Good-bye Mr Moog

Live Electronic Works Olsvay Endre: Allegória, Faragó Béla: Lux perpetua, Hollós Máté: L’EAR-A, Madarász Iván: J.J. játékai, Tihanyi László: Nereida, Szigeti István: ChambEAR Music, Sugár Miklós: Álmok HUNGAROTON CLASSIC - HCD 31868

Boldogult Zeneakadémiai éveim egyik legizgalmasabb stúdiuma volt az elektronikus zeneszerzés tantárgy. Kis stúdió a Vigadó egyik szobájában, szalagos stúdiómagnetofonok körben a falak mentén, óriási hangfalak (kvadrofónia!) keverőpult, kábelek és sok-sok szalag. Szalag mindenütt. A gépeken, a szemetesben, a földön. Tanulmányaink egyik legfontosabb leckéje volt; minden szalagot – még elvágás előtt – filctollal címkézzünk meg. Így is volt bőven kutatás a szemetesben tévedésből kidobott „értékes” nyersanyag után. Ja, ez még az a kor volt, amikor egy szintetizátorhoz illett hozzámondani, hogy polifón, különben automatikusan a jó öreg monofón Moog-ra gondolt mindenki. Persze ebből is volt egy plafonig érő példány. De a stúdió büszkesége, minden kétséget kizáróan a Yamaha – gyűjtők körében azóta is muzeális becsben tartott - DX 7-ese volt. Cserélhető kártyáival szinte mindent tudott, amit egy normális hangszer. Épp csak kicsit szólt rosszabbul. A legmodernebb számítógépes eszközök sem hiányozhattak. A Szalay testvérek világviszonylatban is egyedülálló találmánya a Music-81 egy ZX Spectrum meghajtású varázsdoboz csupán mellékes opcióként tudta azt, amit akkoriban csak kevesen és azt is sok pénzért, vagyis a különböző elektronikus kütyük közti digitáli kapcsolatot. Ma már nincs olyan 30 000 forintért kapható Tajvani bóvli játékszer, ami ne rendelkezne MIDI kapcsolattal. Ezzel nagyjából jellemezhető is a technika fejlődési sebessége. Ma már számítógépekről beszélünk és mintavevőkről, gigabájtokról, harddisc recorderekről és már szinte nincs élő ember, aki egy félsávos stúdiószalagot a megfelelő helyen tudna elvágni. Hogy ez baj? A fenét. Kevesen tudnak ma már két fával tüzet csiholni. Ettől még a gázláng meggyullad.

Az EAR együttes, mely nevében hordozza az elektroakusztikai kutatás angol szavait évek óta kutatja a hagyományos értelembe vett zene és az elektronikusan előállított, vagy ily módon modulált hangok szintézisét. A Sugár Miklós vezette társaság mely stilárisan semmiképp, legfeljebb céljaiban, eszközeiben közös, a Magyar Rádió, a recenzió elején jelzett idő óta nagykorúsodott stúdiójával karöltve készíti és terjeszti a kortárs kifejezésmódok egyik lehetséges változatát.

A most megjelent gusztusosan kiállított lemezen hét szerző egy-egy műve hallható. Közös bennük az előadó apparátus 4-8 hangszer és szintetizátorok. Az élő és a rögzített hanghatások keveredése. Hogy mennyire élő az élő elektronika egy CD-n? Természetesen semennyire és ugyanakkor teljes egészében az. Élő, mint egy agyonmontírozott klasszikus lemez. Aki nem szereti az efféle csemegét, azt persze úgy sem tudom rábeszélni, aki meg szereti, az úgy is megveszi. Már csak azért is mert igazi ritkaság számba megy egy ilyen kiadvány.