Bejelentkezés Regisztráció

Könyvek

Valódi szubjektivizmus (Komor Ágnes: Apám, Komor Vilmos)

2009-09-25 08:52:56 - zéta -

Komor Ágnes: Apám, Komor Vilmos KOMOR ÁGNES: Apám, Komor Vilmos
270 oldal
2400 Ft
Balassi Kiadó

Minden operarajongónak megvannak a maga legendái. Az enyémek azok a művészek, akiket nem, vagy csak alig láthattam élőben. Elhunytak vagy visszavonultak még azelőtt, hogy én nézőként, potenciális rajongóként színre léphettem volna. Ismereteimet róluk a megmaradt kevéske hangzó dokumentumokból, illetve nálam tapasztaltabb operabarátoktól szereztem be. Néha a sors a kedvemre játszik, amikor dokumentum formájában szembetalálkozhatom egyik legendámmal.
Mint éppen most.

Komor Vilmos nevével egyik legelső operalemezeimen találkoztam először. A Bajazzók komplett magyar felvétele lehetett, esetleg Ágai Karola portrélemeze, mindkettő ifjúkori beszerzés volt, de nem emlékszem, melyik volt elébb. Tény, hogy igen hamar feltűnt a dirigens feszes tempóvétele, fegyelmezett, de mégis lazának tűnő irányítása. Utána módszeresen keresgéltem lemezeit, hallgattam rádiófelvételeit. Azután sok-sok évvel később, már igen aktív operarajongó korszakomban, megjelent Komor Ágnes könyve édesapjáról. Most a Balassi Kiadó javított és bővített formában újra közreadta ezt a hiánypótló kötetet.

A memoárkötetek egyik nagy jellegzetessége, hogy akkor is csöpögnek a szubjektivitástól, ha a szerző tagadja ezt. Komor Ágnes ezt a – sokak számára gordiuszinak bizonyuló – csomót az első percben szétvágja. A leányaként, s egyben aktív hangszeres zenészként vállaltan a maga egyedi és kétségkívül személyes élményein keresztül mutatja be a kiváló muzsikust. Mert Komor Vilmos összetett, hosszú és zegzugos pályája során egyaránt volt hangszeres művész (hegedűs, majd brácsás), zenekari titkár és szervező, de legfőképpen karmester és művészeti vezető.

Komor nehéz és ellentmondásos időszakban tűnt fel a magyar zeneművészet egén. Meglepően hamar zenekarhoz jutott az általa szervezett kamarazenekar élén, amivel egyenes arányban szaporodtak szakmai ellenségei is. Ugyan koncertjein számos új magyar zenemű születésénél bábáskodott, a kor vezető zenei nagyhatalma, Dohnányi Ernő megijedt a sikeres és fiatal dirigens önállóságától. Bár a Mester egyik legfontosabb művét, a Ruralia Hungarica-t Komor mutatta be külhonban, ez nem segítette itthoni pályafutását. Így – nem egyedi esetben – Komor Vilmos külföldön dirigálhatta el élete legelső operáját (a Lohengrint Bécsben), s hamarosan az Operaház felmondta zenekari zenész állását. Így került Komor a konkurens Városi Színházba, ahol örömmel bízták rá a napi operai üzem irányítását.

Komor Ágnes könyve elsősorban azért hiánypótló, mert egy elég hiányosan dokumentált időszakról szolgál pontos és izgalmas információkkal. Például Komor Vilmos első pesti operaprodukciója az Ernani volt, a fiatal Báthy Annával. Az ezt követő években Komor nemcsak a napi repertoárt tartotta kézben, de egy sor világsztár pesti vendégszereplésein is közreműködhetett. A könyv legderűsebb oldalain Gigli, Saljapin, Lauri-Volpi, Galli-Curci sikeres vagy épp sikertelen előadásait eleveníti fel egy-egy sztorin keresztül.

De a kötet alapjában véve nem igazán derűs. A Városi Színház csődjét követően Komor főleg vidéki színházaknál jelent meg, s a csillagos órákban olyan produkciók születhettek a keze alatt, mint a Pillangókisasszony Debrecenben Gyenge Annával (odakint csak Anne Roselle) a címszerepben. Mivel Pesten számára kevés babér termett, az állatkerti koncerteket és operaelőadásokat szervezte a mai Gundel tövében. Magáért beszél az 1936-os Aida gárdája: Németh Mária, Anday Piroska, Pataky Kálmán, Svéd Sándor. A trubadúrban pedig az előbb említett Anne Roselle partnere Helge Roswaenge volt.

Komor több évtizedes szakmai mellőzése 1938-tól, az első zsidótörvénytől kezdődően csak felerősödött. Rejtély, és a könyv sem tudott kellő magyarázattal szolgálni arra, hogy Komor miért tartott ki mindvégig Budapesten, amikor jóformán csak az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Kultúregyesület) szervezésében léphetett már közönség elé. De ezt a kérdést olyan nemzetközi reputációjú művészek esetében is feltehetnénk, mint Kálmán Oszkár, Ernster Dezső vagy Fehér Pál.

A kötet leginkább szívszorító pillanatait a vészkorszakot leíró részek jelentik. Ha a könyv korábbi szakaszain Komor Ágnes kezét a korabeli dokumentumok, plakátok, kritikák, személyes jegyzetek vezették is, az 1944/45-ös esztendők tárgyszerű ábrázolása mindenképpen komoly írói vénát igényelt. A mindennapi halálfélelem történeteinek leírása a könyvet messze kiemeli a szokványos visszaemlékezések közül.

Komor Vilmos számára a pálya 1945 áprilisában kezdődhetett el. 50 esztendős volt ekkor. Mindaz, amit tőle ismerünk, ezt követően született. A szerző alig említi, de az olvasóban felvetődik a történelmietlen „mi lett volna, ha” kérdés. Ha Komor a pályája egészét olyan segítő és inspiratív közegben folytathatja, mint ami Tóth Aladár igazgatósága alatt megadatott neki.

A műfaj hazai sajátosságát ismerhetjük fel az 1956. október 28-i társulati ülés leírásában. Komor Ágnes ekkor már az Operaház muzsikusa (hárfása), személyes élményként számol be a magát mellőzöttnek érző magánénekesi kar támadásáról. „Ott ültek sorban a Kossuth-díjas művészek, akik [...] nagyrészt Tóth Aladár felterjesztésének és támogatásának köszönhették a Kossuth-díjukat. Ott ült az a sok fiatal énekes, karmester, akiket mind-mind Tóth Aladár indított útnak a pályán. Egynek sem volt annyi bátorsága, hogy felálljon, és azt mondja: ’Elég!’...”

A könyv haláláig, 1971 őszéig kíséri a mindvégig igen aktív dirigens pályáját. A kötetet számos hivatalos és privát levél, valamint egyéb kordokumentum teszi változatossá. A Függelékben elolvashatjuk Komor Vilmos izgalmas, de sajnos hiányos könyvtervét (Széljegyzetek a dirigálásról), a kiegészítő anyagok között találhatjuk még a dirigens felvételeinek komplett jegyzékét, számos levél másolatát, valamint érdekes fotók egész sorát erről a rendkívüli művészpályáról.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.