Magasabbra a tetőt, ácsok (Gubajdulina: Fachwerk)
SOFIA GUBAIDULINA:
Fachwerk
Silenzio
Geir Draugsvoll – bayan
Anders Loguin – percussion
Geir Inge Lotsberg – violin
Trondheim Symphony Orchestra
Øyvind Gimse – cello & conductor
Naxos
8.572772
*
A zenéről beszélni olyan, mint eltáncolni az építészetet – juthat eszünkbe reflexszerűen a közhelyesült mondás, s passzentolódik is rögvest hozzá ikertestvére: az építészet megfagyott zene.
Mindez a címre, s a zeneszerző idevágó nyilatkozatára reflektálva: Gubajdulina az alkotófolyamat során arra keresett megoldást, miképp lehetne zenében ábrázolni azt, amit az építészetben fachwerkes (vagy, tessék-lássék magyarítással: favázas) stílusnak neveznek – ahol a szerkezeti elemek egyúttal esztétikai funkciót is ellátnak, oly módon, hogy a fedetlen, burkolatlan gerendaváz az épület látványának meghatározó részévé válik.
Gubajdulina a tradicionális stílushoz tradicionális eszközt talált. Meglátása szerint a bajan (a harmonika orosz változata) az az instrumentum, amely leginkább képes megfelelni a kihívásnak, köszönhetően egyebek mellett annak, hogy melodikus és akkordikus játékra egyaránt alkalmas.
Választásával a zeneszerző a „hazai pálya” előnyeit élvezi, hiszen nem először nyúl ehhez a hangszerhez – melynek létezéséről amúgy, azt hiszem, talán sejtelmünk sem lenne, ha ő nem használná egy-egy kompozíciójában. Persze az is igaz: sokaknak nemhogy a bajanról, de arról sincs fogalmuk, ki az a Gubajdulina.
Nem úgy a Naxos illetékeseinek, akik nagyon is tudják, kiről van szó, s akik e 2009-es keltezésű művet a XXI. századi klasszikusok sorozatban, Gubajdulina 80. születésnapjára jelentették meg tavaly. Mellé került a már több rögzítést megért, öttételes Silenzio (1191), melyben szintén a bajan kap jelentős szerepet, intimebb környezetben, egy cselló és egy hegedű partnereként. Ez utóbbi, lassú, nyugodt, csendből építkező darab jelentős része pianissimo játszandó, ám érdekes, hogy a versenyművek közé sorolt Fachwerkben is találhatunk ugyanolyan halk, ha nem halkabb szakaszokat. (Számomra amúgy a hangerőt tekintve az egész felvétel kihívásokkal küszködőnek tűnt, de ez már inkább szubjektív vonulat és technikai kérdés.)
Hogy Gubajdulina eléri-e kívánt célt a bajannal, s a mellé kíséretként rendelt, ütőhangszerekkel dúsított vonószenekarral? Megidézi-e a hangszerelés és a mű szerkezete, formája a fachwerk-stílust? Szerintem nem, de úgy hiszem, a definíció maga, a komponista magyarázata csak kiindulópontként szolgál – meg hát, szépen is lennénk, ha hangjegyekkel létre lehetne hozni ugyanazt, amit gerendákkal.
Mankót kapunk csak ezzel, támaszt.
Valami felépül persze a fülünk hallatára, s csalódnunk sem kell, kellemes, érdekes zene, harmonikus muzsika szól, talán túl lágy, súrlódástól mentes is ahhoz képest, amit a meghirdetett program, az ideológiai megágyazás alapján várhatnánk. Igaz, a szerzői súgástól függetlenítve sem nevezném drámainak, katarzist okozónak ezt a lemezen most debütáló darabot. Mert bár jó érzéssel idézhető vissza a nyitó szakaszban kivirágzó glissandók hullámvasútja, a bajan áhítatos, orgonát idéző szólója a kompozíció kétharmadánál, az akciódús finálé, de az egész mű valahogy csak amolyan szerkezetkész alkotás benyomását kelti.