Főhajtás – A nagy Richter János-könyv
- zéta -, 2022-06-27
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=7390
 

A nagy Richter János-könyv Christopher Fifield: Richter János
fordította: Fejérvári Boldizsár
ISBN 978-615-01-0864-3
Győri Filharmonikus Zenekar, 2022
778 oldal

Lexikonvastagságú kötet egy karmesterről, aki bár magyar születésű volt, a munkássága legnagyobb részét Bécs-München-Bayreuth-London négyszögben fejtette ki. Ha egy évvel ezelőtt valaki megkérdi, ki lehet e könyv hőse, a XX. század második felének gyermekeként egyből Solti Györgyre asszociálok. De nem, Solti csak az Előszót írta, ami már önmagáért beszél. A könyv Richter Jánosról szól, aki épp Solti születése évében, 1912-ben vezényelte az utolsó nyilvános operaelőadását.

A kötetet jegyző Christopher Fifield elképesztő munkát végzett, ahogy a fennmaradt jegyzetekből, kortársak naplóiból és levelezéseiből, újsághíradások százaiból rekonstruálta a győri születésű Richter pályáját. Nagy segítség volt e munkában, hogy Richter grafomán lehetett, mert hatalmas munkát hagyott maga után, az ún. Vezénylési füzetet, melyben minden fellépést gondosan vezetett. (A könyv Függelékében ezt is olvashatjuk.) Ennek kapcsán nemcsak a dirigens páratlan karrierjéről maradt fenn biztos információ, hanem a kor hangversenyrendezési szokásairól is, ami jelentősen eltért mondjuk, Bécsben és Manchesterben. A füzetekben pedig gondos statisztikát vezet, így láthatjuk, hogy míg a századik vezényléséig cirka hét év alatt jutott el, a kétszázadikhoz már csak további másfél esztendő kellett, onnantól az évente száz körül mozgott az előadásainak száma. Tudhatjuk, mely opera volt az abszolút kedvenc (a Lohengrin, 198-szor dirigálta), melyiket vezényelte ritkán, s mit mutatott be Ő Budapesten (a Rienzit).

Ha végigolvassuk a sokszor száz oldalt, megerősíthetjük, hogy a sikeres karrierhez elsősorban végtelen szorgalom vezet. Nem mintha Richter nem lett volna tehetséges, de a kötet egyértelműen bizonyítja, hogy a sikerhez a szívós kitartás legalább olyan fontos (volt), mint az alaptehetség. Egy karmester, aki nemcsak vezényelt, de zongorán, kürtön, hegedűn s brácsán egyaránt vállalt nyilvános fellépést. Ezt, azt hiszem, azóta sem szárnyalta túl senki sem.

Önérzetnek sem volt híján Richter, amit remekül bizonyít, hogy még Wagnerrel is képes volt komoly konfliktust vállalni, akit „Frau Meisterin”, azaz Cosima feltüzelt az energikus bécsi dirigenssel szemben. Richter beleállt a vitába és hosszútávon jól jött ki belőle, bár Cosimával már sosem lett ideális a viszonya. Richter formátumát igazolja, hogy a kínos levélváltás után egy évvel már Bayreuthban vezényelte az első Ringet. Persze utána hosszú szünet következett (mert Cosima sem volt kispályás), csak Wagner halála után tért vissza tartósan a szentélybe.

A könyvben mindenki benne van, aki Richter szövevényes pályáját bármilyen formában keresztezte Berlioztól, Bülowtól, Brahmstól, Brucknertől, Dvořaktól, Liszttől, Wagnertől kezdve egészen Bartókig, Dohnányiig, Elgarig, Mahlerig, R. Straussig.

A könyv legizgalmasabb részei a Richterre vonatkozó személyes visszaemlékezések ezen nagyoktól, illetve Richter róluk írt sorai. Kicsit azt érezzük, hogy arról a magas piedesztálról, melyre az eltelt idő emelte őket, visszakerültek ember mivoltukba, gyarlóan, kedvesen, olykor vitathatóan ismerjük őket újra meg nagyságukban, de hibáikkal együtt.

Richter az első nyilvános koncertjét szülővárosában, Győrben vezényelte, s világszerte ismert művészként is rendszeresen megfordult odahaza. Nem véletlenül nevezték el a győri koncerttermet róla, s így nem meglepő, hogy ezt a felettébb illusztris kiadványt a Győri Filharmonikus Zenekar adta ki. Egyfajta főhajtás, nemes gesztus visszanyúlni a kezdetekhez. A kötet minden igényt kielégít, gondos szerkesztésű, Fejérvári Boldizsár igényes fordításában foghatjuk kezünkbe.

Szívből ajánlom!


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.