Kedves Kétked és ED, a hasonlóság miatt együtt válaszolok a bejegyzésetekre. Úgy gondolom, hogy relativizáljátok ezt a kérdést. Nem tudom, hogy akkoriban Tatabányán hogyan hívták a gimnáziumot, Pécsett voltam én illetékes, ott volt Uránváros és Komarov gimnázium (tudjátok, ő egy űrhajós volt), de miért lenne probléma, ha valaki Rákosi Mártyás nevű gimnáziumba járt? Igen, akkor is kellett élni, dolgozni, iskolába járni, mint ahogyan most is. De más dolog egy rendszerben élni, és más dolog azt lelkesen kiszolgálni, dicsőíteni. Ezt lehet tenni elvből, azért mert egyetért vele az ember, lehet valaki hívő fasiszta vagy kommunista, objektíve persze kártékony a tevékenységük, de szubjektíve megérthetők és felmenthetők. Aztán van egy másik embercsoport, aki nem elvből éljenzi a hatalmat, hanem azért áll lelkesen mellé, és azért tolja a szekerét, mert ebből neki előnye származik. Egy jó lakás, zsíros állás, Kossuth- vagy Erkel díj, stb. És igen, különbség van a között, hogy énekeled a "Köszönjük néked Rákosi elvtárs"-at, vagy írod a dalt. És ED, igazad van, undorító ez a hozzáállás ma is, tegnap is, és holnap is, de azért óriási különbség van, a fasiszta-kommunista diktatúra és az 1989 óta regnáló bármelyik hatalom között.
Persze a művészetben az alkotó és a mű elválik egymástól, különösen az alkotó halála után. A mű elkezd saját életet élni, ami teljesen független az alkotó emberi gyarlóságaitól. A műveket nem kell félteni, ha megfelelő minőségűek, akkor fennmaradnak, ha pedig "nem állják ki az idő próbáját", akkor elmerülnek a süllyesztőben, bármit is próbálnak ez ellen tenni egyesek.
|