Liszt-olvasókönyv kezdőknek és haladóknak

Ő volt Weimar napja – Liszt-olvasókönyv kezdőknek és haladóknak
Válogatta, fordította és jegyzetekkel ellátta: GRACZA LAJOS
208 oldal
2600 Ft
Balassi kiadó, Budapest – Liszt Ferenc Archívum, Göppingen-Budapest

Göppingen egy kisváros, Stuttgarttól nem messze. Itt él Gracza Lajos, aki 1990-ben megalapította Liszt-archívumát, amelyben kéziratok – a honlap tanúsága szerint levelek, de kották is –, képek, hangfelvételek, dokumentumok őrzik a nagy zeneszerző emlékét. Az anyag két helyen, Göppingenben és Budapesten van elhelyezve. 2006-ban Sopronban nyílt kiállítás belőle, amelyet Hamburger Klára nyitott meg. Gracza Lajos biológusként, gyógyszerkutatóként működött az ötvenes évek elejétől 1972-ig Magyarországon, majd Németországban. Zenetörténésszé nyugdíjas éveiben vált, írt könyvet Vujicsics Tihamérról, a gyerekkori barátról is, de fő kutatási területe Liszt élete lett.

Több tanulmányt publikált már e tárgyban, sőt, ez a könyve is megjelent már két évvel ezelőtt, akkor még csak az archívum kiadásában. Harminckét visszaemlékezést és egy tanulmányt tartalmaz Lisztről, az utóbbit leszámítva kortársaktól: Dumas, Bülow, Lichnowsky herceg, Richard és Siegfried Wagner, Hanslick, Hugo Wolf találhatók közöttük, hogy csak a legismertebbeket említsük. Ugyanakkor a válogatás szempontja az volt, hogy maguk az írások minél kevésbé ismertek legyenek. (Ha csak elhanyagolhatóan kis részletek tekintetében, de Walker monográfiájának néhány adata is módosul általuk.)

A kötet Anna Rilke (a költő távoli rokona) írásnak címét viseli, az időrendben egymást követő rövidebb-hosszabb visszaemlékezések közül az övé az egyik legjobban megírt, de a legtartalmasabb Siegfried Wagneré és Hugo Wolffé, igaz ez utóbbi egy Liszt halála után írott kis tanulmány a zeneszerzőről. A többieké inkább csak élménybeszámoló, „én és Liszt”, vagy „Liszt és én” felfogásban. Persze hasznosak ezek is, hiszen érdekes történeteket olvashatunk, de sajnos magáról az emberről nem sokkal többet tudunk meg belőlük, mint amit eddig is tudhattunk. Az ünnepelt virtuóz nem csak zongoristának, jellemnek is nagy volt, igazi világfi, társasági ember, adakozó, segítőkész, aki csak néha ragadtatta (düh)kitörésekre magát. Persze azok, akik itt visszaemlékeznek, nem feltétlenül ismerhették őt igazán, hiszen legbensőbb énjét nem feltétlenül nekik mutatta meg.

A zongoraművész és a világfi majdnem mindenkit elbűvölt, bár sokan minősítették üres pozőrnek. Ez a válogatás egyébként azokra koncentrál, olyan tanúkat idéz, akik elfogadták őt. Még Hanslicktől is (aki Liszt zenéjét képtelen volt megérteni) olyan írás szerepel, amelyben a zongoristát, az embert elismeri. Sokan mondják, Lisztet, a zeneszerzőt csak magával a személyiséggel együtt lehet szeretni, megérteni. A kortársak esetében fordított a kép: azok igyekeztek jobban megérteni az embert, akik zenéjét is elfogadták.

Az eredeti visszaemlékezések német és francia nyelvűek, az utóbbiból készült fordításokat ellenőrizték, de amúgy a könyv elkészítésében nem működött közre sem szak-, sem nyelvi lektor. Gracza Lajos mögött több évtizedes komoly és felelősségteljes – igaz, más területen végzett – tudományos munka áll, alapos ember tehát, ezt a már szinte túl részletes, ugyanakkor láthatólag alapos jegyzetanyag is bizonyítja. Nagyon ismeri tárgyát, Liszt életét, javítja, pontosítja az évek múltán pontatlanul emlékező emlékiratírók tévedéseit. Feltételezhető, hogy sem komoly szakmai hiba, sem komoly félrefordítás nem terheli könyvét, de kisebb fogalmazási nehézkességek igen, amelyek mindenképpen kiküszöbölendők lettek volna. Mindenesetre megnyugtató lenne a lektorok nevét is olvasni valahol.