Dinu Lipatti

Dinu Lipatti
Bach, Mozart, Scarlatti, Schubert
EMI references CDH 7 69800
Chopin, Brahms, Ravel, Liszt, Enesco
EMI references CDH 7 630382
Dernier Récital / Last Recital
Besancon: 16.IX.1950
Bach, Mozart, Schubert, Chopin
EMI references CDH 5 65166 2

Különös teremtmény a zongorista. Saint-Saëns egyenesen az állatfajok közé sorolja szegényeket, de a legvirtuózabbakat még az ördöggel kötött szövetséggel is gyanúsítgatják.  Egy zongorista nem lehet gyenge fizikumú, és csak ritkán lehet gyengéd. Az érzékeny billentés, az extrém pianisszimók csak arra kellenek, hogy annál nagyobb legyen a kontraszt a mennydörgő akkordok és villámló futamok előtt. A nagy siker, a világhír, a közönség megbabonázott rajongása csak úgy érhető el, ha a művész diadalmasan uralkodik hangszere és közönsége felett.

Csak egy volt közöttük, aki nem adott lehetőséget ilyen gondolatokra. Egy volt közöttük földreszállt angyal. Lehet, hogy más zongorista sértésnek veszi, ha azt állítom, hogy előadása nem tesz engem a zenei folyamat részesévé, de Dinu Lipatti játéka közben én csak kívülálló lehetek. Olyan szerencsés voyeur, aki meglesheti Istennel folytatott társalgását, és aki szegény - ettől az élménytől - szintén kiválasztottnak érzi magát.
Akik találkozhattak játékával, soha nem felejtették el, de a vele készült néhány hangfelvétel közül sokáig - évtizedekig - semmit nem lehetett kapni. Dinu Lipatti 1950-ben, mindössze harminchárom évesen hunyt el leukémiában. Tragikus életrajzát, romániai gyermekkorát és tanulmányait, majd a rövid nemzetközi pályafutást nincs értelme itt részleteznem. Nehezen, talán csak könyvtárakban érhető el egy romániában magyarul is kiadott, gazdagon illusztrált életrajzi kötet.
/Tanasescu, Dragan: Dinu Lipatti; RNK Zeneszerző Szöv. Kiadója, Bukarest, 1962/
Egy angol nyelvű rövid biográfiát a hálózaton is találtam:
www.nviclassical.com/links/lipatti.html

Én sajnos, már csak a korom miatt sem voltam abban a helyzetben, hogy az ötvenes évek elején beszerezhettem volna lemezeit, csak idősebb gyűjtőtársaknál volt módom meghallgatni és megszeretni. Egyetlen lemezére sikerült szert tennem egy antikváriumban, amelyen a még igen fiatal Karajan dirigálása mellett, a zeneirodalom két leghíresebb a-moll zongoraversenyét játssza - Grieg és Schumann műveit.

Érthető, hogy az EMI új kiadásai milyen relevációt jelentettek számomra. Végre nem kell a régi lemezekről készült régi magnókazettákra hagyatkoznunk. Ezeknek a régi monó felvételeknek valóban használt a digitális "remastering". Azt hiszem nincs szükség arra, hogy ezeket a lemezeket tételesen méltassam, amúgy is vannak átfedések az egyes CD-k műsorában.
Johann Sebastian Bach korálelőjátékainak feldolgozásait kettőn is megtalálhatjuk, és nem véletlenül, mert Lipatti talán éppen ezek előadásával vált legendássá. Aki már látott zongorát közelről, nehezen tudja elképzelni, hogyan lehet ilyen legatót, ilyen éneklő dallamívet játszani.  A bonyolultabb többszólamúságban is olyan plasztikusan jelennek meg a koráltémák, hogy az elvileg is lehetetlen. Mintha egy egészen különleges, kétmanuálos zongorát hallanánk.
Ha nincs módunk megvásárolni mindegyiket, és mindenképpen választanunk kell, akkor én az 1950 szeptemberében adott utolsó koncertet rögzítő felvételt javaslom, de azt hiszem bármelyik másikhoz jutunk hozzá, örömmel és gyakran fogjuk meghallgatni.