Itt az új Domingo - Jonathan Tetelman árialemeze

Arias - Jonathan Tetelman

Magdalena Lukowska, Vida Miknevičiūtė, José Simerilla Romero Capella Cracoviensis
Orquestra Filarmónica de Gran Canaria
vez: Karel Mark Chichon

Deutsche Grammophon 00289 486 2927

Sokszor morogtam már a Momus "hasábjain" az árialemezek szerkesztetlensége miatt.

Végy néhány népszerű áriát, a raritás kedvéért egy-két kevésbé ismertet is, meg egy duettet vagy jelenetet. Rögzítsd őket hangfelvételre, dobd be egy képzeletbeli kalapba, és huzgáld ki őket, ahogy esik, úgy puffan, olyan sorrendben tedd őket egy CD-re. Egyetlen dologra nagyon vigyázz: nehogy valami logika legyen a számok egymásutániságában.

Ezen a korongon a nyitó Enzo-románcot a Fedora követi, ugrás az Il due Foscarira, jóval később visszatér Giordano, az Andrea Chénierrel, van Zandonai-duett, egy francia operaária is - gyanítom, ha lenne szanszkrit nyelvű zenés darab, annak is jutna hely - no nem ragozom. Az, hogy a lemez legnagyobb értéke a válogatás végére került, feltehetően a véletlen műve.

De kicsoda Jonathan Tetelman Ön, kedves Olvasó látta már színpadon, vagy legalább hallotta a hangját?

Pironkodva vallom be, számomra ez az ezüstkorong az első találkozásom vele.

S évtizedek óta nem volt ilyen döbbenetes, felkavaró, megrázó megismerkedésem voceval.

Tenorban utoljára a fiatal Giacominivel, évtizedekkel korábban, a tenorhangtól eltekintve pedig Várady Júliával, valamikor a nyolcvanas években.

De a részletesebb ismertetés előtt néhány tény.

Tetelman 1988-ban született Chilében. Kisbabaként adoptálták, s az USA-ban, New Jerseyben nőtt fel. Baritonként végzett a New York-i Manhattan School of Musicban. Tudta, nem ez a hangfaj az ő fachja - szinte törvényszerű volt egy hároméves szakítás a klasszikus zenével. DJ-ként és kisegítőként dolgozott egy New York-i nightclubban...

Ebben az időszakban szinte teljesen elvesztette a kapcsolatot a klasszikus zenével, alig énekelt - s hirtelen ráébredt, "Teljesen el voltam veszve - mintha hiányzott volna belőlem egy darab".

Ekkor találkozott egy bizonyos Mark Schnaiblevel, aki tanára és mentora lett.

Csupán néhány hónapnyi időbe telt a váltás a tenorlágéba. Ekkor tanult meg "énekelni a hangok között", kezdett kialakulni nagy és sokszínű repertoárja. S meglelte művészi hitvallását is: "Nem elég a tehetség. Ha valóban mondani akarsz valamit, ha hangoddal és művészeteddel hatást akarsz gyakorolni, akkor egy teljeskörű technikát kell kifejlesztened, és hangod egészével tökéletesen kell bánnod."

Tetelman már eljutott a világ számos jelentős operaházába és koncertpódiumára - Komische Oper és a berlini Deutsche Oper, a barcelonai Liceo, a Covent Garden, a Semperoper, a brüsszeli Palais des Beaux Arts és a párizsi Pierre Boulez Hangversenyterem.

A bécsi Staatsoper, a Scala, a Met majd később...

Tetelman az értelmes tenoristák ritka példánya (bocsi - nem tudtam megállni, egyik kedvenc történetem az a hihetetlen magasságokkal rendelkező illető volt, nevét nem írom le, holtakról vagy jót, vagy rosszat, aki "ült" és bőgött egy-egy magas hangon, előre nyújtott kézzel, mire Toscanini, Mi van, esik az eső?).

Tetelman operai repertoárja is sokszínű, ezt jelen CD is példázza. De énekli Beethoven Kilencedikjének tenorszólamát - vagy például Elgar Gerontiusát.

S akkor jöjjön a magyarázat írásom címéhez.

A külsőségek - Tetelman rendkívül sármos férfi, bár ennek megítélése persze a Momus kedves Hölgyolvasóinak a reszortja. Akárcsak a fiatal Domingo volt vala. Valamikor, nagyon régen.

Mindketten baritonként kezdték. Különbség, hogy Tetelman magasságai képrázatosak, igen, Domingónak is volt magas C-je, de nem ezért szerettük.

Mindkét énekesre a rendkívüli muzikalitás, intelligencia jellemző.

Ott a nyitószám, a Gioconda híres tenoráriája.
A "Cielo" mezzoforte, az "e mar" mint egy pihe-puha párna.
Az első versszakot lezáró "o sogni d'or " szavak pianissimo.
A második versszakot záró "Ah, vien", először odalehelve, másodszor, mint amikor hajnalban felragyog a nap, s először szórja tele a tájat sugaraival.

Ez a voce selyem és acél ötvözete.

Nem tudom, férfihangra is lehet-e használni a "morbidezza" kifejezést - amit lehetett alkalmazni pl. Milanov vagy Caballé esetében.

Tetelman hangjában nincs meg az a mediterrán ragyogás, mint ami a Pavarottiéban volt, vagy az a puhaság, ami a fiatal Carrerasnál. Ez a voce kicsit keményebb, ugyanakkor hihetetlen a dinamikája, zsebkendőnyi területen futtballpályányit játszik vele.

Számomra szövegejtése közel ideálisnak tűnik, apróságokat lehet kifogásolni ("é scritto" helyett "e scritto").

Lehetetlen észrevenni, hol vesz levegőt.

Apróságok miatt nem tudok maradéktalanul örülni e kiadványnak. Kicsit soványka a szűk órányi játékidő. Kevésbé zavaró - de szokatlan - hogy csak az eredeti szöveget kapjuk a kísérőfüzetben.

Sajnos, a zenekari kíséretről nem tudok semmi jót írni. Először úgy akartam fogalmazni, hogy egy másodosztályú Feuerwehrorchestert hallunk - aztán mégse, idén nyáron oly sok tűzeset volt szerte Európában, nem bántanám a tűzoltókat.

Viszont kellemes meglepetés volt Vida Mikneviciüté. A litván énekesnő, szépszínű szoprán, elsősorban jelentősebb német színpadokon énekel. Ha egyszer eljönne Magyarországra, szívesen megnézném.

Ha valakinek csak pár perc szabadideje van, javaslom, a két utolsó tracket, Manrico f-moll áriáját és a Strettát hallgassa meg. Én megtettem, vagy ötvenszer. Nem emlékszem, ki mondta/írta, hogy kétféle tenorista létezik: az egyik az áriát, a másik a Strettát énekli jól.

Tetelman mindkettőt.

Az áriában finom nüanszokkal. A Strettában megszólal egy hajókürt. Staccatozva, á la Del Monaco. És a diadalmas, záró magas C. 14 (!!) másodpercig tartva.

Nem tudom, hányan hallották Tetelman nevét, esetleg tapasztalták éneklését.

Ha én lennék a Szegedi Szabadtéri igazgatója, megkeresném, figyelj(en), ez a fesztivál a legnagyobb tradícióval bíró magyar operafesztivál. Mascagni dirigálta itt a Cavalleriat, Cigna, Svéd Sándor, Herlea, Ghiuselev, Giordani, Tokody, Simándy énekeltek.

Válassz(on) ki egy olyan operát, amit még nem énekelt(él), de felvennéd a repertoárba. Egy hónapig, akár hosszabb időre biztosítunk korrepetítort, szállást, stb. de szeretnénk, ha fellépné(l) Szegeden.

Nagyon jó lenne ezt a rendkívüli művészt Szegeden látni-hallani...

Zárásként egy mondat Tetelmantól, meghagynám az angol eredetit:

"Singing lets me become who I am."
S rájöttem, rossz az írásom címe.
Nem kell ide kérdőjel. Sőt, helyesen: ITT VAN TETELMAN.