vissza a cimoldalra
2021-11-28
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8659)
Kedvenc felvételek (318)
Kedvenc előadók (2875)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5230)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7607)
Opernglas, avagy operai távcső... (21153)
Társművészetek (2505)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62755)
Milyen zenét hallgatsz most? (25098)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2387)
Momus társalgó (6360)
Haladjunk tovább... (230)

Olvasói levelek (11816)
A csapos közbeszól (98)
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2945)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (316)
Pantheon (2995)
Eiffel Műhelyház (611)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5277)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4932)
Erkel Ferenc (1097)
Edita Gruberova (3165)
Momus-játék (6111)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2307)
Lisztről emelkedetten (1160)
Mi újság a Magyar Állami Operaház Énekkarában? (550)
Franz Schmidt (4041)
Gaetano Donizetti (992)
Kimernya? (4357)
Ilosfalvy Róbert (979)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

7525   takatsa • előzmény7524 2021-09-06 07:32:56

Ha már a testsúlynál tartunk, akkor úgy gondolom, hgy minden személynek van egy ideális testsúlya, és ha az egyénnek valamiféle hosszútávú célja van a testével (pl. lehetőség szerint egészségesen és hosszan akar élni), akkor figyelni kell a testsúlyára, kontrollálnia kell a táplálkozását, ügyelnie kell a rendszeres testmozgásra, stb. A céltudatos élet folyamatos kontrollal, energiabefektetéssel, és bizonyos lemondással jár; semmit sem adnak ingyen. Persze, ha valaki elkezd hízni, akkor tud egyre bővebb ruhákat hordani, de ez nem oki, hanem csak tüneti kezelése az elhízásnak, attól, hogy 5 számmal nagyobb a ruhája, még nem lesz egészséges, és nem fogja jobban érezni magát. És ez persze nemcsak a testsúlyra vonatkozik, hanem minden másra is, egy énekesnél pl. a hangra. MInden hangnak van egy életkorhoz és testi kondícióhoz kötött fejlődési pályája, pl. egy basszus hang 25 évesen még nincsen kész, annak érnie kell. De ez a hangfejlődés, érés, nem tart a végtelenbe és egy alapvetően lírai hangból sohasem lesz igazi drámai hang. Az operairodalom meglehetősen nagy, és egy lírai szoprán 50 éves korában is talál magának negfelelő szerepeket, ahogyan ezt pl. Fleming esetében is láttuk. És tudomásul kell azt is venni, hogy mindazon pálya, amely a fizikumhoz kötött, nem folytatható halálig. Ez egy sportoló esetében könnyen belátható, egy énekes esetében ennek belátása lehet, hogy nehezebb, mint egy balettáncosnak, de ugyanúgy evidencia. Tehát nem kell 75 éves korban énekelni, ahogyan azt Gruberova teszi, persze ennek belátásához önismeret, önmérséklet és segítő környezet szükséges. Azt írod, hogy Gruberova egy csoda? Igen, de Netrebko is egy csoda... volt. Sajnos múltidőben.

7524   lujza • előzmény7521 2021-09-06 01:45:31

Mondhatnám, 110%-ban egyetértek az utolsó mondatoddal: " Egy nagyívű pályához - a tehetségen, és céltudatosságon kívül - nem árt a szerénység, mértékletesség és szakmai alázat." Jó lenne, ha evvel minden énekes tisztában lenne!

De az előzőkkel már nem teljesen. Nem vagyunk egyformák, se hangban, se súlyban. (Ha valaki mondjuk száz kiló 20 évesen, nem fogyhat le később? Vagy a 40 kilós nem hízhat még? Stb. :))) Így az énekesek között is nagy különbségek vannak. Drámai szopránnak se feltétlenül születik valaki, hanem azzá válik. Netrebko persze nem lesz drámai szoprán, de ötvenévesen már távolról se énekelhetné azt a szerepkört, ami harminc évesen olyan gyönyörűen ment neki. Gruberova maga egy csoda volt, olyanok ritkán születnek. És eszembe jutott Nathalie Dessay, aki  kénytelen volt abbahagyni az éneklést, mert a hangja nem változott drámai irányba, a líraihoz pedig már megöregedett.

7521   takatsa • előzmény7519 2021-09-04 12:58:24

Különösebben nem kívánok vitatkozni, de úgy érzem, hogy Netrebko fach- és szerepváltása ennél picit bonyolultabb dolog. Mert nézd meg pl. Fleminget, vagy DiDonatót, vagy Gruberovát, ők mindig maradtak, akik voltak. Persze senki sem énekel ugyanúgy 20 éves vagy 60 éves korában, de az alapok nem változnak, az ember nem tud kibújni a saját bőréből. Hallgasd meg pl. Netrebko Traviátáját, Bohéméletét vagy a 2008-as Massenet Manon felvételét és a mostanival hasonlítsad össze, azonnal fogod észlelni, hogy Netrebkonak mi a természetes hang-matériája. Az embernek saját felelőssége, hogy mit tesz a testével és a hangjával, példának kedvéért van olyan ember, aki 20 éves korában ugyanolyan súlyú, mint 70 évesen, és van olyan, aki vigyáz a hangjára, megfontolja, hogy mit énekel, mit vállal el, és aztán van, akit elkap a gépszíj, és mindig többet és többet akar, valami mást, érdekesebbet, izgalmasabbat. Egy nagyívű pályához - a tehetségen, és céltudatosságon kívül - nem árt a szerénység, mértékletesség és szakmai alázat.

7519   Edmond Dantes • előzmény7513 2021-09-04 12:09:58

Kedves takatsa, köszönöm, hogy reflektáltál. A kritika kritikájának a kritikája :-) persze én nem kritikát írtam (te sem), csak egy szerencsés jelenvolt mezei néző véleményét fejtettem ki ... a sajátomét. Lehet, hogy marhaságo(ka)t is írtam ld. lejjebb. Nos: Netrebkót először hallottam élőben, helyszínen. Nekem semmi nem pótolja a helyszíni élmény varázsát. Nem vizsgálom, milyen volt Anna 10-20 évvel ezelőtt -mert ennek ma nincs értelme- és hogy melyik hang és melyik repertoár volt-van leginkább az övé. Úgy vélem, mint szinte mindenkinek, kora és hangja változásával szerepkört kellett váltania: Itt és most = Pesten, 2021. aug. 29-én elragadó Tosca volt, de ha jól értem, te is így látod-hallod. Mai állapotában ez a fach ideálisnak tűnik számára ...mellesleg számomra is :-) Másrészt viszont Eyvazovot önmagához hasonlítom, mert az ő esetében meg annak látom értelmét. Tudomásul vettem, hogy Anna így = vele kapható, innentől fogva pestiesen szólva nincs miről -és nincs kiről- beszélni helyette. És ahhoz képest, amiket korábban olvastam róla, továbbra is a "kellemes meglepetés"-kategóriába sorolom pesti produkcióját. Nem a 73-as Domingóhoz vagy pl. nem Kaufmannhoz képest, mert Eyvazov volt itt. Amit -ppp- ír: "fénytelen, közepes volumenű hang ", egyszerűen nem áll meg. A hang fényes és erős ... és harmadszor is leírom, csúnya. Remélem -ppp- füle azóta kigyógyult a kínzókamra-jelenet és elbeszélés okozta ártalmomból. Kurz: akit kínoznak, az vélhetően nem dolcezza énekel. Örülök, hogy karmesterileg teljes az egyetértés(ünk), a pásztorfiút-kislányt csak azért említettem, mert fullban kimaradt az írásból, szemben pl.a (túl) bőségesen elemzett Spolettával.

7513   takatsa • előzmény7512 2021-09-03 15:17:18

Szerintem ppp nem fog válaszolni neked erre a kritika kritikájára, mivel már vagy 1.5 éve hanyagolja a fórumot. Hogy miért teszi ezt, az titok, de lehet, hogy igaza van. Természetesen én sem helyette válaszolok, csak leírok néhány gondolatot a benyomásaimról. Netrebko tényleg korunk nagy dívája, és aki hallja őt, az a hatása alá kerül, de - véleményem szerint - korántsem hibától mentes a produkciója. Nekem is - mint sokan másoknak - a fiatalkori, lírai szoprán tetszett, és ahogyan kutyából nem lesz szalonna, úgy Netrebkóból sem lesz igazi drámai szoprán, még akkor sem, ha rutinjával, kisugárzásával ezt el is hiteti velünk. Természetesen ez a produkciója is meggyőző és magával ragadó volt, mindenkinek óriási élmény, aki látta és hallotta. Nem adok neked igazat abban, hogy Eyvazovot önmagához kell hasonlítani. Ezzel az erővel én is énekelhetném a szerepet, bár nem vagyok operaénekes és basszus a hangfekvésem, de önmagamhoz képest elég jó vagyok, mint ahogyan te is önmagadhoz képest minden tekintetben elfogadható vagy. Eyvazovot nem önmagához kell hasonlítani, hanem ahhoz, hogy megüti-e azt a mércét, ami egy nemzetközileg jegyzett tenortól elvárható, és ahhoz is, hogy megfelelő partnere tud-e lenni az előadás többi főszereplőjének. És akkor a válasz egy egyértelmű nem, még akkor is, ha nem szedem ezt vastagon. Sőt továbbmegyek. Egy külföldi vendégtenor gyengébb teljesítménye után arra szoktam gondolni, hogy igen, igen, de azért örülnénk, ha ilyen tenor énekelne nálunk rendszeresen az operában. Eyvazovról viszont kijelenthetem, hogy Isten őrizzen meg minket tőle, mert egy ilyen tenor tönkreverné az összes magyar operaelőadást, már csak azért is, mert nem állna mellette egy Netrebko, aki valahogyan egyensúlyozni és feledtetni tudná ennek a szerencsétlennek minden hangi megnyilvánulását. A gyermekhang elment, ennél hallottam sokkal rosszabbat is, de ha már gyermekhang, akkor inkább kisfiú kellett volna. Bignamini szerintem is nagyon jól vezényelt, és a zenekar szépen és kiegyensúlyozottan szólt, sokkal szebben, mint amihez a Kocsár-szférában sajnos hozzászoktunk. Azizov is tetszett, persze Netrebko árnyékában nem lehet jó Scarpiának lenni.

7512   Edmond Dantes 2021-09-03 14:50:52

Közönség és kritikus egyaránt áldozatul eshet -és esik- önmagának: bizonyos becsípődései támadnak, amiktől aztán nem tud szabadulni. Sem pro sem kontra. Kedvenceit örökké szépnek, jónak és fiatalnak látja-hallja, akiket meg nem szeret, azok a lelküket és a hangjukat kitehetik, rajtuk ragadnak bizonyos epitheton ornansok akkor is, ha közben már -pro vagy kontra- nem érvényesek a régi dicsérő avagy elmarasztaló jelzők. Érdemes elolvasni -ppp- Andrea Chénier-recenzióját. Amott bizonyára jogosan állapította meg, hogy Eyvazovnak a címszerep túl sok (miképpen amott a szoprán szerep meg kicsi Netrebkónak). Ebből azonban nem következik az, hogy Cavaradossiként ne állt volna helyt. Helytállt. Megannyi rossz kritika után, mint már írtam kellemes meglepetés volt. Olcsó győzelem lenne őt pl. életem egyik meghatározó operai élményéhez, Domingo 1973-as pesti Cavaradossijához hasonlítani. A vasárnapi tomboló sikerhez volt csak mérhető az akkor gyenge félháznyi Erkel közönségének ovációja. Eyvazovot (is) azonban önmagához kell hasonlítani, ahogyan a pesti Tosca-előadást se a grazihoz, se a salzburgihoz se semelyikhez. Csak ismételni tudom: Eyvazov hangja -mondjon bárki bármit- tisztán cseng, üzembiztos, erős ... és csúnya. Hasonlóképpen: Azizov talán nem volt meggyőző mint Gérard, de abszolúte megfelelő volt, mint Scarpia, leszámítva a Te Deum-jelenetet, ahol hangja nem mindig jött át a színpadra ültetett (!) méretes zenekar és kórus decibel-áradatán. És mint írtam, pl. kanapé nélkül elég nehéz erőszakoskodni, magyarul: egy "koncertszerűnek" (!) hirdetett előadáson nem várható el csoda-alakítás egy amúgy jelentős játékszerepben. Az előadás hosszúságát magam is említettem, de nem negatív értelemben. Egyáltalán nem volt zavaró a lassúbb tempó és talán ha 10-12 perccel lehetett több a játékidő a megszokotthoz képest, a többi plusz idő a két hosszú szünet rovására írható. A hosszan kitartott hangoknak vajon ki nem örül(t)? Bignamini pedig pontosan úgy vezényelt, ahogy kellett: igen jól kondícionált zenekart (és kórust) kaptunk, miközben -ahogy illik- alkalmazkodott a szólistákhoz. Nekem valahol és elsősorban ebben rejlik a jó operakarmester titka, főleg, amikor egyetlen előadáson kell minden(ki)nek megfelelnie, nyilván kevés próbával. ("Rendes" főpróba tán nem is volt.) 

Amióta világ a világ, opera az opera, minden generáció az előző korszak(ok) nagyjait sírja vissza: "bezzeg X, na ő igen" és "nahát ezek a maiak már nem..." Ahogy nem Melba, Destinn, Nilsson, Callas, Sutherland, Gruberová és a többiek voltak az "utolsó dívák" (a 19.szd.-iakról már nem beszélve), ne aggódjunk, Netrebko sem az "utolsó". Vannak, lesznek dívák, más életpályával, személyes attitűdökkel, a korszellem változásához is alkalmazkodva. Én mezei nézőként még sok ilyen en bloc nagyszerű operai estét kivánok magamnak és a közönségnek!

PS Kár, hogy a recenzióból 1/1 kimaradt Karácsonyi Anna gyermekkari tag Pásztorfiú-szólójának méltatása. Több és főleg: exponáltabb így, láthatóvá téve az a szerep, mint teszem azt, a teljes hat soron át elemzett Spolettáé...

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Eiffel Műhelyház, Bánffy Miklós terem

Claudio Monteverdi – Bella Máté: Poppea megkoronázása

16:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Radnóti Róza (zongora)
Wunderlich József (színművész)
"Melodrámák Minifesztivál - R. Strauss"
Richard Strauss: Enoch Arden
(A. Tennyson szövegére / fordította: Jánosi Gusztáv)

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Elisabeth Leonskaja (zongora)
Keller Quartet: Keller András, Környei Zsófia (hegedű), Homoky Gábor (brácsa), Fenyő László (cselló)
Szomor-Mekis Janka (brácsa), Perényi Miklós (cselló)
"Hallgassunk Brahmsot! - III."
Brahms: B-dúr szextett, op. 18
Brahms: f-moll zongoraötös, op. 34

18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Ránki Fülöp (zongora)
Dino Benjamin (színművész)
"Melodrámák Minifesztivál - Liszt"
Liszt Ferenc: Des toten Dichters Liebe / Jókai Mór szövegére
Felix Draeseke-Liszt Ferenc: Helges Treue / M. G. Strachwitz szövegére / fordította: Márton László
Liszt Ferenc: Lenore / G. A. Bürger szövegére / fordította: Reviczky Gyula
Liszt Ferenc: Der traurige Mönch / N. Lenau szövegére / fordította: Vajda János Lenau után
Liszt Ferenc: Der blinde Sänger / A. K. Tolsztoj szövegére / fordította: Vörös István

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

"Doktorandusz koncertek 2."
Kodály: Duó hegedűre és csellóra, op. 7
Varga Oszkár (hegedű), Matuska Flóra (cselló)
Alexej Gerassimez: Cosoni
Simon Bence (ütőhangszerek)
Ravel: Seherezádé
Bódi Zsófia (ének), Kéry Tamás (zongora)
Enescu: Koncertdarab
Bor Péter (brácsa), Várallyay Kinga (zongora)
Schumann: 1. (a-moll) hegedű-zongora szonáta, op. 105
Langer Ágnes (hegedű), Kovács Gergely (zongora)
Schönberg: Négy dal, op. 2
Kronauer-Vida Anikó (ének), Hotzi Panni (zongora)
Copland: Klarinétverseny
Egyed Hunor (klarinét), Souhei Yamagami (zongora)

19:00 : Budapest
Eiffel Műhelyház, Bánffy Miklós terem

Kenessey Jenő: Az arany meg az asszony
Örkény István – Tóth Péter: Tóték

19:30 : Budapest
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Tabajdi Ádám (orgona)
Tenebrae Kórus
Vezényel: Nigel Short
"Adventi koncert"


20:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Baráti Kristóf (hegedű)
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András
"Hallgassunk Brahmsot! - IV."
Brahms: D-dúr hegedűverseny, op. 77
Brahms–Schönberg: 1. (g-moll) zongoranégyes, op. 25 (zenekari átirat)

20:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Dani Imre (zongora)
Horváth Csenge (színművész)
"Melodrámák minifesztivál - Grieg, Schumann, Arensky"
Edvard Grieg: Bergliot / B. Bjørnson szövegére / fordította: Domsa Zsófia
Robert Schumann: Zwei Balladen / C. F. Hebbel szövegére / fordították: Kálnoky László, Petőfi Sándor
Robert Schumann: Schön Hedwig / C. F. Hebbel szövegére / fordította: Márton László
Anton Arenszkij: 3 Deklamáció / I. Sz. Turgenyev szövegeire / fordította: Áprily Lajos
A mai nap
született:
1632 • Jean-Baptiste Lully (Giovanni Battista Lulli), zeneszerző († 1687)
1829 • Anton Grigorjevics Rubinstein, zongorista, zeneszerző, karmester († 1894)