Bejelentkezés Regisztráció

Vokális művek

Nem kasszasiker (Kodály-férfikarok)

2011-07-07 09:44:02 - eszbé -

Kodály-férfikarok KODÁLY: Férfikarok

Bartók Béla Férfikar
Lakner Tamás

Hungaroton
HCD 32641-42

*

Aligha várható, hogy a túléléséért küzdő Hungarotont Kodály férfikarait tartalmazó CD-je fogja egyenesbe tenni, a kiadó mégis nagy jelentőségű tettet hajtott végre e lemez megjelentetésével.

Ha valami, úgy a férfikarok irodalma bizton nevezhető rétegműfajnak. Még azzal együtt is, hogy akár két-három évtizeddel ezelőtt is nagyságrenddel több ilyen összeállítású előadó-együttes létezett az országban, a relatíve kisebb potenciális érdeklődés jóval korábbra nyúlik vissza.

Az első számú lehetséges probléma magában az apparátusban rejlik. A férfihang az emberi fül által befogható hangtartományból az alsóbb regiszterekben szól, márpedig egy (legyen, mondjuk d-m-s-d') tömör akkord a felhangrendszer természetének köszönhetően sokkal kellemesebben szól a gyermek-, és női hangok által beénekelhető fekvésben, mint a férfihangoknak kellemes helyen fekvőben. Ez azt is jelenti, hogy a hallgatóságnak is nehezebb hallgatnivaló, és a zeneszerzőknek is nehezebb munka férfikarra komponálni, jóval kisebb is az irodalma, mint a női karoknak. Ennek ellenére a XIX. század végén és a XX. első felében a dalárdamozgalom virágkorát élte, s bár nehezen szánta rá magát, aztán számos kiváló művel gyarapította a repertoárt Kodály is, majd az ő nyomdokain Bárdos és mások.

Az államszocializmus a hanyatlást el tudta tolni és nyújtani, abban az időben szinte minden komolyabb vállalatnak, szakszervezetnek "illett" valamilyen zenei együttest fenntartania. (Ez persze a gyakorlatban épp fordítva volt: egy agilis karnagy keresett magának egy vállalatot, aki aztán nevét adta a kórusnak, próbahelyiséget biztosított, meg viszonylag korrekt javadalmazást, cserébe az állami ünnepeken szerepelni kellett, de a kórus egyéb fellépéseit illetően a karnagynak gyakorlatilag szabad keze volt.) Abban az időben a kórusélet népszerűségét nem kis mértékben a társas együttlét és a (külföldi) utazás lehetősége biztosította. A rendszerváltással eljött a szabad utazás: az országhatárok átlépését immáron nem korlátozta senki, a tele-, és tömegkommunikációs forradalom pedig az amúgy is lecsökkent szabadidő aktív és kulturális igényű eltöltésének adott jelentős pofont. Mára gyakorlatilag (tényleg egy-két kivételtől eltekintve) a 10-20 fős, zömmel nyugdíjas korúakból álló falusi kórusok maradtak fenn, melyek jelentősége ugyan rendkívül nagy, de nem pótolhatják a profi, félprofi együttesek hiányát.

Ebben a szituációban érkezünk el oda, hogy a pécsi Bartók Béla Férfikar és vezetőjük, dr. Lakner Tamás tolmácsolásában a szép csöndben haladó Kodály Összkiadás keretein belül megjelenik ez a szerző (majdnem) összes férfikarra írott művét tartalmazó lemez. Majdnem összes - írtam. Mit is jelent ez? Egyfelől többet is, másfelől kevesebbet. Az ismert EMB kiadású kotta (Kodály: Férfikarok) összes darabját felvették természetesen, közöttük több olyan is akad, amelyik esetleg más módon is ismerős, mivel létezik vegyes, vagy más egynemű kari letétje. Ezeken kívül szerepel a műsoron a Cinka Panna néhány tétele, illetve - valószínűsíthetően a lemez terjedelmét negyedórával megnövelni hivatva - a zenepedagógiai indíttatásból komponált Bicinia Hungarica "férfi" témákról szóló darabjai.

Tudom, egy kritikustól nem szép dolog a megfutamodás, de kórus témában mindig visszacsengenek néhai édesapám berzenkedései az Éneklő Ifjúság mozgalom torzulásai kapcsán - mikor a nagynevű zsűrielnök porig alázta a no name iskola kórusának no name karnagyát, merthogy az általuk nyújtott produkció vájt füllel hallgatva valóban szép számmal tartalmazott ilyen-olyan hibát, pedig a no name-ek szemmel láthatólag élvezték, amit csináltak, és a tőlük elvárható szintet még túl is teljesítették. Természetesen a pécsi Bartók Béla Férfikar és vezetőjük, Lakner Tamás nem ez a kategória, a tőlük elvárható szint máshol van.

Mégis, hadd legyek kicsit elfogult, és a lemez kisebb hibái ellenére (mert a felvétel kétségtelenül nem tökéletes, hallhatók apróbb alulintonálások, a hangzás néha kicsit kócos, esetenként nem teljesen kiegyenlített, és a Bicinia Hungaricát sem azzal a titkos hátsó szándékkal írta Kodály, hogy majd darabjai férfikari lemezen szerepeljenek) inkább afeletti örömömnek adjak hangot, hogy egyáltalán van még ma Magyarországon olyan együttes, amelyik képes hanghordozóra venni Kodály ouevre-jének két szűk CD-nyi terjedelmet kitevő férfikari részét. Hogy képes ezt azzal az érzelmi felfűtöttséggel átitatva megtenni, amilyet a súlyos, történelmi témák megkívánnak, és képes ezt elég magas szinten nyújtani.
Csak legyen, aki meghallgatja a három tucat szakmabelin kívül.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.