Christian Gansch: Szólótól a szimfóniáig. Amit a vállalatok a zenekaroktól tanulhatnak

CHRISTIAN GANSCH:
Szólótól a szimfóniáig
Amit a vállalatok a zenekaroktól tanulhatnak
197 oldal
2600 Ft
Lexecon kiadó

Christian Gansch alapötlete működőképesnek tűnik: egy koncerten tulajdonképpen egy kollektíva tagjai dolgoznak együtt, minden munkatársnak megvan a maga habitusa, egyéni vágya, elképzelése, és mégis, a sok különféle személyiség egységként lép fel, és egy közös cél érdekében nyújtja képességei legjavát. Ha ez működik, akkor nincs más hátra, mint a jelenséget a legapróbb részletekig megvizsgálni, és a tapasztalatokat átültetni a vállaltvezetés gyakorlatába.

Elképzelhető, hogy a szimfonikus zenekar behelyettesíthető lehetne például focicsapattal vagy ugrócsoporttal is, de hát Gansch a zene világában mozog, karmester és producer, érthető, ha olyan terepet választ, amelyen otthonosan érzi magát. Hogy milyen szinten vezényel, s producerkedik, nem tudom, de amit leírt, az teljesen logikus, áttekinthető, és hihető. Tulajdonképpen a Nagykönyvek vonatkozó részeit helyezi be a zenekar–vállalat viszonyba, remélve, hogy hasonlatai a száraz tananyaghoz képest élőbb példaként szolgálnak.

Meglehet, sok (zenész)szakmabeli csak legyinteni fog a muzsikusok világáról szóló antropológiai leírásokra, mondván: nem így működik ez. Talán igazuk is lesz, hiszen Gansch a zenekari munkát, a zenészek gondolatait gyakorta direkt elnagyolva, életszerűtlen formában tárja elénk, de ezzel is csak azt a célt szolgálja, hogy érthetőbbé tegye a folyamatokat.

De nem is az a kérdés, hogy megértik-e mindezt azok, akiknek e dolgozat íródott. Sokkal fontosabb, hogy tulajdonképpen kiknek is szól a könyv? Leginkább (vagy csakis?) azoknak, akiknek tényleges hatáskörük van egy cég irányításában, valamint motivációjuk a minél hatékonyabb működés megvalósítására. Egy alkalmazottként dolgozó vezető ugyanis elég szűk mozgástérrel rendelkezik. Részvényesek, igazgatótanács, SZMSZ, központi vezetés, és ki tudja még, mi minden köti a kezét.
Arról nem is beszélve, hogy vajon foglalkozik-e mással, mint a főnökeinek való megfeleléssel, valamint állásának megtartásával? Persze ezekkel kapcsolatban is fontos lehet beosztottjainak irányítása és ösztönzése, de előbbi esetben sokan beérik az oszd meg és uralkodj módszerrel, utóbbi esetben pedig feladatukat letudják a külön iparággá fejlődött csapatépítő tréningeken való részvétellel.

S akik dönthetnek munkamódszereik kiválasztásában, vajon elfogadják-e, illetve használhatónak ítélik-e az olvasottakat? Nyitottak-e annyira, hogy a Nagykönyveken kívül máshonnan is elfogadjanak tanácsokat?

Érdekes lenne elolvastatni a könyvet minél több cégvezetővel. Mert az, hogy az outsiderek érdeklődve forgatják, nem jelent semmit – dacára annak, hogy jó olvasni, jó belelátni egyszerre két világ kulisszatitkaiba. Ám ez egy gyakorlati célokat szem előtt tartó kiadvány, s bár nem tudom elképzelni, hogy köszönőlevelek százai tömítsék el a kiadó postaládáját, remélem, lesz, aki hasznosítani tudja a könyvben leírtakat.