A szimfónia bölcsője (Carlo Tessarini művei)

CARLO TESSARINI:
Introducioni a 4, Op. XI
(Libri 2-4, Nos. 4-12)

Aura Musicale
Művészeti vezető: Máté Balázs

Hungaroton
HCD 32303

Ezeket a Tessarini-opusokat szívem szerint leginkább szimfóniácskáknak nevezném. A kísérőfüzetben érdekes eszmefuttatást olvashatunk Máté Balázs tollából e műfaj születéséről, illetve arról is, hogy bár Haydnt szokás a szimfónia atyjaként emlegetni, azért ez nem is volt ilyen egyszerű: \"...hiba volna azt hinni, hogy Haydn magányos óriásként vitte végbe mindezt. Helyesebb volna őt egy folyamat éllovasának és első betetőzőjének tekintenünk. A szimfónia műfajának önállósodása ugyanis szorosan összefügg a hangszeres zene emancipációjával, melynek kezdete a reneszánszkor végére tehető, s a barokk korszakban teljesedik ki. A döntő szerepet pedig az itáliai hegedűvirtuózok játsszák benne.\"

Éppen ilyen hegedűvirtuóz és zeneszerző volt Tessarini is. 1720-ban a velencei Szt. Márk székesegyház zenekarának hegedűse volt, de tanárként is dolgozott, majd Európa több országában tett koncertkörutakat. Zeneszerzőként is aktív életet élt, szimfóniák, zenekari darabok, concertók, kamarazenei darabok százait komponálta, és jó néhányat ki is adott ezek közül.

A lemezen hallható műveit 1748-ban jelentette meg. Az - egy kivételével - háromtételes szimfóniácskák igen rövidek. Tételeik egyike sincs meg négy perc, némelyik mindössze másfél perces, de a rövidségük ellenére kifejezetten érdekes, szépen felépített zenei szövettel rendelkeznek. S bármilyen nyúlfarknyiak is, teljes egészet alkotnak, érzésem szerint semmiféle hiányérzetet nem hagynak a hallgatóban.

A darabok különbözősége jól mutatja Tessarini egyre alakuló, változó művészetét. Gyakran fedezhetünk fel barokkos elemeket, hatásokat ezekben a zenékben, ugyanakkor mindvégig feltűnik, hogy itt valami egészen új van születőben. Ahogyan Máté Balázs fogalmaz: \"Némelyikük itt-ott még Vivaldira, Händelre, emlékeztet, többségük azonban már a fiatal Gluck vagy Haydn zenéjével rokon. Jellemzőek az apró, gáláns motívumokból építkező, többnyire páratlan ütemszámú, rokokó aszimmetriájú témák, s a motívumok izgalmas továbbfejlesztése, szellemes variálása.\"

Az Aura Musicale meglehetősen jó érzékkel nyúl Tessarini zenéjéhez. A korhű hangszereken játszó hazai együttes tagjai nagyszerű muzsikusok, igen egységes, ugyanakkor nagyon színes zenekari hangzást hoznak létre. A gyorstételek élénkek, időnként fergetegesek, máskor inkább könnyedek, táncosak, de mindig nagyon muzikálisak, érdekesek. Jól használja az együttes az orgonát és a lantot is a hangzás színesítéséhez, dúsításához. A sokszor dalszerű lassútételekben a szólók nagyon érzékenyek, kifejezők.

Érdemes megismerkedni Tessarinivel - akit Máté Balázs \"a szimfónia egyik nagypapájának\" nevez -, illetve muzsikájával, hiszen még az sem kizárt, hogy ezen tapasztalatok birtokában kicsit másként hallgatjuk majd Haydn, Mozart és követőik szimfóniáit is.