A \"legtökéletesebb hegedűs\" (Mozart-hegedűversenyek / Repin, Menuhin)
MOZART:
Violin Concerto No.3 in G major, K.216
Violin Concerto No.2 in D major, K.211
Violin Concerto No.5 in A major, K.219
Vadim Repin - violin
Wiener Kammerorchester
Yehudi Menuhin
Warner
0927-49559-2
Yehudi Menuhin így nyilatkozott Vadim Repinről: \"Egyszerűen a legjobb. A legtökéletesebb hegedűs, akit valaha hallottam.\" A szibériai születésű művész 17 évesen, egy nemzetközi versenygyőzelemmel kezdte karrierjét, s sikere azóta is töretlen. A világ leghíresebb zenekaraival, karmestereivel dolgozott és dolgozik együtt, a legnevesebb fesztiválok ünnepelt résztvevője.
Azt hiszem, nem is kérdéses, miféle eredménye lesz annak, ha Menuhin és Repin közös munkába fognak, s ráadásul egy olyan úr zenéit veszik lemezre, akit Wolgang Amadeus Mozartnak hívtak.
Mindhárom versenymű egyazon évben, 1775-ben született. Nem tudni pontosan, kinek írta Mozart ezeket a zenéket, bár egyes zenetudósok szerint - mivel közismerten nagyszerű hegedűs volt - talán magának, mondhatni saját használatra komponálta őket. Érdekes módon, mégsem tartoznak kifejezetten a virtuozitástól csillogó hegedűdarabok közé, sokkal inkább teszik próbára az előadó muzikalitását, kifejezőkészségét.
Vadim Repin nincs szűkében egyiknek sem. A legszebbek persze a lassútételek, s a szólista tehetsége is ott tud megmutatkozni a leginkább.
Hadd idézzek egy rövidke részletet Leopold Mozart Hegedűiskolájából, ahol a szerző gondosan kitér a lassútételek előadásának veszélyeire: \"...mert amíg egy allegrót adnak elő, addig még jól megy a dolog, de amikor egy adagióra kerül sor, a darab minden ütemében elárulják nagy tudatlanságukat és rossz ítélőképességüket...\".
Kétség nem férhet hozzá, Vadim Repin nem ezen \"tudatlanok\" közül való. Játéka kifejező, értelmes, gyönyörű díszítéseket, elegáns hangsúlyokat játszik. Hegedűhangja meseszép, ujjai alatt nemes egyszerűséggel születnek meg a hangok. A gyorstételekben fürge, virtuóz, a finálékban időnként kedvesen humoros is. Ebből a szempontból kedvencem a D-dúr koncert Rondeau tétele - bár igazából bármelyiket említhetném -, ahol Repin nagyszerűen váltogatja a hangulatokat, nagyon változatos, szenvedélyes, tényleg élmény hallgatni.
Ahogyan élmény hallgatni a Wiener Kammerorchestert is. Az együttes 1946-ban alakult, s fennállása óta a világ vezető kamarazenekarai között tartják számon. Menuhin mellett olyan karmesterek irányították őket, mint Fischer Ádám, Sir Neville Marriner, Jordi Savall vagy Peter Schreier, Végh Sándor pedig halála évéig dolgozott velük. 2004 óta Heinrich Schiff a vezető karmesterük.
A Warner szóban forgó lemeze 1998-ban, Yehudi Menuhin halála előtt egy évvel készült. Rendkívül érett, letisztult muzsikálás ez, a zenekar hangzása hajlékonyan illeszkedik a szólistáéhoz, valóságos párbeszédeknek lehetünk itt tanúi, Repin elmélyült hegedülését a zenekar Menuhin keze alatt végtelen empátiával követi. Sosem ül rá a szólistára, de nem is válik jelentéktelenné az együttes hangzása. A mozarti versenyművek mozgalmassága, oly sajátos, utánozhatatlan szépsége gyönyörűen teljesedik ki közös előadásukban.