Opera
Reiner gyakorlatilag hibátlan előadást vezényel. A zenekar ilyen mérvű makulátlan közreműködésére élő előadás estében kevés példa akad, s a dirigens tempóválasztásait adekvátnak, teljesen magától értetődőnek érezzük. És ez nagy dolog: elhitetni a hallgatóval, hogy amit hall, az maga a tökéletesség.
Filmek
Anna Netrebko nem tud mindent, amit a régiek. De tud egyebet. Jelenség. Elhitető ereje van. És rejtőzik benne egy kis jótékony téboly, az pedig minden nőnek jól áll. Ami ellensúlyozza számomra még azt is, hogy nem olyan virtuóz.
Vokális művek
Önsajnáltató hangnem, leheletnyi és óvatoskodó frázisok, köldökbámulás. A látszólag érzékeny hangadás becsapós, mert Vittorio Grigolo mindent ezzel a túl puha, mondjuk ki: finomkodó attitűddel fog meg, ami az első számnál még tetszik, a másodiknál már kicsit egysíkú, a harmadiktól kezdve pedig unalmas.
Szimfonikus művek
A felvétel 2007 nagypéntekén készült , száz évvel a mű ősbemutatója után, s Sir Charles egyik utolsó, a Cseh Filharmonikusok élén végzett munkáját rögzíti. Egyedi szépségével egyszersmind azt is demonstrálni képes, Mackerras jelentős és megkerülhetetlen figurája volt korunk zenekultúrájának.
Könyvek
A Krisztus a tengernyi Liszt-opuszok viszonylatában is kiemelkedő alkotás. A komponista hosszasan csiszolgatta, még az első kiadás zongorakivonatában is javítgatta a benne lévő apróbb hibákat. Amúgy a zeneszerző viszonylag korán el tudta engedni művét, hiszen már az első előadásokat is készséggel engedte át más dirigenseknek.
Filmek
Ennyi tehetséges embert egyetlen operaelőadásban én még nem nagyon láttam együtt. Korábbi metes közvetítések alkalmával volt okunk némi fanyalgásra, ám ez a produkció az énekesgárda tekintetében igazán szerencsés csillagzat alatt született. Amiért az előadás mégsem vált/válhatott igazán meghatározó élménnyé, az a rendezés. Pontosabban annak szinte teljes hiánya.
Kamara
A kiadvány elnyerte az idei Gramophone-díjat kamarazene kategóriában, sőt, az év lemezének is megválasztotta e tekintélyes szakmai fórum. Minden oka megvolt rá. Ez a CD a fotelhez szegez és el sem enged, míg le nem telik a hatvanhárom percnyi műsoridő.
Hangszeres művek
Zimerman Liszt-előadásaiban sincs semmi, ami akár csak az öncélúság árnyékát is magára vonhatná; ez a zongorajáték olyan letisztult, bölcs és sallangmentes, amihez foghatót ritkán hallani.
Szimfonikus művek
A lemezborító és az NFZ honlapja is makacsul ragaszkodik a tényhez, miszerint a cédén hallható felvétel a Liszt-év nyitóhangversenyén készült a Műpában, 2011. január 22-én. S bár ez nem teljesen fedi a valóságot, a lemezzel nem ez a legnagyobb baj.
Hangszeres művek
Pierre-Laurent Aimard ezt a csatát már akkor megnyerte, amikor még le sem ült a zongora elé. Összeállított egy remek albumot, amelyben Liszt zongoraművei közé olyan követők alkotásai kerültek, akik valamilyen szinten beépítették sejtjeikbe a liszti gondolkodás és a liszti zenei formálás legfontosabb elemeit.
Kamara
Nava műveinek tulajdonképpen nagyobb (el)ismertsége is lehetne manapság, ha nem kellene megküzdeniük, mondjuk, Bach, Beethoven, Brahms alkotásaival, és ha létezne még olyan, hogy házimuzsikálás.
Könyvek
A muzsikus azzal a nem titkolt szándékkal ült le a beszélgetésekhez, hogy a pályáját illetően tisztázza a „bulvársajtó” által fölfújt történeteket és kitalált álsztorikat. És ez többé-kevésbé sikerül is, annak ellenére, hogy Richter a könyv elolvasása után is a maga utánozhatatlanságában és egyediségében áll előttünk. De ez a könyv épp ettől jó.
Filmek
A méltatlanul feledésbe merült meseopera néhány Oroszországon kívüli bemutatót is megélt, ám repertoárdarab sehol sem lett belőle. A zenét hallgatva ezen igencsak csodálkozhatunk, hiszen bízvást állítható, hogy Csajkovszkij egyik legkiválóbb partitúrájával állunk szemben.
Könyvek
Csodabogárnak tartottuk, mert így láthattuk őt olyannak, amilyennek szerintünk lennie kellett: különcnek, exhibicionistának, infantilisnek és így tovább. Bruno Monsaingeon könyve magát a művészt szólaltatja meg mindenekelőtt, alkalmat kínálva, hogy választ adjon a személye körül kialakult kérdésekre, anomáliákra, s valamiképp megvilágítsa, mit miért tesz.
Hangszeres művek
A világjáró kínai pianista kilenc rövidebb szólószám mellett az Esz-dúr zongoraversenyt rögzítette. Ha elsőre hallgatjuk, szinte minden rendben is lenne. Azután második, vagy többedik alkalommal már egy kicsit üresnek tűnik az interpretáció.
Filmek
Holten Tannhäuser-rendezése ugyanazt a nyomvonalat követeti, mint a Ringje. Ahogyan a germán hőseposzból, a nagy ívű világ-mitológiából földhöztapadt, emberléptékű történetet farag, úgy a holt idők meghasadt tudatú Minnesäng-legendájából igazi jó ismerőst, civil figurát eszkábál.
Filmek
Julie Taymor mindent megtett, hogy igazán szórakoztató élményszínházzal örvendeztesse a nagyérdeműt. Nincs itt semmi különös hókuszpókusz, a jó jó, a rossz rossz és ez utóbbi teljesen méltán nyeri el az őt megillető büntetést. A rendezői színház kedvelői is élvezhetik a produkciót, pedig Taymor nem tett semmi különöset, mindössze a Met fantasztikus technikai felszereltségét maximálisan kiaknázva összetett és rendkívül szellemes előadással állt elő.
Vokális művek
Az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy fölényes magabiztossággal lesz úrrá az új lemeze jelentette vokális kihívásokon, még akkor is, ha olyan területekre is merészkedik, amelyekre korábban soha.
Könyvek
A Gödel, Escher, Bach nem könnyen besorolható alkotás, még az sem egyértelmű, hogy a matematikához, a képzőművészethez, netán a zenéhez illeszkedő műről van-e szó. Ahogy haladunk előre a könyv olvasásával, fejezetről fejezetre változik érzésünk, sőt, hogy a téboly teljes legyen, még az irodalom, a biológia és a filozófia is többször előtüremkedik. Azután a terjedelmes alkotás vége felé tartva az Olvasóban kezd összeállni a kép: valami egyetemes tudományközi izét tart a kezében.
Opera
Franco Corelli és Leontyne Price együtt debütáltak a Met deszkáin, mégpedig 1961-ben, a Trubadúrban. A szerencsések, akik jelen lehettek azon az estén, szenzációs előadásról és hatalmas sikerről tudósítottak, a csupán egy fokkal kevésbé szerencsések viszont most felidézhetik a premiert követő első előadást.
