A Bartók Rádió közvetíti ma este, 19.35 – kb. 21.20
„Kapcsoljuk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet”
Dvořák: Stabat Mater
Előadók:
Anasztazja Segoljeva (szoprán),
Vörös Szilvia (mezzoszoprán),
Paolo Fanale (tenor),
Liang Li (basszus),
A Magyar Rádió Énekkara (karig. Pad Zoltán) és Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Roberto Abbado
Nem könnyű elképzelni olyan zeneművet, amely szervesebben kapcsolódik mindenszentek és az azt követő halottak napja ünnepéhez - de olyat sem, amely hitelesebben fejezi ki alkotója személyes érzéseit, mint a harmincöt éves Dvořák Stabat Matere, ez a ritkán hallható, méltatlanul mellőzött alkotás.
„Erősen hiszem és vallom, hogy minden igaz művészet a külvilágból magunkba szedett impressziók, az »élmények« hatása alatt nyilvánul meg.”
Bár e jól ismert idézet Bartóktól származik, ezúttal Dvořákkal kapcsolatban is joggal emlékeztethetünk rá. Élete első egyházzenei művét, a kereszt tövében állva fia kínhalálával szembesülő „fájdalmas Anya” (Mater dolorosa) szenvedését ábrázoló Stabat Matert ugyanis nem hivatalos megrendelésre vagy elvont művészi igénynek engedelmeskedve írta, hanem saját legszemélyesebb gyötrelmének kifejezéseként, miután – egy baleset következtében - 1876-ban eltemette lányát, Josefát. A mű kidolgozását és hangszerelését más munkák miatt félbe kellett hagynia, s az alkotás befejezéséhez csak akkor tért vissza, amikor újabb csapás érte: két másik gyermekét is elvesztette.
A tíztételes Stabat Mater, ez a nagy erejű, drámai és tragikus alkotás más hangon szól hozzánk, mint népies kedélyvilágú és érzéki szépségű mozzanatokat is felvonultató, világi művei: ez a stílus ugyanolyan kifejező, de értelemszerűen komolyabb és szigorúbb, akárcsak a későbbi Requiemé.
A mű premierje Prágában volt 1880-ban, míg a Csehországon kívüli első bemutatót Joseph Pamby vezényelte 1883-ban, Londonban. Az előadás sikere teremtette meg Dvořák angliai hírnevét.
A Stabat Mater tíz tételének majd mindegyikében meghatározó szerepet játszik a kórus, a hangszerelés pedig igen gazdag egyedi megoldásokban, nem véletlenül vált a darab az utóbbi évtizedben újra népszerűvé.
A Magyar Rádió Zenei Együtteseit vezénylő karmester, a híres muzsikusdinasztia sarja, a pár esztendeje elhunyt Claudio Abbado unokaöccse, Roberto Abbado régi ismerősünk: sok éve ad újra és újra sikeres hangversenyeket Budapest hangversenytermeiben.
(Forrás: Müpa)
| 
