A DSM forgatásával csak óvatosan! Már régen nem a 40-es éveket ėljük. 

Nocsak, elveszítetted a türelmedet, vagy neheztelsz rám? Mert az utolsó tőmondatod eléggé lekezelőre sikeredett. Ezt nem szoktam meg tőled. Szerintem túlságosan egyszerűen és sarkosan látod a dolgokat, pedig azok sokkal bonyolultabbak, mint amilyennek látszanak. Példának kedvéért, Richter tényleg a zenében élt. Aztán utolsó éveire annyira depressziós lett, hogy már le se ült a zongorához. Talán a zene tette ezt vele? Vagy valami másnak a hiánya? Ha ennek a kérdésnek utánanézel, akkor arra is komplex választ kaphatsz, hogy Richter miért rontott neki a zongorának. Elsősorban nem azért, mert a zenében élt, hanem azért, mert egy bipoláris személyiség volt. Ez okozta azt is, hogy a legklehetetlenebb helyeken és a leglehetetlenebb időpontokban jelent meg. Egy szibériai kolhoz lepukkant művházában, vagy éppen Magyarország egyik kisvárosában, mindenki nagy megdöbbenésére és ijedelmére. Mert akkor gyorsan le kellett porolni a  sohasem használt ócska zongorát, és összeverbuválni a földeken dolgozó parasztokból álló közönséget, mert Richter itt van és Richter játszani akar. És akkor Richter "kommótosan besétált" és nekiugrott a zongorának. Kezdődhetett az előadás. Látod, ilyen egyszerű ez és ugyanakkor ennyire bonolyult. 

Szvjatoszlav Richter nem volt az a várakozós típus. Komótosan a zongorához sétált, leült, és azzal a mozdulattal már ütötte is lefelé a billentyűket. Mert ő a zenében élt. Te nem. 

Vaknak színekről, süketnek a Nagy Bumm-ról? Mert a csend: várakozás, előkészület valami másra.

Nehéz elgondolni, mert még egy süketszobában is hallani a fülünkben keringő vér áramlását. Egy siket lenne jelen esetünkben igazán autentikus személyiség, hogy megválaszolja a roppant fontos kérdésedre a roppant fontos választ. 

Gondolt el, hogy mi volt a Nagy Bumm előtt.

Mindenki csak vár és várt és várt és várt és várt és várt és várt és várt és várt és várt és várt és várt és várt és várt és várt és várt és várt és várt és várt és várt és várt és várt és várt és várt és várt és várt és várt és várt és várt

Aztán egyszercsak...........

m

Értékelem a hozzáértésedet, de ezt speciel rosszul tudod. Mert a legtökéletesebb fuvola az, aminek a lyukai is aranyból vannak, mert csak ezen lehet eljátszani a világ legszebb melódiáját: a csendet.

Az aranyozott billentyűzet nem ad hozzá a hanghoz. Gyűjtésre nincs szükség, a művésznő egy full arany fuvolàn játszik. Sőt, egy full platina hangszert is a magáénak tudhat. 

Pontosítsuk. Tehát a fuvolája csak 24K.Gold és nem 24+14K.Gold? Mert ez azt jelentené, hogy szegényke egy olyan fuvolán játszik, amelynek a billentyűzete nem arany, hanem csak ezüst. Ne gyűjtsünk neki? Ha összejön elég pénz, akkor vehetnénk neki egy olyan fuvolát, amelyen a lyukak is színaranyból vannak.

Hogy mitől exkluzív az album?

1. A világ egyik legjobb fuvolistája hallható rajta.

2. Egy egyedi 24 karátos Muramatsu fuvolán játszik.

3. A kadenciákat Kalevi Aho szerezte.

Egy furcsaság. Ilyet sem hallani minden nap. Nagyon exkluzív.

Flute Concerto No. 2 in D Major, K. 314: II. Andante ma non troppo · Sharon Bezaly · Ostrobothnian Chamber Orchestra · Juha Kangas