Michel Corrette Hegedűiskolája

MICHEL CORRETTE:
L’école d’Orphée
Hegedűiskola
1738

Ford.: Bándi Írisz Réka
Közreadja: Soltész István
80 oldal
5600 Ft
Art Face Seven Bt.
2007

Michel Corrette neve valószínűleg kevesek számára cseng ismerősen manapság, bár a francia barokk muzsika kedvelői találkozhattak már vele. Amellett, hogy a mester korának híres karmestere, hangszerjátékosa és népszerű tanára volt (állítólag tizenhárom különféle hangszerre is írt tananyagot), komponistaként is megállta a helyét.

Híres hegedűiskolája most hazánkban is elérhetővé vált, hála Soltész Istvánnak, az igen nagy tudású barokkhegedű-játékosnak. Az ő közreadói munkáját dicséri ugyanis a szép kiállítású és igen hasznos kotta megjelenése. A szerző 1738-ban adta ki az eredeti művet. Jóval előbb tehát, mint ahogy Leopold Mozart az ő saját, azóta is igen fontos, zenészek számára mondhatni alapműnek számító Hegedűiskoláját. Ha belelapozunk Corrette művébe, örömmel láthatjuk, hogy a kottakép s a betűstílus is hűen követi az eredeti kiadványt, a cikornyás betűk, a kézírásos hangjegyek és egyéb jelek különleges élményt nyújtanak az olvasónak.

Mit is tartalmaz ez a kiadvány? Elmagyarázza a zenéléshez szükséges legalapvetőbb kottaírási, ritmikai jeleket, leírja a hegedű és a vonó helyes tartását, a díszítések – vagy ahogyan a korabeli szóhasználatban szerepelt: kadenciák – használatát és típusait, így a szorgalmas növendék e füzetke – és egy jó tanár – segítségével eljuthat a francia és az olasz stílusú muzsika előadási gyakorlatáig.

Néhány oldalnyi magyarázó szöveg után elkezdődnek a gyakorlatok, melyek violinkulcsban, és francia violinkulcsban vannak lejegyezve. A kottapéldák között időnként egy-egy technikai probléma megoldásának szemléletes leírását találjuk. Íme egy szép példa: „...a záróhangoknál és a dallamok végeinél a Vonót először finoman húzzuk meg, a közepénél erősítsünk és elhalón fejezzük be. Ez a Vonás nagyon szép hatást kelt.” Talán mondanom sem kell, hogy mindez a messa di voce előadásának leírása volt. Ezekről az utasításokról egyébként hasznos észrevételeket olvashatunk az A fordító megjegyzései, és A közreadó megjegyzései részekben.

Corrette iskolájának végén kétoldalas listát találunk a zenében leggyakrabban használt szakkifejezésekről. Itt igen hasznos dolgokra bukkanhatunk például tempójelzések tekintetében. Az Andante utasítás, amit a mai zeneoktatásban úgy fordítunk le, hogy lépésben, vagy lépve, járva, Corrette-nél azt jelenti: „kicsit lágyan”. Az Allegro pedig, amit a mai iskolák elintéznek ennyivel: gyorsan, 1738-ban a „könnyedén de mérsékelten” előadásmódot jelezte.

Van egy egészen szembeötlő különbség a Corrette és a már említett Leopold Mozart-féle iskolában. Míg Mozart elképesztő alapossággal tárgyalta ki a különféle vonásnemeket, a lehető legszemléletesebben, legpontosabban igyekezett azokat szavakkal leírni, s kottapéldákat alig-alig használt, Corrette tankönyvének nagy részét a rövidke, gyakorlatoknak szánt zeneművek alkotják, kiegészítve némi elméleti résszel. A kotta elején ez olvasható: „Hasznos mű kezdőknek és mindazoknak, akik szeretnének tudni lejátszani szonátákat, concertókat, akkordokkal díszített, valamint másként hangolt húrokra írt darabokat.”

Nagyon értékes része a kiadványnak Soltész István írása is, amely A hegedű játékmódja akkor és ma címet kapta. Ebben a szerző rendkívül szimpatikus stílusban megfogalmazott, értékes gondolatait olvashatjuk a historikus előadási gyakorlatról, a hegedülésben bekövetkezett változásokról. Hasznos tanácsokat is kapunk tőle arról, hogyan gyakoroljunk, mire figyeljünk a barokk zene előadásakor.

A kiadvány utolsó fejezetében megtalálhatjuk az eredeti, talán a mai ember számára kissé nehezebben olvasható kottapéldák modern notációval lejegyzett változatait. Így azok is könnyen olvashatják a gyakorlatokat, akiknek nehézséget okoz a régifajta hangjegyírás megfejtése. (Bár az én személyes tapasztalatom az, hogy régizenét régi stílusú kottából sokkal nagyobb élmény gyakorolni.) Mindenesetre igen figyelmes dolog volt a kiadó részéről.

Biztos vagyok benne, hogy Soltész Istvánnak és munkatársainak köszönhetően nagyon értékes kiadvánnyal lettek gazdagabbak nem csak a hegedűtanárok, a hegedülni vágyó diákok, de mindenki, akit érdekel a régizene előadásmódja, s igyekszik erről a korról a lehető legtöbb autentikus információ birtokába jutni.