Könyvek
A szöveg egyfelől enciklopédiaként, másfelől zenetörténetként definiálja magát, márpedig e két bevett műfajt igencsak problematikus eljárás közös nevezőre hozni. S amit a szerző eredetinek érzékel saját művében, az mások számára, meglehet, csak olcsó ügyeskedés, mely lépten-nyomon önmagát leplezi le. Igen, Denizeau kísérlete az önellentmondások könyve: képtelenségek képes enciklopédiája.
Könyvek
Elképesztő részletességű, hatalmas tárgyi tudást felhalmozó könyvet írt a hegedű kialakulásáról, felépítéséről, fizikájáról Pongrácz Pál. A szerző építészmérnök, aki nyugdíjba vonulása után megszerezte a hegedűépítői képesítést, s a hangszerkészítés mellett a témával kapcsolatos elemző tanulmányokat ír.
Könyvek
A terjedelmes anyagot Kiss Ferenc az idén 125 esztendős Magyar Királyi Operaház első hatvan, "királyi" évéhez igazítva dolgozta fel. A lexikonsúlyú és -méretű kiadványban mintegy 300 (!) művészről olvashatunk (három nyelven) ismertetőt, rövid bemutatót pályájukról, főbb szerepeikről és fontosabb fellépéseik helyszíneiről. Az oldalnyi szöveggel szemben találhatjuk a hatalmas (mintegy A4-es méretű) dedikált fotót.
Könyvek
Nem szerzőként, csak válogatóként jegyzi a könyvet, talán emiatt nem kapott helyet neve a borítón, pedig elismerés illeti Márkus Jánost, amiért ilyen tartalmas, szórakoztató anyagot pakolt össze. 1500 történet több mint 400 muzsikusról. Külön fejezet foglalkozik a zeneszerzőkkel, a karmesterekkel, az előadókkal, s van egy záró blokk, mely a "szintén zenészekről" szól.
Könyvek
Winkler nem az embert állítja könyve középpontjába, hanem a művészt, aki évtizedekig vállán vitte a Házat, akire repertoárt lehetett építeni, és akire építettek is. Időrendben halad végig a hatalmas pályaíven, megemlítve a fontosabb előadások mindegyikét, az új premiereket és a jelentősebb vendégművészeket egyaránt.
Könyvek
Néhány évvel ezelőtt úttörőnek számított volna, ma már csak egy a sok közül – röviden így összegezhető Az opera kézikönyvének a komolyzenei könyvek hazai piacán betöltött szerepe. Pedig meghatározó munka is lehetne, ám részben az eredeti változat sokszor bántóan fölényes stílusa, részben pedig a magyar kiadás slendriánságai minden bizonnyal megakadályozzák a könyv szakmai diadalmenetét.
Könyvek
A memoárkötetek egyik nagy jellegzetessége, hogy akkor is csöpögnek a szubjektivitástól, ha a szerző ezt tagadja. Komor Ágnes ezt a – sokak számára gordiuszinak bizonyuló – csomót az első percben szétvágja. A leányaként, s egyben aktív hangszeres zenészként vállaltan a maga egyedi és kétségkívül személyes élményein keresztül mutatja be a kiváló muzsikust, Komor Vilmost.
Könyvek
Eggebrecht kötete attól különleges, hogy egy sokat tapasztalt, kompetens tudós meglátásait hordozza és sok évtizedes kutatómunkáját realizálja. Mindazonáltal nem kell hozzá napokat tölteni a könyvtárakban, hogy belássuk, ilyen minőségű, ráadásul elméletileg is többé-kevésbé felkészült, általános zenetörténeti munka nem jelent meg még magyar nyelven.
Könyvek
A befejezetlennek hitt Bach-mű, A fúga művészete rekonstruálásába kalauzol Göncz Zoltán könyve. A levezetés csillogóan elsöprő mivoltán túl lenyűgöző a szerző tudása, az az aprólékosság, mellyel a Contrapunctus 14-et gyakorlatilag hangjaira szedi szét.
Könyvek
Tudjuk, nem egyszerűen egy avatott vagy avatatlan szerkesztő gereblyézett össze néhány, különböző helyeken megjelent Fodor-írást, hogy a szerző pár hónap előtti halálának örve alatt megjelentethessék. Ezt a kötetet maga Fodor Géza szerkesztette a jelen formára, kevéssel a halála előtt: terve volt egy témájában széttartó, de valamiképpen mégiscsak egységes arcot öltő esszégyűjtemény létrehívása, az őt leginkább foglalkoztató kérdéseket tárgyalandó.
