Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Egyetértek, egyetlen csekély kiegészítéssel: az egyébként valóban remek karmesternek, illetve az általa vezényelt zenekarnak a tenorístához igazodva helyenként kissé visszafogottabban kellett volna játszania! Mivel az ifjú Joncsev nem egy Eyvazov, nem is bömbölt úgy, ezért nem minden esetben sikerült felülkerekednie a zenekaron! De ez az apróság nem von le semmit az össz-élményből. A nem jelenvalók érdekében remélem, hogy egyszer talán felkerül az M5 tv műsorára.
köszönöm szépen, már kinyomoztam azóta! (Persze tudhattam volna. :(()
Húha!! Ez a Joncseva! Elképesztő! Fantasztikus! Egy igazi világsztár, frenetikus előadása. Aki ott volt, az pontosan tudja, hogy miről beszélek. Gondoltam, hogy jó lesz ez a koncert, de hogy ennyire, ezt elképzelni sem tudtam. Joncseva csupa opera-slágert énekelt, ami akár unalmas is lehetett volna, de az ember úgy hallotta most ezeket az áriákat, élőben, mint talán még soha. Joncseva elementáris, bárhol állt a színpadon, vagy akár a színpadon kívül, bármerre fordult, akár fortéban, akár pianoban énekelt, hangja mindig betöltötte az egész teret. Óriási élmény. Elhozta magával az öcsikéjét. Na, gondoltam, egy Ejvazov 2, de nem, annál sokkal kellemesebb és kedvesebb jelenség, kis lírai tenor, viszonylag szép hangszínnel, és nagyon aranyosan énekelnek együtt, persze Joncseva hangja olyan, mintha egy másik univerzumból szólna.De ez a tenor egyáltalán nem bántó, nem keseríti el a szájunk ízét. És ott van ez a Francesco Ivan Clampa. Olyan, mintha évek óta ő vezényelné az Operaház zenekarát. Annyira összeszokottak, és a zenekar követi a legkisebb mozdulatát is. Az áriák mellett csupa intermezzót játszanak. Nyitány nincs, csak intermezzók. És milyen szépségesek, mennyi szín, gyengédség és líraiság, régen hallottam ilyen átéléssel játszani ezt a zenekart. Hogyan lehet ez? Egy (két) próbával? Ez is rejtély. Ez a koncert nem egy hakni volt, nem egy már lejtmenetben levő sztár pénzcsináló körútjának egy poros állomása, hanem egy tündöklő díva ihletett koncertje, aki szívét-lelkét adta ezen az estén a közönségnek. És a sokadik ráadás végén mégegyszer és egyben utoljára, Tosca imája. Ezzel búcsúzott Joncseva ma tőlünk, a teltház állva történő vastapsa közepette. Felejthetetlen este volt. Aki nem volt ott az bánhatja, az előadásról felvétel nem készült, így sohasem láthatja.
Rachmaninov Vocalise...
A Macujev koncerten volt valaki? Érdekelne, mi volt az első ráadás?
Tisztelt szerkesztőség, az 5181 sz. bejegyzés törlésével az 5182-es sz. bejegyzésem okafogyottá és értelmezhetetlenné vált, ezért kérem a törlését. Köszönöm.
Tusztelt szerkesztoség, kérem torolni a 5181 bejegyzésemet, koszonom.
Kedves Lajos, Te nem csa tudod, de hallotál is.
Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén...
Kedves Laci,
Tudom Rólad, nyolc nyelven beszélsz. Arra nem emlékszem, hogy a szanszkrit is köztük van-e - ha igen, írjál azon.
Várom a kommenteket...
úgy látszik nem tudok magyarul. Most egy idore elhallgatok. Tabulni fogok. Habár a Szentatya, Ferenc pápa mondta volt - megtanulni magyarul egy OROKKÉVALOSÁGIK tart.
Kedves Heiner Lajos, képzeld el, az interneten megtaláltam a Choral music on record-ot, benne Alan Blyth tanulmányával, ami nagyon tetszik, pl már az első bekezdésben ilyesmit ír: Ennek a műnek (Mármint Pretorius álmának) az összes rögzített előadása meggyőző, mert úgy tűnik, a művészek ösztönösen reagálnak az írás (Newman) nagyszerűségére, és a legjobbjukat nyújtják. Ennek a mondatnak az igazságát a tegnapi előadás minősége is bizonyítja, ami rendkívül volt. Végül Blyth a jobbnál-jobb felvételek közül válogatva ezt írja: Janet Bakert szeretném hallani az Angyal szerepében, Nash-t Gerontius szerepében, Gwynne Howellt vagy Norman Walkert a basszbariton szólamokban, az LSO kórusát és zenekarát Britten vezényletével. Ilyen felvétel természetesen nincsen, de én örülök a megrendelt DVD-nek, mivel Janet Bakert hallhatom majd rajta, és azt a Peter Pearst, akit Blyth is dicsért. Köszönöm szépen mégegyszer az ötletet, és mindenkinek ajánlom a Choral Music on recordot, aki el kíván mélyedni az egyházi zenében. Monteverditől Janacekig sok érdekes olvasnivalót talál benne az érdeklődő.
Kedves Heiner Lajos! Köszönöm a szép idézetet. Nem ismerem ezt a könyvet, de ez nem meglepő, hiszen én alig ismerek valamit.
Kedves takatsa!
"No other work of his carries so strong a sense˛ in a good performance˛ of having been given˛of coming from deep and ancient wells of experience." (Davis Cairns)
Ismered Alan Blyth írását a darab lemezfelvételeiről (Choral Music on Record, Cambridge University Press, 1991, p. 227.)
A szállítás december elejére várható, mert ebay-ról szereztem be, úgy egy picit olcsóbb. Lehet, hogy nemcsak vélemény lesz. :)
Sir Adrian Boult? Remek ajánlólevél! Mindenesetre érdekelne a véleményed, ha megtisztelsz vele!
A Gerontius álma gyönyörű zene! Évtizedekkel ezelőtt a rádiót hallgatva találkoztam először ezzel a csodálatos oratóriummal: egy élő, moszkvai koncert-előadás hangfelvétele volt műsoron, és egyből, teljesen rabul ejtett a darab fennkölt szépsége, a zenei szövetben rejlő elbűvölő harmóniák magasztossága, meg a színes hangszerelés is.
Edward Elgar: Gerontius álma – oratórium
Előadók: Felicity Palmer, Arthur Davies, Norman Bailey – ének, Oleg Jancsenko – orgona, a Londoni Szimfonikusok Énekkara és a Szovjetunió Állami Szimfonikus Zenekara, vezényel: Jevgenyij Szvetlanov.
Hozzáteszem, Elgar nem oratóriumnak, hanem drámai költeménynek nevezte művét. Cselekménye tulajdonképpen nincs, Gerontius egy vergődő, kereső lélek, aki a halállal viaskodva találja meg az utat a megtisztulás felé. Az 1900-ban bemutatott Gerontius álma hozta meg az általános angliai elismerést a zeneszerző számára. A mű a következő években már Németország több városában is előadásra került, s az egyikről Richard Strauss írt igen elismerő kritikát.
Azt az említett hangversenyt - aminek felvétele új Melódia-bakelitlemezen jelent meg anno - a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium nagytermében tartották 1983. április 21-én. Akkoriban az általam még nem vagy kevéssé ismert, romantikus oratóriumkülönlegességekre is „vadásztam” a rádió műsoraiból, így sikerült audio kazettákra felvennem ezt a koncert-előadást, máig szívesen hallgatom vissza. (Igaz, azóta már CD-n is kijött ez a felvétel, de a YouTube-on is hozzáférhető a zene.) Sajnos, tegnap a Müpába nem jutottam el, mert a kezdés időpontjában még nem tartózkodtam Pesten, késve beesni valahova meg nem szeretek... Viszont a Bartók Rádió élő, hangverseny-közvetítése végét már meghallgathattam.
(A koncert visszahallgatására lehetőség van a Bartók Rádió ill. a MédiaKlikk oldalán.)
Két koncert-előadást tartottak a Bakáts téri templomban: 1999. június 23.- 26. Az előzetes híradásokban ez a két tenor szólista volt megnevezve Elgar oratóriumának előadói között: Daróczy Tamás és Kiss. B. Atilla. Ezek szerint akkor Timothy Bentch lett a "nevető" harmadik...
A Szent Pálban Andrew Davis vezényelte produkcióról készült DVD-ről hallgattam meg, de különösebb rezonanciát azóta sem keltett. :O(
Nem tudom, hogy a Gerontius álmát hol hallottad először, nekem ez a tegnap esti volt az első találkozás a művel, és ez egy elképesztően szuggesztív, fantasztikus előadás volt. El sem tudom képzelni, hogy ezt jobban elő lehetne adni. Mindenesetre teszek egy kísérletet, és megrendeltem ezt a legendás felvételt. Majd beszámolok az élményről. :)
Én biztosan nem hallottam soha élőben, csak azt tudom, hogy a Bakáts téren előadták. (A zeneakadémiai hangversenyről Virány Gábort kellene megkérdezni. Tudom, tudom!)
Sőt, ez a lelkes kritika ingyen van: https://www.youtube.com/watch?v=Xihnr8w9s2A
(Ráadásul talán még Hurwitz úr tarka macskája is megtiszteli jelenlétével a nézőket.)
1. Láng Dorottya talán 3 évvel ezelőtt remek dalestet adott a MüPá-ban a Wagner-napok keretében.
2. Hogy mennyire más tetszik az egyes zenebarátoknak, arra az említett mű + szerénységem a legjobb példa. Egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni, valahogy egybefolyik az egész, miközben vannak hatásos csúcspontjai. Ugyanígy vagyok Elgar kb. félórás Falstaff c. szimfonikus költeményével, amelyet évtizedekkel ezelőtt, elsőéves egyetemistaként hallottam. Egyébként emlékezetes koncert volt az Erkelben, a BBC szimf. zkrt.-t Charles Mackerras vezényelte. Alig vártam, hogy vége legyen. A szünetben viszont találkoztunk családunk egy kedves öreg barátjával, aki elragadtatással szólt a számára is mindaddig ismeretlen műről. Én jólnevelt ifjúként inkább hallgattam. Jóval később ismét próbálkoztam a darabbal- újabb teljes kudarc. Ráadásul egyik első DVD-mként éppen az itt szóban forgó Gerontiust vettem meg - nem tetszett, persze elismerve a kiváló előadók teljesítményét. Bevallom, a lemezt jóval inkább az épület bemutatása miatt vásároltam meg a MüPa hőskorában. Ugyanakkor vannak olyan művei ennek az ángliusnak, amelyeket kifejezetten kedvelek: Gondolok az Enigma-variációkra, a 2 befejezett szimfóniára, a Cockaigne nyitányra, a csellóversenyre vagy a Tengeri képek c. dalciklusra.
Akinek van 49$-ja és szereti a Gerontiust, olvassa el a folytatást:
https://www.classicstoday.com/review/review-10229/
Nekem objektív okok miatt "csak" a Múpa Home közvetítése jutott.Számomra ismeretlen, új darab volt, elsősorban a kíváncsiság vezérelt. Nagy élmény volt, minden tekintetben! Profán megjegyzés, de valóban jelen volt a Jóisten: kifogástalan minőségű közvetítést láthattunk. . Ami engem különösen megfogott, az az átszellemült átélés, ami a kocertteremben nem mindig tapasztalható, de a TV közvetítés jóvoltából igen. Nem csak az énekesek, de a karmester arca, arckifejezése is megragadó volt.
Úgy rémlik ( de nem biztos), mintha a 2000-es évek elején a Zeneakadémián láttam volna a darabot. A lemezről szóló kritikád itt olvasható.
Odaátról érdemes Londonra figyelni, ott gyakran adják...;-)
Köszi szépen. Akkor, ha jól számolom, a következő előadás 2043-ban várható. bár ezt már feltehetően odaátról fogom élvezni. :)
Ha jól rémlik, 1999-ben a Bakáts téren...
Alan Tongue vezényelt, Lukin Márta, Timothy Bentch, Rácz István énekelt...
Elgar: Gerontius álma, maga a csoda. Vajon mikor adhatták ezt elő Magyarországon? Én legalábbis sohasem hallottam (persze ez nem sokat jelent). Most viszont láttam-hallottam, és nem is akármilyen előadásban. Káprázatos volt, ahogyan ez a Magyar Rádiózenekar és Énekkar zenélt, persze ehhez kellett egy egészen kiváló karmester, Markus Stenz. Ritka az olyan karmester, aki nagyzenekart és kórust egyként kiválóan dirigál, de Markus Stenz éppen ez a kategória. Aztán itt van a tenor Andrew Staples, Úristen, ilyen tenorok is vannak? Utoljára így oratóriumot énekelni Rétit hallottam. Tökéletes volt, a hangja, a dallamformálása, az átélése, minden. És még egy óriási meglepetés: Láng Dorottya, egy tökéletes mezzo, magassággal és mélységgel, pianóval és fortéval, igen szép vibrátóval, tehát mindennel, ami annyira hiányzik manapság magyar színpadon. És énekel a világban mindenhol, csak a MAO-ban nem. Ki érti ezt? És Elgar szépséges, felkavaró zenéje, élete fő műve, amelyről saját maga is ezt írta a partitúra végére: "...olyan volt az életem, mint a köd, mint a pára, de ez, amit láttam, amit megtudtam, ha valami, ez érdemes arra, hogy emléketekben megőrizzétek."
Történnek az emberrel csodák, velem ma este az történt. Tegnap azt írtam, hogy a Müpában a szakralitás megvalósítása nehéz. Micsoda botor gondolat, hiszen Isten mindenütt jelen van. Ezt persze mindig tudtam, de ma este meg is tapasztaltam.
Isten tartsa meg a jó szokását! :)
Amúgy Kiss B. Atilla operaénekes mint az Operettszínház főigazgatója, ebbéli minőségében egyelőre nem ambicionál saját énekfellépéseket.
Köszönjük. Így már egészen más. :)
Szereplőváltozás Szeged: Fodor Beatrix - Gál Erika - László Boldizsár -Kiss András
Szeged: Rost Andrea - Gál Erika - Kiss B. Attila - Kiss András
Erkel: Kolonits Klára - Shöck Atala - Pataki Adorján - Bretz Gábor
A MÜPA honlapjáról:
"Tájékoztatjuk kedves közönségünket, hogy 2021. november 1-től a Müpa épületébe belépni és ott tartózkodni kizárólag orrot és szájat egyaránt eltakaró maszkban lehet. A Müpa látogatásával kapcsolatos aktuális információkról, és a védettségi igazolvánnyal látogatható interaktív programokról házirendünkben olvashatnak részletesen.
Megértésüket és együttműködésüket köszönjük!"
Holnap lesz a Szegedi Nemzeti Színházban Verdi Requiem, borítékolom, jó lesz. Csaknem telt ház, a kakasülőn van még néhány szabad hely.
Holnap lesz az Erkelben Requiem, borítékolom, hogy jobb lesz, mint ami a Müpában volt. Csaknem telt ház, még van néhány hely.
Persze, köszönöm, elírtam a betűket.
Ici-pici pontosítás: Lucia Valentini Terrani
Csak a pontosítás kedvéért.
Két Verdi Requiem-előadás volt, két szereposztás és egy-egy magyar tenor szólista fellépő a Scala és Abbado együttesével:
Erkel Színház, 1981. június 16.
Shirley Verrett, Jelena Obrazcova, Kelen Péter, Nicolai Ghiaurov, a Milánói Scala ének- és zenekara, vez.: Claudio Abbadó
Erkel Színház, 1981. június 15.
Shirley Verrett, Lucia Valentini Ferrari, Gulyás Dénes, Paul Plishka - ének, a Milánói Scala Ének-, és Zenekara, vez.: Claudio Abbado
A hölgyek kotta nélkül, Urak partitúrával.
Hölgyek még köztünk˛ az urak sajnos˛ már nem.
De finom stílusa van. Úgy is válaszolok: követi a harapós ló.
Plusz Karajan & Scala együttesei. A koncertet Toscanini halálának 10. évfordulója alkalmából rendezték Milánóban. A basszusszólót Pesten is Gjaurov énekelte '81-ben.
G.Verdi, Messa da Requiem, Price,Cossotto, Pavarotti, Gjaurov, 1967
Mindent meg lehet csinálni, csak akarat és persze pénz kérdése. De mint gyakorló háziasszony pontosan tudom, hogy amire akarja az ember, arra van pénz!
Ezek szerint követ: kösz, nem muszáj. Annyiszor és azt írom, Madame Bovary Glavari, ahányszor és amit szükségesnek tartok és megengedett. Értve vagyok ugye? Ti. még láttam tegnapi, szerencsére kibannolt (gyengébbek kedvéért: kitörölt) bejegyzését a Pantheon (!) rovatban. Már jelezte egyszer: sokall, mármint engem. Van egy tuti tippem: ha meglátja a nickemet és zavarja/sokallja, ugorgyon át rajta(m). Hóó-rukk ;-) PS Jó tanács: valótlan, ellenséges beírásoknak nem/sem muszáj okvetlenül hinni..
Nagyjából ugyanazt mondjuk, nemde? Ld. "Talán jó lenne..." stb. itt lejjebb.
Ez kicsinyhitűség. :) Nem maradunk le semmiről és senkiről. Csak meg kell teremteni a feltételeket és meg kell fizetni. Gardelli sem volt akárki, világszerte elismert karmester volt. Ha az Opera valóban előre akar lépni, és a világ - vagy lehalább Európa - egyik vezető opera-fellegvárává akar válni, akkor itt kell elkezdeni: jó szemmel megtalálni, kiválasztani, megfelelő körülményeket teremteni és megfizetni egy elismert és a világ krémjéhez tartozó karmestert. Ez az alapja a fejlődésnek. Amit Permben meg lehetett csinálni, azt Budapesten nem lehet?
Már annyiszor írta, hogy többször nem kell már írnia. Főleg, mert nem is igaz. Az időnek nincs semmi megszépíteni valója, ha Gardelliről és Patanéról van szó.
