Jiddis pop - A Sabbathsong zenekar lemeze

Sabbathsong együttes: Sabbathsong
Makkabi Könyv- és Zeneműkiadó
Makkabi 001
2002

A klezmerről - a kelet-európai zsidóság nem szakrális népzenéjéről - szerencsére mind több információt szerezhet be a hazai zenekedvelő közönség. Jó másfél évtizeddel ezelőtt a műfajról többnyire a Hegedűs a háztetőn híres szólója ugrott be, ma - a rendszeresen koncertező, népszerű zenekaroknak és az egyre terjedelmesebb szakirodalomnak köszönhetően - már az átlaghallgatónak sem kell hosszabb előadást tartani, hogy miről is van szó? Más a helyzet az izraeli folklórral. Ez itthon egyelőre kevésbé ismert, s talán kissé \"egzotikusabbnak\" is hat. A Sabbathsong együttes nem kevesebbre vállalkozott, minthogy a kelet-európai és az anyaországi zenei hagyományból egy lemezen adjon ízelítőt.

Az ilyesfajta vállalkozás nehéz feladat: komoly felkészültséget és hosszas tanulmányokat igényel, hiszen a klezmer és az izraeli folklór - éppen úgy, mint bármely más népzene - sajátos technikát, intonációkat, mindent összefoglalva: sajátos szemléletmódot követel. Ugyanakkor e két, azonos gyökerű, de ízeiben mégis más zene interpretációjához mindkét hagyomány és az ezeket tükröző játékmód pontos ismerete szükségeltetik. A Sabbathsong ebben a tekintetben a könnyebbik utat választotta: feldolgozásokat játszik.

Klezmert játszani sokféleképpen lehet. A muzsikus választhatja a kivándorlókkal az Egyesület Államokba származott, majd Európába visszatért, és közben kissé a szórakoztató zene felé hajolt, városi változatot (Budapest Klezmer Band) vagy az archaikus, falusi játékmód autentikus felidézésére törekvő módszert (Odessza Klezmer Band), de mindkét esetben fontos, hogy a zenész birtokolja azt a nem csupán zenei tradíciót, amely egy-egy kompozíció mögött felbomlik. A Sabbathsong esetében ez sajnos nincs így. A muzsikusok szakmai felkészültségéhez nem férhet kétség: mindannyian magas fokú virtuozitással kezelik hangszerüket, pontosan tudják, hogy az instrumentum mire képes, mennyi hozható ki belőle. Kiválóan ismerik ennek a zenének dallam- és ritmusvilágát, és a szükséges technikai \"trükköket\" is elsajátították. Az egész mégsem úgy szólal meg, mint egy vérbeli klezmer zenekar. Az igazat megvallva a lemez olyan, mintha nagyon tehetséges zeneakadémisták úgy döntöttek volna, hogy mostantól klezmerben utaznak.

Nagy gond, hogy a hallgató - hacsak nem kíséri figyelemmel a borító amúgy nem túl bőségesen adagolt információit - nem tud különbséget tenni a hászid dal, a szerzett mű és az izraeli folklór között. Valamennyi dalt ugyanúgy hangszerelték: elsősorban a klasszikus zenében használt hangszerekre, autentikus instrumentum hangját nem hallani. Mintha a dalok feldolgozói soha nem hallották volna a dalokat eredetiben megszólalni, csak kottákból ismernék azokat. Így, sajnos, eltűnik az, ami az egésznek a sava borsa, és az érdeklődő valamiféle héber-jiddis gyökerű popzenei gyűjteményt kap kézbe. Viszont tagadhatatlan, hogy ez a könnyű zene kellemes, hallgatható és táncra csábító.

Kíváncsian várjuk a Sabbathsong következő lemezét. Akkor kiderül, hogy valóban e zenei hagyomány elkötelezett közvetítőt halljuk, vagy olyan fiatal muzsikusokat, akiket most éppen ez a világ ragadott meg.