Én itt a régiekhez képest új vagyok, de azt azonnal észrevettem, hogy Dantes nagyon nagyon túlszerepel. Most olvasom, hogy sokan elmentek innen miatta. Lehet, hogy én is megyek hamarosan.
A jó pap színház holtig tanul: ha MÁO ill. Erkel Színház (is) szeretné, hogy a közönség megtöltse nézőtereit, tanulhat a Nemzeti Színház új reklámklipjéből: a Nemzet(i) Főrendezője mégiscsak tudja, hogy kell csinálni: í g y.
Fáj, hogy tömören öszefoglaltam irányomban folytatott kitartó munkásságodat? Nekem nem fáj. No comment...biztosan ez is nagy sértés, sokaknak...akik téged nem kértek fel szóvivőjüknek :-)
Az előző hozzászólásom vonatkozik erre is. Amit írsz, annak egy része nem igaz, más része vagdalkozás.
Ha hiszed, ha nem van, aki nem szeret így beszélgetni. Hidd el nem azokkal van a baj, akik inkább itt hagyják a fórumot, mintsem állandó konfliktusban legyenek veled.
(Másoknak se tetszik ám, amit csinálsz. Előbb-utóbb mindenkivel összeakadsz itt, aki önállóan mer gondolkodni.)
(A további sértegető szövegeidre nem válaszolok. Te talán élvezed, de nekem egyszerűen nem pálya így beszélgetni.)
on "Az Erkel egy kezelhetetlen, hodály méretű csődtömeg. Hatalmas nézőtérrel, lehetetlen kiszolgáló terekkel. Eredetileg több mint 3000, jelenleg is több mint 2000 fős nézőtérrel, (amibe most csak 1800 szék van berakva. Azaz nem a tér lett kisebb, csak kevesebb benne a szék.) Önálló színházként mindig életképtelen volt. Le kellene bontani, és építeni helyette egy praktikus színházépületet. (Ha kell egyáltalán még egy színház.)" Izgatottan várjuk, komoly-e mindez és várható-e valami ténylegesen?
off Amiket összehordtál, az a rád jellemző módszer. Először -hírek szerint- kitiltatni szerettél volna, aztán énrám hivatkozva, úgymond "énmiattam" kivonultál, persze dehogyis vonultál, de ez (neked!) olyan jól hangzott, aztán szerinted "udvarolok a nap képe topicban a szerkesztőknek", most meg úgymond "támadlak" és "kiszekálom a fórumból, aki nem tetszik". Ugyan hogyan, mikor, mivel? És ugyan kit? Hiszen még téged sem, ha mint írod, "zavarnál", nem reagálnék rád, talán az lenne helyénvaló :-) Sőőőt, Cilikének is többször jeleztem a fórumon és igen, privátban is, hogy visszavárom, kézcsókom néki. Egyes számban, mert mások nevében nem vagyok jogosult se kiszekálni se visszavárni valakit.
Na látod, pontosan erről van szó. Ír az ember egy hozzászólást, erre jössz, és betámadod. (Beszólsz, kötözködsz, félremagyarázol.)
Lehetetlen normálisan beszélgetni bármiről, ha te épp érintve érzed magadat. Lényegében kiszekálod a fórumból, aki nem tetszik neked.
Mivel a moderátorok ezt hagyják, én befejeztem itt a fórumozást.
Muszáj néha engedni... :-)
(Az, hogy nem napi 5-10, hanem max havi néhány bejegyzést teszek, hogy nem "csevegek", csak konkrét témákhoz szólok hozza, pont ezt jelenti. De látom téged még ez is zavar. :-)
Ha felvilágosítanál, mire gondolsz/milyen sorok között mit kellene (ki)olvasnom? +privátban
Megint megjátszod a hülyét, vagy pedig sokat megélt k-európaiként nem tudsz a sorok között olvasni???
Szinetár tanár úr csak tudja ... sőőőt, Oscarral ellentétben ő talán mondta csinálta is. Ellenben emlékeztetnélek 10868. sz. beírásodban az Erkelről írottakra, ha esetleg túl régen volt már és elfelejtetted volna.
" Az Erkel egy kezelhetetlen, hodály méretű csődtömeg. Hatalmas nézőtérrel, lehetetlen kiszolgáló terekkel. Eredetileg több mint 3000, jelenleg is több mint 2000 fős nézőtérrel, (amibe most csak 1800 szék van berakva. Azaz nem a tér lett kisebb, csak kevesebb benne a szék.) Önálló színházként mindig életképtelen volt. Le kellene bontani, és építeni helyette egy praktikus színházépületet. (Ha kell egyáltalán még egy színház.)" Idézet vége.
Vagy te is csak humorizáltál, mint takatsa fórumtárs? (ld. itt lejjebb). Biztosan nincs humorérzékem, mert tőled, mint bennfentes(nek gondolt) művésztől valahogy komolynak tűnt a dolog. Mindenesetre örvendetes, hogy -mint egykoron írtad: énmiattam- mégsem hagytad el a fórumot, és bár többnyire láthatatlan vagy, tudjuk, lélekben mindig itt (is) vagy és beírásaiddal legalább néhanapján örömteli perceket szerzel sokaknak :-)
Lehet, hogy humorosnak szántad beírásodat és az is lehet, hogy joska141 fórumtársunk -netán más is- a hasát fogta és a térdét csapkodta, könnyeit törölgette a kaczagástól (bár legalábbis kétlem) .. én sajnos nem. Az Erkelről szóló szakasz azonban felkeltette az érdeklődésemet, mert mint említettem, ez a lebontási ötlet már elhangzott itt pár hete, nem is akárkitől. Mindjárt fel is frissítem az emlékezetét. Szóval: bontsunk vagy ne bontsunk? Erkelt vagy pezsgőt? És mire?
Szinetár tanár úr mondása jut eszembe rólad: „Aki sokat keveri a sz.rt, azt előbb-utóbb behúzza a kanál.”
Te komoly veszélyben vagy… :-)
Kérdeztél valamit? Nekem ez nem tűnt fel, egy kérdőjel sem szerepelt a hozzám intézett írásodban. Tudod, erre nagyon érzékeny vagyok, mert én minden kérdésre válaszolok. Szóval, ha ez kérdés volt, akkor annyit tudok erre mondani, hogy a 10936-os bejegyzésemet én humornak szántam, első betűjétől az utolsóig. Hogy ezzel a humorral mi volt a célom, azt nem árulom el, azt mindenkinek saját magának kell kitalálnia. Nem vagyok bennfentes, így nem tudom, hogy bárkinek van-e bármi terve az Erkellel, de ha a véleményemre vagy kíváncsi, akkor nem hiszem, jobb hely az Erkel annál minden szempontból, hogy lebontsák, és különben is a belső tere a magyar bauhaus egyik legszebb alkotása.
off Aki nem tud arabusul az:
on arra válaszoljon, amit kérdeztek. Aggályos, hogy rövid időn belül két befolyásos fórumozó is az Erkel Színház lebontását pedzegeti. Nem zörög a haraszt, ha ...
Hát én ezt a bauhaus-stílust vagy mit, a The Rough Guide to Budapest-ből vettem. Azt sem tudom, hogy mi az a Bauhaus, valami német összetett szó lehet, talán épületház?, de a bau akár odu-t is jelenthet, ahol ugyebár mókusok laknak, és az Erkel azért annál egy kicsit nagyobb, szóval lehet, hogy igazad van (ebben).
Tisztelt „Klára!” Értékes, figyelemre méltó hozzászólásából csak egyetlen mondatot idézek:
„Tehát vissza kell szokni a szinház- és operalátogatásra, ennek időigénye van!”
Ebben Önnek, mint annyi másban, amit le tetszett írni, tökéletesen igaza van.
Azonban, nem biztos, hogyan tudjuk visszaszoktatni az embereket az operalátogatásokra, ha Budapesten az Erkel Színház a következő 2 hónapban – október és november – (3 Bánk bán előadás kivételével) nem játszik operát.
Az Erkel lebontására tett indítványod erősen hajaz egy pár héttel ezelőtti másik beírásra, amit ugyanitt olvashatsz, éspedig a társulat bennfentesnek tűnő és itt olykor feltűnő tagjától. Ha már ő is ... és ha már te is, akkor kezdek aggódni a házért ... ami egyébként nem Bauhaus (még kevésbé bauhaus), tekintve, hogy a Bauhaus alapító atyjának tekintett Gropius csak az 1. vh. után rukkolt elő új irányzatával, amikor a Népopera épülete már csaknem a kamaszkorba lépett.
off "a pénzt .... na, mire is költjük?" Stadionra, olimpiára, kisvasútra, vadvilágkiáll.-ra, of course.
on Létesítsen egy Adolphe Adam-topikot. Lehet, hogy kiderül, nagy zeneszerző volt ő is és sok beírás születik majd róla. Ha eléri a 2667-et, mint Wagnernél, szóljon! :-)
Két megjegyzés csupán.
Ha nem tűnt volna fel, a covid miatt hosszú hónapokig nem lehetett előadásokat tartani, és sokak még ma is joggal tartanak egy újabb hullámtól! Tehát vissza kell szokni a szinház- és operalátogatásra, ennek időigénye van! Sajnos, a jelen fórumban sem túl sűrűn fordulnak elő beszámolók különféle előadásokról, pedig nem is olyan régen még rendszeresek voltak. Ha valaki mégis arra vetemedik, hogy beszmolót ír, netán mások véleménye iránt érdeklődik, a válasz néma csend. A közönségszervezés problémáit kicsontoztuk, azon nem a nézőknek kell változtatniuk. Ha valaki a Giselle bemutató kapcsán a zeneszerző előéletét firtatná, talán nagyobb figyelmet keltene, lásd egy másik fórum, ahol a zeneszerző és leszármazottai életvitelét kiteregető könyv nagyobb figyelmet kapott, mint az összes többi fórum valamennyi beírása összesen! Az, hogy jelenleg a gépkocsival nem rendelkezők számára, akik pedig szép számmal vannak, a rendezvények megközelítése milyen problémás, nem egyszer visszatartó, mostanság volt téma. Okos ötletek záporoztak, de avval nem lehet előadás után hazajutni!
Ha mindent a "mi mibe kerül" merkantilista elv alapján nézünk, bezárhatjuk az összes múzeumot, kiállítótermet, eladhatjuk a műalkotásokat valamelyik neves műkereskedő cég aukcióján, és a pénzt .... na, mire is költjük?
Bizony, bizony. Csak herdálják és herdálják és herdálják a közpénzt, pedig már hányszor és hányszor figyelmeztetted őket, kedves Jóska bátyám. De hiába, ezek nem tanulnak semmiből. Pedig igazad van, de még mennyire. Mert itt van pl. ez a jegyeladási, közönségszervezési módszer, ami teljesen csődben van, mint ahogyan írod is. Bezzeg a régi szép időkben, amikor még szocalista brigádok voltak, és ahol brigád van, ott brigádnapló is van, és mennyire jól mutatott abban a naplóban, hogy a kultúrára szomjazó olvasztárok kis csapata megnézte a Bánk bánt az Erkelben. És a feleségem is, ahogyan szervezte a gimiseinek az operabérletet, már hajnalok hajnalán vonatra szállt, aztán állt a pénztárnál 4 órán keresztül, hogy megújíthassa a bérletecskéit. Hát, ennek az aranykornak már vége van, és sohasem fog visszatérni. Most itt van az internet, azon böngészhetsz. És mit találtak ki ezek az ütődöttek erre az évadra? Hát azt, hogy saját magad állítsad össze a bérletedet, és minél több előadásra váltasz jegyet, annál nagyobb kedvezményt kapsz. Hát én jól kitoltam velük, kiettem őket a vagyonukból, mint Móricz novellájában Kis János, annyi, de annyi jegyet vettem onlájn, hogy lesz olyan hét, hogy három előadásra is elmegyek, és a közpénzt jól megcsapoltam, olyan óriási kedvezményt kaptam.
Apropó Jóska bátyám, te hány előadásra vettél jegyet ebben az évadban? Csak azért kérdezem, mert nemigen láttam tőled az utóbbi időben élménybeszámolót egy-egy koncertről, pedig botor fejjel régebben azt hittem, hogy a fórum elsőrendű célja az, hogy megosszuk élményeinket-örömünket a többiekkel.
Na, de térjünk vissza a botrányos Dzsizellére és a vásárolt 650 jegyre. Hát ez vajmi kevés, valóban, főleg ha hozzászámoljuk a hasonló látogatottságú Salomét is, mint azt voltál olyan kedves előző bejegyzésedben megemlíteni. Ekkora hodályban 650 néző, ez nem maradhat így tovább. Drasztikus intézkedés szükséges. Holnapra romboljunk le az Erkelt. Nem kell nekünk ez a városképet csúfító, otromba szocreálnak kinéző bauhaus förmedvény. Romboljunk, hogy építhessünk, hogy építhessünk helyette egy szép plázát, az úgysincs a környéken, abban nyugodtan korzózhatnánk, járhatnánk a multiplexbe és vásárolhatnánk a márkás farmert és swarovski kristályt, és jóllakhatnánk a gyorskifőzdékben. Az operát, meg effajta huncutságot pedig hagyjuk a bécsiekre, ők amúgy is furcsa népek, folyjon nekik a csapból is az a büdös sevillai pomádé, tóduljanak csak egymást taposva az operájukba, meresszék szemüket a díszletek nélküli színpadra, nem is érdemel mást az a degenerált banda.
Már csak egy kényes kérdés maradt: mit kezdjünk azzal a 650 beteges emberrel, akik jegyet vásároltak a Dzsizellére? Mert bizony ők herdálják el a közpénzt, az ő szórakoztatásukra a mi zsebünkből húzzák ki azt a több millió forintot. Jóska bátyám, nem elég csak siránkozni, a tettek mezejére kell lépni! Ezek a rajtunk élősködő emberek komoly büntetést érdemelnének, akár rájuk is robbanthatnánk az Erkelt, de én ilyen drasztikus megoldásnak nem vagyok híve, legyünk velük kedvesek és türelmesek. Nekem az lenne az ötletem, hogy a jegyük árából vásároljunk nekik pornócsatorna előfizetést a kábeltévéjükhöz, akkor kényelmes otthoni körülmének között skubizhatnák közelről az emberi testeket, ez is jelenthet annyi művészi élményt, mint a klasszikus balett.
A balettistákat, meg a zenekart, meg az énekkart, az énekesekkel együtt ki kell rúgni, ne zabálják ők az izzadságos munkával összekuporgatott közpénzünket. Nem kell Erkel, nem kell Operaház, nem kell Eiffel, erre a furcsa időtöltésre éppen elég a Müpa.
Annak ellenére, hogy utána kaptam hideget-meleget, megismétlem 10917.számú hozzászólásomat, aktualizálva a mai helyzetre. „Azt gondolom, a közpénz herdálásának tipikus példája az Erkel Színház most futó Giselle sorozata. Még három előadás lesz, ma, október 3-án délelőtt és este. Valamennyi előadásra a jelenlegi jegytérképek szerint 600-650 jegy kelt el, 1.200 jegy a pénztárban marad, még a félárú értékesítés ellenére is.”
Biztos mindenkinek igaza van, hogy kell a nagyszínpad, sok táncos, sok zenész és így tovább. De azért azt hiszem, a művészi tevékenység egyik fokmérője, hogy azt az alkotást mennyien tekintik meg, olvassák el, hallgassák meg és így tovább. Nagyon szép dolog az önmegvalósítás, de még szebb, ha az közönség, kellő számú közönség előtt történik. A Giselle pedig egy szép, hagyományos balett produkció.
Lehet pozitív példákat is találni, nem is kell olyan messze menni. Most zajlott a Müpában a Partenope előadása, egyik fórumon fel is hívták a figyelmet rá. Nem volt teljesen tele, nem a legkönnyebben befogadható művek közé tartozik – ellentétben a Giselle-vel – de mégis szép számban voltak nézők.
Más. Szintén ugyanazon a fórumon hívták fel a figyelmet a STOP Sevillai bemutatójára. Az előzetes ismertetések és az utólagos kritikák alapján megállapítható, hogy hozzá képest a Müpa produkció szinpada telezsúfolt volt díszlettel. Az ottani szinpad ugyanis teljesen üres volt, díszlet, kellék semmi, a szereplők csak járkálta ide-oda. De minden jegy elkelt, a következő 4 előadásra már csak előadásonként 15-15 jegy kapható.
Szóval ki kell mondani, le kell írni: nálunk az Operaház jegyeladási, közönségszervezési módszerei erre az évadra teljesen csődben vannak. Szépíthetjük, millió okot, magyarázatot felhozhatunk, de a tény, attól még tény marad.
??. MIért lett volna Salzburgban rossz? A Salburgiaknak jó volt, 2018-as szereplés után 2019-ben is visszahívták. Ha nekik jó volt, akor nekünk is jó lett volna, ezt írtam. Itthon nem tetszik sokaknak.
Ha ott rossz volt, ebben miért lenne jó?
Ez meglep. Igaz, a Billy Eliotra is lasszóval fogdosták a nagyérdeműt.
Tudom, hogy itt sokaknak nem tetszik Bretz Gábor, de ha Salzburgban megfelelt, akkor talán ebben a produkcióban is helye lett volna.
Mindenképpen megérte megnézni a Salomét, pedig a tavalyi fiaskó sokak kedvét elvehette tőle. A lényeg, hogy jó hosszú ideje nem volt ilyen kiváló címszereplője a műnek! Hang, színészi játék és szenvedély, Annamarie Kremer alakításában minden együtt volt.
Heródes megformálója is megfelelő volt, leszámítva pár részt, ahol artikulálatlanul kiabált, de még ez is belefért a produkciójába. Hiteles alakítást nyújtott.
A Heródiást alakító Lukács Gyöngyi pompás királynői megjelenése, erős egyénisége, és hatalmas hangja nagyszerűen érvényesült az operában.
Hangilag már kevésbé tetszett Szemerédy Károly mint Johanán.
Mint ahogy az öt zsidó éneklése is sok kívánni valót hagyott maga után!
A felsorolását kiterjeszthetjük pl. az alternatív színtársulatokra is? Igen? Akkor jó, köszönöm. Kár, hogy jó pár időközben megszűnt, mert elapadt az állami támogatás. Történetesen olyanoké, amiknek produkciói nemzetközi fesztiválokon (is) szerepeltek sikeresen. Köztük történetesen olyanoké (is?), amik nem nyerték el itthon a pénzosztók tetszését. Egy széria kidobott Salome-pénz megmentette volna őket.
Hálás köszönet az érdekes és értékes beszámolóért!
A többi bejegyzéshez hosszas gondolkodás után csak ennyi: pár éve nagy erőfeszítések árán kiszámolták, és az okosok mindig kiszámolják, hány millió, sőt milliárd forintba kerül egy-egy népszavazás. A válasz: a DEMOKRÁCIA pénzbe kerül, és mindegy, hányan mennek el szavazni, annyiba kerül.
Nos, a kultúra is pénzbe kerül. Vagy bezárunk minden - hangsúlyozom - minden műintézményt, legyen az kiállítás, múzeum, színház, opera, mozi, (horribile dictu egyetem, SZFE, stb), vagy költeni kell rá! Ennyi! Ez soha, sehol, egyetlen korban sem működött pénz nélkül, nem hiába nevezik a támogató rendszert Mecenatúrának!
Kedves Búbánat! Köszönöm, hogy megosztottad az élményedet velünk.
Szerintem bizonyára "ppp" fórumtárs majd megírja, milyen volt a mostani Salome-előadássorozat; speciel nem vagyok Richard Strauss-fan, nem rajongok a zenéjéért, mégis, az ének-zene mellett Rátóti Zoltán rendezésére és Vörös Győző díszlettervére is kíváncsian, jegyet váltottam az első, szeptemberi 19-i előadásra az Erkel Színházba. Azt kell mondjam, a rendezés, a látvány kevésbé fogott meg, mint maga a dalmű, amit főleg a vendég címszereplő, a holland Annemarie Kremer felkavaró ének-játéka nyomán rám gyakorolt hatása miatt eseményszámba menőként könyvelhettem el, és ami teljesen „letaglózott”. Ugyancsak nagyszerű énekes-színészi teljesítményt produkált a Heródes szerepében fellépett német Gerhard Siegel tenor (úgy tudom, 2018-ban, a Margitszigeten is kiválót alakított.) Nagyon kedvező benyomást tett rám Szemerédy Károly is, mint Jochanaan. Lukács Gyöngyi énektechnikai kvalitásai megmutatkoztak Heródiás szólamaiban. Kíváncsian vártam a hazai színpadokon régen látott Nyári Zoltán (tenor) bemutatkozását Narraboth szerepében: nincs sok énekelni valója, nem igazán tudom értékelni a hallott/mutatott teljesítményét...Kocsár Balázs főzeneigazgató-karmester rutinosan fogta össze hatalmas zenekarát, ami erőteljesen szólalt meg a zenei irányításával.
A Hétfátyol tánc alatt a fiatal balett-táncos hölgyek csábos, szinte eksztatikus, rángatózó mozdulataihoz képest a királylány szolidabb és „nem vetkőző” tánc-jelenete kontrasztként él bennem: bár nem élt a nyers erotika „mutatványával”, ám az az abszolvált elsöprő szenvedély, ahogyan a mártír próféta neki ezüst tálcán behozott levágott fejével „játszadozott”, totálisan vert mindent/mindenkit – operaénekesként kiváló színészi eszköztárával is élt, amint az őrületét bemutató, hatást keltő jelenetsorában láthattuk tőle. Óriási ünneplésben volt része Kremernek, de az egész előadást nagy tetszésnyilvánítással fogadta az Erkel Színház mintegy háromnegyedrészt megtelt közönsége.
Hogy a további Salome-előadások fogadtatása milyen volt, magam is kíváncsian várom.
Hát nem. Előrebocsátva, hogy nagyon szeretem a darabot:
1) Nem kell mindig repertoáron tartani a Salomét. MÁO-ba való. Ha MÁO zárva, Salome várjon.
2) Fórumtársunk in concreto erről a darabról és ennek a king-kong(ó) házairól írt. Kár idecibálni, hogy akkor mi mindent kellene még bezárni, ha. Nem kell és nem lehet kimaxolni a -mint írod- "merkantilista szemléletet", de speciel a Salome pihentethető és egyáltalán nem való az Erkelbe ... legfeljebb ha Netrebko énekelné ;-)
3) Szintén kár jobb érv híján folyton "komolyzeneifórumozni". A komoly meg a komolytalan zenét és általában a "magos" előadóművészetet itthon bizony közpénzből tartják fenn és nem csupán a minőség számít. Avagy a lé határozza meg a tudatot.
Hírek szerint a Nemzeti Színház "full házai" is az ez alatti beírásomhoz hasonlóan "állnak elő"...
Nem. Egyrészt arra sem mennek be, majd kivattázzák diákokkal-katonákkal, másrészt mert (a) Puskásnak köze lehet a focihoz és az mindent felülír. Mint a Pancho Aréna.
Ezért nyomják az olyan szemetet, mint a Puskás c. giccsparádé, mert úgy gondolják, arra bejön a plebs?
Tisztelt „Takatsa”! Biztos, hogy Önnek igaza van, mind az előadói apparátus, mind a szereplők, mind a repertoár vonatkozásában. Azonba a legművészibb produkciót is „el kell adni”. Így volt/van ez az opera kezdetétől a mai napig. (Zárójel: amikor még fiatal voltam és az Andrássy úton ment a Salome, örültem, ha a III.emeletre kaptam jegyet, természetesen telt házak mellett.)
Persze, változott a világ, stb.
De azért azt mégis fel kell vetni, hogy ha valamilyen műsorpolitikai meggondolásból az Erkel Színház nagyszínpadon október végéig nem játszanak operát, akkor pont ez az a mű, amivel az éppen kezdő évadot hónapokra zárni kell?
A nézőszám egy érdekes dolog, mert azt szokták erre mondani, hogy ennyi ember a Nemzeti Színházba be se fér, ott tehát full házzal menne...
És jó volt az előadás? Vagy legalább jobb volt, mint tavaly? Mert én úgy gondolom, hogy ez a lényeges kérdés és a lényeges szempont. Az, hogy mennyibe került, mennyi néző volt, milyen a kalkulált vagy elvi anyagi veszteség, ehhez a kérdéshez képest teljesen lényegtelen. Ha ez a merkantilista szemlélet - amelyet folyton hangoztattok - győzedelmeskedne, akkor be kellene zárni az Erkelt, meg a z Eiffelt, meg az Operaházat se kellene többet kinyitni, meg a Müpa tevékenységét is át kellene profilirozni. Amúgy a Richard Strauss művekhez akkora zenekari apparátus kell, hogy azok előadása csak nagy játszótereken valósítható meg. Ugyanakkor a R. Strauss művek sohasem lesznek annyira népszerűek, hogy megtöltsék az Erkelt. Még egy előadásra sem, pláne többre. Egy előadást pedig - normális színvonalon - csak úgy lehetne tartani, ha importálnánk az előadást (ahogyan a Müpa számos esetben). De akkor - hosszútávon - szélnek kellene ereszteni a társulatot. Tehát le kell nyelni a békát, és közpénzből kell finanszírozni az operajátszást, többek között a Salomét. (Nyilván sok-sok embernek ez fáj, és ezt kidobott pénznek tartja, de azért kicsit furcsa, ha ún. operaszeretők hőbörögnek a közpénzből való finanszírozáson.) Egy dolgot lehetne számonkérni, ha már közpénzből való finanszírozás történik, és ez az előadás minősége. Erre kellene fektetni a hangsúlyt, úgy általában is, egy komolyzenei fórumon pedig pláne.
Szóval, milyen volt az előadás??
Azt gondolom, a közpénz herdálásának tipikus példája az Erkel Színház most futó Salome sorozata. Még három előadás lesz, 22-én, 26-án, 29-én. Valamennyi előadásra a jelenlegi jegytérképek szerint 500-550 jegy kelt el, 1.300 jegy a pénztárban marad, még a félárú értékesítés ellenére is.
1 db el nem kelt jegy átlagos ára 5.200 Ft, így a 3 előadás kieső bevétele kereken 20 millió (!!!) forint. Az előadás költsége a nézőszámtól függetlenül ugyanannyi, tehát ezt a 20 millió forintot természetesen közpénzből kell pótolni a Színház részére.
Magántulajdonú cég esetén ilyen veszteségnél, nem realizált bevételnél már szankciókat alkalmaznak a felelősökkel szemben. Nálunk, konkrétan az Operaháznál további állami juttatást biztosítanak a működéshez.
Igen, ilyen-olyan okok miatt a szoprán-koncerten elmaradt a Hunyadiból a Cabaletta (Szemere Zita), a Turandotból Liu halála (Sáfár Orsolya), a Bajazzókból a Madárdal (Rost Andrea).
Rostnak csak egy baja van, de az gyógyíthatatlan: már nem tud énekelni. (magánvélemény)
Rostnak semmi baja, nem akart fellépni, ahogy szokta, lemondta, Sáfár szintén. Beteg lett Szemere Zita, a Cabaletta azért maradt el.
E koncertbeszámolóhoz kiegészítésül:
- A karitatív célú szoprángála műsorvezetői Gyüdi Melitta, az Operaház protokollfőnöke és Mona Dániel zenetörténész voltak. Konferálásuk részeként mindig felolvasták Ókovács Szilveszter főigazgatónak a fellépő művészekről „kiállított” rövid, találó(?) egymondatos jellemrajzát.
- Az előzetesen meghirdetett és a műsorlapon is olvasható szopránok közül két művész betegség miatt nem tudott eljönni a gálára: Rost Andrea és Sáfár Orsolya. A két másorszám kimaradt a programból: Bajazzók - Madárdal; Hunyadi László - Gara Mária cabalettája, III. felv.
- Az est végén az Opera korábbi főigazgatója, Szinetár Miklós rendező jelent meg az összes művész előtt a színpadon - a közönség viharos tapsokkal köszöntötte, aki előbb a fellépett szoprán magánénekeseket és énekművészetüket, valamint az őket zongorán kísérő három művész-korrepetitor hölgyet méltatta, szólt a nemes szándékról, felajánlásról, mielőtt a színpadra szólította volna a publikum számára meglepetés-vendéget, aki a karitatív gála „célzott” személye volt: a színpadtól már visszavonult Fekete Veronika drámai-koloratúrszopránt. A művésznő tiszteletére a színpad hátterében, a magasban 13 darab hatalmas tablón Fekete Veronika operaszerepeiből láthattunk jelenetképeket.
- A koncert alatt végig a színpad hátterében, a magasban 13 darab hatalmas méretű, megvilágított fényképet láttunk: az Opera egykori, már eltávozott neves, kiváló szopránjai közül kiválasztott művészekét. Balról jobbra elhelyezve öt oszlopban egymás alatt a következő szopránok tekintettek ránk, arcképükről:
I.oszlopban:
Andor Éva
Berdál Valéria
Déry Gabriella
II. oszlopban:
Gyurkovics Mária
Házy Erzsébet
III. oszlopban:
Lehoczky Éva
Déryné Széppataki Róza
Kukely Júlia
IV. oszlopban:
Sudlik Mária
Moldován Stefánia
V. oszlopban:
Orosz Júlia
Takács Paula
Ágai Karola
A fotókon látható szoprán operaénekesek személyének kiválasztása bizonyára a rendező, Toronykőy Attila koncepciójába illeszkedő döntés.
Minden fénykép alatt a szopránok születési és halálozási évszáma volt olvasható. Egy malőr történt, amire Lukács Gyöngyi művésznő hívta fel a figyelmet: Moldován Stefánia fényképe alatt téves évszámok voltak feltüntetve.
Csatlakozva Beatrice fórumtársnak az énekesek produkcióit dicsérő szavaihoz, én még Ádám Zsuzsanna és Farkasréti Mária előadásában is örömet találtam: mindketten Verdi A végzet hatalma című operájából énekeltek: Leonóra II. illetve IV. felvonásbeli áriáját adták elő, szép, ihletett tolmácsolásban.
Pár órája újra vastaps ünnepelte az Erkel Színház színpadán álló Fekete Veronikát. A művésznő kapta ugyanis pályatársnői felajánlását: az este szoprángálájának fellépti díjait neki adományozták. Tudjuk, a művésznő az énekléstől már visszavonult, de most is aktív az előadásokon egy másik területen: ő kezeli a feliratokat. Erről az jut eszembe, hogy ahogy - a mondás szerint - nincsenek kis szerepek, úgy nincsenek kis munkakörök sem. Legalábbis a feliratkezelés nem az: ha a feliratkezelő hibázna, azt igen sokan észrevennék a közönségből.
Furcsálltam viszont a szervezésben, hogy a közönségtől nem kértek anyagi kontribúciót (sőt, még lehetővé se tették azt, legalábbis a személyzet tagjainál hiába érdeklődtem erről), pedig a jótékonyságinak hirdetett koncertre a belépés ingyenes volt. Ilyen esetekben pedig szokás, hogy a közönség tagjai - anyagi lehetőségeik és hajlandóságuk függvényében - hozzájárulást adhatnak. Ezt talán még utólag is meg lehetne tenni.
A gáláról néhány impresszió:
Számomra a legemlékezetesebb két momentum egyike, hogy most sikerült először élőben hallanom Boross Csillát (már többször szerettem volna, de mindig meghiúsult). És bizony szeretném még máskor is hallani...
A másik emlékezetes élmény az volt, hogy Kolonits Klára hangjában "fürödve" döbbentem rá, hogy túléltük a pandémiát (legalábbis eddig), és a művészeink hangja is túlélte, és ez milyen remek dolog, és nem adjuk fel továbbra se, csak azért se. (Ez a koncert korántsem az első, nem is a második volt számomra a pandémia visszaszorulása óta, de valahogy most tolult föl bennem ez a felszabadult érzés. Pedig itt is maszkban voltam.)
Lukács Gyöngyi hatalmas vastapsot kapott igen drámai Aida-interpretációjára.
Jó benyomást tett rám Szabóki Tünde és Kriszta Kinga is. És minden résztvevő köszönetet érdemel.
Az is felemelő volt, hogy a záróképben mindenki megjelent, az A csitári hegyek alattot adták elő, mindenki énekelt szólóban egy-egy kis részt, illetve a végefelé csoportokban is. Ez kihangsúlyozta az est kollektív jellegét.
1000 koszonet kedves Takatsa, megprobalom.
Kedves Ladislav. Nagynehezen, a facebookon megtaláltam azt, hogy ez az előadás regisztrációhoz kötött. Az operaház honlapján ennek semmi nyoma nincsen, de a facebookról a következő linken lehet a regisztrációs oldalra jutni:
Remélem, hogy még nem maradtál le róla.
Kedves Búbánat, van esély, hogy bajussak a mai eloadásra. 18 orakkor érkeznék Budapestre.
Kedves Búbánat, van esély, hogy bajussak a mai eloadásra. 18 orakkor érkeznék Budapestre.
Erkel Színház ma este, 19 órakor
Karitatív gálaest - szoprán szólístákkal - zongorakísérettel
„Hagyományt teremtünk: a következő öt évben minden esztendőben nagy, kétrészes, zongorás gálaestet rendezünk egy-egy hangfaj operás művészeinek számára – ingyenes belépéssel, érkezés szerinti helyfoglalással. Aida címben olvasható szavaiból világos lehet: szopránjaink kezdik ezt az „ötéves tervet”. Önként jelentkeznek, egyeztetik kedvenc áriáikat, tehát a műsorukat – mindenki egyet énekel félidőnként, ha pedig sokan jelentkeznek, akkor egész este csak egyet. A fellépők a koncert előtt közösen választják ki azt a fachtársukat, akinek számára aznap esti honoráriumukat felajánlják, hisz ez a pálya is tele van veszélyekkel, csapdákkal, magánéleti és/vagy egészségi problémákkal, traumákkal, veszteségekkel. Szóljon ez a nap természetesen nagyszerű zenék kiválóan pallérozott előadóiról, de azokról is, akik e pályának belül szomorú „caniói”, akik szopránként is segítségre szorulnak. (Egy évvel később a basszusok folytatják majd ezt a reményeink szerint sikeres és emlékezetes sorozatot.)
Közreműködnek az Opera karitatív lelkű szopránjai és korrepetitorai.”
Ádám Zsuzsanna, Rost Andrea, Létay Kiss Gabriella, Miksch Adrienn, Váradi Zita, Bátori Éva, Szabóki Tünde, Kriszta Kinga, Szemere Zita, Bakonyi Anikó, Sáfár Orsolya, Rőser Orsolya Hajnalka, Lukács Gyöngyi, Farkasréti Mária, Boross Csilla, Kolonits Klára - ének
Doman Katalin, Hidegkuti Pálma, Jean Klára - zongora