Our Singers
"Musica" Lassus, Regnart, Gesualdo, Josquin etc. művei Banchieri Singers /Szilágyi Szilárd, Rohály Tibor, Nagyváti Zsolt, Leányvári László, Nagy Gábor, Szabó Soma/ Harmoni LTD Tokyo 1998 HASF-1003 |
Ha jól emlékszem, 1979-ben, a Zeneakadémián hallottam először az akkor még
eredeti felállásban éneklő King\'s Singers énekegyüttest. Hatalmas sikerük komoly
vitákat váltott ki. Az már az első benyomásra nyilvánvaló volt, hogy olyan valamit
tudnak, ami szinte megszégyeníti a mi szolfézson edzett, Kodály-módszerre büszke,
kórusokban rendszeresen éneklő muzsikusságunkat. Ezt a színvonalat esetleg meg tudtuk
magyarázni az egyformán zseniális hat angol férfi szerencsés találkozásával, de
amikor több tag cseréje után is megőrizték sikerüket, el kellett gondolkodnunk azon,
hogy esetleg más is, például egy számunkra ismertelen zeneoktatási koncepció és nem
utolsósorban a tradíció lehet a háttérben.
Igen, az angolok egyébként is erről híresek - lehet, hogy máshol látványosabban nő
a fű, de ha évszázadokon keresztül naponta öntözik és nyírják, az előbb-utóbb
szép eredményeket hoz. Az a Cambridge King\'s College sem mai intézmény, ahonnan az
együttes tagjai kikerültek. Az ottani gyermekkarnak is sok felvételét hallhattuk már,
és elképzelhetjük az oktatás színvonalát, ha jó néhány gyerek már mutálós kora
előtt barokk áriákat képes énekelni.
De honnan kerül elő hat magyar srác Nyíregyházáról, hogy egyáltalán megkíséreljék felvenni a kesztyűt, és a King\'s Singers szokásos kontratenor-tenor-bariton-basszus felállásában kezdjenek koncertezni és lemezeket készíteni?
Azt hiszem csodák nincsenek, de magyarázat van. Igaz, Nyíregyházán a
"tradíció" még csak 52 éves - és Szabó Dénesnek hívják.
Azt eddig is tudtuk, hogy a nyíregyházi zenei általános iskola "Cantemus"
gyermekkórusa nagyon szép teljesítményekre képes az ő vezetésével. Csakhogy ezt a
teljesítményt túl egyszerű volt egy erős egyéniség egyszeri intenzív hatásával,
és a fellépő gyerekek válogatásával magyarázni - eddig. Egy gyerekkórus haszna és
jelentősége ugyanis elsősorban nem azon múlik, hogy milyen szépen éneklik pódiumon
a Pünkösdölőt, vagy a Mihálynapi köszöntőt, hanem azon, hogy mit és milyen
színvonalon muzsikálnak majd az onnan kinőtt diákok. Szabó Dénes teljesítményét
tehát nem csak a Cantemus fellépései, hanem a Banchieri Singers is minősítik. A
gyermekkarban szépen csengő fiúszoprán a mutálással nyomtalanul eltűnik, de az ott
megalapozott igényesség, úgy tűnik maradandó. A Banchieri Singers tagjai a
gyermekkarból kinőve - saját (nem feltétlenül zenei) pályájukkal párhuzamosan -
újra, immáron felnőtt hangjukon is nagyon megtanultak énekelni. Saját együttest
alapítottak és rövid idő alatt adtak számtalan koncertet, lebonyolítottak több
turnét és kiadtak négy CD-t. Ettől kezdve pedig illik nagyon komolyan vennünk őket.
Repertoárjuk nagyon szerteágazó, de a CD-k műsorának egy részét a King\'s Singers előadásában is jól ismerjük. Ez a műsorpolitika bölcsen felhasználja a speciális összeállítású együttesre átírt műveket, hetykén elébe megy az összehasonlításnak és vállalja az összevetést. de azt hiszem tanulási lehetőséget, önkontrollt is jelent a kórusnak.
Az mindenesetre biztató, hogy az első vegyes (általános bemutatkozásként egyébként kiválóan összeállított) műsorú CD után előállhattak kifejezetten az ő számukra írt művekkel is. Nem véletlenül lett harmadik lemezük címadója Kocsár Miklós rövid és elegáns szerzeménye, a "Liliom dal". Biztos vagyok benne, hogy még sok hasonlót lesz módjuk előadni, hiszen bárki szerzőnek megtiszteltetés lehet ilyen minőségű előadásban hallani saját művét. Más egyebek között kortárs japán szerzők művei is hallhatók a válogatásban, dehát az elemi udvariasság ezt akkor is indokolná a szponzorokkal szemben, ha ezek a kis apróságok nem volnának ennyire kellemesek, szellemesek és mesterségbelileg korrekt darabok.
Az
Illés együttes számaiból készült "arranzsment" gyűjteményt pedig
tekintsük közönségtoborzó kirándulásnak. Nem mintha bántanák a sznobizmusomat az
ilyen slágerek - egyáltalán nem rosszak azok, (meg egyébként is, ahogy Molnár Antal
írta egy zenei paródiával kapcsolatban: "jólesik olykor leszállni a
koturnusról").
Szerintem azért valahol a Banchieri Singers tagjai maguk is jól tudják, hogy most már
a legnagyobb feladatoknak is meg tudnak felelni, márpedig a nemesség kötelez! Azt
hiszem az "igazi", a saját művészi elkötelezettségnek és képességeknek
legjobban megfelelő lemezek még csak ezután fognak megjelenni.
Saját magamnak a második, a "Musica" című albumot választanám. Ezen a korongon a kórusirodalom ismert és népszerű, darabjait hallhatjuk, de nem az amatőr kórusmozgalomban megszokott minőségben. Az együttes intonációja rendkívül tiszta. Ennek megfelelően a teljes felhang-tartományban megszólaló harmóniák újfajta minőséget jelentenek. A szólisztikus részekben megszólaló egyes énekhangok külön is szépek, mentesek a legtöbb "iskolázott" hangi maníroktól. A kontratenorok nagyszerűek, és ami tanulható, azt tudják a többiek is. A mély alapok térfogata és szilárdsága viszont olyan dolog, amit ilyen fiatal korban értelmetlen volna számonkérni. Én sem teszem, már csak azért sem, mert "baj" abban a hangfekvésben sincs - a basszus is árnyalt és tiszta - maga a volumen pedig minden bizonnyal még sokat fog érni. Lesz rá idejük - nagyon komoly pálya van még előttük.