk világhírű földink vendégszerető házában. Természetesen komponálással és muzsikálással telt időnk legnagyobb része. Gyönyörű szép őszi nap volt. Alkonyatkor vágyódva bemegyek a szalonba, hogy egy kissé zenébe merüljek. Mielőtt a zongorához ültem volna, a kótaállványon lévő hangjegyek között kotorászok, s véletlenül a kezembe akadt a Lahore királya zongorakivonata. Zongorához ülök s eljátszom a gyönyörű zenét, mely már a párizsi előadás alkalmával oly élénken emlékembe vésődött. Midőn a gyönyörű balletzenéhez értem, a szép variációs hindutémához, egyszerre megvillan agyamban a gondolat, hogy ebből egy gyönyörű hegedű-fantáziát lehetne írni. Nem voltam rest. Fölmentem szobámba s még aznap este megcsináltam a Roi de Lahore hegedű-suite-emnek a vázlatát. Pár nap múlva a «Suite» teljesen elkészült. Aggházy barátom zongorakísérete mellett eljátszottuk Munkácsyéknak s egy pár jelen volt intimusnak. Mindenkinek rendkívül tetszett a fantázia s én alig vártam az időt, hogy Párizsban Massenet-nak is bemutassam. Türelmem azonban nagy próbára tétetett.

Én már október vége felé Párizsban voltam, de Massenet még falun időzött, hol Herodiás című operájával volt elfoglalva, s csak november végére várták vissza Párizsba. Valahára megérkezett.

Írtam neki egy pár sort, melyben kértem, szíveskedjék fogadni s az ő dalművének írt fantáziát meghallgatni. Udvarias sorokat kaptam válaszul.

A jelzett időben izgatottan siettem lakására.

Massenet barátságosan fogadott, akár már régen ismerősök lettünk volna. Massenet ekkor már az Institut tagja volt, bár harminchét éves mindössze. Szeretetreméltó, előzékeny, nyíltszemű, beszédes, de kissé ideges ember. Túl volt halmozva munkával s alig múlt el első sikere után év, hogy új opera ne került volna ki a műhelyéből. Mikor átnyújtottam neki kéziratomat, azonnal zongorához ült. Bámulatos bravúrral olvasta a kéziratot és a legnagyobb alkalmazkodással kísérte hegedűjátékomat. Alig, hogy két-három oldalt játszottunk, ő is, mint Vieuxtemps, felugrott helyéről: „Ezt feleségemnek is hallani kell!“ Mikor befejeztem a fantáziát, Massenet elragadtatással rázta meg kezemet: «Ön ezt feltétlenül Pasdeloup-nál fogja játszani és én magam fogom hangszerelni!»

Másnap reggel Massenet bemutatott egy pár barátjának. Valamivel 11 óra után belépett Pasdeloup, a «Concert populaire»-ek híres megteremtője, a hatalmas karnagy, ki vagy 25 éven át vezette a legfényesebb hangversenyeket.
Kis zömök ember, nagy hosszú szakálla, bajusza; apró okos szemei voltak, arcéle finom és érdekes metszésű. Nagyon élénk ember volt, sokat és gyorsan beszélt s erősen gesztikulált. Rikácsoló tenorhangja, önhitt, parancsoláshoz szokott, kissé modortalan fellépése első pillanatban kissé ellenszenves benyomást gyakorolt mindenkire. De meghittebb beszélgetés és közelebbi ismeretség után csakhamar eltűnt az ellenszenv s mindenkinek le tudta kötni figyelmét szellemes társalgásával.

Mint zenész nem örvendett nagy tekintélynek. Erélyes embernek tartották, kinek erős érzéke van a szép iránt. Füttyök és skandalumok ellenére ő honosította meg Wagner zenéjét Franciaországban. De alapos muzsikusnak senki sem tartotta. Előfordult, hogy egy ismert zeneszerző, Benjámin Godard, egy zenekari művét elpróbálta Pasdeloup zenekarának. A mű szép volt. Pasdeloup a próba után odament Godard-hoz s így szólt hozzá: „A műve szép és hatásos, de a finale utolsó két oldala rossz ; ha ezt újra megcsinálja — előadom ; ha nem, keressen magának más zenekart.“ Szegény Godard kétségbeesetten hallgatta végig a szentenciát, de végre ráadta a fejét s megcsinálta a változtatást. Ilyen volt a jó öreg Pasdeloup, — s ilyen ember ítéletétől függött jövőm!

Pasdeloup bemutatkozásomkor rám sem hederített; egy karszékben helyet foglalva nyugodtan hallgatta végig játékomat, melyet Massenet személyesen kísért zongorán. Egynéhány jelen volt intimus entuziasztikus kifakadásaiban nem osztozott, s szárazon csak annyit mondott, hogy a darab is, a játékom is tetszik neki, s december19-ére szerződtet, ha — s most elősorolta a hibákat — ha mindezt megváltoztatni hajlandó vagyok.

Az örömöm kissé el volt rontva e kritikus megjegyzések által; főképpen az átdolgozás ijesztett meg ; mert amilyen öröm és élvezet újat dolgozni, oly unalmas a már meglévőt átdolgozni. Massenet is kifakadt ez ellen, de mit volt tenni, vagy meg kellett hajolni az erősebb előtt, vagy le kellett mondani a fellépés reményéről.

Én meghajoltam és megcsináltam a kívánt változtatásokat. Az instrumentációt maga Massenet végezte, s így majdnem két héten át együtt dolgoztunk. Nagyon becses emlékként őrizem könyvtáramban a Roi de Lahore-suite vezérkönyvét, mely Massenet kezeírása; csak hegedű-szólórészt vezettem én bele.

Beköszöntött az első zenekari próba; Pasdeloup rosszkedvű volt s csak úgy félvállról beszélgetett velem. A fűtetlen nagy Cirque d'hiver-ben tartották a próbákat; dermedt újakkal kellett játszanom s az első hegedűsök engem, aki alig voltam 21 éves, irigy szemekkel néztek. A hangulat a hindu-variációk után kissé megváltozott s a zenekari tagok azok bevégeztével ímmel-ámmal tapsoltak. A következő napokon a Figaróban egy kis hír jelent meg a művészi rovatban, következő tartalommal: „Figyelmeztetjük a közönséget a következő concert populaire-re, melyben egy fiatal magyar hegedűművész fog fellépni; valóságos «revelation» igérkezik.“

Végre deczember 19-én ébredtem az én művészi karrierem egyik legfontosabb napjára. E naptól kezdve megváltozott minden, a szerencse kedvezett. A hangverseny délutáni 3-kor kezdődött. A Cirque d'hiver-ben bizony lehetett 4000 ember együtt. Az első szám Beethoven VIII. szimfóniája volt. Azután én következtem. Ugyanezen a hangversenyen Saint-Saëns is közreműködött. A kritika teljes számban megjelent. Fantáziám első része tele van technikai nehézségekkel; de amint ezek elhangzanak, egy édes dallam következik, az opera egyik legszebb száma. E dallam elhangzása után kitört a bravó és a taps. Amikor az utcára léptem, tárt karokkal várt Munkácsy Mihály, ki megölelt és megcsókolt; Munkácsyné pedig meghítta magához estebédre velem együtt a magyar művészeket, akik társaságomban voltak. Hazaérve, a hotelem előtt Massenet várt rám, ki örömteljesen nyújtott baráti jobbot. „O1y izgatott voltam, — mondta — hogy a hangversenybe el sem mentem; de kaptam már jelentést az ön nagy sikeréről.“

Az estét magyar körben, Munkácsyéknál töltöttem el, mindenki el fogja hinni, hogy túl boldog voltam . . .

Másnap délfelé hazatérve, Pasdeloup-ot pillantottam meg íróasztalom előtt. „Épp levelet akartam önnek írni, de így élőszóval is elvégezhetjük.“

Barátságosan gratulált s felszólított, játsszak következő vasárnap még egyszer s válasszak bárminő klasszikus hangversenyt; választásom természetesen Vieuxtemps ötödik koncertjére esett.

Éreztem, hogy elértem, amit elérni akartam.» […]"

(Részlet Vághy Pálnak a Budapesti Szemle 1939. évi 225. kötete 743.-45. számában megjelent írásából)

Deux Mélodies de J. Massenet Op. 3 No 2 Crépuscule. Allegretto

Deux Mélodies de J. Massenet Op. 3 No 2 Sérénade de Molière. Allegro moderato


297 Búbánat 2018-04-28 10:50:24

Bartók Rádió, 2018. április 28. 19.00 - kb. 22.00

Élő közvetítés a New York-i Metropolitan Operaházból

Jules Massenet: Hamupipőke

Négyfelvonásos opera
Szövegét - Perrault meséje nyomán - Henri Cain írta
 

Vez.: Bertrand de Billy
Km.: a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara

Szereposztás:

Hamupipőke - Joyce DiDonato (mezzoszoprán),
A tündér - Kathleen Kim (szoprán),
A herceg - Alice Coote (szoprán),
Madame de la Haltiere, Hamupipőke mostohája - Stephanie Blythe (kontraalt),
Pandolfe tanácsos, Hamupipőke apja - Laurent Naouri (basszus),
Noémie, Hamupipőke mostohatestvére - Ying Fang (szoprán),
Dorothée, Hamupipőke mostohatestvére - Maya Lahyani (mezzoszoprán),
A király - Bradley Garvin (bariton),
Dékán - Petr Nekoranec (tenor),
Ceremóniamester - David Leigh (bariton),
Első miniszter - Jeongcheol Cha (basszbariton).


296 Búbánat 2018-02-13 10:32:29

Bartók Rádió, 19:35 – 22.00

Közvetítés a New York-i Metropolitan Operaházból

(A 2017. november 11-i előadás hangfelvétele)

 

Jules Massenet: Thais
 

Háromfelvonásos opera

Szövegét - Anatole France regénye nyomán - Louis Gallet írta
 

Vez.: Emmanuel Villaume

Km.: a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara (Karig.: Donald Palumbo)

Szereposztás:


Thais - Ailyn Pérez (szoprán),
Athanael - Gerald Finley (bariton),
Nicias - Jean-François Borras (tenor),
Palémon - David Pittsinger (basszus),
Myrtale - Megan Marino (mezzoszoprán),
Crobyle - France Bellemare (szoprán),
Albine - Sara Couden (mezzoszoprán),
La Charmeuse - Deanna Breiwick (szoprán),
Nicias szolgája - Jeongcheol Cha (basszus),
Szerzetesek - Daniel Clark Smith (tenor), Partrick Miller (tenor), Marco Jordao (tenor), Edward Hanlon (basszus), Mark Sullivan (basszus)
 

Rendező: John Cox
 

A rádióközvetítés előtt

19:00 - 19-35 Prológ

Jules Massenet: Thais

A mikrofonnál: László Ferenc


Szerk.: Katona Márta


295 Búbánat 2018-01-13 14:42:42 [Válasz erre: 294 Búbánat 2018-01-13 11:53:28]

Massenet: Don Quichotte – Chicago, Opera Lyric – Trailer

NEW-TO-CHICAGO PRODUCTION

DON QUICHOTTE

by Jules Massenet

NOVEMBER 19 – DECEMBER 7

Performed in French with projected English translations
Performance running time: 2 hours 30 minutes including 1 intermission 

Don Quichotte Opera Overview

“Furlanetto is a storyteller…[he] raises magnificent singing to the level of great operatic art.”
Opera News on Ferruccio Furlanetto
 

More than half a century before Man of La Mancha, Massenet brought Cervantes’s universally beloved dreamer Don Quixote to the operatic stage. Inspired by the greatest of all Spanish novels, Don Quichotte is the story of an eccentric idealist and self-proclaimed knight errant who tilts at windmills and fights for the honor of his lady Dulcinée. The opera combines Massenet’s fabulously atmospheric music with his own matchless theatrical flair to conjure a Spain that abounds with energy and spirit, beauty, and hope. Legendary bass Ferruccio Furlanetto bringing this signature role to vivid life with Sir Andrew Davis conducting in a production that is as gorgeous to see as it is to hear.

"Az 1910-ben, Monte-Carlóban bemutatott opera címszereplője Cervantes regényének nevezetes hőse, Don Quijote. A szövegkönyv közvetlen forrása azonban nem a XVII. századi mű, hanem egy 1904-ben, Párizsban színpadra állított komédia. Jacques Le Lorrain A hosszúra nyúlt lovag című darabja néhány ponton, a színpadi adaptáció szempontjából szerencsés módon tér el az eredetitől.  A búsképű lovag kalandjaiból kevesebbet mutat, a cselekmény néhány helyszínre korlátozódik, a lovag bálványozott hölgye pedig nem ábrándkép csupán, Dulcinea reális alak, így a nő valóságos környezete és Don Quijote álomvilága között nagyobb és tragikusan áthidalhatatlan a szakadék.  Az opera főszerepét Massenet a világhírű orosz énekes, Fjodor Saljapin számára írta. A darabot a XX. század első évtizedeiben számos helyen mutatták be, majd átmenetileg lekerült a színházak repertoárjáról."

 


294 Búbánat 2018-01-13 11:53:28

Ma este: a Bartók Rádió operaközvetítése - hangfelvételről

19.00 – 20.57  Massenet: Don Quichotte

Ötfelvonásos opera

Chicago -  Lyric Operaház, 2016. november 19.

Szövegét - Cervantes regénye nyomán - Henri Cain írta

Vezényel: Andrew Davis

Km. a Chicagói Lyric Opera Ének- és Zenekara (karig.: Michael Black)

Szereposztás:

Dulcinea - Clementine Margaine (kontraalt)

Don Quichotte - Ferruccio Furlanetto (basszus)

Sancho Panza - Nicola Alaimo (bariton)

Pedro - Diana Newman (szoprán)

Garcias - Lindsay Metzger (szoprán)

Rodriguez - Jonathan Johnson (tenor)

Juan - Alec Carlson (tenor)

A banditák vezére - Bradley Smoak (basszbariton)

Szolgálók - Takaoki Onishi, Emmett O´Hanlon (bariton)

Banditák - William Combs, Matthew Carroll, John, Concepcion, Ronald Watkins


293 Ardelao 2018-01-05 18:35:07

 

SZOMORY Dezső:

Találkozásom Messenet-val.

(Részlet Szomory Dezső «A párizsi regény» című könyvéből)

 

«A századvégi párizsi nép, a francia szellem olyan ragyogó képviselői, mint Alfonz Daudet, Verlaine, Renan, Taine stb., s az idegenbe szakadt magyar művészek: Munkácsy Mihály, Rippl-Rónai József, Reményi Ede stb., élete elevenedik meg e könyv lapjain. Szomory Dezső regénye nem skatulyázható be semmiféle technikához. Inkább a műfajt, a technikát gyúrja addig, míg őhozzá nem idomul, az ő sajátos egyéniségéhez. Ez az egyszeri és utánozhatatlan egyéniség hozta magával, hogy közömbösen senki sem tehette le a könyvét.»  

*

… […] „Elmentem Massenet-hez. Már az olyan mindegy volt, kihez megyek. Massenet-hez vagy máshoz. E nagy férfiak életében, őszintén –szólva nem sokat jelenthetett az, hogy én meglátogatom őket. Sem erkölcsileg, sem anyagilag nem sokat jelentett, anyagilag! Egy percnyi fiatalos rajongás volt, amit kitártam elébük a szívemben. Ők ritkán tártak ki valamit. Az én sorsom sem változott azzal, hogy sorra meglátogattam a nagy férfiakat. A legtisztább reménytelenségben közeledtem feléjük, mintegy az élet túlsó partjára, ahol minden fagyos, fönséges és nagy. Annyit nem remélhettem, hogy meghívnak ebédre. Általában azt éreztem, valahányszor a déli harangszó belekongott a nagy férfiakkal való beszélgetéseimbe, hogy ezek a nagy férfiak csak állanak talapzataikon, csak állanak a Helikon kettős ormán, egy-egy lábukkal egy-egy csúcson, úgy állanak a Helikonon, s egyáltalán nem ebédelnek. Vagy csak akkor, ha én elmentem. Általában, mint szobrokhoz közeledtem a nagy férfiakhoz. Mint ahogy például, napjainkban Deák Ferenchez közelednék a legtisztább reménytelenségben a Ferenc József téren.

Mégis, szokásom szerint, ezúttal is sorshúzás útján döntöttem Massenet javára. Bertha Sándorral szemben. A sors itten véletlenül azt a jobbik kívánságomat segítette, amellyel inkább Massenet-hoz vonzódtam. A sors egyébként, - ezt meg kell vallanom, - mindig segített és ilyen apró dolgokban, melyek éppen csak annyit lendítettek rajtam, hogy nem voltak se káromra, se hasznomra s csak tovasodortak egyhangú életemben. Amint figyeltem a sorsomat, már gyakran mosolyogtam olykor durva iróniáin. Egész világosan éreztem, hogy semmi befolyásom a sorsomra s ezt, mint valami idegen hatalom, úgyszólván rajtam kívül dolgozik a sötétben, függetlenül és felelőtlenül, a sorsom! Amit próbáltam ellene, energiákban, s cselekvésben, olyan szomorú tapasztalatokhoz vezetett, hogy már inkább nem próbáltam semmit s megadtam magam azzal a keresztényi alázattal, melyre csak egy izraelita képes. De ösztönösen is vonzódtam Massenet-hez, szívem szerint, napkeletiesen, mint hajdani aranyhárfákhoz, egy történelmi rengetegben.

Ez a francia zenész gyermekkorom álma volt azokban a dús s színes zenékben, amelyekre magam is készültem. Zenékkel készülni az életre, az egész nagy életre, nyilván itt volt a dolog elhibázva. Még az apám játszott nekem, téli estéken, gyertya-fénynél, ősi zongoránkon, mint egy ravatalon, kesergő részleteket a Lahor királyából. . . . Erről bőven írtam más helyütt, e zengő múltak imádatával s kellő maszlagokkal. Most csak felsóhajtok.

Még akkor nem tudtam, gyermekkoromban, téli estékem, gyertyafénynél, szepulkrális zongoránk tövében, kicsoda ez a Massenet a szívében, micsoda dalos madár, aki száll. Még akkor nem tudtam, milyen könnyűszerrel komponál, hogy vet oda, mindent sebtében a papírra s nem válogat, s nem simogat, s csak csinálja melodikusan, finoman s felületesen, mint ezer és ezer falevél a fákon egy erdőben, úgy csinálja, s ami mind rezeg és cseng a szélfúvásban, a sok ezer falevél a fákon. Akkor csak szerettem. Akkor csak az apám ujjait figyeltem a billentyűkön. Minden hangra egy-egy pálmát láttam a lahori sivatagban, az egek azúrjában úszva, súlyos levelekkel. Akkor csak szerettem. 

Most is szerettem még, de már, sajnos, azzal a megfogyatkozással, azzal a leapadt mámorossággal, ami a nagyobbszerű tájékozottság s verzátusság hatása az ember szívében, mikor már úgy látja a dolgokat, egy kevés kritikával, sajnos, az álmok hátrányára. Csodáltam a vastag szőnyegeket a lépcsőkön, ahol a lépteim nem hallatszotta, ahol halálos csend volt, mint egy örvényben, halálos csend az egész lépcső csigakanyarulatában egy magányos tölgyfaajtóig a falban, a magasban. Itt megálltam szívszorongva, kifújtam magamat s az orromat s megnyomtam a csengőt. Rögtön éreztem belülről azt a barátságtalan indulatot minden jövevény iránt, mindenki iránt, aki megnyomja ezt a csengőt. Azt a barátságtalan indulatot, amit különösen koldusok éreznek olyan kitűnően, mikor csengetnek egy ajtón. Semmi nem mozdult. Lehetett érezni belülről, hogy még nagyobb csendben vannak, amiért megszólalt a csengő. Lehetett érezni azt a lélektani tudást, mely az akarat s a cselekvés ingadozására épít, az egész emberi lemondásra épít, mikor egy zárt ajtó nem nyílik meg rögtön. Lehetett érezni azt az emberismeretet, mely a félénkségemre s a diszkréciómra számít, hogy nem fogok csengetni még egyszer. Mindezt főképpen azért, mert személyzet híján maga Massenet nyitott ajtót.  

Csakugyan ö volt., Massenet, aki megjelent az ajtó nyílásában, nem tudom, hányadik csengetésemre, de csakugyan ő volt, egész kicsi ember, egy kis selyemsapkával a fején, aki megjelent a küszöbön, olyan automatikusan, olyan pontosan és rejtélyesen, mint ahogy bizonyos faliórákon a félórák csengésére kibukkan a kis remete. Ez annál furcsább volt, hogy oly soká vártam. Meghajtottam magam s átnyújtottam a Türr István levelét, mint egy mennyei üdvözletet. Egész véremben felpezsdültem abban a tudatban, hogy egy tábornok áll mögöttem, erkölcsileg szólván. Átnyújtottam a levelet, mint egy levélhordó.

̶  Entrez Monsieur! – mondta nagyobbszerű meghatottság nélkül, miután átfutotta a levelet.

S megindult előttem azon tájékozottan, ahogy egy múzeumi őr vezeti az embert.

Bejöttünk egy nagy, világos, pontosan négyszögletű szobába. Főleg a kilátás volt gyönyörű, micsoda kilátás, három ablakon át, a Luxembourg-kertjére, a magasból! Zöld rétek látszottak, egy-egy orgona-bokorral a közelben, s a távolban, s amelyek mind virultak a legdúsabb virágfürtök lila és fehér masszáival a lombok tetejében. Még távolabb, egészen a mélyben, egy görög istennő szobra fehérlett szent meztelenségben, duzzadó idomokkal, amint háttal volt fordulva felénk.

̶  Ez csak szép? – kérdezte Massenet, az istennő formáit jelezve az orgonabokrok távlatában.

Nagyon szép! – feleltem azzal a meggyőződéssel, amely teljesen megegyezett egyéni ízlésemmel s csak a távlatokat fájlalja.

Leültem egy székre vártam. Nem is tudom, mit vártam. Csak ültem és néztem. Az istennő szobra felett, a végtelenségben, az égbolt látszott angyali kékségben. Ebben a nagy égboltban, egészen messze, már a kerten túl, egészen fönn és messze, egy madár repült, mint egy fekete pont az angyali kékségben. Azt hittem, Magyarországba repül az a madár. Massenet a Türr levelét olvasta.

̶  Szeretem a tábornokot – mondta, – általában szeretem ez ilyen hősi katonákat! Két nagybátyám is tábornok volt. Van egy Massenet, Soult barátja, aki elesett Moszkvánál. Ez is tábornok volt, két testvérem is tábornok, a két unokabátyám közül egyik tábornok, a másik tengernagy!

Ennyi tábornok! Sőt tengernagy is!, mi reményem lehetett itt nekem? Hogy beszéljek itt a könyvemről, magamról, az életemről, és ültem csendesen és vártam.

̶  Csak én nem voltam katona soha, – mondta Massenet.

̶  Én sem! – feleltem felderülve. 

̶  Kilenc éves koromban már a konzervatóriumba jártam.

̶  Kérem, én a Zeneakadémiába jártam Budapesten – feleltem párhuzamosan. – Sőt, Liszt Ferenc előtt is zongoráztam.

̶  Ó, ha ön zenész! szólott, nyilvánvaló félreismerésével egész szomorú helyzetemnek, – ha ön zenész, csak azt mondhatom önnek, amit tanítványaimnak Charpentiernek és Debussynek mondok:

„A tulajdon szívedre hallgass, ne utánozz, légy önmagad!” „Akik Wagnert utánozzák, duplán hibásak, lássa. Először, mert utánozzák, másodszor, mert rosszul utánozzák. Én is csak azt próbálom, hogy a szívemre hallgassak mindig. …”

Ó, Istenem, gondoltam, emberi szó hívsága!

A szív!, a szív!, az érző szív!, tűnődtem, milyen messze van ennek az embernek az érző szíve éntőlem! Micsoda kis furcsa gépezet ez az érző szív az emberben, micsoda kis tökéletes, hogy csak éppen oda ne hajtsa abba az irányba, ahol egy másik ember várja azt a szívet! Micsoda finom kis apparátus, hogy mindent félreismerjen, semmit meg ne lásson, meg ne tudjon, meg ne érezzen, emberi szív! Hát lehet az, fűztem tovább merengésemben, hát lehet az, hogy meg se sejtse szegénységemet, keserveimet, amint itt ülök előtte. Hogy ne halljon egy hangot kétségbeeséseimből, keserű zenéimből zenész! aki csak azt próbálja, hogy szívére hallgasson. Hogy egy jó szót ne mondjon, ne kérdezzen. Ifjúságom álma, Massenet! S csak néztem az orgonabokrokat a kertben s az istennő hátsó testének kettős kövérségeit messze.

̶  A művész mindig a szívére hallgasson! – ismételte. – Ez nem csal!

̶  Ó, ez nem, soha! – feleltem.

S akkor a bútorokat mutatta a szobában.

̶  Ezek mind családi bútorok, ebben a szalonban – mondta. – Még öregapáim s öreganyáim éltek ezekben a fotőjökben és beszélgettek és álmodoztak. Mind régi bútor, – ismételte.

Hát mind régi bútor, gondoltam, legyen! S inkább felálltam, hogy annyit dicsérte. Akkor egy kis üvegszekrényhez ment. A selyemsapkáját megigazítva a fején, kitárta a szekrényt, mint egy törpe, aki a kincseket mutatja.

̶  Itt vannak kézirataim, – mondta. Itt van a Werther és a Manon s itt van egy kis egyiptomi szobrocska, egy múmia, aki fekszik mellettük. Ez azért fekszik mellettük, mert ezeket a műveket nem játsszák mostanság. Mindig azok mellé a műveim mellé fektetem, amelyeket nem játszanak. Ha megint színre kerülnek, elveszem a múmiát.

Csak álltam és hallgattam, a könyvemmel a hónom alatt, meg se mertem mutatni. … Nem is kérdezte, micsoda könyv az, meg se látta, holott húzgáltam is a hónom alól, el is ejtettem egyszer, hiába! Már indultam is.

Az ajtóban megálltam még egyszer, kéz kézben a művésszel, magam is, mint egy öreg, úgy állottam meg és néztem. Gondoltam, jól megnézem, mint akit nyilván sohasem fogok látni többet. Mintha a gyermekkoromat nézném, ami itt van és eltűnt.

--- Engedje meg, hogy tanácsa szerint, – mondtam, – csak a szívemre hallgassak s valamit mondjak. Még egész kisfiú voltam, mikor az apám az ön Lahor királyából játszott nekem, téli estéken, gyertyafénynél, egy régi zongorán. ….

Megvallom, éreztem, hogy valami nagyon szépet mondok. Meg sem érdemli, olyan szépet. Talán soha szebbet nem is mondtam senkinek életemben, ha nem számítom, amit nőknek mondtam.

̶  Ó! – felelte, – csakugyan! a Lahor királya! jó, hogy mondja! majdnem elfelejtettem! Oda is kell, hogy tegyek egy múmiát! – mondta s befordult az ajtón.”

 

1929.


292 Búbánat 2017-12-20 09:46:25 [Válasz erre: 291 Heiner Lajos 2017-12-20 09:05:34]

Úgy van. 

Massenet: Cid

Recording of a concert performance in Carnegie Hall, New York (8 March 1976)

 CBS «Masterworks» 79300 {3LPS} (UK) (1977)

CD – 2009 SONY


291 Heiner Lajos 2017-12-20 09:05:34 [Válasz erre: 290 Klára 2017-12-20 09:02:00]

Ha infoim helyesek, 1976-os felvetel.


290 Klára 2017-12-20 09:02:00 [Válasz erre: 289 Búbánat 2017-12-19 10:31:44]

Bocs, nem derült ki, hogy ez mikori felvétel! Sajnos, programütközés miatt nem tudtam meghallgatni. Ha a csodálatos Grace Bumbry énekelt, akkor nem tegnapi felvétel. Rodrigo tenorszerep! Ha Domingo énekelte, akkor valószínűleg még "tenorkorában" kellett énekelnie, hacsak nem transzponálták kedvvért az egész partit. Vagy olyan valaki írta a szereposztást, aki csak a mai Domnigo-ból indult ki? Sajnos, az utóbbi időkben gyakoriak a melléfogások a klasszikus zenei műsorok beharangozása, felkonferálása területén. Mintha már nem lenne követelmény, hogy ún. zenei szerkesztőt foglalkoztassanak, aki szakértője a témának? Pl- Lukin László, akinek neve fogalom az idősebb generáció előtt, vagy Várbíró Judit, aki annak idején profi énekesként indult, és Csengery Adrienne és Zadon Andrea táársaságában Ki mit tud-ot nyert! 


289 Búbánat 2017-12-19 10:31:44

Massenet

19.00 Prológ
Massenet: Cid

A mikrofonnál: László Ferenc

Szerk.: Katona Márta 
 

Eredeti poszter 1885-ből

A Bartók rádió közvetíti ma este 

19.35 - 22.00  Massenet: Cid

Opera négy felvonásban

Szövegét - Corneille drámája nyomán - Adolphe d´Ennery, Louis Galllet és Eduard Blau írta

Vezényel: Eve Queler

Km. a Byrne Camp Énekkar (karig. Byrne Camp) és a New York-i Operazenekar

A szereposztás:

Don Arias - Clinton Ingram (tenor)

Don Alonzo - Theodore Hodges (basszus)

Gormas gróf - Arnold Voketaitis (basszus)

Chimène - Grace Bumbry (mezzoszoprán)

Infánsnő - Eleanor Berquist (szoprán)

Király - Jake Gardner (bariton)

Rodrigo (Cid)  - Placido Domingo (bariton)

Don Diego - Paul Plishka (basszus)

Mór követ - Peter Lightfoot (bariton)

Szent Jakab szelleme - John Adams (bariton)

Az 1885-ben bemutatott opera egy klasszikus lovagkori történetet dolgoz fel. Rodrigo (El Cid) és kedvese, Chimène házasságukat tervezgetik. A szülők, különösen a két apa azonban ellenzi a fiatalok egybekelését. Az ok egyszerű: a két férfiú, Gormas grófja és Don Diego riválisa egymásnak, ugyanis mindketten bizalmi pozíciót szeretnének a királytól elnyerni. Don Diego sérelmét fiának kell megbosszulni, aki ígéretet tesz arra, hogy megöli Gormas grófját, de nem sejti, hogy a férfi Chimène édesapja. A szerelem és bosszú között ingadozó lány példás büntetést kér a királytól apja gyilkosára. A spanyol királyt támadó mórok ellen toborzott hadak élére Rodrigo áll, aki megígéri, hogy a csata után visszatér, bármilyen büntetés is vár rá. A spanyolok győzelmet aratnak, de Rodrigóról az a hír kap szárnyra, hogy elesett az ütközetben. Ám csakhamar diadalittasan tér vissza…
 


288 Búbánat 2017-08-15 22:27:13
A „Lahore királya” 1879-ben mutatta be a Nemzeti Színház Massenet Lahore királya című operáját. A bemutató a szokásos izgalmak után megy végbe: a főszerepre felkért vendégművésznő nem érkezik meg, a premiert el kell halasztani mindaddig, amíg Tannerné megtanulja a szerepet. Végül is fényes külsőségek között sor kerül az előadásra, amelyen Liszt Ferenc is jelen van. Az operát Erkel Sándor vezényli. (Az eredetileg kitűzött bemutatót megelőző zenekari és színpadi betanításban, a próbákon részt vesz Luigi Arditi karmester.) Általában a zenekari részek és a balett tetszik jobban, a vokális elem kevésbé sikerült benne: PESTI NAPLÓ, 1879., január 25. (22. szám) A „Lahór királya” „A francia dalirodalom könnyebb válfajaival, a most újra divatba jött víg dalművel szemben Massenet a nagy operát képviseli. Ő nem behízelgő könnyű dallamok, nem a zenei játsziság, hanem zenei páthosz, a zenei nagy styl képviselője az újabb Franciaországban. Nincs érzéke a chansonhoz s nem tudna megférni az opera comique keretében; de annál otthonosabb az oratóriumban és a nagy stylű dalmű széles terén, Bizet-nek (a ’jeune France’ e legeredetibb, legkedvesebb tehetségének), Guiraud-nak és a szerencsés, genialis Delibes-nek ellenlábasa. Massenet talán nem dicsekedhetik annyi eredetiséggel és valódi ’gaulois’ szellemmel, mint a három előbbi, de törekvése mindenesetre nagyobb amazokénál, mert Massenet Meyerbeer óta letűnt nagy opera tradícióját akarja új életre kelteni a párisi opera világhírű színpadán. A törekvés megvalósításán Massenet bebizonyította hivatottságát a Lahór királyával… Massenet nem tagadja meg korát és e kor zenei jellegét: a wagnerizmust. A jellemző, az árnyaló, a lélektanilag motivált zene ma már általános az egész világon. Hatalmas áradatának az olasz styl legnagyobb élő képviselője, Verdi sem állhatott ellent, ki az Aydában megírta az első olasz zenedrámát… Massenet csak annyiban wagnerista, amennyiben a wagnerizmus a drámai zene igazságát jelenti. Minden másban saját útján jár, s nem hallgat a bayreuthi nagy reformer bizarr ötleteire…” Egy további előadás alkalmával kifejti a PESTI NAPLÓ (1879., 26. szám), hogy Massenet ragyogó hangszerelő tehetsége az opera terén nem otthonos, inkább epikai, mint drámai erő jellemzi. Leggyengébb, legszíntelenebb benne éppen az ének. Dallami invenciója kevés, technikája nem pótolja a hiányzó inspirációt. A darab széthulló, mozaikszerű, ezért nem köti le a figyelmet. Másik hibája, hogy túlhalmozott, csúcspont és nyugvópont nélkül.

287 Ardelao 2017-08-15 00:11:54 [Válasz erre: 283 Ardelao 2017-08-13 22:35:19]
TÖRTÉNETEK Jules MASSENET-ról: Massenet-hez, az elhunyt neves francia zeneszerzőhöz eljött egy alkalommal egy kezdő zeneszerző, aki e szavakkal adta elő a kívánságát: — Bizonyára tudja, mester, hogy Moliére, egy öreg asszonynak szokta felolvasni uj műveit abban a tudatban, hogy a mi az öregnek tetszeni fog, azt a nagyközönség is tetszéssel fogadja. Ezért határoztam el, hogy felolvasom önnek új művemet, mert a mi önnek tetszését megnyeri, valóban nem hagyhatja hidegen a közönséget sem. Massenet nagy szemeket meresztett a különös kijelentésre s így szólott: — Uraságod nagyon szeretetreméltó, de engedje meg, hogy mindaddig, amíg önből nem lesz Moliére, nekem se kelljen öregasszonynak lennem! Erre a kijelentésre a felolvasás természetesen elmaradt. TOLNAI VILÁGLAPJA, Szépirodalmi képes hetilap 1913. január-március (1-13. szám) * Mulatságosan jellemezte Jules Claretie a nemrégen elhalt Massenet,francia zeneszerző munkásságát. Massanet Clareti-től megkapta a szöveg -könyvet, amely nagyon tetszett neki. Másnap hozzáfogott a komponáláshoz Massenet. Egyszer csak szól a telefon Claretie-nél. — Halló, ki beszél? — kérdi Claretie. — Massenet! Mondja csak, ragaszkodik ön ahhoz a kifejezéshez, a nyolcadik oldalon, fenn a harmadik sorban? -— Eszem ágába sincs, tessék csak nyugodtan kitörölni. — Megőrült? — kiállja Massenet a telefonból. — Hogy lehet azt a szót kitörülni, mikor az a java az egész felvonásnak?! — Hát akkor mi a kívánsága? — kérdi bosszúsan Claretie. — Most már semmi. Csak azt akartam mondani, hogy ez a kifejezés az előbb nem tetszett, de most már tetszik. És így ment ez — folytatta Claretie — véges-végig, nap-nap után. Csengetett a telefon és Massenet volt mindannyiszor, akinek nem tetszett valami, de aki azért semmit sem engedett törülni, vagy változtatni azon a szövegen, ami eléje került. TOLNAI VILÁGLAPJA, 1913. február 23. (13. évfolyam 8. szám) Jules Claretie (1840-1913), francia író, drámaíró (megj. A.) * Massenet, a francia komponista ezt mondja: „Egyedüli boldogsága életemnek a szivar. Csak ez képes egyedül megszabadítani a melódiák zűrzavarától, melyek máskülönben szüntelen a fejemben kóvályognak és amelyeket napvilágra kellene hoznom, ha nem dohányoznék." TOLNAI VILÁGLAPJA, 1929. január 23. (29. évfolyam, 4. szám) *

286 Ardelao 2017-08-14 16:22:58 [Válasz erre: 285 Ardelao 2017-08-13 23:51:53]
A „Thaïs” kettős szereposztása. Az Operaház közvetlenül húsvét után, április 25-én, készül bemutatni Jules Massenet, a Manon komponistájának, »Thaïs« című nagy operáját, amelynek szövegét, Anatole France híres regényéből Louis Gallet írta. A szövegkönyv magyar fordítása az Operaház fiatal korrepetitorának, Graff Kálmánnak a munkája. A Massenet operát, amely éppen három évtized óta van a párizsi Nagy Opera játékrendjén, tudvalévően Jeritza Mária kedvéért illeszti műsorába az Operaház, mert a művésznő, aki ebben a szerepben aratta idei legnagyobb sikerét Amerikában, nálunk is fel akar lépni a Thaïs címszerepében. Jeritzára való tekintettel a dalmű betanítása, a Metropolitan Opera-house rendezői példánya szerint történik, több nagyobb kihagyással, és egy kép, amelyet különben Párizsban sem játszanak soha, a harmadik felvonás második képe, egészen ki marad. Az opera ilyenformán nálunk is csak hat képből fog állni és három felvonásra tagozódik. Az Operaház kettős szereposztásban tanítja be a Thaïs-t, és még a legkisebb szerep is kettősen került kiosztásra. A címszerepet Adler Adelina és Walter Rózsi tanulták be, de a próbákon Walter Rózsi, aki egyelőre szabadságon van, még nem vesz részt. A férfi főszerepet, Athanaëlt, akinek a regényben, az aszkéta Fafnucius alakja felel meg, Szende Ferenc és Palló Imre fogja felváltva énekelni. Nikias, a tenorfőszereplő: Gábor József és Závodszky Zoltán lesz. A többi szereplő: Crobyle: Kőszeghy Teréz és Nagy Margit, Myrtale: Radnai Erzsi és Haynal Elma, Albine: Marschalkó Rózsi és Havas Gyöngyi, Palémon: Kálmán Oszkár és Székely Mihály. Egy szolga: Ney Bernát és Pilinszky Géza. A Thaïs zenei betanítását Rékai Nándor végzi, aki már a színpadon próbál a teljes együttessel, a rendezés pedig Márkus László kezében van. AZ EST, 1924. március 27. (15. évfolyam, 72. szám)

285 Ardelao 2017-08-13 23:51:53 [Válasz erre: 283 Ardelao 2017-08-13 22:35:19]
Az Operaházban, az évad végén lesz a premierje Jules Massenet Thais című operájának, amelynek szövege Anatole France híres regényéből készült. Az operát Rékai Nándor tanítja be, főszerepeiben: Adler Adelina, Szentmihályi Tibor és Szende Ferenc lépnek fel. A negyedik vagy ötödik előadás után pedig ebben az operában lép fel az Operaház május végére várt vendégművésznője, Jeritza Mária, akinek kedvéért készítik elő ezt a késői premiert. AZ EST, 1924. február 27. (15. évfolyam, 48. szám)

284 Ardelao 2017-08-13 23:49:03 [Válasz erre: 283 Ardelao 2017-08-13 22:35:19]
Massenet-emlékmű Parisban Párisból jelentik: A Luxemburg-kertben ma délután leplezték le Jules Massenet zeneszerző emlékművét. Az ünnepi beszédet Herriot közoktatásügyi miniszter mondta. BUDAPESTI HÍRLAP, 1926. október 22. (46. évfolyam, 240. szám)

283 Ardelao 2017-08-13 22:35:19
MASSENET EMLÉKÉRE A BUDAPESTI HÍRLAP Jelenti: Massenet meghalt. A francia művészvilágnak gyásza van. Jules Emilé Frederic Massenet, a hírneves zeneszerző, az újabb-kori zenekultúra egyik legnagyobb alakja, mint Parisból táviratozzák nekünk, kidőlt az élők sorából. Ma reggel hirtelen meghalt. Hosszú diadalmas napokkal és forró operai estékkel keresztülszőtt élet után költözött el. Pályája csupa siker volt, megértés, elismerés. Nevét hamar fölkapta a hír és végighordozta az egész világon. Ott emlegették a modern zenei nagyságokkal egy sorban s nem volt zeneértő ember, a ki nem ismerte volna. A zeneművészek szokott vándorútján beutazta egész Európát s hozzánk is eljutott. Magyarországi útjának impresszióit egy nagy zenekari munkában, a Suite Hongroise-ban dolgozta föl. Massenet nagy tekintély volt hazájában, ahol nem csak a teremtőművészt, hanem a zenepedagógust is becsülték benne. A párisi konzervatóriumnak egy emberöltő óta professzora volt s az új zenei generáció magán viselte Massenet tanításának nyomát. Érdemeit a becsületrend nagykeresztjével tüntette ki a Köztársaság, s a Szépművészeti akadémia tagjává választotta. Massenet, 1842. május 12-én született Montaud-ban, Franciaországban. Atyja vagyonos ember, vasgyáros volt, és mint főhadnagy harcolt a nagy Napóleon seregében. A fiú zene iránt való hajlamai korán kifejlődtek. A mikor iskoláit bevégezte, teljesen a zene tanulására adta magát. Vagyoni helyzete nagyon megkönnyítette tanulmányát, melyet a párisi konzervatóriumban folytatott. Korának leghíresebb zenei oktatóitól nyerte elméleti és gyakorlati kiképzését. Thomas mester tanította a zeneelméletre és Laurent zongorára. Tehetsége hamarosan társai fölé emelte őt s már 1863-ban a római utazás ösztöndíját megnyerte. Később, diadalai után a konzervatórium meghívta tanári székére, a hol 1878 óta a zeneszerzéstant adta elő. Nevezetesebb művei a következők: Mária Magdolna oratórium, melyet 1873-ban szerzett, továbbá: A szűz és Éva oratóriumok. Operáival aratta azonban legnagyobb sikereit. Don Cesare de Bazan, Lahore királya, Heródiás, Manon, Cid, Werther, Esclarmonde, A jós, A navarrai leány, Manon arcképe, továbbá Thais című operái szerezték meg világhírét. Ezeken kívül egész sereg kisebb zenei munka tartja fönn nevét, köztük a „Suite Hongroises” magyar-török indulója. 1912. augusztus 14. (32. évfolyam, 191. szám)

282 Búbánat 2017-04-28 14:53:44
Az előző operaévadban „pihentették” a Werthert , de most – másfél év kihagyás után - újra láthatjuk az Operaházban Massenet operaremekét. Szerdán ott voltam ezen a főpróba-előadáson is – csakúgy, mint két éve. Most nem is annyira Szikora János 2015 októberében bemutatott, akkor már mások által is alaposan kivesézett rendezéséről és a most új beállók (Brickner Szabolcs mint Werther; Szegedi Csaba mint Albert Mester Viktória mint Charlotte; Szemere Zita mint Sophie) alakításairól „elmélkedem” - bár megérdemlik, hogy néhány szóval jellemezzem produkciójukat is -, hanem a számomra mindig is vonzó francia késő-romantikus operaszerző egyik legjobb és legszebb alkotásáról szólok: a németek költőfejedelme ihlette francia lírai opera jeles képviselőjének talán legnépszerűbb operájáról fejtem ki gondolataimat. Goethe első kirobbanó sikerét annak a naplóregénynek köszönhette, mely sok önéletrajzi elemet is tartalmazva Az ifjú Werther keservei címen jelent meg (1774). E tragikus szerelmi história hatására „Werther-láz” tört ki országszerte. Divatba jött a sötétkék frakk sárga mellénnyel, amilyent Werther hordott, „divat lett” az öngyilkosság a szerelemben csalódott ifjak körében. Werther, az ifjú költő Wetzlarban megismeri az uradalmi intéző leányát, a szépséges Charlotte-ot és az egymás iránti szimpátia a költő lelkében lángoló szerelemmé fejlődik. Charlotte azonban nem szabad, mert anyja halálos ágyánál fogadalmat tesz, hogy a „derék” Albert felesége lesz, Charlotte azonban közben rájött, hogy csakis Werthert szereti. Ebből a csapdából egyetlen kiút van… és Werther Albert pisztolyával pontot tesz gyötrelmes életére. De még van benne élet, az időközben a költő lakásába rohanó Charlotte ráborul a vérző férfira, és csókolja gyengéden, majd szenvedélyesen, odaadóan, de a haláltól már nem mentheti meg. Míg kívülről behallatszik a karácsonyt köszöntő gyermekek éneke, Werther meghal Charlotte karjai közt. Goethe Werthere egyrészt a beteljesületlen, boldogtalan szerelem áldozata, másrészt a társadalomé, amely nem tudott segíteni az érzelmektől túlfűtött, igazi cselekvésekre képtelen embereken. Goethe 1772-ben a wetzlari bíróságon dolgozott, és reménytelenül szerelmes volt egy barátja menyasszonyába, Charlotte Buff-ba. Ezt az élményanyagot tárta a világ elé nagyszerű művében. A librettisták (Georges Hartmann, Édouard Blau, Paul Milliet) derekas munkát végeztek), ha Goethe szenvedélyét nem is tudták egészében átmenteni az operaszínpadra, legalább a főhősök lelki fejlődését, a német kisváros - „Az elöljáró háza” - hangulatát sikerült érzékletesen ábrázolniuk. Massenet műve átkomponált nagyforma, gazdag motivum-anyagból képzett szimfonikus szövedékkel. (Az első sor közepéről nagyszerűen beláttam a zenekari árokba és a szinte wagneri méretű operazenekar hangszereseire…) Az énekszólamok mellett visszatérő zenei motívumok „láttatják ill. sejttetik” a bekövetkező fejleményeket, ilyen motívumok: Wether szenvedélye; a Végzet; Werther búcsúja az élettől, Charlotte-tól; Massenet zsenialitása a negyedik felvonást bevezető – tulajdonképpen az előző felvonással összekötő - zene is, mely Charlotte lelki válságát, aggodalmát ecseteli. Ami Massenet zenéjét illeti, a zeneszerző a Werther komponálásakor már maga mögött tudta aLahore királya, az Hérodiade, a Manon és a Cid sikereit, tapasztalatait. A zene álmodozó, pasztellszínű, ahol a cselekmény így kívánja, kitűnően jellemez alakokat, hangulatokat, és képes felnőni a nagy szenvedély magaslatáig. Lírája halványabb a Gounod-énál, ereje gyengébb a Bizet-énél, de egy valamihez nagyon ért: a színpadhoz. Milyen remek dramaturgiai ötlet az orgonaszó fölött borozgató két barát, a haldokló főhős utolsó sóhajait átszövő karácsonyi dal, Charlotte odaadása a haldoklónak! Az opera zenéi közül kiemelhető az első felvonás rövid, lassú tempójú zenekari előjátéka után az elöljáró háza teraszán karácsonyi éneket gyakorol hat gyermekével; „Vivat Bacchus” kánon; az érkező Werther lírai áriáját – benne énekét a természet varázsáról; csodálja a szelíd hajlékot, Charlotte gondoskodását kistestvéreiről, azt az érezhető jót, ami a lány alakját körüllengi; egy rövid zenekari kép esti hangulatot áraszt; Sophie életörömtől sugárzó dala; Charlotte „levél”-áriája; a III. felvonásból Werther híres „Osszián dala” – a mű talán legismertebb, érzelmekre ható, szenvedélytől fűtött szólószáma. Operánk tehát ismét a műsorára tűzte Massenet művét. A - szemre éppen nem rossz – díszlet alapelve, amint arra már a bemutató előadást értékelve rámutattam, és amit „komódelv”-nek aposztrofáltam: a festett, kész díszletegységek (hol a kisváros sziluettje a természet ölén; hol az elöljáró háza kívülről, hol egy belső terem, hol vendéglő külső terasza, háttérben a templommal; hol hársfák között a kertben; hol a ház belső szobái; utolsó kép: Werther lakása) szükség szerint ki- és be tologatása. Ennek előnye a pergő színváltás, azonban nem megoldott az évszakok váltakozása. A változó háttér előtt néhány kiemelt tárgynak van szerepe a cselekményben: virágcsokrok, egy asztal, egy kerevet, egy vitrin – benne a pisztollyal. Amint az előbbiekben utaltam rá, a dalmű Werther és Charlotte vállain nyugszik, s mellettük jelentősebb feladat csak Charlotte húgának (Sophie-nek) és férjének (Albert) jut. A szerdai főpróba alapjában véve egy jólfésült, de kimondottan semleges előadást hozott. Örültem Brickner Szabolcs beállásának a címszerepbe, lírai tenorja kellemes benyomásokat tett rám, énekhangja szép, bár magasságai olykor kissé feszítetten szólnak, alapjában véve a korhűséget sugalló jelmezében a szerep jól fekszik neki. Mester Viktória szerepét talán kissé túl hűvösen, visszafogott eleganciával formálta meg, szólama énekhangjának regiszterei részletgazdagok, szépek, csak valahogy olyan súlytalannak találtam, s ezáltal nem hevített, nem kavart fel bennem katarzist keltő érzéseket. Kár érte, mert különben Werther oldalán, személyében, egy igazi mezzoszoprán hang állhatna, akik között/körül felforrósodik, izzik a levegő. Szemere Zitának Sophie szerepében nincs sok énekelnivalója, ezt a „naiv”, szubrett-szerű, cserfes, életvidám alakot tisztességgel, kedves bájjal abszolválja. Ugyancsak korrekt, de kissé szürke alakítást tár elénk Szegedi Csaba Albert megformálásával. Már 2015-ben dicsértem, hogy francia operát értő francia karmester prezentálja felénk; a nagyszerű Michel Plasson után most napjaink egy ünnepelt dirigense, Alain Guingal személyében újra egy gall maestro vitte sikerre Jules Massenet Wertherét és osztozott az énekesekkel együtt - a kritikus megjegyzéseim mellett is – egy érzelmekben dús, kifejező zenei szépségeket felmutató előadás közönség általi elismerésében.

281 Búbánat 2017-03-21 22:11:57
[url] http://www.oszk.hu/kiallitasok/massenet-es-magyarorszag; „Massenet és Magyarország” - Kamarakiállítás nyílt az Országos Széchenyi Könyvtárban [/url] Jules Massenet születésének 175. évfordulóján. A kiállítást rendezte: Illyés Boglárka Megtekinthető 2017. február 14-től május 27-ig a Zeneműtár folyosóján és olvasótermében, a tárak nyitvatartási idejében, keddtől péntekig 9-17 óráig, szombaton 9 és 14 óra között. Olvasójeggyel nem rendelkező látogatók az időszaki kamarakiállításokat egységesen 400 Ft-os jegy ellenében látogathatják. „Massenet az 1879-es szegedi árvíz kapcsán kinyilvánított magyarbarátsága révén egykor hallatlanul népszerű volt Magyarországon. 1865‒1885 között négyszer látogatott el hazánkba, Heródiás című operájának egyik előadását maga vezényelte. Személyes, baráti kapcsolatban állt Liszt Ferenccel, Hubay Jenővel, id. Ábrányi Kornéllal, Zichy Gézával, Podmaniczky Frigyessel, Erkel Sándorral és más magyar személyiségekkel. Kiállításunkon megtekinthetőek, illetve meghallgathatóak e kapcsolatok érdekes dokumentumai, így például egy Magyarországon keletkezett korai Massenet-mű; a francia komponista és Liszt egymásra felelő induló-átiratai, melyek a szegedi árvízkárosultak megsegítésére indult jótékonysági mozgalom keretében készültek; a Suite sur le Roi de Lahore zenekari partitúrája, amely a Hubayval való zenei kooperáció emlékét, kettejük kézírását együtt őrzi; levélváltása Podmaniczky Frigyessel, a Nemzeti Színház intendánsával a Lahore királya című opera budapesti bemutatója kapcsán.”

280 Búbánat 2016-08-13 17:32:45
• Vasárnapi Újság – 1912. 34. szám MASSENET A franczia zene egyik büszkesége, Jules Massenet, augusztus 13-án meghalt. Az egész kontinensen ünnepelték; minket magyarokat nemcsak ismert, hanem szeretett is, meglátogatta Magyarországot két ízben is: 1879-ben és az 1885. évi budapesti országos kiállítás idején; a magyar zene fölpezsdítette alkotó tehetségét, hatása alatt egy igen szép zenekari művet szerzett (Suite hongroise); és Szabadi Ignácznak, sok talpraesett magyar zenedarab szerzőjének «Plevna induló»-ját, «Törökmagyar induló» czím alatt átkomponálta nagy zenekarra — olyformán, mint negyven évvel azelőtt Berlioz a Rákóczi-indulót; az eredetinél hosszabbá, főleg pedig művészibbé s hatásosabbá tette. Akkor mi már hosszú évek óta gyönyörködtünk két nagy operájában. A «Lahore királya», a czímszerepben Ódry Lehel felejthetetlen művészetével, heves pártharczokat idézett fel, mert az egzotikus, indiai tárgy sajátszerű zenéje tele volt az akkor rosszhírű «wagneri disszonancziával». Szépségeit untalan megrontotta ily fülsértő, szokatlan összhang — a mi azonban száz év óta mindig a művészet kifejezőeszközeinek haladását jelenti. A mai úgynevezett modern zeneszerzők művei mellett Massenet disszonancziái már valóságos naiv, gyermekded szépségeknek tűnnek fel. Szintén még a Nemzeti színházban hallottuk a nagy franczia szerző másik operáját: «Heródiás»-t; ekkorra már az egész közönség megbarátkozott Massenet stíljával, mindenkit elragadtak szárnyaló dallamai, forró páthosszal váltakozó nemes melegsége, újszerű deklamácziójának fordulatai — a kerek áriák összekötő részeiben — a zene páros ritmusába lágyan be-beomló triolái. S mind a két operában az eredeti, keleti dallamokkal fűszerezett ragyogó, mese-hangulatú balletzenének külön rendkívüli sikere volt. (A «Heródiás»-t a saját házába költözött Opera ide is átvitte ; már akkor a czímszerepet, Bartolucci Vittorinától Hilgermann Laura örökölte s vitte diadalra.) Azóta írott operái közül «A navarrai lány» — Judit és Holofernesz története dióhéjban — ma is, tizenöt év óta, műsoron van a M. Kir. Operaházban ; főleg a zenekari intermezzo ma is ellenállhatatlan hatású. De az énekszólamok rámutatnak arra, hogy mért nem nyertek nálunk polgárjogot Massenetnek (az egy «Manon» kivételével) összes többi operái: Cid, Werther, Esclarmonde, Thais, Ariane, Le jongleur de Notre-Dame, stb. Sőt egyáltalán színre sem merték hozni az egymást felváltó operaigazgatók. Mindegyikben van ugyan hév, megvan a könnyű érthetőségre törekvő egyszerűség (homofonia), megvan a kidolgozásbeli csín, ragyogás és ízlés — de többé nem új hangok; a dallam eredetisége ép úgy hiányzik belőlük, mint az ellenállhatatlanul lebilincselő szenvedély vad ritmikája. Francziaországon kívül csak Bécsben volt tomboló és maradandó sikere két Massenet-dalműnek: mert «Manon» és «Werther» zenéje, főképen pedig tárgyuk, különösen egyezik a bécsi kedélylyel, érzülettel ; másutt — olasz- és németországi színpadokon — ezeknek a sikere sem volt elég meleg és tartós. Nálunk a «Manon» majdnem húsz évvel elkésett, pittoreszk zenéje tetszik is, műsoron is van. A kik azonban ismerjük Puccini «Manon Lescaut»-ját: az olasz zeneköltő alkotó képzeletének adjuk a pálmát. A bécsi udvari opera is tisztelettel mellőzte a kiváló franczia zeneszerző többi dalműveit; mondhatni: csak a név becsületéért hozta színre a múlt télen, tíz évi késedelemmel, az Anatole France elbeszéléséből írott «Miasszonyunk bohóczá»-t. A tiszteletben, sőt dicsőségben, bőven volt része Massenet-nek: a százados hírnevű párisi Conservatoire tanítványából annak zeneszerzéstanára lett, a franczia szépművészeti akadémia tagja volt s a becsületrend nagykeresztjével díszítették fel. A sors különben is kegyes volt hozzá: születése óta jómódú volt, elérte a pátriárkák korát, épen negyedév telt el 70. születésnapja óta, mikor egreville-i pompás nyaralójában az utolsó, talán legnagyobb szerencse érte: a szenvedés nélküli, hirtelen halál. /Kereszty István!

279 smaragd 2016-08-13 15:28:41
A wienerphilharmoniker.at oldal archivumában megtekinthetőek a koncertek, amelyeken Jules Massenet műveit játszották, sok érdekesség fedezhető fel, 1902-ben maga vezényelte műveit.

278 smaragd 2016-08-13 14:26:29
[url]https://youtu.be/RQohyN8rAc0;Massenet:Le Carillon[/url]

277 smaragd 2016-08-13 14:15:30
[url]https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Jules_Massenet;Jules Massenet, wikipedia[/url]

276 Búbánat 2016-08-13 12:49:54
104 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el Jules Massenet (1842.V.12. – 1912.VIII.13.) Ma este a Bartók rádió is megemlékezik a kiváló francia zeneszerzőről, műsorára tűzve egy manapság ritkán játszott operája New York-i Metropolitan Operaház Archívumából válogatott előadásának hangfelvételét: 19.00 – 21.41 A Metropolitan Operaház Archívumából V/3. rész Jules Massenet: Esclarmonde Négyfelvonásos opera elő- és utójátékkal (New York, 1976. december 11.) Szövegét Alfred Blau és Louis-Ferdinand de Gramont írta Vezényel: Richard Bonynge Km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara Szereposztás: Esclarmonde, Bizánc császárnője - Joan Sutherland (szoprán) Parseis, a testvére - Huguette Tourangeau (mezzoszoprán) Phorcas császár, az apjuk - Clifford Grant (basszus) Cléomer, a franciák királya - John Macurdy (basszus) Blois püspöke - Louis Quilico (bariton) Enéas, bizánci lovag, Parséis jegyese - John Carpenter (tenor) Szaracén követ - Charles Anthony (bariton) Roland - Giacomo Aragall (tenor) A bizánci udvar hirdetője - Paul Franke (tenor)

275 Búbánat 2015-10-26 01:31:34 [Válasz erre: 274 Ardelao 2015-10-25 22:16:26]
Visszatérve Massenet-re, elsősorban a Manon lenne az az operája, amit a Werther után elő kellene vennie az Operaháznak. Régi tartozás lenne a darab újbóli bemutatója - utoljára 1944-ben került színpadra a mű. Puccini operája mellett Massenet-nak ez a híres műve is helyet érdemelne a repertoáron - már csak az összehasonlításuk miatt is.

274 Ardelao 2015-10-25 22:16:26 [Válasz erre: 273 Búbánat 2015-10-25 22:01:44]
Olyan remek francia operákat mellőznek, vagy elő sem adnak, hogy az már szinte bűn. Ha nem lenne CD vagy DVD felvétel, - szerencsére, ma már eléggé sokról van - nem is tudnánk, hogy milyen művektől fosztják meg a magyar operakedvelő közönséget.

273 Búbánat 2015-10-25 22:01:44 [Válasz erre: 272 Kaliban 2015-10-25 21:43:27]
De Auber operáit is szívesen látnám színpadunkon. A hatvanas évek elején játszották a Fra Diavolót. Pompás vígopera. Házy Erzsébet is énekelt benne (Zerlinát).

272 Kaliban 2015-10-25 21:43:27
[url]http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/2015/10/25/a_francia_romantikus_operak_es_a_werther_budapesten/;A francia romantikus operák és a Werther Budapesten[/url]. Egy másik áttekintés.

271 Ardelao 2015-10-25 21:30:16 [Válasz erre: 269 Kaliban 2015-10-25 20:39:47]
Meyerbeer operák már szintén esedékesek lennének bemutatásra.





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.