Jó idők, rossz idők

József Szigeti - Béla Bartók Beethoven, Debussy, Bartók Hungaroton - HCD 12330

Szigeti-Bartók hangverseny Amerikában

Mostanában gyakran hallom különböző (még gyakrabban beazonosíthatatlan) előjellel - lett légyen szó időpont meghatározásról vagy morális kérdésekről: akkor még állt a World Trade Center. A mondatot - akárhol hallottam is eddig - keserű félmosollyal szokás nyugtázni; Ja kérem, más idők voltak azok.
Pedig más idők nincsenek. Vagy mindegyik más. Pont olyan jó vagy rossz, mint az azt megelőző és az utána jövő. Minden kor rosszabbnak tartja a sajátját a szülei, nagyszülei \"boldog\" éveinél azon egyszerű oknál fogva, hogy azokat a nehézségeket, borzalmakat nem ő szenvedte meg.

Bartók fél évvel későbbi emigrációját előkészítendő vállalkozott második amerikai turnéjára. Nem jókedvéből, hanem szükségből. Az akkor már világhírű és éppen akkoriban az USA-ban letelepedő Szigeti József partnereként lépett fel a Kongresszusi Könyvtár Coolidge auditóriumában. A várakozás nagy, a siker vegyes volt. A koncertről részletesen beszámolt a korabeli sajtó. Bartók mind zeneszerzőként, mind zongoraművészként megosztotta a kritikusokat. Technikáját briliánsnak, előadásmódját szögletesnek tartották. Az 1. rapszódiát lelkesen fogadták, a 2. szonátát nem tudták követni. A legegyöntetűbb pozitív kritikát a Debussy szonáta előadása kapta.

Az amatőr felvételt egy könyvtáros készítette, így annak minősége még a kor szokásos alacsony szintjét sem éri el. De ez legyen a legnagyobb bajunk. Így is páratlan kor-, és zenei ízlés dokumentum, mely éppen esetlegességével tesz túl a hivatalos – Columbia, His Master’s Voice Bartók felvételek értékén is.

A hangverseny és a felvétel pontos dátumával még adós vagyok: 1940. április 13. délelőtt. Szinte napra pontosan 62 évvel és 5 hónappal a WTC porba hullása előtt. Tudják, azok még más idők voltak. Csak Európa állt romokban.