Dal, móka, kacagás (Szerelmi bájital / Netrebko, Villazón)

DONIZETTI: L\'Elisir d\'Amore

Anna Netrebko - Adina
Rolando Villazón - Nemorino
Leo Nucci - Belcore
Ildebrando D\'Arcangelo - Dulcamara

Chor und Orchester der Wiener Staatsoper
Alfred Eschwé

Directed for stage by Otto Schenk

EMI / Virgin Classics
94636 33529

Mi egyéb kellhet még egy felhőtlenül vidám operaestéhez, mint a címben idézettek? A dalról ezúttal a legjobb formájában komponáló Gaetano Donizetti mester gondoskodott, a mókáért a remek szereplők tesznek a legtöbbet, a harsány kacajokért a nézők a felelősek. A Virgin új DVD-je biztosra megy, és semmit nem bíz a véletlenre. Meg is van az eredménye.

A Szerelmi bájital 2005-ben rögzített bécsi előadása valójában egy negyedszázados Otto Schenk-rendezés új életre hívása, méghozzá a jelen operaéletének legfényesebb csillagai számára. Ők ketten, Anna Netrebko és Rolando Villazón mostanság már olyan jelzőket kaptak a szakmai zsűritől és a nagyközönségtől, melyeket itt most megismételni nem kívánok, de akceptálom és respektálom e mindenoldali rajongást. Sőt, azt is be kell látnom, hogy az elragadtatott kiszólások és hosszan skandált szuperlatívuszok mögött rejlik némi igazság. Ha ehelyütt ellenállhatatlan színpadi jelenségként aposztrofálom mindkettejüket, akad-e bárki vitába szállni velem? Ha kétségkívül szerencsés hangi adottságaikat és muzikalitásukat dicsérem, ki merne ellentmondani szavaimnak? Ha vitathatatlan komédiás-érzéküket emlegetem, ki venné magának a bátorságot, hogy leintsen?

Nem kérdés, hogy ebben az előadásban a két főszereplőn túl is minden együtt van, ami a jó vígoperához - ha szabad megjegyeznem: talán az egyik legjobb valaha írt vígoperához - kell: egy teljesen hagyományos, de a maga nemében ügyes és ötletes rendezés, egy tetszetős és a szereplőket maximálisan kiszolgáló díszletezés és jelmez; kifejezetten szép, és a darab hangulatához illő színpadkép. És persze a briliáns szereposztás, mely az említetteken kívül még a figurájukat remekül eltaláló Leo Nuccit (Belcore) és Ildebrando D\'Arcangelót (Dulcamara) is felvonultatja. És az sem lehet kérdés, hogy e DVD létrejöttét csakis Netrebkónak és Villazónnak köszönheti, róluk szól, épp csak találni kellett hozzájuk egy jó Szerelmi bájital-rendezést.

Mondjuk egy olyat, mint a Schenké. Idealizált toscanai udvartér - a darab ugyanebben a díszletben játszódik végig, jó vizuális alapot nyújtva a kibontakozó komédiának: derűs hangulat, napfény, az olasz vidék napraforgó-illatú levegője borítja be a színpadot. És jön mindjárt Villazón-Nemorino, de sejtjük, csak rövid ideig lehet neki ellenállni. És jön Netrebko-Adina, neki senki sem akar ellenállni. Ha a Trisztán és Izoldából olvas, az egész falunépe csüng az ajkain. Nem csoda, ha Nemorino nem bízik saját sármjában, és bájitaltól reméli a sikert. Rolando Villazón olyan kiváló érzékkel viszi végig a karaktert a bájital megvásárlásától Adina ölelő karjaiig, az esetlenségtől a vágyakozáson át a felbátorodásig, hogy öröm nézni. S mindezt kiváló énekesi teljesítménnyel. Bár egyesek számára szokatlan lehet a naiv Nemorino-figurától ennyi hősi pátoszra emlékeztető tónust hallani. Merthogy Villazón maradéktalanul él vokális adottságaival, s az \"Una furtiva lagrima\" - azt kell mondjam - jellegzetes villazóni előadása méltán arat dübörgő sikert. Bízvást elmondható: a \"hagyományos\" \"Una furtiva lagrimá\"-nak, melynek előadás-történetét Ferruccio Tagliavini, Luciano Pavarotti és Roberto Alagna formálták éteri-tiszta románccá, Villazón új karaktert ad. Méghozzá olyan tapsvihart kavarva, hogy meg kell ismételnie az áriát, s az ismétlést a DVD-felvételben is benne hagyták. Mi tagadás, a tenorista előszeretettel él a kurrens, pontosabban a ma divatos (film)színészi hatáskeltő eszközökkel, gesztusokkal, számomra mégis az ő színpadi játéka jelenti a produkció egyik legnagyobb vonzerejét.

Anna Netrebkónak szerényebbek a lehetőségei a komédiázás terén, mint Nemorinónak, s ő talán még a meglévőkkel sem mindig kíván élni. Kezdettől fogva kevésbé tűnik megközelíthetetlen jégkirálynőnek, mint mondjuk Angela Gheorghiu a híres lyoni előadásban (mely a Deccánál szintén megjelent DVD-n), s valamelyest elmarad Gheorghiutól vokális teljesítményében is. A román szoprán nemcsak hangilag teljesítette ki jobban Adina karakterét, de figurájában is összetettebbnek mutatta. Ám igazán komoly panaszunk nem lehet Netrebkóra sem, az orosz énekesnő kifogástalan technikával, egyenletesen és jól énekel mindvégig a darab során, telt, egészséges szopránja ritkán válik egysíkúvá vagy unalmassá, de ezt az opera pergése aligha engedné.

Alfred Eschwé koncentrált dirigálása hiánytalanul mutatja fel a partitúra minden részletét, a zenekari játék friss, eleven és pezsgő, ahogyan a mellékszereplők és a kórus is mindig megtalálja a helyét. Van dal, móka és kacagás, ahogy kell. Ahogy szeretjük.