„Immer am Ort” – Sólyom-Nagy Sándor halálára
- zéta -, 2021-01-02
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=7320
 

Sólyom-Nagy Sándor Életének 80. évében elhunyt Sólyom-Nagy Sándor, az Operaház Kossuth-díjas örökös tagja, Mesterművésze.

1964 decemberében Ceprano grófként lépett először az Operaház színpadára, 23 éves volt akkor. 45 évig volt a dalszínház oszlopos tagja. Jelképesnek is tekinthetjük, hogy történetesen ezen a számára első előadáson énekelte utolsó Rigolettóját Svéd Sándor. A címszerepet 12 évvel később vette csak át az akkor már súlyos beteg Radnay Györgytől. Ezt követően viszont három évtizedig volt a szerep gazdája.

Hatalmas időszak az a három évtized, keveseknek adatik meg ilyen teljesítmény. De nem Rigoletto volt az egyetlen hosszú ideig birtokolt szerepe, 34 éven keresztül volt Scarpia, Amonasro és Gara nádor, 38 esztendeig Nabucco, 40 évig Petur bán. Elképesztő számok.

Sok szerepben, gyakran foglalkoztatott és népszerű művésze volt az Operaháznak és a hazai koncertélet is rendszeresen ellátta testhezálló feladattal. Nemzedékek nőttek fel szerepein, jelen sorok írója élete első élő operaelőadásán Rigoletto szerepében csodálhatta. Elsőrangú Jago, Hans Sachs és Amfortas volt, s Liszt Krisztusának talán legautentikusabb megszólaltatója.

Mindenevőnek bizonyult, bár a vígoperák távolabb álltak habitusától, kevesebbet is énekelt belőlük. Alkatához a drámai baritonhősök álltak leginkább közel. Markáns színpadi alakja egyedi megformálást tett neki lehetővé, gyakran élt ezzel az adottsággal. Elismert művészként is kivételes volt, hogy az efféle feladatoktól ódzkodó Ferencsik János elvállalta portrélemezének dirigálását.

A rengeteg operaházi fellépés ellenére több szerep fájóan és érthetetlenül hiányzik a „pesti színpadi életműből”. A Fidelio Pizarróját, a Falstaff Fordját és Bartók Kékszakállúját külföldön sikerrel énekelte. A bolygó hollandi, Simon Boccanegra és a Macbeth címszerepe valahogy elment mellette, Posa márkiként is csak egy szép keresztmetszet-lemezfelvétel erejéig jutott az illetékesek eszébe.

Rendszeresen fellépett külföldön is, számomra leginkább tiszteletreméltó az a 238 előadás, amit Bayreuthban teljesített. Ez német anyanyelvi területen kívülről érkező művész esetében rendkívül ritka. Mostanában sok szó esik az elhanyagolt nemzeti öntudatról. Azt hiszem, az ilyen eredményes, nemzetközi szinten teljesítő művészek tudják igazából beteljesíteni a nemzeti öntudatot.

Évtizedekig tanított a Zeneakadémia ének tanszékén, tanítványai szerették az emberséges hozzáállásáért.

Bayreuthban a legtöbbet énekelt szerepe Hermann Ortelé volt A nürnbergi mesterdalnokokban. A dalmű első felvonásában Kothner névsorolvasásánál Ortel így felel kisebb szójátékkal a neve említése után: „Immer am Ort”, azaz „Mindig helyén!”

Ez jellemezte, ott volt mindig. Köszönet érte!


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.