Bejelentkezés Regisztráció

Interjúk

Karanténinterjúk V. Horváth Bálint – „Azzá kell válnod, ami a szereped…”

2020-04-30 19:42:30 - zéta -

Horváth Bálint Régóta terveztem egy közös interjút Mészöly Katalin-Horváth Bálint házaspárral, de a köztünk lévő távolság miatt ez eddig nem jött össze. Most viszont a telefon jóvoltából igen. Abban maradtunk velük, hogy mégsem közös interjú lesz. Először Horváth Bálintot kérdeztem. Az debreceni és pécsi teátrumok, és a Magyar Állami Operaház egykori kiváló tenoristája sok éve él visszavonultságban.

    - Bálint, volt olyan konkrét élmény, aminek hatására úgy döntöttél, hogy énekes leszel?

    - Huszonnégyéves koromban elmentem egy Traviatára, az akkori nagyokkal ment. Orosz Júlia volt Violetta. Olyan hatással volt rám, hogy majdnem bőgtem a végére. Akkor döntöttem el, hogy megpróbálok énekes lenni.

    - Gondolom, elmentél egy énektanárhoz…

    - Igen, Komáromy Pálhoz mentem el. Ő egy régi énekes volt, aki 1944-ben egy rövid ideig még igazgatója is volt az Operaháznak. Elmentem hozzá egy meghallgatásra, emlékszem, Érsek Marika (Medveczky Ádám anyukája) volt a korrepetitor. Mondtam, hogy még sosem tanultam. Bíztatott, hogy énekeljek valamit és én meg elénekeltem neki a Rodolphe-áriát.

    - Akkor már legalább a Magad számára tanulgattad?

    - Tetszett némelyik ária és a magam kedvére, hallás után megtanultam őket. De akkor még nem is gondoltam, hogy valaha énekes leszek. Elénekeltem, utána azt mondta Pali bácsi, nem igaz, hazudok, hogy nem tanultam még énekelni. Nem akarta elhinni, hogy elsőre így ment, hát újra elénekeltette velem. Utána elkezdtünk tanulni, de kicsit rossz irányba vitt. Ő wagneriánus volt és mindenképpen Wagner-tenort szeretett volna belőlem faragni. A torkomnak nem esett jól, minden óra végére kifáradtam.

    - Nem rémlik, hogy végül a pályádon énekeltél valamit Wagnertől…

    - Nem bizony, de nem is vonzott. Valamelyik ismerős elcsábított Hoós-Tempis Erzsébethez, egy ideig hozzá jártam, de valahogy az sem jött össze. Én már akkor azt hittem, tudok valamennyire énekelni és igyekeztem a sorsomat saját kezembe venni. Elmentem Révhegyinéhez, akinek akkor nagyon sok híres tanítványa volt. Olgi néni pedig maradt nekem mindörökre, mert eltalálta az ideális hangadást és azt javítgattuk onnantól kezdve.

    - Majd jelentkeztél próbaéneklésre, gondolom én…

    - Bátor fiú voltam, mert rögtön az operaházi próbaéneklésre mentem el már egy év tanulás után. Mikó Andrásnak tetszettem is az elején, levitt a színpadra, de ott akkor még nagyon nem ment. Mondta is, hogy kerüljem el az Operaházat.

    - Jelentkeztél vidékre?

    - Mindjárt az operaházi fiaskó után. Lementem Debrecenbe, ahol akkor még Rubányi Vilmos volt az operatagozat vezetője, egy fantasztikus muzsikus. A színpadról fogalmam sem volt, csak ténferegtem, de tetszettem neki. Felvett és hamarosan jöttek a főszerepek.

    - Mivel kezdtél?

    - Nem emlékszem biztosan, de elsők között volt A Sába királynője főszerepe, Asszád.

    - Azzal debütáltál? Hogy nem haltál bele? Az egy gyilkosság…

    - Igen, az. Odaadták a kottát, meg is tanultam, de álmomban ne jöjjön vissza. Közvetlenül utána jött Ottó a Bánk bánból, majd néhány előadás után megkaptam Bánkot is. Már akkor mondták, hogy halálomig fog kísérni ez a szerep – és majdnem úgy is volt. Ezt a szerepet és a Parasztbecsület Turidduját éjjel-nappal kellett énekelni, mert nem volt elég tenorista. Akkor legalábbis, nem tudom, mi a helyzet most?

    - Most sem sokkal jobb, ezért megy a baritonváltozat…

    - Be vagyunk zárkózva Katival itt vidéken, csak távolról követjük az eseményeket.

    - Hogy alakult a pályád? Meddig maradtál Debrecenben?

    - Néhány év után elmentem Pécsre, de csak három évig maradtam ott, mert összekülönböztünk Hirsch Bencével, az egyik produkció karmesterével. Télen, csúszós időben egy negyedórát késtünk a próbáról Katival, megszégyenített a társulat előtt. És milyen a Sors: az esti próbáról ő késett el, mert elaludt. Mire én – nyilvánosság előtt, természetesen – megismételtem az ő délelőtti mondatait. Persze balhé lett belőle. Mondtam is Katinak, menjünk vissza Debrecenbe, hiszen folyton hívogatnak. A pécsi zeneigazgató, szegény Breitner Tamás, teljesen magánkívül volt, amikor megtudta. A múltkor volt egy jubileumi előadás Pécsett, az operatagozat 60 éves évfordulója kapcsán. Ott volt egy hölgy, aki akkoriban a kórusban volt és mondta, hogy a mi időnkben forrt a színház, olyan izgalmas előadások voltak.

Horváth Bálint     - Egy énekes mennyire volt kiszolgáltatott helyzetben vidéken?

    - Azt énekeltem, amit szerettem. Az operairodalom csúcsait elénekelhettem. Nem egyszer előfordult, hogy mondtam a direktornak, hogy úgy elénekelném ezt vagy azt a szerepet. És a következő szezonban úgy alakította a műsorrendet, ott találtam magamat kitűzve.

    - Kedvenc szerep?

    - Az Ernani volt, az nagyon feküdt a hangomnak. Nem ismertem előtte, de azt Verdi nekem írta. Nemrég előkerült a Rádió archívumából, mert eszerint közvetítették és elküldték a felvételét. Nagyon szerettem énekelni, fürödhettem a kottafejek között. De az eredeti kérdésedre válaszolva, minden szerep kedvenc volt, mert anélkül nem lehet művészi szinten előadást létrehozni, ha te azt nem szereted. Azzá kell válnod, ami a szereped, ez pedig nem megy úgy, ha nem szereted. Nem tudok különbséget tenni, minden szerepemet szerettem.

    - Budapest?

    - Egyszer-kétszer korábban is beugrottam, de az inkább gyors segítség volt, nem gondolkodtunk hosszabb távon. Kati egyszer lehívta Debrecenbe Mikó Andrást, hogy hallgasson meg minket. Mire ő azt mondta, hogy menjünk mi és meghívtak egy közös Bánk-előadásra, ami éppen március 13-ra esett.

    - Tegyük hozzá, 1977-ben.

    - Igen, sikerünk volt. Lukács Miklós már szünetben mondta, hogy fel vagyok véve. És Kati? –kérdeztem. Ő is! Már a következő naptól kezdve tagok voltunk. De ezzel a szerepben sikert aratni – ráadásul Simándy idejében – egyáltalán nem volt jó előjel. Az újságírók azt keresték, hol köthetnek belém.

    - Pedig sokat énekelted…

    - Nagyon szerettem, csak sokszor előfordult, hogy hetente többször is kitűztek rá, ami nagyon megterhelő. Ez nem az a szerep, amit kétnaponta el lehet énekelni.

    - Volt, ami kimaradt a főszerepek közül?

    - Fiatalon a Mantuai herceget és később az Otellót nagyon szerettem volna, de kimaradt, most már mindörökre. A legtöbbet a Parasztbecsületben léptem fel, még Obrazcovával is énekeltem.

    - Viszonylag korán vonultál vissza…

    - Más is mondta. Petrovics idején nyugdíjba akartam vonulni, de állandóan marasztalt („Ne menj el, szükség van rád…”), majd elutazott azzal, hogy ha visszajön, hív, beszélgetünk. És többet nem hívott. Én elég nehezen kezelhető figura voltam (meg vagyok is), beadtam a felmondásom. Nekem az életem többet ér, így gondolkodtam. Igen még énekelhettem volna, de a szüntelen igazgatóváltások sem tettek jót. Az új direktor hozta az új kedvenceket, a régieket háttérbe tolta. Utána még Katin keresztül figyelemmel kísértem a Ház működését. Nem hiányzott.

    - Mivel töltötted ki az idődet?

    - Fiatalon a képzőművészet irányába kezdtem elindulni, az volt az éneklésen kívül a másik hóbortom. A festészet végigkísérte az életemet. Minden olyan képzőművészeti tevékenységet figyelemmel kísértem, ami érdekelt. Egy ideig jártam is a Képzőművészeti Főiskolára, de azután a pont-kocka-vonal irány engem nem igazán érdekelt és elváltak útjaink. Én a festészetben is a romantikát szerettem. Persze, a színházi visszavonulásom után újra megerősödött ez a tevékenységem. Maradt az öröm. Sokat foglalkoztam restaurálással, nemcsak idehaza, de még Hollandiában is. Örültem ennek nagyon.

    - Most is csinálod még?

    - Sajnos nem, már nem jó a szemem hozzá.

    - Mostanában a bezárkózottság időszakát mivel töltöd?

    - Üldögélek a fotelban és bámulok ki az ablakon. Ha jó idő van, elmegyünk Katival sétálni.

Horváth Bálint






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.