Bejelentkezés Regisztráció

Erkel Színház


10851 Cilike 2021-06-11 09:33:47 [Válasz erre: 10849 lujza 2021-06-11 02:15:57]

Jókai mindig is egyik kedvencem volt. Hugo nekem túlságosan sötét, komor, akárcsak Balzac. Zenei értelemben megtanulni nekem szinte élvezetes volt, mert volt benne kihívás. Énekelni nem könnyű a kórusszólamot, de van nehezebb is ennél. Az a baj, hogy a szólórészek uncsik, szerintem legalábbis. A zenekari közjátékok még élvezhetőbbek. A szerző nyilván a német opera vonalát követte, csak nem tudott felérni Wagner vagy Strauss közelébe se. (Ezeket a hatásokat éreztem rajta, plusz Mahlert.)


10850 Edmond Dantes 2021-06-11 08:59:53 [Válasz erre: 10849 lujza 2021-06-11 02:15:57]

off Veszélyes terepre tévedtél, amikor, amit az Egri csillagokról és Jókai regényeiről, mint kötelező olvasmányokról írsz. Néhány más mellett ugyanezek a művek szerepelnek egy nem 1/1  NER-kompatibilis hírportál listáján is! Tóth Krisztinának nemrég -jelképesen- fejét vette a NER-sajtó pl itt és itt meg a szokásos cunamival mindenhol ... ugyanezért.

on A Jancsi és Juliskát sosem láttam. Erre nem vagyok büszke, de nem is restellem. Még iskolás sem voltam, amikor már nem játszották és nem túlzottan érdekelt, amikor sok évtized után elővették. Csak leírásokban olvastam, hogy posztwagneriánus, max. másodosztályú opera. Vélhetően a sztori tartja életben, mert a szülők -legalábbis azelőtt- úgy gondolták, hogy egy mellesleg horrorisztikus Grimm-meséből készült opera, na, az biztos jó lesz a gyereknek. Ma már, mint írod, te sem mernéd az unokádat elvinni rá és nyilván nem azért, mert a horror-mesétől félted. A mai, sőt a "tegnapi" gyerekek sokkal horrorisztikusabb "meséken", filmeken, elektronikus játékokon nőnek, nőttek fel.

Azt viszont túlzó általánosításnak gondolom, hogy "Egy száz éves operát, ha nem tartozik a nagy klasszikusok közé, csak módjával lehetne előadni..." Ezen az alapon a Turandotot leszámítva semmit nem lehet(ne) előadni, utóbbit is már csak pár évig. Ahogy már írtam, egy alkalmas szereplőkkel, jól kihozott, kicsit 100+ éves verista opera pl. sokkal ütősebb lehet. Nem beszélve arról, hogy Mascagni vagy Leoncavallo neve önmagában több nézőt csalhat a színházba, mint a senki által nem ismert Franz Schmidté: őket legalább 1-1 operájukért mindenki ismeri, és a többség szereti. De egy La Wally, Francesca da Rimini, Fedora, Massenet egyik-másik műve és mások, fogadok, hogy a Notre Dame-nál nagyobb érdeklődést keltenének ... ahogyan keltenek időről-időre külföldi nagy operaházakban. Ha másért nem, azért, mert ahogyan Klára is megállapította, van bennük pár ismerős sláger és/vagy jelentős részük szerepdarab, amire szívesebben elmennek a nézők, hogy kedvenc énekesüket -uram'bocsá, a vendég külföldi sztárt- meghallgassák. Schmidt Ferenc alkotása, ha jól értem a beírókat, egyik fentebb említett előnyös tulajdonsággal sem rendelkezik és valljuk meg, az osztrák operák, -a Mozartokat ugye nem soroljuk oda?- beleértve a 20.szd.-iakat, sosem voltak trendik.


10849 lujza 2021-06-11 02:15:57 [Válasz erre: 10848 Cilike 2021-06-10 22:43:28]

Nem láttam az előadást, csak általánosságban jutott eszembe arról, hogy utálod a Hugó regényt. Nagyon megváltozott mára a befogadó készség. Nem lehet a gyerekekkel egy Jókai regényt elolvastatni. Az Egri csillagok, ami kötelező, kínszenvedés nekik. Gyerekként engem elvarázsolt a Jancsi és Juliska Humperdicktől. Ma nem merném az unokámat elvinni rá. Egy száz éves operát, ha nem tartozik a nagy klasszikusok közé, csak módjával lehetne előadni, szcenírozva, nagyon jó rendezésben és alaposan betanulva, kiváló szereplőkkel. Az a gyanúm, hogy ez így inkább kínszenvedés lehetett, ami értelmetlen.

Biztos díjazni lehet a zeneszerző szándékát, de előadni a művét csak különlegesen lehetne.


10848 Cilike 2021-06-10 22:43:28

Az én véleményem, mint szenvedő félé, a következő:. Érezni a szakmai tudást a kompozícióban. Vannak egészen fantasztikus hangszerelési és szerkesztési lelemények benne. Amiért mégis borzasztó unalmas, az a darab formája, amennyiben nem áriák és duettek vannak, hanem hosszadalmas monológok, nem reflektálnak egymásra, hanem elbeszélnek egymás mellett. Hozzátartozik, hogy az Hugo regényt eleve utálom, szóval nem volt még a témában sem számomra élvezhető. De tény, hogy amit zeneszerzésről meg lehet tanulni, azt a szerző alighanem megtanulta...hogy ötlete nem volt dallamok szerzéséhez, az más téma.


10847 Edmond Dantes 2021-06-10 16:50:55 [Válasz erre: 10846 Klára 2021-06-10 11:36:24]

Bizony, egyetértek. Az I. vh. idején, amikor mindenhol minden elkelt, 5 előadás szinte semmi, pedig a Székelyhidy-Marschalkó sztárházaspár énekelte a férfi-női főszerepet. Érzésem szerint a K.u.K-szövetség jegyében tűzték ki a darabot, akkoriban "ellenséges" (olasz-francia) premiert nem is tartottak a Házban: "eszi-nem eszi, nem kap mást" alapon ezt adták ... és a közönség "nem ette", akkor sem, azóta sem. Ha már második-harmadik vonalból mazsolázott a vezetőség, kihozhattak volna pl. egy verista operát, akár második vonalból, ahogy tették azt pár éve A hegyek alján koncertáns előadásával, amire elmentem és egyáltalán nem bántam meg, sőt: jó zene, színvonalas produkció volt.


10846 Klára 2021-06-10 11:36:24 [Válasz erre: 10845 Búbánat 2021-06-10 10:48:28]

Az, hogy egy operát korábban, cca 100 évvel ezelőtt bemutattak, volt x előadása és nagy sikert ért el, számomra statisztikai adat, nem érv! Se szeri, se száma azoknak az operáknak, melyeket bizonyos korban, bizonyos énekesek felléptével bemutattak, akár a MET-ben is, és az adott kor, közönség zenei ízlésének megfeleltek. Nem egyszer csupán azért, mert az aktuális közönségkedvenc jutalomjátéka volt, egy-két mutatós ária bemutatása lehetőségeként. Aztán eltűntek abban a bizonyos süllyesztőben.  Mai füllel hallgatva nem biztos az átütő siker, ahhoz egyébként is több előadás szükséges. Mindenki tudja, hohgy a premier-közönség egészen más, mint a többi előadást megtekintő ún. átlagnéző!

Egyébként nem vagyunk egyformák, nem reagálunk egyformán, és hogy egy banális mondást idézzek, izlések és pofonok különbözőek. Más véleményét edig illik tszteletben tartani!

 


10845 Búbánat 2021-06-10 10:48:28

Számomra nagy élményt jelentett az Erkel Színházban tegnap este bemutatott „Notre Dame”.  (A Magyar Királyi Opera 1916 decemberében mutatta be Franz Schmidt operáját. Öt előadást ért meg abban az évadban)

Nekem „bejött” a Notre Dame zenéje. Egyszeri hallás után is könnyen befogadtam; mint „bel canto” rajongó, azért „mindenevő vagyok”, és ami szép, jó, nemes, arra a zenére (is) fogékony vagyok.

Az est egyik legnagyobb öröme nekem – az opera zenéje mellett – az ének-zenei megvalósítás közreműködői közül Kelemen Zoltán énekművészete volt, aki erőteljes, kormos szinezetű baritonján tökéletes hangi kondícióban énekelte végig a roppant nehéz, olykor deklamáló stílusú, ének-beszéd szólamát, ezzel is kifejező drámaiságot kölcsönözve a „Főesperes” karakterének.

Kelemen Zoltán naplója   (Művész-blog) – Café Momus - 2021-05-14 - Video-stream-ek a karantén idején

Innét idézem Kelemen Zoltán mondatait:

„Mindeközben még egy új szerepet is kellett tanulnom, amelyre talán hamarosan sor fog kerülni, de nem merem még elkiabálni. Ez nem más, mint Franz Schmidt Notre Dame című operájában a Főesperes (az eredeti Victor Hugo-műben Frollo) szerepe, vagyis a bariton főszerep. A darab zenei világa élesen elüt mindentől, amit eddig a pályám 28 éve alatt módomban állt énekelni. Talán leginkább még a Richard Strausshoz áll legközelebb, legalábbis neki a kortársa volt, de igazából arra sem nagyon hasonlít. Teljesen független hangzásvilága van, az énekszólamok legtöbbször deklamáló jellegűek, egyáltalán nem egy könnyű énekelnivaló, egészen más, mint egy Verdi vagy Puccini, de nagyon színes, változatos a hangszerelés. Volt belőle pár együttespróba még április elején, de aztán az április 15-re tervezett koncert végül elmaradt, és azóta több verzió is felmerült, hogy mikor tudjuk megtartani. Remélhetőleg most már nem fog több akadályba ütközni...”

És már itt is van Kelemen Zoltán újabb -  mai  - blogbejegyzése:  2021-06-10 - Falstaff-keresztmetszet és koncertszerű Notre Dame

Idézem Kelemen Zoltánt:

- De az igazi "feketeleves" még hátra volt: a Notre Dame-előadás! Másfél év után végre újra közönség előtt állhattam, ráadásul nem is az Eiffelben, ahová eredetileg tervezték az előadást, hanem az Erkel Színházban! Idáig azonban el is kellett jutni. A darabot már február közepén elkezdtük tanulni, április elején volt belőle pár együttespróba is, majd lefújták az előadást, én akkor azt gondoltam, hogy végleg, ám pár hét múlva jött a hír, hogy július végén mégiscsak meg lesz tartva. Aztán előbbre hozták június 9-re, a helyszín pedig megváltozott. Ismét elkezdhettünk próbálni. A két hónapnyi "érés" jót tett a darabnak, és koncertről lévén szó, kottából énekelhettünk, tehát nem kellett kívülről megtanulni. Azonban még így sem volt könnyű. Ugyanis a zongorás próbákon hall az ember egy hangzásképet, és a zongorakivonatból könnyen lehet követni azt, ami elhangzik akkor és ott. Igen ám, de aztán jön a zenekar és helyenként egyáltalán nem azt hallja az ember, ami a zongorakivonatban ki van emelve főszólamként, egészen más hangzást kell megszokni, hirtelen alkalmazkodni és persze belépni. Egy ilyen nehéz darab esetében ez plusz problémát jelentett. A szerepem, a Főesperes szólama szinte teljes egészében deklamálós, recitativikus jellegű, és még ahol egy kicsit kiszélesedik dallammá, ott sem az a fajta áradó dallamosság van, mint egy olasz, vagy korábbi romantikus művek esetében. A szerzőnek volt dallaminvenciója, azonban valamiért a főszerepekben ez ritkán érhető tetten, a zenekarnak és a kórusnak viszont kifejezetten szép dolgokat írt. A főbb szerepek alakítói: Cser Krisztián (Quasimodo), Rálik Szilvia (Esmeralda), Kovácsházi István (Phoebus), Balczó Péter (Gringoire), illetve jómagam ("Archdiakonus", vagyis Frollo).

Bár a műfaji megjelölés szerint a Notre Dame "romantikus opera", azért ez a zene eléggé különbözik azoktól, amiket pályám során idáig énekeltem. Pedig főleg romantikus szerzők operaszerepeit alakítottam, és volt köztük pár Richard Strauss is, de ez eleinte teljesen idegennek tűnt, nem volt könnyű fogódzót találni hozzá. A karmester, Dénes István sokat segített, magyarázott a betanulás és az együttespróbák során, sőt még a teljes szövegkönyvet is felolvastuk magyarul és németül is hangosan, prózában, szóval igazán nem lehet azt mondani, hogy ne lett volna alapos a felkészülés. Mégis, a zenekari próbák után valahogy most nem volt az a fajta "komfortérzetem", ami máskor meg szokott lenni. Nem vagyok egy izgulós típus, de a 28 évnyi rutin ezesetben szinte semmit sem számított, és kicsit drukkolva vártam a koncertet...

A darab ismeretlen volta, a járványtól való félelem, valamint az időpont és helyszín áthelyezése is közrejátszhatott abban, hogy végülis nem volt túl nagy érdeklődés a koncert iránt. Viszont elmondható, hogy a viszonylag kis létszámú közönség a végén hálás volt, és a tetszésnyilvánításból azt szűrtem le, hogy sokaknak tetszett a darab első hallásra, de mivel ez most csak egyszeri alkalom volt, a további "ismerkedés" legfeljebb felvételekről lesz lehetséges. Ezt a koncertet is felvették képpel együtt, egyszer talán adásba kerül és akkor a szélesebb közönség is hallhatja Franz Schmidt magyar-osztrák zeneszerző Victor Hugo regénye nyomán írt, Notre Dame című későromantikus operáját.

(Kelemen Zoltán írása)


10844 takatsa 2021-06-10 08:28:25 [Válasz erre: 10841 Momo 2021-06-10 01:04:24]

Én valóban nem szeretem a verbunkos- és a cigányzenét, és elég nagy bajnak tartom, hogy a legtöbb külföldinek ez ugrik be zenei vonatkozásban a magyarságról, pedig az elmúlt száz évben Bartók, Kodály és még sokan mások nagyon sokat tettek az igazi magyar zenei értékek felkutatásában és felmutatásában. Ettől függetlenül Liszt, vagy Brahms még ebből a zenei anyagból is minőségi zenét tudott kihozni, nem pedig egy ilyen groteszk egyveleget, ami a tegnapi operában megszólalt.

Most, hogy aludtam egyet a tegnapi előadásra, azt tudom még elmondani, hogy ebből az egy előadásból nyilvánvalóan lehetetlen és nem is szabad megítélni Franz Scmidt munkásságát. Én most találkoztam először Franz Schmidt zenéjével, ebben a vonatkozásban olyan voltam, mint egy újszülött, nem volt bennem semmi előfeltevés. Amit kaptam, az számomra szörnyű volt, de így utólag nagyon elgondolkoztató. Mert az ember áltlában nem ilyen tiszta- és üres lappal ül be egy előadásra, hanem az agyában és a fülében sok-sok felvétel és előadás tapasztalatával. Így pl. egy mai Tosca előadáson nemcsak az aktuális produkciót hallom, hanem az agyam hozzáadja azt a sok-sok Tosca előadást is, amit előzőleg láttam-hallottam. Mert az agy így működik, nem azt, vagy nem csak azt hallom, ami éppen van, hanem azt, amit hallani szeretnék, egy ideát, ami bennem kialakult, és amit a tudatom hordoz. De mi történik akkor, ha én egy sohasem hallott művet hallok először? Ez, ami tegnap este. Nincsen mankó, nincsen szépítési-javítási lehetőség, hanem ez van, amivel az aktuális pillanat megajándékoz, vagy pofán csap. Ma reggel alaposan belehallgattam abba a CD-be, amit tegnap este mérgemben előbányásztam, és nektek is feltöltöttem. Mintha egy másik művet hallanék. Ez sem lesz a kedvencem, de azért megértem azt is, ha egyeseket rabul ejt ez a zene. Nagyon reménykedem abban, hogy készül CD a tegnapi előadásból, örök mementót állítva az operaház jelenlegi színvonlának.


10843 Edmond Dantes 2021-06-10 08:23:42

A korábbi beírásban idézett, Goldmark Károly által emlegetett: „legszebb cigányzene”, az Intermezzo Schmidt Notre Dame-jából a neten több felvételen meghallgatható. Fő-a-biztonság-alapon Karajanét linkeltem be. Ki-ki döntse el ...


10842 smaragd 2021-06-10 07:36:38

Örülök, hogy a magyar közönség a járvány utáni helyzetben érdeklődött Franz Schmidt Notre Dame című operája iránt. 
Franz Schmidt 21. századi hazai ismertségéhez a café momus hiteles dokumentumokkal feltöltött fóruma révén is hozzájárultunk. Hasonlóképpen a nemrég létrejött magyar nyelvű Franz Schmidt Wikipédia-oldallal.
Köszönöm valamennyi szereplőnek és a közreműködőknek, hogy a lelkileg is igen megterhelő időszak után előadták az operát!
A tervezett CD-felvétel feltételezhetően ebben a helyzetben elmaradt. 


10841 Momo 2021-06-10 01:04:24 [Válasz erre: 10840 takatsa 2021-06-09 23:59:22]

"...a végére még beledobnak a kondérba egy méretes szart is. Ez a zenei szar, mindennek az alja, pedig - félek kimondani - az úgynevezett magyaros motívumok, a verbunkos- és magyar nóta töredékek."

A verbunkos motívumok leghangsúlyosabban a zenekari intermezzóban jelennek meg a Notre Dame zenéjében.
Ahogy a Magyar Kurír írja: "Ausztrián kívül, szélesebb körben sokáig csak a Notre Dame négyperces „magyaros” intermezzója miatt ismerték, amelyet Goldmark Károly úgy emlegetett: „a legszebb cigányzene”. Schmidt Ferenc ezt a használta fel a Victor Hugo-regény Esmeraldájának jellemzésére, térségünkből kölcsönözve hozzá a Nyugaton egzotikusnak ható hangvételt."

Ezt kell tudni róla.
Szerintem igaza van Goldmarknak. Ha nem is a "legszebb cigányzene", de szép, ihletett darab.
Az kár, hogy külföldi előadók általában képtelenek rendesen előadni. Nem értik/érzik a magyar zenét, és valami jellegtelen, nyúlós masszát "varázsolnak" a finom, áttetsző, lassú verbunkosból. Így van ez a hangfelvételeken is. 
Dénes István pálcája alatt, azonban megszólaltak a magyar dallamok. Valószínűleg ezért is vetted észre, hogy egyáltalán ott vannak.


10840 takatsa 2021-06-09 23:59:22

Franz Schmidt exhumálása
Hurrá, véget ért a karantén, újra járhatunk operába. A Poppea óta nem volt részem ebben a felszabadító érzésben. Csodaszép nyári este, irány az Erkel. A beléptetés könnyen megy, külső ajtóban gimikesztyűs lány, személyi igazolvány+oltási igazolvány, előtérben kézfertőtlenítés, belső ajtóban újabb gumikesztyűs kezek tépik a jegyeket és már bent is vagyunk. A csarnokban eligazítás: oda ülünk, ahová akarunk. Én jobban szeretem az emeletet, így irány oda, harmadik sor középen, elfér a lábam kényelmesen, a műélvezethez a testi jólét is szükséges. Kb 1/6 ház. Nem számoltam meg a nézőket, bár azt is megtehettem volna. Feszült várakozás, picit bizonytalan vagyok magamban, az elmúlt évben szinte csak MET produkciót hallgattam interneten, mi lesz velem, ha így élőben felcsendülnek az első hangok? 

Jelentem, szörnyű volt, de túléltem. Nehéz erről az előadásról bármi jót mondani. Az biztos, hogy ez a mű köznapi értelemben nem is nevezhető operának. Inkább valami zenei aláfestés, egy horrorisztikus Péter és a farkas, német kivitelezésben. Iszonyatosan gyenge libretto, élet nélküli figurák, monológok laza és jobbára összefüggéstelen füzére. Jó - rossz - és mégrosszabb zenei klisék, mintha egy kondérba beledobálnának mindeféle zöldséget, húst, fűszereket, amiből szinte nulla valószínűséggel jön ki jó étel, de még ennek a végtelen pici valószínűségnek sem adnak semmi esélyt, mert - biztos ami biztos - a végére még beledobnak a kondérba egy méretes szart is. Ez a zenei szar, mindennek az alja, pedig - félek kimondani - az úgynevezett magyaros motívumok, a verbunkos- és magyar nóta töredékek. A végeredmény elképesztően ocsmány, egy olyan zene, amelyből hiányzik a két legfontosabb összetvő: a mélység, és szépség. Az alkotói zsenialitás, a céltudatosság, a perspektíva és a koherencia teljes hiánya.  Ez tehát a zenei alap, amit tovább ront, ha egyáltalán még ronthat, a megvalósítás. Persze azonkívül, hogy rossz és ronda, ez egy iszonyatosan nehéz zene, egy koncertszerű, egy alkalommal történő előadás kedvéért nem szabadna terhelni ezzel a zenekart, a kórust, az énekeseket, ez fölösleges energiapazarlás, kidobott idő, amit másra kellene  használni. És persze ez előveti a jövő évad problémáját is, a több tucat újonnan betanult darabot, a minőség helyett a mennyiség hajszolását, ami csak súlyosbítja a magyar operajátszás válságát.  Valahogyan megálljt kellene parancsolni ennek a tendenciának, mert így elvész a minőségi munka és megsemmisül mindaz, ami értékesnek montható.

Én dühös vagyok erre az előadásra, leginkább azért, mert bizonyítja azt, hogy mennyire rossz úton jár a magyar operajátszás. És dühös vagyok erre a Franz Schmidtre is, nem örülök, hogy a sírjából előkerült, megszavaznám az újra-temetését, sőt szívem szerint én is ráhánynék néhány lapát földet. 

Persze most dühös vagyok, és ez nem jó tanácsadó, nem szeretném így befejezni a kis élménybeszámolómat. Én most hallottam először Franz Schmidtet és egy előadás kapcsán nem kívánok pálcát törni fölötte. Lehet, hogy egy jobb előadásban ez a mű is elfogadhatóbb. Ennek eldöntését rátok bízom, hallgassátok meg ugyanezt a művet egy sokal jobb előadásban (Gwyneth Jones, Kurt Moll, Hartmut Welker, Horst R. Laubenthal, James King), hátha más lesz a történet vége. És persze mint mindenben, ebben az estében is volt valami jó. Itt volt Cser Krisztián, azzal az évről-évre érő és kiteljesedő csodaszép hangjával és a koncertszerű előadáson túlmutató játékával. Ő nemcsak Esmeraldát próbálta megmenteni, hanem minket is. Az élet éppen ettől válik széppé és reménytelivé: az utolsó pillanatban valaki mindig kinyújtja felénk a kezét.


10839 Edmond Dantes 2021-06-08 10:37:51

Kezében líra cimmel jelent meg László Ferenc kritikája a Magyar Narancsban az új Andrea Chénier-produkcióról. A cikk bevezető szakasza ide kattintva érhető el.


10838 takatsa 2021-06-07 20:15:02 [Válasz erre: 10837 Amalgám 2021-06-07 18:14:45]

Nekem O.Sz. mostani leveléről az jutott az eszembe, hogy volt egy kutyánk, aki a feketerigókra specializálta magát.  Az volt a munkamódszere, hogy halkan becserkészte egyiküet, aztán egy villanás és nyissz, leharapta az áldozat fejét. Szegény rigók - szó szerint - fejvesztve menekültek. Életemben nem gondoltam volna, hogy ennyi feketerigót hord hátán a föld és az ég, amikor 

reggelente, összeszedtük a sok rigótetemet.
A Francia forradalom is ilyen lehetett...


10837 Amalgám 2021-06-07 18:14:45 [Válasz erre: 10836 Búbánat 2021-06-06 16:47:30]

Számomra valahogy nagyon furcsán hat Ókovács Szilveszter főigazgató úr belinkelt írásának – vagyis az Origon megjelent Éljen a közös halál, avagy fejvesztve sikerbe rohanó operákról, halálokról c. cikknek – az első mondata az ugyanis így hangzik:

 

„Kedves Néném,

megvolt az első, végre jelenlévő nézők előtti operaelőadásunk! Sajnálom, hogy nem jött, ugyanakkor abszolút meg is értem. Ha egy intézménynek 130 millió forint „kintlévősége" van, tehát ennyi befizetett pénzt nem kértek vissza a mi hűséges és belátó nézőink (és eljöhetnének ezért gyakorlatilag ingyen, az utalványaik terhére), mégis csak félház van egy tudván tudott, ráadásul népszerű és klasszikus módon színre vitt operacím premierjén, akkor a közönség óvatosságát mint okkal bíró tényt kell elfogadnunk.”

 

Nem tudom, nem arról lehet-e itt szó, hogy a főigazgató úr esetleg tévesen értékeli a valóság tényeit, egyrészt a MÁO-t 130 millió forinttal meghitelező nézők belátási képessége, másrészt pedig – most már – a hűsége tekintetében is. Abban a vonatkozásban meg végképp, hogy mi is szokott a félház oka lenni az intézmény előadásain, és mi lehet ez az ok most már egy ilyen veretes operapremieren is. Ha fél év kihagyás után ennyien kívántak újból találkozni a MÁO mai valóságával, az meglehet, nem az óvatosság jele, vagy talán nem abban a járványügyi értelemben, ahogy azt a főigazgató úr érthette. A Katona júniusi előadásaira nincs már jegy. Amúgy – ezt az írás elkészítésekor a főigazgató úr talán még nem tudta figyelembe venni –, hasonló eredménnyel nyitott a balett is, ahol szintén el kéne gondolkodni a dolgokon, mert ha ott meg az olyan jelenségek kapnak teret, ami miatt legutóbb billentyűzetet ragadtam a balettfórumban (6108), akkor nem hogy félház – vagy 30-40%-os – nem lesz, de néző se nagyon, mert lelép mindenki, aki tudja értékelni a színpadon látottakat.


10836 Búbánat 2021-06-06 16:47:30

Éljen a közös halál, avagy fejvesztve sikerbe rohanó operákról, halálokról

2021.06.06. 14:20 - Origo.hu

Ókovács szerint az opera - 181. levél

"Kedves Néném,..."


10835 Klára 2021-03-14 12:12:41 [Válasz erre: 10831 Edmond Dantes 2021-03-04 16:04:13]

Első rész a komplett opera, kétségbeejtő képminőséggel. Utána darabokban az eredeti felvételbő részletek, nyilván valami összekutyulódott. Az egész úgy felejtős, ahogy van!


10834 Klára 2021-03-14 12:11:01 [Válasz erre: 10830 ladislav kozlok 2021-03-04 15:42:00]

Kedves Laci, jól tippeltél! Az az a bizonyos felvétel - én már többször megnéztem, hallgattam. Sürgősen töltsd le, és élvezd!

 


10833 pagliacci 2021-03-14 03:17:52 [Válasz erre: 10786 Búbánat 2021-02-22 20:59:57]

Álljon itt egy másik vélemény is: a rendezés minősítése tekintetében sokkal inkább Zétával értek egyet - bár magam (is) jobban szeretem az (olykor historikusnak hívott) eredeti, libretto szerinti környezetbe helyezett darabokat, ez a rendezés igenis tetszett. Tetszett, ahogy letisztultan, a dráma leglényegére, az emberi kapcsolatokra, viszonyokra koncentrált (és egyet kell értenem a főoldalon megjelentekkel abban is, hogy a tömegjelenetek viszont.. khmm.. nehezen értelmezhetőek voltak).

Azt gondolom, mindenképpen offline megtekintésre (is) érdemes a színrevitel - reméljük jövőre, legalább ilyen jó szereplőgárdával.


10832 takatsa 2021-03-04 16:12:44 [Válasz erre: 10830 ladislav kozlok 2021-03-04 15:42:00]

Igen, ez az.


10831 Edmond Dantes 2021-03-04 16:04:13 [Válasz erre: 10830 ladislav kozlok 2021-03-04 15:42:00]

Rossz képminőséggel itt megtalálható, kb. 2:25:00-ig, utána nem tudom, mi az:

https://www.youtube.com/watch?v=9kqlQY1JrPU


10830 ladislav kozlok 2021-03-04 15:42:00 [Válasz erre: 10828 takatsa 2021-03-04 11:35:53]

Kedves takatsa, még nem tolttem le, de ha  ezt a felvételt Ponelle rendezte és Karajan dirigálta , Freni,Domingo, Ludwig énekelt  -  akkor ezt nagyon érdemes megtenni. Valamikor nagyon régen még VHS  kazettára vettem fel a bécsi TV-bol

Szebbet , jobbat nem igen láttam és hallottam. Mindenkinek nagyon ajánlom, Takatsának meg nagyon koszonom. 

 


10829 Csákovics 2021-03-04 12:22:53 [Válasz erre: 10824 Héterő 2021-03-03 05:28:18]

"Héterő üzenete:Főleg azon kedves Momus-olvasók számára szeretnék pár perces egybevetést mutatni, akik csak olvassák elmélkedéseinket."

Magam is így vagyok ezzel. Ezért javaslom, nézzük meg, mit is állít szembe mivel bejegyzésében!

Az ön által idézett két felvételről:

  Az első egy végtelenül vacak hangminőségű videófelvétel, amin akkor sem lenne jól érthető a magyar szöveg, ha a fordítás prozódiai és egyéb énekelhetőségi szempontból tökéletes volna. Nem az, de ez más téma. És erről nem Kincses művésznő tehet.

  A második esetben teljesen mindegy, milyen a hangminőség, hiszen ott a felirat olvashatóságát az nem befolyásolja.

Ez már egy erős hendikep a magyar nyelvű előadásnak, amiről nem tehet szegény...


 

A második megközelitési tévedés(?):

Az énekelt szöveg fordítójának kezét súlyos láncok húzzák: meg kell felelnie a tartalmi ("Mit is mond, mit is mond?" ;) ) és a formai elvárásoknak (mondjuk úgy egyszerűen: a kottának és a versformának) egyaránt. Ezt ki-ki tehetsége, felkészültsége szerint tudja elérni. Várady talán jobb énekes lehetett, mint amilyen műfordító volt, de munkássága méltó a tiszteletre.

A felirat fordítója teljes szabadsággal dolgozik, senki nem kéri számon tőle a szótagszámot, a ritmusképletet, az énekelhetőséget (még csak a határidő sem köti!). Persze helyenként használhatja ezen eszközöket, de nem kényszer. Megvan a lehetősége, hogy olyan szavakat, jelzőket használjon, amelyektől a szöveg már önmagában is szép lehet! Ehhez némi nyelvismeretre, szókincsre és ízlésre van szükség. Itt egyik sem hiányzik.

" Na kérem, ez a különbség. "

Szerintem is.

Olyan nagy a különbség, mintha egy állatkerti, szűk ketrecbe zárt antilopot hibáztatnánk, miért nem szökell a szavannán.


10828 takatsa 2021-03-04 11:35:53 [Válasz erre: 10824 Héterő 2021-03-03 05:28:18]

Ah, Pillangó. Az egyik nagy kedvencem. Nem akarok én senkivel vitába keveredni, vagy kard, ki kardot játszani, amikor elnézem Kincses Veronikát, mint "csúcselőadót". Isten látja lelkemet, de én erről a szóösszetételről a csúcsragadozóra asszociálok. De máris elnézést kérek, korholva csapongó gondolataimat. Csúcs ez a csúcs, mondhatnám, aki csúcsmániás vagyok. Persze vannak más csúcsok is, ott a Mátra, a Mont Blanc vagy a Csomolungma (leánykori nevén Mount Everest), vagy az általam, gyermekkoromban rajongóan szeretett Tátra-csúcs, amelyet nyálamat csorgatva néztem a menő cukrászdák ablakában. Ez a rajongásom szűzi volt és sohasem teljesedett be, családunk szűkös kasszájának következtében. De majd most! Mert egy csúcsot szeretnék nektek bemutatni, akit Mirella Freninek hívnak, és szegényke alig egy éve halt meg. Van egy csoda DVD-m, amit most egy hétig megosztok veletek, nem egy áriát, hanem a teljeset, Mirella talán onnan föntről, megbocsát. Ez egy régi-régi felvétel, a fiatal Domingóval, akinek a tojáshéj akkoriban még nem száradt meg a fenekén, más dolgairól nem is beszélve. Tanubizonyság egy olyan korról, amikor még kevesebb volt a fogszabályozás és a plasztikai sebészet, és mindenki, nyers, hús-vér valóságában, maga-magát adta a színpadon. Hát, töltsétek, nézzétek, hallgassátok, használjatok hozzá Vlc-t, vagy írjátok DVD-re. És a sok, idegen nyelvű felirat között, a végén, a kínai helyett, ott lapul egy felirat, amely biztosan nem olyan veretes, mint Héterő kollégáé, de az enyém és magyar. :)


10827 Momo 2021-03-03 22:11:36 [Válasz erre: 10824 Héterő 2021-03-03 05:28:18]

Én értem, mit akarsz mondani, de ha így fogalmazol, az méltatlan, és bántó.
Nem ér ennyit az egész. Szerintem nem kell, hogy mindenáron igaza legyen az embernek. 


10826 ladislav kozlok 2021-03-03 10:10:54 [Válasz erre: 10825 smaragd 2021-03-03 06:12:06]

Kedves Smaragd, azt hiszem ez Hétero forumtársunk fordítása, mert már annyiszor elkápráztatott bennunket nagyszeru mufordításaival.


10825 smaragd 2021-03-03 06:12:06 [Válasz erre: 10824 Héterő 2021-03-03 05:28:18]

Szerintem ez a magyar fordítás, felirat "Eredeti Butterfly" lehet a titka és a nyitja a fiatal közönség-generáció meghódításának, igazi, szép operakaland - lenyűgöző magyar nyelvű sorok, magukra vonják a figyelmet és egybecseng a zene a versszöveggel. (A fordító nevét hiányolom a videóhoz.)


10824 Héterő 2021-03-03 05:28:18 [Válasz erre: 10821 tiramisu 2021-03-02 17:00:23]

Főleg azon kedves Momus-olvasók számára szeretnék pár perces egybevetést mutatni, akik csak olvassák elmélkedéseinket.
Önnek / magának / kegyednek / neked címzem, kedves Tiramisu - remélvén, hogy egy füst alatt régi vitánkra is végre pont kerül, hiszen egy kép gyakran többet mond, mint a hosszas magyarázat.

Nézzük: Pillangó magyarul és Pillangó olaszul. Az énekes ugyanaz mindkét felvételen; (nemcsak) a magyar színpad talán méltán legkedveltebb Pillangója.

Az első felvételen mindent visz az aranyos pofika, pisze orrocska, díszlet, jelmez, de hiába. Alig érteni a szöveget - szerencsére, mert ez a "hangyás" (ahogy én hívom) megoldás csak azért bírható ki, mert a leánykának nagyon szép, kedves a hangja. De az egész hidegen hagy.

                             Magyar Pillangó

Szövegrészlet - főleg mazochistáknak. Az áthúzott szavak nincsenek ott az eredetiben.
Így kiált: Butterfly! Tisztán megértem...
Ám én egy szót sem szólok, hadd rejtsenek a lombok,
bujósdit játszom és úgy félek, hogy nyomban meg kell halnom...

És itt a referenciafelvétel: rosszminőségű kép, zajos háttér, és mégis: csoda! Nincs jelmez, nincs díszlet, csak egy nő áll egyszálmagában, és ő most - Butterfly. Meghallgatom hússzor, de az un po' per celia... e un po'... per non morire... al primo incontro hallatán hússzor borzong meg a hátam. Mert értem (olvasom) az IGAZI szöveget ÉPPEN AKKOR, amikor elhangzik; csúcselőadóval, gyönyörű olaszsággal.

                              Eredeti Butterfly

Na kérem, ez a különbség.


10823 Héterő 2021-03-03 05:26:31 [Válasz erre: 10820 Csákovics 2021-03-02 13:57:30]

Nagyon jó kérdés, visszatérünk erre is rövidesen.

Egyébként rettenetesen örülök, hogy végre arról beszélünk, amire a Momus való, nem érzem élesnek a hangot, inkább humorosnak.


10822 tiramisu 2021-03-02 17:04:52 [Válasz erre: 10812 Héterő 2021-03-02 04:29:00]

Nekem a Figaro lakodalma” cím  tetszik.


10821 tiramisu 2021-03-02 17:00:23 [Válasz erre: 10812 Héterő 2021-03-02 04:29:00]

T. Héterő úr!                                                                                                                 Megértem Önt, hiszen mindnyájan t.képpen háziőrizetben vagyunk,  a COVID jóvoltából. Az idő nehezen telik... így születhet sok gondolat, ilyen- olyan-amolyan...                                                                                                                        Ezért olvasom mosolyogva  “jól beszólok” -válaszait.  Nem baj..., ha így jobban érzi magát, ám tegye! - Társalgási stílusa igazi férfira vall, szeretetreméltó, udvarias, kedves... 


10820 Csákovics 2021-03-02 13:57:30 [Válasz erre: 10810 Héterő 2021-03-01 23:56:55]

Nem tudom, valóban várt-e választ erre az indulatos pamfletre, de a feltett kérdésekre igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, még ha olykor már a kérdésben a válasz is benne volt.

Azt csak udvariasan javasolni merem, hogy a heves vagdalkozás helyett legyen ez inkább beszélgetés a témáról, vagy harciasabban: véleményütköztetés!

" - "Verdi nem írt operát DON CARLO címmel."
Amikor négyfelvonásossá
alakult a mű, ahhoz sem volt köze? "

De, természetesen. Az olaszra fordított szövegkönyvhöz volt köze, nem is kevés. És az olasz nyelvű átdolgozásokhoz is ő írta a zenét... Fel sem merült bennem az "idegenkezűség" ötlete...

" Carlos = Carlos, a hitelesség alapján - úgymond - nálunk átspanyolosodott.
         Hát a többiek miért nem spanyolosodtak át (francia / spanyol) ?
Élisabeth / Isabel, Thibault / Tebaldo, Rodrigue / Rodrigo, Eboli / Éboli, Philippe / Felipe, Le comte de Lerme / Conde de Lerma..."

Igen. Carlos = Carlos. Franciául is és spanyolul is.

A többiek neve is átspanyolosodott. Pontosan úgy, ahogyan Ön azt a felsorolásban jelezte. Mindeki "visszakapta" a spanyol nevét. Leszámítva az aktuális és volt uralkodókat és házastársukat (V. Károly, II. Fülöp, Erzsébet királyné). Ez nem az operai névadási szokásokat követi (ha egyáltalán létezik ilyen fogalom), hanem a történelmi névhasználatot. Világszerte szokásban van a mai napig is az uralkodók nevét a honi nyelvre fordítani.

" Tartalmi összefoglaló ezen a megspanyoloztatott elven:
Isabel királylány Felipe neje lesz, noha Don Carlost választaná szíve szerint. A huncut Éboli is beavatkozik. "

Ez nem következik az általam írottakból, de így is alakulhatott volna a nyelvhasználat. Nem így lett.

"...a DON-t nincs mivé magyarra fordítani"
A franciáknak sikerült, lásd LAROUSSE : (...)

Nosza, fordítsuk mi is, a magyar operacím logikusan (szofisztikusan?) ez lenne:
                            Károly úr, spanyol trónváró.
                            Zenéjét szerezte Ződ József "


 

A franciák fordítási szokásait, a szavak pontos jelentéstartalmát nem firtatom. Az bizonyos, hogy a DONt ÚRnak fordítani nem érdemes. Az ÚRnak nincs meg az a jelentéstartalma, ami a DONnak. De ezzel Ön is tisztában van.

A ZŐD JÓZSEF akár vicces is lehetne, de ilyet senki nem tenne komoly szándékkal. A gúnyiratba belefér. De minek? Senki nem javasolt ilyet. Vezetékneveket csak a legritkább esetben szokás fordítani. Akkor is csak az ú.n. "beszélő nevek" esetében. A keresztnevek fordítása mára már kiment a szokásból, de Verdi idején még természetes volt. Nem csak Magyarországon, hanem mindenütt a világon. (pl.: Pallas Nagy Lexikona /1893 – 1896/:   "Verdi József, olasz zeneköltő", "Strepponi Józsa elsőrangú szopránénekesnő (...) Strepponi Félix karnagy leánya", stb.)

"- A Mozart-operában a fenti logika alapján 1003 spanyol donna hullna János úr karjába."

Ez pontosan így van. Viszont a "fenti logika" az öné. Nem fakad az általam írtakból. Sőt!

"- Korábban - jobb híján! - magyarul énekeltek, így a nézők nem akadhattak fönt olyan "apróságokon", hogy a kesztyűáriában nincs kesztyű, a pezsgőáriában nincs pezsgő. A betévedő külföldieknek amúgy is mindegy volt, milyen nyelven NEM ÉRTIK a szöveget (csakúgy, mint a magyar nézőknek). Legfeljebb a - néha gyalázatos - magyar prozódia lehetett bosszantó. Manapság azonban jönnek-mennek az emberek; nos, képzeljük csak el, a magyar fülnek milyen lenne a Teatro alla Scala színpadáról azt hallani, hogy Tristano szerelmet vall Isottának! Amikor még azon is gúnyolódnak nálunk, ha - mondjuk Kassán - Brigitte Bardotová lépett volna föl. No persze kis honunkban számosan szívesen látnák így:                            fellép a szép Öszvér Brigitta."


 

Korábban nem "jobb híján" énekeltek magyarul, hanem azért, mert természetes volt – még a szerzők számára is –, hogy minden ország a maga nyelvén ad elő egy darabot. Megzenésített drámaként kezeltek egy egy operát, nem egy elvont zenei műfajként. Ehhez pedig szükséges, hogy a hallgatóság nyelvén szólaljon meg.

A nemzetközi jövés-menés valóban nem kedvez sem a színpadi előadhatóságnak, sem a befogadhatóságnak.

A fordítás prozódiájának rossz minősége kétségtelenül egyik gátja lehet az érthetőségnek.

A magam részéről mindig is érdekesnek találtam nem az eredeti nyelveken is megismerni egy-egy darabot. A Don CARLOS egyes részeit kívülről tudom németül is, és szívesen énekelgetem úgy... De Lyonel áriáját ("Ach, so fromm") a Mártából (Martha) például szebbnek találom olaszul.

Az "Öszvér Brigitta" persze hülyeség, de vicces. Gratulálok!

"Hogy mi vezet tévútra? Csakis az, ha a művészet legösszetettebb, legnemzetközibb, legnagyszerűbb ágazatát provinciális szintre züllesztenénk az erőltetett helyiesítéssel, ráadásul bravo-ujjongással dicsőítenénk az elődeink kényszerű megalkuvása nyomán kialakult nemtelen gyakorlatot. Valaha nem állt rendelkezésre mindama technikai csoda, aminek révén megértjük a tartalmat. "

A fentiek tükrében jól értem? A szereplők nevének nem az eredeti (vagy annak vélt) libretto nyelve szerinti használata jelenti a "provinciális szintre züllesztést"?

A technikai csodák magasztalásával a legnagyobb mértékben egyetértek. Az internet nagyszerű dolog!


 

"Gyanítom, hogy a háttérben ott lapul, hogy amíg Pillangó az a Butterfly, addig a mi kutyánk kölyke kapja a jogdíjat.

Az az Amerika-rajongó, saját nyelvéhez is ostobácska Puccini meg tanuljon meg olaszul, ha operaírásra vetemedik: Farfalla biz'a!"


 

A "mi kutyánk kölyke" lapulását nem értem.

A gyakori emlegetés miatt viszont érzékelem, hogy a jogdíjak ügye erősen foglalkoztatja önt. Nos, nem tudom, a Pillangókisasszony magyar szövege után kap-e még bárki jogdíjat.

Ami az operaházi jogdíjazási szokásokat illeti, csak a magam munkáiról számolhatok be: nem egy nyugdíjbiztosítás. ;) Felirat után nem jár jogdíj, egyszeri munkadíjas. A magyar nyelven előadott darabok fordítása után nem csak megbízási díj jár, hanem jogdíj is. Előadásonként fix. 1 avagy 2db operaházi jegy ára. Szóval nem akkora biznisz, higgye el...! Ettől még lehet, hogy Váradi Sándor idejében olyan szerződéseket kötöttek a fordítókkal, hogy a dédunokáik a mai napig abból dőzsölnek.

Amúgy a Pillangókisasszony kontra Madama Butterfly nehéz ügy. Nem tudhatjuk, mi vezetett a magyar cím ezen formájához. Akár a németből való fordítás is lehet. De egyéb marketingmegfontolás is. Pl.: kevesebben értettek akkor tájt angolul. Ki tudja. Talán az Opera levéltárában van róla valami. Mindenesetre a darabon belül elhangzik a "Butterfly", csak a "hívócím" nem ez lett. És nem tudok róla (ami nem jelent semmit persze), hogy Puccini számos magyarországi látogatása alkalmával szóvá tette volna. Pedig még a premierpróbákon is részt vett. Ahogyan A nyugat lánya miatt sem csinált botrányt, pedig talán az A WEST LEÁNYA lett volna a helyes magyar cím, még ha nem is értette volna senki.

Ezeket tudtam válaszként írni.

Most én szeretnék kérdést feltenni önnek:

Ha a neveket a magyar fordításban érintetlenül kell hagyni – ahogyan azt ön is teszi a gyakorlatban, akkor mi a helyzet a helységnevekkel? Van különbség?

Pl.: Helyenként egészen kíváló fordításában A SEVILLAI BORBÉLY miért nem A SIVIGLIAI BORBÉLY? Illetve a Bohémélet PÁRIZSban játszódik vagy PARIGIban?

És ezeket nem viccből kérdezem, a logikáját szeretném megérteni. Válaszát előre is köszönöm.

 


10819 Heiner Lajos 2021-03-02 12:50:15 [Válasz erre: 10818 joska141 2021-03-02 12:39:49]

Ejnye-bejnye, kedves joska141! Itt arról van szó, hogy ÓKSZ egy vatesz!


10818 joska141 2021-03-02 12:39:49 [Válasz erre: 10817 Búbánat 2021-03-02 10:10:47]

Az első zárójeles mondat egy része: "A Magyar Posta már nem kézbesít napilapot..." A tény ezzel szemben az, hogy a Magyar Posta 2021.június 30-a után nem kézbesít napilapot. Ma pedig 2021.március 2-s van, június 30-ig még hátra van 120 nap.

Ha már a "levél" elején ilyen tényszerű pontatlanság van, akkor....:


10817 Búbánat 2021-03-02 10:10:47 [Válasz erre: 10786 Búbánat 2021-02-22 20:59:57]

Nem cenzor, csak felelős, avagy mivé is legyen az operaigazgató?

ÓKOVÁCS SZILVESZTER

2021.03.02. 08:45 - Origo.hu

168. levél

Kedves Néném,

minapi írására ehelyütt küldöm válaszomat. (A Magyar Posta már nem kézbesít napilapot, tiszta szerencse, hogy mi még „levelezhetünk"!) Legcélszerűbbnek tűnik, ha úgy teszek, ahogy a belső irományokban szoktam, már amennyiben azok jól strukturáltak, és így egymás mellé kerülhet pro és kontra érv. A Don Carlosról lesz szó, múlt heti bemutatónkról – illetve szerintem még sok másról, fontosabbról is.


10816 Edmond Dantes 2021-03-02 10:00:59 [Válasz erre: 10814 Heiner Lajos 2021-03-02 09:32:55]

off  Nem sýr (az már nem szappan- hanem sajt-opera lenne), hanem sil, de a cseh sajtok (is) valóban jók. Český Krumlov viszont tényleg bűbájos városka.


10815 macskás 2021-03-02 09:58:24 [Válasz erre: 10812 Héterő 2021-03-02 04:29:00]

Sehol nem írta tiramisu, hogy csak ő olvasta volna a szövegkönyvet.

 

 

 


10814 Heiner Lajos 2021-03-02 09:32:55 [Válasz erre: 10813 Edmond Dantes 2021-03-02 08:52:45]

A sedm sýrů kapcsán ugye hét nakladany hermelinre gondolsz? Soha két egyformát nem ettem Csehországban. Ha csak egyet tudnék javasolni, az Cesky Krumlovban a Hrad alatti autóparkoló kis büféje lenne.


10813 Edmond Dantes 2021-03-02 08:52:45

off Fontolóra vettem, hogy ha valamikor doktori disszertációt írnék nyelvészetből, akkor témául a "Seven Powers", "Sieben Kräfte", "Sette forze" (del destino nélkül!), "Siete fuerzas", "Семь сил" szappanopera-cím összehasonlító elemzését választanám, éspedig a "Siedem sił" szóösszetétel viszonylatában.


10812 Héterő 2021-03-02 04:29:00 [Válasz erre: 10811 tiramisu 2021-03-02 01:50:22]

Kedves Tiramisu, már pillangó-ügyben volt korábban néhány asszónk. Kerülhetnénk az ismétléseket, így csak biztosítani szeretnélek, hogy rajtad kívül is vannak még a nagy kerek világon, akik néha bele-beleolvasnak a Madama-storyba, és nem a "Die kleine Frau Schmetterling" -változatból magyarított "mit danol itt maga, szaki" -szerű csasztuska-féleséget kedvelik, mint amilyen például a "Nagy nemzetközi baj, hogy a nők sokat beszélnek!" (ami egyébként gyakorta igen valós probléma); sem a hasonlóan bájos (?) rímcsattanót : "Aláírják gyorsan és kész a lagzi nyomban".

Ráadásul nem a lagzi van kész nyomban, hanem a házasságkötés. Amikor pedig szegény Figaro házasodik, a Figaro házassága lesz kis hazánkban a magyar cím, pedig ide inkább dukált volna az előbbi lagzi. Szerencsére maga az opera nem tart évtizedekig, mint némelyik házasság.

Még azt is elfogadom, hogy - esetleg - titokzatos női megérzés vagy egyéb transzcendentális tapasztalathalmaz nyomán jobban tudhatod másoknál, hogy mit akart vajon ez a G.P. az elfuserált Vajlégy-címmel sugallni a kései operás nemzedéknek.
         A címvariáció az 10805 alatt vázolt tudományos elvek szerint fogant.
Megjegyzem itt is, ha Carlo - mindegy miért -  Carlosként helyes az olasz szöveghez, akkor a többi szereplő nevére is alkalmazandó a tudományos megfontolás, és a történet logikusan így hangzanék:
Élisabeth  királylány Philippe neje lesz, noha Don Carlost választaná szíve szerint.

Viszonzásképpen arra kérlek, igyekezz megérteni, hogy egy másik G.P. -műből vett magyarítás például mennyire bosszanthat egy férfiembert, hiszen száz édes csókkal forrasztják össze az ajkát ahelyett, ami az édes csókot követően elhangzik: "o languide carezze!". Mert utóbbi bizony némi erotikus simizgetést, sőt, további ezt-azt is jelenthet.


10811 tiramisu 2021-03-02 01:50:22

El kellene olvasni a  Pillangókisasszony ( Madama Butterfly) szövegét és talán rájönne az, aki nem érti, hogy miért  a Madama Butterfly címet adta Puccini  a művének !   És, hogy miért nem  Farfallat ír már a mű elején, hanem  Ciociosan-t!


10810 Héterő 2021-03-01 23:56:55 [Válasz erre: 10805 Csákovics 2021-03-01 12:35:17]

- "Verdi nem írt operát DON CARLO címmel."
Amikor négyfelvonásossá alakult a mű, ahhoz sem volt köze?

- "nem a visszafranciásítás miatt vált Carlosszá, hanem az "átspanyolosítás" miatt."
Carlos = Carlos, a hitelesség alapján - úgymond - nálunk átspanyolosodott.
         Hát a többiek miért nem spanyolosodtak át (francia / spanyol) ?
Élisabeth / Isabel, Thibault / Tebaldo, Rodrigue / Rodrigo, Eboli / Éboli, Philippe / Felipe, Le comte de Lerme / Conde de Lerma...
                    Tartalmi összefoglaló ezen a megspanyoloztatott elven:
Isabel királylány Felipe neje lesz, noha Don Carlost választaná szíve szerint. A huncut Éboli is beavatkozik.
Bravo.

"...a DON-t nincs mivé magyarra fordítani"
A franciáknak sikerült, lásd LAROUSSE :
don - sustantivo masculino
1. [tratamiento] don Luis García, don Luis >  monsieur Luis García, monsieur García
Nosza, fordítsuk mi is, a magyar operacím logikusan (szofisztikusan?) ez lenne:
                            Károly úr, spanyol trónváró.
                            Zenéjét szerezte Ződ József

Bravo.

- A Mozart-operában a fenti logika alapján 1003 spanyol donna hullna János úr karjába.
Bravo.

- Korábban - jobb híján! - magyarul énekeltek, így a nézők nem akadhattak fönt olyan "apróságokon", hogy a kesztyűáriában nincs kesztyű, a pezsgőáriában nincs pezsgő. A betévedő külföldieknek amúgy is mindegy volt, milyen nyelven NEM ÉRTIK a szöveget (csakúgy, mint a magyar nézőknek). Legfeljebb a - néha gyalázatos - magyar prozódia lehetett bosszantó. Manapság azonban jönnek-mennek az emberek; nos, képzeljük csak el, a magyar fülnek milyen lenne a Teatro alla Scala színpadáról azt hallani, hogy Tristano szerelmet vall Isottának! Amikor még azon is gúnyolódnak nálunk, ha - mondjuk Kassán - Brigitte Bardotová lépett volna föl. No persze kis honunkban számosan szívesen látnák így:
                            fellép a szép Öszvér Brigitta.

Bravo.

- Hogy mi vezet tévútra? Csakis az, ha a művészet legösszetettebb, legnemzetközibb, legnagyszerűbb ágazatát provinciális szintre züllesztenénk az erőltetett helyiesítéssel, ráadásul bravo-ujjongással dicsőítenénk az elődeink kényszerű megalkuvása nyomán kialakult nemtelen gyakorlatot. Valaha nem állt rendelkezésre mindama technikai csoda, aminek révén megértjük a tartalmat.
________________________________
Gyanítom, hogy a háttérben ott lapul, hogy amíg Pillangó az a Butterfly, addig a mi kutyánk kölyke kapja a jogdíjat.
Az az Amerika-rajongó, saját nyelvéhez is ostobácska Puccini meg tanuljon meg olaszul, ha operaírásra vetemedik: Farfalla biz'a!
Bravo, bravo, bravo.


10809 Pál Tamás 2021-03-01 18:20:43 [Válasz erre: 10805 Csákovics 2021-03-01 12:35:17]

Bravo, kedves Lajos, mindenben egyetértek!


10808 Heiner Lajos 2021-03-01 13:44:55 [Válasz erre: 10807 Speranza 2021-03-01 13:22:02]

Pár napja szó volt arról, melyik a helyes kiejtés: Falstaff vagy FalsZtaff

Egy aranyos történet, néhai atyai barátom, Horváth Zoltán mesélte.

Szegeden járt egy skót rendező, meglérdezte, mi a helyes kiejtés.

Válasz: Hát mi lenne? Foóósztauff.


10807 Speranza 2021-03-01 13:22:02 [Válasz erre: 10805 Csákovics 2021-03-01 12:35:17]

Ha már Verdi és eredeti vs. olasz nevek, számomra a legérdekesebb a Falstaff esete. Ott ugyebár a címszereplőnek nem olaszosították a nevét, ő maradt Sir John Falstaff, nem lett belőle "Signore Giovanni", Alice és Meg is maradt eredetiben, bár Alice-t olaszosan, "Alícse"-nek ejtik. Ford is maradt Ford, lévén vezetéknév, viszont Bardolph-ból Bardolfo, Pistolból meg Pistola lett, holott tudtommal ezek sem keresztnevek. Fenton maradt Fenton, Dr. Cajusból viszont már Cajo lett (legalábbis amikor a neve elhangzik, mert a színlapon továbbra is megmaradt Cajus-nak), Annuskából Nannetta lett, viszont Mistress Quicklyből nem lett "Sürge asszony" (mint a Shakespeare-darab fordításában), hanem maradt az eredeti angol írás és ejtés. Valóságos káosz egyetlen egy darabon belül! 


10806 Edmond Dantes 2021-03-01 13:07:30 [Válasz erre: 10805 Csákovics 2021-03-01 12:35:17]

Előrebocsátva, hogy nem vagyok azonos Csákovics fórumtárssal :-) tökéletesen egyetértek vele abban, amiket írt. És nem azért, mert a véleményünk megegyezik, hanem azért, mert az övé/tiéd tudományosan helytálló. Én nem is tudományosan írtam véleményt, hanem "csak úgy", bár némi körülnézés után. Rodolfó példája azért is jó, mert az a név már úgyis foglalt :-) Az elrettentő cserék sajnos szaporodnak, példának okáért kedves darabom, A köpeny főszereplőit egyszer csak átkeresztelték: Giorgetta (Giorgette helyett) még csak hagyján, de hogyan s miért lett a régi, jól bevált Marcel "Michele" és Henri "Luigi"? Még csak nem is hasonlítanak.


10805 Csákovics 2021-03-01 12:35:17

Néhány gondolat az operai nevek kapcsán – ismételten.

Verdi nem írt operát DON CARLO címmel. Az eredeti, FRANCIA szövegkönyv címe DON CARLOS (ami valóban a német Dom Karlos című Schiller-dráma alapján íratott). A DON CARLO a kor szokásainak megfelelően csupán olasz fordítása a DON CARLOSnak, tehát csak fordítás! Akkor is az, ha a MÁO olaszul játssza a darabot.

A francia libretto és annak hiteles, spanyol fordítása a spanyol nevekkel ITT megtalálható.

Bár a magyar operai köztudatba átment Don Carlos verzió nem a visszafranciásítás miatt vált Carlosszá, hanem az "átspanyolosítás" miatt.  Ugyanis a DON-t nincs mivé magyarra fordítani, így a spanyol eredeti maradt, másrészt mert "csak" trónörökös, és – minthogy trónra nem került – a történelmi köztudatban is spanyol maradt a név. A koronás fők a szokásoknak megfelelően magyar néven szerepelnek (illetve Európa-szerte a honi nyelveken): V. KÁROLY, II. FÜLÖP, valamint a királyné, VALOIS ERZSÉBET.

Ugyanez a helyzet a korábban emlegetett DON GIOVANNIval. A szövegkönyv alapja Molière DON JUAN című drámája. Az olasz libretto, olaszra fordított nevekkel dolgozik; ám semmi nem indokolja, hogy magyarul is olasz neveket használjunk, sőt, mivel a fordítás révén "váltak olasszá", a magyar változatban is illik fordítani: vagy magyarra, vagy arra a nyelvre, ahonnan származnak a szereplők, jelen esetben inkább spanyolra (Giovanni – Juan). A donjuankodás talán még ma is jelent valamit, de dongiovanniskodni soha senki nem szokott...

A magam részéről teljesen tévesnek tartom azt a mind jobban elharapódzó gyakorlatot, hogy a magyarra fordított szövegben (többnyire már csak feliratozásban) olyan neveket használnak, amelyek sem a cselekmény helyszínéhez, sem a célközönség nyelvéhez nem kötődnek. Ilyen elképesztő számomra pl.: a Bohémélet RODOLPHE-ját RODOLFÓnak nevezni. Ő nem egy párizsi olasz közösség tagja, hanem egy francia ifjú. Más kérdés, hogy az olasz librettóban minden szereplő nevét olaszra fordították. Radó ebben mindenképpen helyesen járt el a fordítás készítésekor.

Arra hivatkozni, hogy az eredeti műhöz való hűség jegyében a neveket (miért pont a neveket?!) érintetlenül kell hagyni a magyar változatban, véleményem szerint merő szofizmus. Ettől nemhogy hívebbek leszünk az eredetihez, hanem a szerzők eredeti célját szem elől tévesztve tévútra visszük a nézőt/hallgatót.


10804 Edmond Dantes 2021-03-01 08:17:05 [Válasz erre: 10802 lujza 2021-03-01 01:51:11]

Szólni kell Schillernek és a Radnótinak  meg kb. minden színháznak, hogy sürgősen korrigáljanak. Ezentúl Dom Karl(os) sőt: Herr Karl címen játsszák a drámát. Schiller Dom (sic!) Karlos (sic!) címen írta a darabot.Verdi pedig Don Carlos címmel az operát. 


10803 ladislav kozlok 2021-03-01 06:18:53 [Válasz erre: 10802 lujza 2021-03-01 01:51:11]

Ez rendben van, mert Schiller drámájárol van szo.


10802 lujza 2021-03-01 01:51:11

És ezzel mit kezdjük?

http://radnotiszinhaz.hu/hirek/jon-a-don-carlos/






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.