Forgácsolás (Kodály-vegyeskarok)
KODÁLY:
Works for Mixed Choir
vol.3 (1948–1965)
Debrecen Kodály Chorus
István Párkai
Hungaroton Classic
HCD 32366
Még mindig nehéz feladat erről a lemezről írni!
Az első, kétségbeesett és agresszív dühöm már lecsillapodott, sőt, sokadik alkalommal meghallgatva egy-egy vigaszt nyújtó szép részletet is fel tudok fedezni magamnak, de azért ez mégis nagyon-nagyon szomorú.
Érettkori Kodály-vegyeskarok, egy Kodály nevét viselő hivatásos kórus, és a karnagyok nesztora, az egész generációkat oktató zeneakadémiai tanár...
Egyetlen pontot sem látok, ami lehetőséget adna a beletörődésre, a szokásos „diplomatikus” fogalmazásra, a mellébeszélésre.
Az már eleve az összkiadások velejárója, hogy a remekműveket kísérő „piszkozatok”, a legnagyobbak munkaasztaláról is leszállingózó forgács homályosítja el az összképet, de számomra éppen Kodály legérettebb művei között gyanúsan sok a problémás, csak „nyögvenyelős” elszántsággal fogyasztható opusz. A kísérőfüzet némiképp eufemisztikusan fogalmaz (persze az a dolga), amikor képszerű gesztusokról, „madrigalizmusokról” beszél, de éppen a legnagyobb lélegzetű, méretű és igényű művekben szinte állandó problémám, hogy a szerző a szöveget gyakran a legközönségesebb módon helyettesíti be a zenei közhelyszótárból. Ez egynémely ponton éppen csak izzadságszagú, de a Zrinyí szózatában a „legyünk parasztok!” borús felkiáltást kommentáló szűkített akkord már-már komikus...
Nem véletlenül, de a rövidebb, általában egyetlen hangulatra, stílusra alapozó művek tetszenek jobban, pusztán azért, mert ezek tűnnek hitelesebbnek. Nem tudom miért, de a legszebb az a Stabat Mater, amit a mester még nagyon fiatalon komponált...
(Vigyázat, a számlistán szereplő dátum [1892] téves. A valódi [1898] a füzetben hátul, a rövid műismertetőben olvasható.)
És persze ezen a CD-n is szerepel – szerencsére – némely igazán szép mű.
Habár azok is elég erőtlenek.
Párkai István szakértelmét, tudását én még elismerni sem vagyok méltó, de sajnos a stúdióban nincs ott sem a lelkes közönség, sem a Zeneakadémia Kamarakórusát gyakran jellemző ifjonti hév. Marad a tökéletesség, a pontosság, valamint a mezzofortétól a diszkrét fortéig terjedő dinamikai skála és a kíméletes tempók. Szikrázás – az nincs...
A Debreceni Kodály Kórusra egyetlen rossz szót sem szólhatok. A kissé súlytalan férfikari szólamokat már inkább nem teszem szóvá – azok hovatovább nemzeti jelképnek, védjegynek számítanak. Egyébként tisztán és szépen énekelnek. Egyszerűen jók és kész! A Zrínyi szózatában szólót éneklő Bátki Fazekas Zoltán nem nagy „voce”, de intelligens, muzikális és feltűnően szép hangszínű énekes.
Van végül maga a CD, mint kereskedelmi termék. Egy pontatlanságról már szóltam – de van néhány másik is. Apróság, de kellemetlen, hogy a felvételi adatokat csak a melléklet angol nyelvű része után, de a többi előtt, tulajdonképpen véletlenül találtam meg. A hátsó borítón csak angol nyelvű címek vannak, az eredeti változatokat a címoldalon találjuk. Az említett dátum-hiba mellett pontatlan, illetve hiányos a Virág Benedek-versre komponált mű címe (eredetileg Békességóhajtás – 1801. esztendő). Belül a bookletben, Várkonyi Tamás műismertetői között, már ez is pontos.
Nem mondhatnám, hogy túlzottak lettek volna az elvárásaim. Nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok, az összképet mégis lehangolónak találom.
Itt van az évforduló, és éppen itt volna az ideje, hogy Kodály szerzői (és persze pedagógiai!) munkásságát friss füllel és szívvel induljunk újra felfedezni. Meg vagyok róla győződve, hogy sokkal több és lelkesítőbb értéket és szépséget találhatnánk ott, mint amit az egészből a több évtizedes ájult, kritikátlan, valamint fantáziátlan és unott tisztelet nekünk láttatni enged.