Bejelentkezés Regisztráció

Könyvek

Nemes szenvedély (Híres művészek Budapesten a Magyar Királyi Operaházban 1884-1944)

2009-12-21 11:29:54 - zéta -

Híres művészek Budapesten a Magyar Királyi Operaházban 1884-1944 KISS FERENC:
Híres művészek Budapesten a Magyar Királyi Operaházban 1884-1944
(3 CD-melléklettel)
640 oldal
12 999 Ft
Alexandra Kiadó

A gyűjtés nemes szenvedély.

Kiss Ferenc édesapja, a Rádiózenekar egykori koncertmestere szüleitől örökölte hobbiját: énekesek, zeneszerzők, hangszeres szólisták és karmesterek dedikált fotóit gyűjtötte. De a példa szerint a szenvedély ragadós is lehet, mert fia - édesapja halálát követően - folytatta a gyűjtemény gyarapítását. A szintén hegedűs gyermek (ő a valamikori Philharmonia Hungarica, majd több más jelentős német zenekar koncertmestere lett) lelkesen gyarapította tovább a gyűjteményt, újabb képeket, autogramokat, kéziratokat és leveleket beszerezve.

De Kiss Ferenc szerencsére nem a gyűjtők azon széles táborához tartozik, akik csak otthon, egyedül, a kisszoba magányának üdvös társaságában mernek reszkető kézzel kincseikhez nyúlni. Ő megosztotta gyűjteményét velünk, s most az Alexandra kiadó jóvoltából akár kézbe vehetjük, gyönyörködhetünk csodáin.

A terjedelmes anyagot Kiss Ferenc az idén 125 esztendős Magyar Királyi Operaház első hatvan, "királyi" évéhez igazítva dolgozta fel. A könyv időrendben halad az Operaház megnyitásától, 1884-től kezdve. A lexikonsúlyú és -méretű kiadványban mintegy 300 (!) művészről olvashatunk (három nyelven) ismertetőt, rövid bemutatót pályájukról, főbb szerepeikről és fontosabb fellépéseik helyszíneiről. Az oldalnyi szöveggel szemben találhatjuk a hatalmas (mintegy A4-es méretű) dedikált fotót.

A bemutatott művészek alapvetően nálunk sikert (is) aratott énekesek, karmesterek, esetleg komponisták, s - érthetően - becsúszott az Operaházban fellépő néhány nagyon ismert hegedűs (Vecsey Ferenc, Szigeti József, Jan Kubelik) is.

Csak ámulhatunk, és gyarapíthatjuk ismereteinket a távoli időkről.

Már nyomban az első években megjelentek a kor vezető komponistái, akik elsősorban saját művük bemutatóin ügyködtek. Elsősorban, de nem kizárólag - Mascagni például Aidát is vezényelt nálunk. Mindenesetre a premierek színvonalát, s az előadások fényét biztos jelentősen emelte D'Albert, Delibes, Goldmark, Humperdinck, Lehár, Leoncavallo, Klienzl, Massenet, Puccini, R. Strauss és mások személyes jelenléte.

Nem kevésbé fantasztikus az énekesek névsora. Aki számított, az szinte biztosan megjelent a Magyar Királyi Operaház pódiumán. Némelyikük a fél repertoárját bemutatta nálunk, Helge Roswaenge például összesen 14, míg Maria Jeritza 17 szerepben mutatkozott be az évek során (még Poldini operájában, a Farsangi lakodalomban is!), de Max Lorenz, vagy Set Svanholm is szinte a teljes Wagner-repertoárt előadta. (Valahogy úgy, mint az elmúlt évek műpás sorozatán Christian Franz.) De a hölgyek is: a legendás Carmen, Emma Calvé éppúgy, mint Turandot szólamának hírneves gazdája, Gina Cigna.

De Kiss Ferenc és felmenői nemcsak az itt megforduló világsztárokról gyűjtöttek fotókat. A könyv művészeinek mintegy harmada-negyede magyar, bár némelyikük komoly nemzetközi karriert futott be, van, aki - részben persze politikai okokból - alig jutott túl az országhatárokon. Krammer Teréz például előbb lett sztár Némethonban, s később itthon, vagy a német születésű Georg Anthes előbb csinált karriert Bayreuthban és New Yorkban, majd mint világsztár telepedett le nálunk Anthes Györgyként, s lett később a Zeneakadémia énektanára és a pálya végén az Operaház főrendezője is. Kiderül, hogy volt idő, amikor a sztárokat a külföld nem elszívta innen, hanem azok ide jöttek pályájuk kiteljesítésére.

A kötethez tartozik három CD-n majdnem négyórányi zene is. Exkluzív válogatás a könyv művészeitől. Kiss Ferenc itt is szerencsés kézzel nyúlt az anyaghoz. Nem a legismertebb nevek legismertebb felvételeit halljuk újra, hanem számos (nekünk) újdonász részlet csendül fel. És ismét kiderül, hogy az a bizonyos aranykor micsoda időálló kincseket termett. Mert vajon lehet-e a híres Cortiggiani-áriát hatásosabban előadni Giuseppe de Lucánál? Vagy Otello halálát megrázóbban Francesco Merlinél?

És rájöhetünk, hogy a 30-as évekbeli kritikáiban a szigorú tollú Tóth Aladár bizony nem ok nélkül lelkendezett a mára szinte elfeledett Maria Müller hallatán, kinek Csarnokáriáját ma is bármely futó sztár örömmel mondaná magáénak. Mint ahogy Carl Burrian (másutt Burian) Mesterdalnokok-részlete is simán beférne bármely kortárs kiadásba. De ámulhatunk Jan Kiepura élő La donna mobile-felvételén, az elképesztő modorosságon éppúgy, mint a lenyűgöző technikai bravúrokon is, ahogy eljátszik az ezerszer hallott hangokon.

A hangfelvételek persze tükrözik a válogató személyének privát érzelmeit is, Wagner például messze felülreprezentált (mondjuk Mozart kárára), de ez megbocsátható. Mint ahogy az a néhány apró hiba is, ami e hatalmas kiadványba belecsúszott. A kitűnő Venczell Béla a Falstaff címszerepét nemigen énekelhette el, csak Pistolt, s a szerző egyszerre két énekesnőnél is feltüntette, hogy Johann Strauss számára írta a Frühlingsstimmen-keringő koloratúrszoprán változatát, s az 1913-ban visszavonult Kornay Rikhárd sem működhetett közre az 1926-ban bemutatott Háry Jánosban. Néha egy-egy szerep eltéved, így például Biterolf nem a Mesterdalnokok hőse. De ezek az apróságok eltörpülnek a feladat és a kivitelezés nagyszerűsége mellett.

Bár nem olcsó kiadvány, de igazán nívós kiállítású, ritka gazdag anyag. Nagyszerű karácsonyi ajándék.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.